2003.03.23 18:09
Ugye milyen rendes vagyok?!
2003.03.23 19:18
2003.03.23 20:16
Még itthon rontom a levegõt
De azért biztos a sok tanulás is megteszi majd a hatását
Ja közben leesett, hogy miért van kiemelve a hétfõ
Az idõpontokra én már nem adok. De izgi lenne, ha tényleg akkor jönne ki. Még a végén az UH-nak lesz igaza, ami ugye csak egy gép
2003.03.23 20:40
2003.03.24 06:26
2003.03.24 07:23


Csak azt hittem vodás vagy és ugye a reklám.... gondoltam ha már osztozni kell akkor inkább õ
Bár ezt már egy fórumon említettem, hogy nem igazán az én érdemem


2003.03.24 09:20


Látod én szorítok (annyira hogy még a baba se jöjjön ki
)
Mert én még itthon vagyok
délig, mert délre megyek NST-re. Akkor majd megint visszahívnak holnap... Már úgy unom.
) Én mindenesetre szurkolok neked is.
)
Mamádnak Boldog Szülinapot
Örülök, hogy jobban vagytok, akkor most már csak így is kell maradni
Nehogy valami fájdalmam legyen
Viszont pozitív hozzáállás, ennek a hétnek is van vasárnapja

2003.03.24 11:05
De azért mond meg Dorottyának, hogy Beni már nagyon várja, hátha akkor úgy dönt, hogy most már ideje elhagyni a mami pociját.
Mi valószínûleg a napi NST-tõl ijedtünk meg, mert ugye hétfõtõl naponta kellett volna járnom.
Majd páromat is piszkálom miatta.
Nagyon édes.
Elõhivattuk a fotókat, már csak a szkennelés van hátra.
2003.03.24 12:00
Hát akkor röviden
megpróbálom leírni.
Szombaton 1/2 7-re értek haza Pestrõl. Utána kimentünk anyósomékhoz vacsizni, és átadni a nõnapi virágot. 8 órakor akartunk indulni anyukámékhoz, de én indulás elõtt még elmentem a WC-re. Na és itt indultak be a dolgok. Két kis pukkanást hallottam, jött a nyákdugó és utána elkezdett belõlem ömleni a magzatvíz. Szóltam páromnak, hogy úgy néz ki, hogy szülni fogunk.
Anyósomék egybõl bepánikoltak, mentõt akartak hívni. Magunkhoz vettünk egy pár törülközõt és Tapolcáról elindultunk haza a cuccaimért (mondanom sem kell, hogy még nem volt rendesen összepakolva, csak a nagyja volt összerakva egy helyre). 9 óra körül értünk be a kórházba (a magzatvíz még mindig folyt belõlem rendesen, a doki is csak lesett, hogy honnan jön ennyi
). Dokim amikor meglátott egybõl azt kérdezte, hogy hétfõn már nem akarok NST-re menni? (Mert ugye hétfõtõl minden nap kellett volna mennem.) Megvizsgált, bõ 1 ujjnyira voltam nyitva és a baba nagyon fent volt. Na ekkor meg is ijedtem egy kicsit, hogy jó hosszú szülésünk lesz. Fájásom még mindig nem volt, vagy legalábbis én nem éreztem. Ezután elintéztük a papírmunkákat, utána elfoglalhattam a szülõszobát, ahol 1/2 órás CTG következett. Itt már a párom is csatlakozhatott hozzám. Ezután elõkészítettek: borotválás, beöntés és a zuhany (ez nagyon jól esett). Ezután vissza a szülõszobára és ismét CTG (ez végig rajtam volt) és bekötötték az infúziót is. Elvoltunk magunknak mint a befõtt. Nekem nagyon jól esett, hogy hagytak minket kettesben, csak akkor jöttek be, ha nagyon muszáj volt. És az is nagyon jó volt, hogy ott volt a párom, mert tudtam, hogy ha bármi gond lenne, vagy bármire szükségem lenne, akkor õ kimegy szólni a dokinak vagy a szülésznõnek és nem nekem kell kiabálni a szobából, hogy ugyanmár jöjjön valaki. A doki az egész vajúdás alatt 3× vizsgált meg (mindig nagyon óvatosan, nem volt semmi tágítás, nem akarta siettetni a dolgokat
). Úgy éjfél körül (az idõvel nem igazán voltunk tisztában, mert óránk az nem volt
) kérdezte a doki, hogy nincs-e kedvem felállni. A szülésznõ tágra nyílt szemekkel kérdezte a dokitól, hogy felállhat infúzióval és CTG-vel? A dokim pedig mondta neki, hogy persze. Ennek nagyon örültem, mert már elfeküdtem rendesen az oldalam, és szerintem ettõl kezdtem el igazán tágulni. De így a fájások is beindultak rendesen, ezt a szakaszt nem biztos, hogy egyedül is végig tudtam volna csinálni. Olyan jó volt, hogy a fájásoknál tudtam a páromra támaszkodni. Egy idõ után jött a doki (itt már elvesztettem az idõérzékemet), hogy most már úgy fekszek, ahogy nekem kényelmes, hát megváltás volt, hogy végre hanyatt feküdhettem. Ezután jött a szülésznõ, kérdezem tõle, hogy milyen fájdalomcsillapításra lenne lehetõség. Azt mondta, hogy majd ha erõsebb fájások lesznek ad valamit. Kb. 2 perc múlva jön a doki, megvizsgált és láttam a döbbenetet az arcán, kérdezte, hogy nem akarok nyomi, mert mindjárt szülünk. Kérdezem tõle is a fájdalomcsillapítást, hát azt mondja, hogy most már nem lehet, mert 1 órán belül baba lesz. (Ekkor egy kicsit szomorú lettem, mert már jó lett volna, ha kapok valamit, de utólag egyáltalán nem bánom, hogy fájdalomcsillapító nélkül szültem.) Na ekkor rohamléptekben szétszedték alattam az ágyat. Nyomtunk egy párat és Beni rakétaként berobbant ebbe a világba. A vágáshoz kaptam Lidocain szurit, de így is éreztem (igaz fájni nem fájt). Az átlagosnál nagyobbat kellett vágni, meg még Beni repesztett is mellé rendesen. A köldökzsinórt a párom vágta el. Benit a mellkasomra tették, de szopizni nem lehetett.
Ezután el is vitték. A méhlepénytõl egy kicsit féltem, mert elég sok rémtörténetet hallottam, hogy ez rosszabb, mint a szülés, de semmit nem éreztem, egy nyomásra kijött. Onnan tudtam meg, hogy már kint van, hogy a szülésznõ kiabálta a dokinak, hogy méhlepény és õ jött és megnézte. Na ezután jött a varrás, hát ezt nem kívánom senkinek, ez sokkal de sokkal rosszabb volt, mint a szülés. Szegény párom kezét jól megszorongattam közben. 3/4 órán keresztül foldoztak, és végig éreztem mindent. 6-ig kellett volna a szülõszobán lennem, de csak 1/2 1-re lett szabad ágy az osztályon, így addig lent dekkoltam. Ráadásul mikor felkerültem az osztályra, szóltam a nõvérnek, hogy szeretném ha kihoznák Beni, hát 1/2 4-kor hozták ki. Az nagyon rossz volt, hogy 12 órának el kellett telni ahhoz, hogy újra láthassam a fiamat. Szerencsére a szülés annyira nem viselt meg, a szülõszobáról a saját lábaimon mentem fel az elsõre, a nõvérek csak lestek. Utána láttam, hogy másokat ágyon tolnak fel. Az ez után következõ napokat ki lehetett bírni, igaz a sebem fájdogált, de 1 hét alatt teljesen elmúlt minden fájás. Ugye a hasam vastagon kiütéses volt már a szülés elõtt is az NST-s géltõl. Na ehhez még jött egy "pár" kiütés (az egész testem vastagon kiütésése lett és ráadásul viszkettek is) a kórházban töltött idõ alatt, ugyanis mint kiderült, allergiás vagyok a fertõtlenítõre is amit ott használnak (többek között az ágynemûhöz is). De szerencsére most már csak egy pár db van meg belõlük, csak a viszketés nem akar múlni.
2003.03.24 13:08
Nagyon jó, hogy leírtad a sztoridat
Nagyon tetszett. Egyáltalán nem rémtörténet és a dokinkról is jókat írtál (kivéve a varrást). Még egyszer gratulálok és április 11-hez szorítunk. De úgysem lesz semmi gond, majd meglátod
Egész délelõtt szorítottam Érted, kérdezték is a kollégáim, hogy rosszul vagyok-e, mert vörös az arcom. Persze csak az erõlködéstõl volt
Na, hogy sikerült???
De jó, hogy megint itt vagy. Ez a Sever jó ötlet, a héten kinézünk oda. Sapka ügyben nem nagyon tudok segíteni, de a Kazinczyn talán van egy kalapos/sapkás, nézd meg ott! A fõnököm influenzás volt, de mint írtam már meggyógyult, így nem tudok küldeni a Te fõnöködnek egy kis bacit. Ha szóltál volna hamarabb az enyémbõl is szívesen adtam volna
A képek nagyon szuperek! Most végignéztem a korábbiakat Rólatok is. Az a király-királynõs hol készült? Nagyon tutik vagytok
Laura képei is jók lettek, édi kiscsaj. Talán Zolinak is olyan kalap kellene, mint amilyen Laurán van az egyik képen.
Jó lenne az a zebrás teszt...
Nem csinálsz egyet kíváncsiságból??
Megvolt az oltás? Sírós volt?


2003.03.24 14:51
2003.03.24 16:02
Ez biztos Nektek köszönhetõ, mert jól szorítottatok. Egész jó jogesetet húztam, és segítettek is, úgyhogy írtam egy frappáns kis ítéletet, és elítéltem az ürgét életveszélyt okozó testi sértésért és ezzel halmazatban magánokirathamisításért.
Sajna ez még nem jelent semmit, mert a szóbelin is alakítanom kéne, az szerdán lesz 13-tól a Fõvárosi Bíróságon.
Egyszer úgyis kibújik, hidd el nekem! 2003.03.24 16:50
A nyákdugótól már vasárnap megszabadultam, de a fájást még nem ismerem. Még a derekam is csak akkor fáj, ha rosszul hajolok le. Most epekedve várom a holnapot, majd valahogy tájékoztatlak Titeket
2003.03.24 17:04
2003.03.24 17:14
Már haladás, ha elment a nyákdugó.
2003.03.24 19:38
) és akkor nem lehet szépen összevarrni. Akkor mondjuk én is majdnem állon rugdostam a dokit, mikor varrt, de így utólag jó, hogy kibírtam, mert nagyon szép lett. Azt speciel nem tudom, hogy bírtam volna ki, ha mint Pankát 3/4 óráig varrnak, mert a férjem szerint kb. 5-8 percig stoppolt engem a doki, bár én megesküdtem volna, hogy legalább fél óra volt. 2003.03.24 20:13
2003.03.24 20:14
2003.03.24 20:58




2003.03.24 21:01



???
. Mint látom Te sem úsztad meg!
Szerencsére mi nem voltunk lázasak.


(Zoli! Te is a halálodon tudsz lenni???
) 
)!

Ilyet kíván magának minden nõ, ugye? Azért kicsit beleborzongtam a sztoridba, hiszen ez annyira megható!
A varrás nekem sem tartozik a kellemes élmények közé. Többek között mert az elsõ lányommal a varratszedés után szétnyílt a seb, úgyhogy egy bõ hétig kezelték, majd újra összevarrták. Két hét után jöhettem haza varrattal, és 5 nap múlva kellett visszamenni, hogy kiszedjék. Hát a szülés után sem volt leányálom a varrás, de amikor másodszor varrtak hát ne tudd meg!
2003.03.24 21:57


!!!! 




??











Itt a jó idõ tessék gyorsan meggyógyulni. Küldünk sok-sok jobbulás puszit 

Szerdán visszük vissza garanciális festésre. Nagyon boldog vagyok.

Ha az ügyeleten múlik akkor akár nagyobb baj is történhetett volna. Már csütörtöktõl szenvedett. Húzta össze a fájdalom. Az ügyelet szerint viszont ez nem vakbélgyulladás. Szombat éjjel belázasodott rendesen, irány a kórház, már mûtötték is. A doki szerint nagyon ronda gyulladás volt rajta, kis híjja, hogy nem perforált.
(Ahhoz képest, hogy még csak 35 éves a tesóm). Ráadásul van hozzá egy jó kis medencegyulladása is. Neki is 2 gyerek otthon. 


Még a végén kész lesz egyszer.
(Lesz már hol talizni). Így beindul a rohangálás Miskolc-Arnót között. Mert, hát azért nem árt, ha ránéz az ember a dolgozókra. 2003.03.24 22:13
2003.03.25 06:17
. 2003.03.25 06:56
2003.03.25 09:35
2003.03.25 09:36
Ugye örültök
bár bent is maradhattam volna, de mondtam, hogy csak akkor ha biztosan szülök, így inkább holnap délután kell visszamennem. Szerintem a doki már abban reménykedik, hogy hátha addig megszületik. De ma volt amnioszkópia (legalábbis remélem
), szóval szép tiszta a magzatvíz, megint rendben volt minden és már a koponyáját eléri az ujjával. Vik szerint nem nagy cucc, mi már hónapok óta tapizzuk
Mármint kívülrõl


Örülök, hogy keresztelõ szép volt
Sokan voltak vendégek? 

Ugye nem haragszol, hogy nem a férjem ír?
De biztató, nem

Még a végén kiderül, hogy kicsi lány csak ezért várt ennyit, hogy apuci tudja látogatni rendesen (nem mintha a tilalom visszatartotta volna
)
Az összes többi mûbör volt, pdig néhány pofás is akadt közte.
2003.03.25 10:23
2003.03.25 10:48


, mert délután viszem Dancsit a fogászatra. Szorítsatok neki, mert nagyon be van tojva a kiscsaj!!!!
2003.03.25 19:12
,
,
2003.03.25 19:29
Ma ismételgettem az anyagot, és sík hülye vagyok nagyon sok részhez.
Minden a vizsgabizottságon múlik, majd próbálom felhívni a figyelmüket arra, hogy otthon vagyok a gyermekkel, legyenek velem kíméletesek. És szentül megígérem, hogy sosem fogok büntetõjoggal foglalkozni.
2003.03.25 19:46
2003.03.25 20:23
2003.03.25 20:53





) 



Igaz a császár miatt Dóri sem volt lila és ráncos, de kissé véres volt és bömbölt (de nagyon
). 

2003.03.26 10:39
Nagyon-nagyon-nagyon fogunk szorítani és ne menj a Vidámparkba, csak ha végeztél a vizsgával!!!

2003.03.26 10:55
2003.03.26 12:14
2003.03.26 16:21
csak csodálkoztam egy kicsit. 

| X EZT MÁR OLVASTAD? |
|
![]() |
|