Sziasztok!
Végre sikerült végigolvasnom az előző heti hozzászólásokat, mostanában nemhogy irni, de még olvasni sem volt időm.
Hajni,
Nekem is nagyon tetszik a házikótok, én is irigyellek a tágas tér miatt. Mi már régen kinőttük a 49 nm-es lakást, de még néhány évig biztos, hogy itt kell laknunk.
Nagyon tetszik a sárga szin a falakon. A nappali is sárga? Az nem nagyon látszik a képeken.
Csibamanó, Kata,
Én is üdvözöllek Titeket közöttünk! Nagyon helyes a kis Réka és Ákoska is.
Olyan jó volt olvasni Csibemanó történetét, örülök, hogy végül természetes úton sikerült a baba. Bátyámék már 2 sikertelen lombikon túl vannak, tudom, hogy milyen érzés lehet, ha ilyen nehezen jön össze, és azt is, hogy milyen sokba kerül. Azért ez olyan igazságtalan, hogy ennyi pénzt kell fizetni azért, hogy valakinek gyereke legyen. Olyan igazságtalan, hogy aki szegény, annak ez a lehetőség meg sem adatik. Pedig szerintem minden nő életében ez az egyik legfontosabb dolog, hogy anya lehessen.
Nálunk 1,5 év korkülönbség van a fiúk között. Ha most megkérdeznél, hogy mit tanácsolok, biztos, hogy azt mondom, hogy még várjatok. De lehet, hogy egy év múlva már azt mondanám, hogy ez igy volt a legjobb. Én most úgy érzem, hogy nagyon nehéz két pici gyerekkel, de ennek az is az oka, hogy a nagyobbik fiam nagyon eleven (néha azt gondolom, hogy talán hiperaktiv
), a férjem minden este 8-kor jön csak haza, és a szüleim is 15 km-re laknak (férjem szülei még messzebb), de azért igy is sokat segitenek. Szerintem segitség nélkül néha bele is őrülne az ember. Neked van segitséged?
Ági,
nagyon örülök, hogy jó hireket kaptál az uh-n, remélem, hogy minden rendben lesz a babával.
Én mindent megvettem Martin születése előtt, mert szerettem volna én kiválasztani a dolgokat. De én amúgy sem vagyok babonás, nem hagyom, hogy legyőzzön ez a "kór". Nem is tudom mi lenne, ha az lennék, mivel szinte mindig otthon felejtek valamit és vissza kell fordulnom, és ha jól tudom, ez is rosszat jelent. Hát ha igy lenne, akkor nagyon szerencsétlen lennék, az biztos.
Rena,
Nekünk sima műanyag hintánk van, amit a Tescoban is lehet kapni. Mi a konyha ajtófélfába csavartunk be két kampót jó mélyre és az tartja a hintát. Martin 14 kg körül van, és még soha nem volt gond, simán megtartja őt. Még mindig csak a hintán tudom őt elaltatni délutánonként, nem gondoltam volna, hogy egy kb 2 ezer Ft-os szerkezet ilyen hasznos tud lenni.
Lola,
Kipróbáltuk az új babakocsit és egész jó. Sajnos ez sem az az igazi testvérfelállós kocsi, de meg tudtuk oldani valahogy és Martin nagyon szeret rajta utazni. Majd csinálok képeket, bár azt még nem tudom, hogy hogyan, mert múlt héten elhagytam a digitális fényképezőnket. Tiszta depi voltam / vagyok még mindig miatta.
Nem tudom, hogy történhetett, mert csak az anyuékhoz vittem ki. Vagy kiesett a szatyorból, amikor kiszálltunk a kocsiból, vagy valahogy kidobtuk a kukába a pelusokkal együtt. Mindenhol kürölnéztünk, most már biztos, hogy nem fog előkerülni.
Ebben a hónapban szinte csupa rossz történt, ami az anyagiakat illeti. Már 3 hete áll a kocsink (most műszakiztatjuk), mert nem tudunk beszerezni egy alkatrészt. Több, mint 100 ezer Ft-ba fog kerülni a teljes műszaki. Most kaptuk meg az előző évi áram elszámoló számlát is, 45 ezer Ft (villanyfűtésünk van). Szóval volt kiadásunk bőven. Most meg ez a fényképezőgép is...
Képzeljétek, mostanában megint többet kelek éjszakánként Martin miatt, mint Márk miatt. Márk már csak egyszer ébred, viszont Martin megint nagyon nyugtalanul alszik és sokszor felsir éjszaka. És ilyenkor fél-egy órán keresztük sir, hisztizik és nem tud visszaaludni. Pedig most már ő is velem alszik és nem apával.
Beszéltem a dokival, azt mondta, hogy figyeljem egy hónapig, minden egyes alkalmat irjak fel (mikor történik, mit csinál ilyenkor), aztán majd megbeszéljük, hogy mi legyen. Szerinte igy jön ki rajta a féltékenység.
Na most már befejezem, mert nagyon sokat irtam
Sziasztok,
Réka
