Kinga, Exi: mi is gratulálunk az édes kis utódokhoz!!! Remélem jól vagytok, s minden OK-s a csöppségekkel és veletek is.
Gyorsan megpróbálom én is összefoglalni május 19-énk megható és még számomra még mindig hihetetlen történéseit…
Abban a tudatban, hogy még egy hetünk volt a szülés számított időpontjáig, természetesen még nagyon sok dolgot át szerettem volna gondolni, olvasni, nézni, a csöppnyi lakásunkban egy kicsit rendet rakni stb. Ám hajnal 1 óra körül arra ébredeztem, hogy fáj – görcsölget a hasam, de pont úgy, mint ahogy annak idején a menszeszem alatt. A korábban olvasottak alapján arra gondoltam, hogy „á lehet, hogy ezek némi jóslófájások lesznek”, de hát az ugye lehet akár a szülés előtt 1-2 héttel is, így nem aggódtam. Úgy voltam vele, hogy majd elmúlnak, én meg megpróbálom aludni. Hát ez nem nagyon sikerült, mert elég sűrűre sikeredtek ezek a görcsölgetések. Hajnal ¾ 4 körül pisilhatnékom támadt, ígyhát átsétáltam a fürdőbe. Elvégeztem a dolgomat – egy hasmars ajándékkal bővítve. Ekkor vettem észre, hogy picit vérezgetek, de alig-alig. Inkább úgy, mint a menszesz legelején vagy a legeslegvégén. Na ekkor egy csöppet megijedtem. Hirtelen fogalmam sem volt, hogy mit csináljak: hogy ez normális vagy nem, szóval totál bizonytalanság. A férjem egy előtt nem sokkal feküdt le, mert addig egy melóját csinálgatta, így nem akartam felébreszteni. 4 óra magasságában, meg a vérezgetés tudatában azért mégis úgy döntöttem, hogy felébresztem. Na innentől kezdve ketten tanakodtunk, hogy mit tegyünk. Végül úgy döntöttünk, hogy egy ideig méregetjük, hogy hány percenként jönnek a görcsök: na most azok stabilan 5-6 percenként jelentkeztek. Ekkor még mindig nem nagyon akartuk elhinni, hogy lehet, hogy beindult a szülés, hiszen nekem az rémlett, hogy előbb csak ritka fájások vannak, majd 1xcsak elkezdenek rövidülni az időközök. Nekem semmiféle fájásaim nem voltak előtte: a pocak keményedést leszámítva – de azt meg én sose tekintettem fájdalomnak. 5 óráig méregettünk, majd ekkor úgy döntöttünk, hogy akkor egygyors zuhany és majd elindulunk. ¼ 6-kor azért rácsörögtem a szülésznőnkre, hogy ilyen bajom van, mitévő legyek. Mondta, hogy menjünk be, úgyis éjszakai műszakban van, reggel 6-kor végez: megvizsgál és megnéz, meg csinál egy CTG-t és majd meglátjuk (egyébként nekem már az 1. CTG is mutatott fájásokat, amiket nem éreztem egyáltalán). ¾ 6 körül értünk be a II. kórházba. Incike megvizsgált, mondta, hogy 2-3 ujjnyira ki vagyok tágulva, de a méhnyak még nem tűnt el teljesen: viszont mi maradjunk, mert ma ebből szülés lesz, úgyhogy nem megyünk sehova, s így velünk együtt ő is maradt „túlórázni”. Telefonált dokibácsinknak, majd folyamatosan előkészített (borotválás, hashajtó kúp stb.). Apa addig kint rágta szét a száját a folyosón;) Mikor elkészült velem, akkor már apa is bejöhetett átöltözni. Bementünk a szülőszobába, rákapcsoltak a CTG-re és vártuk a dokibácsit, aki 8 előtt nem túl sokkal megérkezett, s burkot repesztett, mivel a magzatvizem nem folyt el. Na hát ez nem volt túl kellemes érzés. Azt mondták, hogy úgy készüljünk, hogy lassú szülés lesz: leghamarabb valószínűleg du. kettő körül lesz meg a babóca. A burokrepesztés után kaptam infúziót, hogy a fájásokat kicsit meggyorsítsa, viszont közben amennyit a CTG zsinórja engedett mozoghattam (ez nagyon jó volt, mert fekve sokkal jobban fájt). Elég gyorsan elég erős fájásaim lettek, néha már-már azt hittem, hogy elmegy az eszem, s mikor jött a fájásszünet, az olyan volt, mintha a menyországban lettem volna;) Az időérzékem az sehol se volt már ekkor, úgyhogy fogalmam sincs, hogy meddig fájtam, mikor kellett az asztalra feküdnöm a tolófájások miatt és a kitolási szak miatt. A fájásokhoz képest a kitolási szakaszt már egész könnyűnek éreztem: 4 tolással sikerült kicsi lányunk buksijának kibújni, s utána már a kis teste az nagyon könnyen jött. Egyszerűen hihetetlen jó volt az érzés, amit közben éreztem, az, hogy éreztem, hogy a kis teste a tolás közben lejjebb csúszott a szülőcsatornában…Le sem tudom írni, sokszor még most is megkönnyezem, s el sem hiszem, hogy ennek a gyönyörűségnek én adtam életet. Nagyon hálás kislány volt, mert nagyon ügyesen megszületett Sokat segített anyának Hivatalosan 10.40-kor bújt ki teljesen, 3160 grammal és a kórház szerint 48 cm-rel (apa itthon lemérte a hosszát valamelyik nap, s majdnem 52 cm volt – ezért nem valószínű, hogy bent nyújtott lábacskákkal sikerült az a méretet produkálni…no de sebaj, nekem az egészsége a legfontosabb, egyébként meg majd megnő, amekkorára kell). Apa elvágta a köldökzsinórt, nekem a pocimra tették kislányunkat, majd utána átmentek az újszülöttes szobába babócával, engem meg ’összestoppoltak’, amíg a babát rendbe tették. Édesanyámék meg a párom este bejöttek meglátogatni, s nem akarták ők sem elhinni a csecsemősnővérekkel együtt, hogy ma született ez a kis csöppség. Teljesen letisztult volt a kis arca, s látszott, hogy nem törődött meg, nem szenvedett a szülés során. A tejem a 3 nap du. indult meg: ekkor szopizott először mérhetőt – 25 gr-ot (addig csak némi előtejem volt). Aznap este már 60 gr-ot produkált Dórika, amíg a kórházban voltunk az átlag az a 70-80 gr volt (bár 1x-2x 100-110 gr-ot is szopizott). Most itthon főként ez a 70-80 gr-ra van beállva egyelőre. Teljesen jól éreztem magam én is, azt leszámítva, hogy a 3. naptól kezdve a gátsebem miatt tegnapig szinte egyáltalán nem bírtam ülni. De mostmár ez is javulóban.
Hát nagyvonalakban – lehet, hogy kissé bőre sikeredve – ennyi a történetünk. De az érzést azt nem tudom nektek leírni…megható és fantasztikus. Nagyon jó volt átélni.
Ha sikerül feltöltenünk, akkor 1-2 kép is lesz elvileg szemünk fényéről
alszik szemünk fénye:) 
megszülettem!;)
Köszönet azoknak, akik szurkoltak értünk, érdeklődtek felőlünk (Jégvirág, Exi). Férjem le szokta időnként tölteni nekem ezeket az oldalakat, hogy legalább olvasni tudjam, mert netünk sajnos még mindig nincs, pedig tuti jelentkeznék néha… Pankata: ha még frissíted a táblázatot, akkor a pontos adataink: Tóth Dóra Klára, 3160 gr, 48 cm, 2006. május 19. 10.40 Egyébként ritkán jelentkeztél a fórumon mostanában, remélem, hogy minden OK veletek, s csak a jó idő, meg a tavaszi teendők az oka.
Üdv mindenkinek: Mónika, Dórika és Virgil apa.
Dóra 
És szemetek fénye nagyon gyönyörű 
Kitti
Kitti
Kitti
