Szia Keke!
Írtad, hogy kb. 1,5 éves korban lehet leginkább felismerni az autizmus jeleit. Engem az érdekelne, hogy korábban nincs-e valami gyanujel. Egy pár hónapos (3-4) kisbabán elvileg látszhat az autizmus? Úgy értem, hogy a baba már ekkor is mutat ragaszkodást a szülei iránt, megnyugszik ha ölbe veszik, vannak kedvenc játékai stb. Általában az autista gyerekek ilyen korban szoktak mosolyogni, gõgicsélni, egyszóval vidám, érdeklõdõ babaként viselkedni, vagy már ekkor is "furcsák"? (Bocs a kifejezésért, jobbat nem találtam)
Brigi
Új privát üzeneted érkezett!
Kedves Brigi!
Az en gyerekem nagyon erdeklodo volt ilyen idos koraban, bevaskozpontban mindenkire vigyorgott az autosulesbol, nagyon jo szemkontaktusa volt, a mai napig egy mosoly, ragaszkodo, bujos gyerek (viszont a szemkontaktus egyre rosszabb). (Volt olyan idoszak, hogy apja nem tudott focizni a haverokkal, mert sirva rohant utana a palyara, amikor rajott, hogy apa eltunt). Tevkepzet, hogy ok nem mosolyognak, ereznek, szeretnek, ... Kivetel a sulyos esetek, rajtuk valoban latszhat a dolog mar par honaposan is. De ma mar sokkal szelesebb a spektrum.
Masfel eves kortol lehetne diagnosztizalni, de sokkal kesobb (en most ket esetet is tudok, hogy negy, ot evesen) szokott a gyanu felmerulni (koszonhetoen, ha nem beszel, a dokik huzzak harom eves korig, majd kinovi, kedves szulo felreneveli a gyereket, stb...)
Jellemzo kulonben, hogy van amelyikuknel mar a mozgasfejlodes is kesik, van amelyikuk egy kismajom, van amelyikuk idoben szobatiszta lesz, van amelyik csak nyolc evesen, van aki elkezd beszelni, van amelyik nem, van amelyik ramol, van amelyik preciziosan pakolgat mindent egymas melle.
Ha abban szeretnel biztos lenni, hogy a tied nem az, nos ez meg ennyi idosen nem derul ki. De miert pont a Te lurkod lenne az egyik.
Az en gyerekem nagyon erdeklodo volt ilyen idos koraban, bevaskozpontban mindenkire vigyorgott az autosulesbol, nagyon jo szemkontaktusa volt, a mai napig egy mosoly, ragaszkodo, bujos gyerek (viszont a szemkontaktus egyre rosszabb). (Volt olyan idoszak, hogy apja nem tudott focizni a haverokkal, mert sirva rohant utana a palyara, amikor rajott, hogy apa eltunt). Tevkepzet, hogy ok nem mosolyognak, ereznek, szeretnek, ... Kivetel a sulyos esetek, rajtuk valoban latszhat a dolog mar par honaposan is. De ma mar sokkal szelesebb a spektrum.
Masfel eves kortol lehetne diagnosztizalni, de sokkal kesobb (en most ket esetet is tudok, hogy negy, ot evesen) szokott a gyanu felmerulni (koszonhetoen, ha nem beszel, a dokik huzzak harom eves korig, majd kinovi, kedves szulo felreneveli a gyereket, stb...)
Jellemzo kulonben, hogy van amelyikuknel mar a mozgasfejlodes is kesik, van amelyikuk egy kismajom, van amelyikuk idoben szobatiszta lesz, van amelyik csak nyolc evesen, van aki elkezd beszelni, van amelyik nem, van amelyik ramol, van amelyik preciziosan pakolgat mindent egymas melle.
Ha abban szeretnel biztos lenni, hogy a tied nem az, nos ez meg ennyi idosen nem derul ki. De miert pont a Te lurkod lenne az egyik.
Az autizmus korai diagnosztizálása
A Kaliforniaí Egyetem, Los Angeles (UCLA), kutatási programjának egyik kulcskérdése a korai fejlesztés, ahol a "korai" általában azt a hároméves kort jelenti, amikor az autista gyermeket tipikusan diagnosztizálják. Egy érdekfeszítõ jelentés azonban azt állítja, hogy az autista gyermekekrõl megfelelõ diagnózis már 18 hónapos korban is felállítható, egy 14 kérdésbõl álló ellenõrzõ kérdéssorozat (CHAT) megválaszolásával.
Simon Baron-Cohen, Jane Allen és Christopher Gillberg olyan kérdéssorozatot fejlesztett ki, amely a társas játszásra, a társasági érdeklõdésre, az utánzásra, a közös figyelemfelkeltésére, a kommunikatív mutogatásra stb. vonatkozik. A szülõknek kilenc kérdést, az orvosoknak, védõnõknek öt kérdést kell megválaszolniuk. (ld. melléklet).
A kutatók az ellenõrzést 50, véletlenszerûen kiválasztott 18 hónapos gyermeknél, továbbá 41 olyan "nagyon valószínû" (kockázatos) 18 hónapos gyermeknél végezték el, akiknek autista ikertestvérei vannak. (Az autista ikreknek kb. 2%-os valószínûséggel autista testvére van.) A kontrollcsoportból (tehát azok közül, akiknek nem voltak autista ikertestvérei) egyetlen gyermekre sem vonatkozott egynél több állítás, míg a "nagyon valószínû" csoportból négy gyermekre vonatkozott két vagy több állítás.
30 hónapos korában mindegyik gyermeket újra megvizsgálták. 87 olyan gyermek (a kontrollcsoportból és a "nagyon valószínû" csoportból), aki négy vagy több kérdéscsoportnál 18 hónapos korában jól szerepelt, normálisan fejlõdött. Ezzel szemben, mint a kutatók megállapították: "Négy kicsinél, akik 18 hónapos korban két vagy több kérdéscsoportnál fennakadak, 30 hónapos korban diagnosztizálták az autizmust." Más szóval, az ellenõrzõ kérdéssorozat mind a négy esetben megállapította az autizmust a 91 fõs, 18 hónapos csoportban.
A csak néhány percet igénylõ ellenõrzõ kérdéssorozat feltevése - a kutatók szerint - azt bizonyítja, hogy az autizmus korai megállapítása lehetséges és hatékony. Megjegyzik továbbá, hogy az ellenõrzõ kérdéssorozat magában foglal több olyan kérdést, amely csak az autista gyermekek számára érvényes, és amely más fogyatékos gyermekre nem illik, így a kérdéssorozat speciálisnak tekinthetõ az autistáknak.
A reprezentatív felmérés folyamatban van.
*
Részletesebb ismertetés: Can autism be detected at 18 month? The needle, the haystack and the CHAT. British Journal of Psychiatry, 1992. No. 161. pp. 839-843.
--------------------------------------------------------------------------------
ELLENÕRZÕ KÉRDÉSSOROZAT AZ AUTIZMUS SZÛRÉSÉRE 18 HÓNAPOS KISGYERMEKEKNÉL
Általános orvosoknak vagy védõnõknek a 18 hónapos fejlettségi szint meghatározására
Kérdések a szülõknek (igen/nem)
1. Élvezi-e gyermeke, ha a térdén lovagoltatja, hintáztatja stb.?
2. Mutat-e érdeklõdést gyermeke más gyermekek iránt?
3. Szeret-e gyermeke felmászni bizonyos dolgokra, pl. lépcsõn felfelé?
4. Élvezi-e gyermeke a bújócskázást, eldugást/keresést?
5, Utánzott-e bármikor gyermeke már valamit, pl. telefonálást?
6. Használta-e gyermeke a mutatóujját annak jelzésére, hogy kérdezne valamit?
7. Használta-e gyermeke a mutatóujját annak jelzésére, hogy felkeltette valami az érdeklõdését?
8. Tud-e gyermeke apró dolgokkal (pl. kisautó, építõkocka) anélkül játszani, hogy azt a szájába venné, ledobná vagy csak babrálná?
9. Hozott-e gyermeke önhöz valaha is valamit csak azért, hogy megmutassa?
Kérdések az orvosnak vagy védõnõnek
1. Találkozás során létesített-e a gyermek szemkontaktust önnel?
2. Felfigyelt-e a gyermek, ha ön a szobában kissé távolabbról egy érdekes tárgyat felmutatott neki, mondván: "Nézd csak! Itt van egy (a játék neve)." Megfigyelve a gyermek tekintetét, arra irányult-e, amit ön felmutatott? (Csak akkor adjon igenlõ választ, ha a gyermek valóban a tárgyra nézett és nem csak ön felé)
3. Felkeltette-e a gyermek érdeklõdését, ha egy pohárkát adott a kezébe és megkérte, hogy inni adjon önnek? Utánozta-e a gyermek az ivást? Rá tudta-e bírni a gyermeket bármilyen cselekvés utánzására?
4. Szólítsa fel a gyermeket, hogy mutasson rá az égõ lámpára. Mutat a gyermek a fény felé a mutatóujjával? (Ha bármi mással, pl. mackóval mutatásra tudja rábírni a gyermeket, akkor is adjon igenlõ választ.)
5. Tud a gyermek építõkockával tornyot építeni? Ha igen, hánnyal (mennyi az építõkockák száma?)
Megjegyzések:
Látta már orvos a gyermeket?
Ha igen, ki és mikor?
(Szülõk az autista gyermekek korai fejlesztéséért Information Pack /Információs csomag/ 1998. november)
*
Noha a fenti kérdések zöme a kapcsolatteremtes képességére, illetve a képzeleti játék elemi megnyilvánulásaira irányul, nem szabad azt gondolnunk, hogy ez a feladatsor önmagában elegendõ a diagnózis felállításához. Ha a gyermek "furcsa" viselkedése gyanút kelt, mindig szakemberhez kell fordulni. (dr. G. Zs.)
[url=http://www.esoember.hu/19990113.htm" TARGET="_top]http://www.esoember.hu/19990113.htm[/url]
A Kaliforniaí Egyetem, Los Angeles (UCLA), kutatási programjának egyik kulcskérdése a korai fejlesztés, ahol a "korai" általában azt a hároméves kort jelenti, amikor az autista gyermeket tipikusan diagnosztizálják. Egy érdekfeszítõ jelentés azonban azt állítja, hogy az autista gyermekekrõl megfelelõ diagnózis már 18 hónapos korban is felállítható, egy 14 kérdésbõl álló ellenõrzõ kérdéssorozat (CHAT) megválaszolásával.
Simon Baron-Cohen, Jane Allen és Christopher Gillberg olyan kérdéssorozatot fejlesztett ki, amely a társas játszásra, a társasági érdeklõdésre, az utánzásra, a közös figyelemfelkeltésére, a kommunikatív mutogatásra stb. vonatkozik. A szülõknek kilenc kérdést, az orvosoknak, védõnõknek öt kérdést kell megválaszolniuk. (ld. melléklet).
A kutatók az ellenõrzést 50, véletlenszerûen kiválasztott 18 hónapos gyermeknél, továbbá 41 olyan "nagyon valószínû" (kockázatos) 18 hónapos gyermeknél végezték el, akiknek autista ikertestvérei vannak. (Az autista ikreknek kb. 2%-os valószínûséggel autista testvére van.) A kontrollcsoportból (tehát azok közül, akiknek nem voltak autista ikertestvérei) egyetlen gyermekre sem vonatkozott egynél több állítás, míg a "nagyon valószínû" csoportból négy gyermekre vonatkozott két vagy több állítás.
30 hónapos korában mindegyik gyermeket újra megvizsgálták. 87 olyan gyermek (a kontrollcsoportból és a "nagyon valószínû" csoportból), aki négy vagy több kérdéscsoportnál 18 hónapos korában jól szerepelt, normálisan fejlõdött. Ezzel szemben, mint a kutatók megállapították: "Négy kicsinél, akik 18 hónapos korban két vagy több kérdéscsoportnál fennakadak, 30 hónapos korban diagnosztizálták az autizmust." Más szóval, az ellenõrzõ kérdéssorozat mind a négy esetben megállapította az autizmust a 91 fõs, 18 hónapos csoportban.
A csak néhány percet igénylõ ellenõrzõ kérdéssorozat feltevése - a kutatók szerint - azt bizonyítja, hogy az autizmus korai megállapítása lehetséges és hatékony. Megjegyzik továbbá, hogy az ellenõrzõ kérdéssorozat magában foglal több olyan kérdést, amely csak az autista gyermekek számára érvényes, és amely más fogyatékos gyermekre nem illik, így a kérdéssorozat speciálisnak tekinthetõ az autistáknak.
A reprezentatív felmérés folyamatban van.
*
Részletesebb ismertetés: Can autism be detected at 18 month? The needle, the haystack and the CHAT. British Journal of Psychiatry, 1992. No. 161. pp. 839-843.
--------------------------------------------------------------------------------
ELLENÕRZÕ KÉRDÉSSOROZAT AZ AUTIZMUS SZÛRÉSÉRE 18 HÓNAPOS KISGYERMEKEKNÉL
Általános orvosoknak vagy védõnõknek a 18 hónapos fejlettségi szint meghatározására
Kérdések a szülõknek (igen/nem)
1. Élvezi-e gyermeke, ha a térdén lovagoltatja, hintáztatja stb.?
2. Mutat-e érdeklõdést gyermeke más gyermekek iránt?
3. Szeret-e gyermeke felmászni bizonyos dolgokra, pl. lépcsõn felfelé?
4. Élvezi-e gyermeke a bújócskázást, eldugást/keresést?
5, Utánzott-e bármikor gyermeke már valamit, pl. telefonálást?
6. Használta-e gyermeke a mutatóujját annak jelzésére, hogy kérdezne valamit?
7. Használta-e gyermeke a mutatóujját annak jelzésére, hogy felkeltette valami az érdeklõdését?
8. Tud-e gyermeke apró dolgokkal (pl. kisautó, építõkocka) anélkül játszani, hogy azt a szájába venné, ledobná vagy csak babrálná?
9. Hozott-e gyermeke önhöz valaha is valamit csak azért, hogy megmutassa?
Kérdések az orvosnak vagy védõnõnek
1. Találkozás során létesített-e a gyermek szemkontaktust önnel?
2. Felfigyelt-e a gyermek, ha ön a szobában kissé távolabbról egy érdekes tárgyat felmutatott neki, mondván: "Nézd csak! Itt van egy (a játék neve)." Megfigyelve a gyermek tekintetét, arra irányult-e, amit ön felmutatott? (Csak akkor adjon igenlõ választ, ha a gyermek valóban a tárgyra nézett és nem csak ön felé)
3. Felkeltette-e a gyermek érdeklõdését, ha egy pohárkát adott a kezébe és megkérte, hogy inni adjon önnek? Utánozta-e a gyermek az ivást? Rá tudta-e bírni a gyermeket bármilyen cselekvés utánzására?
4. Szólítsa fel a gyermeket, hogy mutasson rá az égõ lámpára. Mutat a gyermek a fény felé a mutatóujjával? (Ha bármi mással, pl. mackóval mutatásra tudja rábírni a gyermeket, akkor is adjon igenlõ választ.)
5. Tud a gyermek építõkockával tornyot építeni? Ha igen, hánnyal (mennyi az építõkockák száma?)
Megjegyzések:
Látta már orvos a gyermeket?
Ha igen, ki és mikor?
(Szülõk az autista gyermekek korai fejlesztéséért Information Pack /Információs csomag/ 1998. november)
*
Noha a fenti kérdések zöme a kapcsolatteremtes képességére, illetve a képzeleti játék elemi megnyilvánulásaira irányul, nem szabad azt gondolnunk, hogy ez a feladatsor önmagában elegendõ a diagnózis felállításához. Ha a gyermek "furcsa" viselkedése gyanút kelt, mindig szakemberhez kell fordulni. (dr. G. Zs.)
[url=http://www.esoember.hu/19990113.htm" TARGET="_top]http://www.esoember.hu/19990113.htm[/url]
Nos, hali mindenkinek!
En ezennel bucsuzom innen, remelem azert nem sullyed el majd a topik teljesen. A legujabb adatok szerint fel szazalek az elofordulas, de nem tisztem eldonteni, ez sok vagy keves. Az utobbi evtizedben sokszorosara nott a szamuk. a hatvanas evekben tizezerbol 2-5 korul diagnosztizaltak, ma mar 30-50 korul. Sokan jarvanyrol beszelnek, nekem errol es a lehetseges okokrol szinten nem tisztem velemenyt mondani, nem leven szakember. Tudom, nem tul hiheto, hogy csecsemokent sokukon nem latszik. En mar rengetegszer neztem vegig a videokat, hogy megtalaljam a jeleket, de .... Es meg csak meg sem tudom mondani, mikor vesztettem el, ellentetben azokkal, akiknek par het alatt a vidam beszedes gyerekbol egy nema magaba fordulo maganyos kisember lett.
Elfaradtam, ... ( toroltem ). Egy idezetet hagynek itt bucsuzoul Donna Williams konyvebol, aki maga is autista (nem aspergeres, nem PDD-NOS, ...)
"Az „autizmus” ellen vívott harc emberfeletti, de ha senki sem bízik benne, hogy meg tudjuk mászni a hegyet, akkor valószínûleg még csak fontolóra sem vesszük soha, és a segédeszközökre sem vetünk egyetlen pillantást sem."
Donna Williams: Autizmus egyes szam elso szemelyben
(Most kaptam egy puszit a fiamtol
)
En ezennel bucsuzom innen, remelem azert nem sullyed el majd a topik teljesen. A legujabb adatok szerint fel szazalek az elofordulas, de nem tisztem eldonteni, ez sok vagy keves. Az utobbi evtizedben sokszorosara nott a szamuk. a hatvanas evekben tizezerbol 2-5 korul diagnosztizaltak, ma mar 30-50 korul. Sokan jarvanyrol beszelnek, nekem errol es a lehetseges okokrol szinten nem tisztem velemenyt mondani, nem leven szakember. Tudom, nem tul hiheto, hogy csecsemokent sokukon nem latszik. En mar rengetegszer neztem vegig a videokat, hogy megtalaljam a jeleket, de .... Es meg csak meg sem tudom mondani, mikor vesztettem el, ellentetben azokkal, akiknek par het alatt a vidam beszedes gyerekbol egy nema magaba fordulo maganyos kisember lett.
Elfaradtam, ... ( toroltem ). Egy idezetet hagynek itt bucsuzoul Donna Williams konyvebol, aki maga is autista (nem aspergeres, nem PDD-NOS, ...)
"Az „autizmus” ellen vívott harc emberfeletti, de ha senki sem bízik benne, hogy meg tudjuk mászni a hegyet, akkor valószínûleg még csak fontolóra sem vesszük soha, és a segédeszközökre sem vetünk egyetlen pillantást sem."
Donna Williams: Autizmus egyes szam elso szemelyben
(Most kaptam egy puszit a fiamtol
)
Találtam nektek néhány dolgot, sajnos angolul.
Autism may have a strong genetic component as well. In their search to answer the riddle of Autism, researchers are looking at the human genetic structure as one possible factor in the puzzle. Does this mean that researchers have found that genetics is the "cause" of Autism? No, it does not, but it does mean that it may well be a contributing factor, along with many others.
[url=http://autism.about.com/library/weekly/aa080701a.htm" TARGET="_top]http://autism.about.com/library/weekly/aa080701a.htm[/url]
Finally a major government health agency admits that the cause for the Autism Epidemic is not due to statistical changes in the way cases are reported.
[url=http://autism.about.com/library/weekly/aa101700a.htm" TARGET="_top]http://autism.about.com/library/weekly/aa101700a.htm[/url]
Dr. Andrew Wakefield Fired New
Ironically, Dr. Andrew Wakefield has been fired by the Royal Free Hospital only one day after Harvard researchers reached conclusions similar to his controversial findings on the cause of Autism.
[url=http://autism.about.com/cs/research/" TARGET="_top]http://autism.about.com/cs/research/[/url]
Ezen a cimen vannak a cikkek: autism.about.com
Autism may have a strong genetic component as well. In their search to answer the riddle of Autism, researchers are looking at the human genetic structure as one possible factor in the puzzle. Does this mean that researchers have found that genetics is the "cause" of Autism? No, it does not, but it does mean that it may well be a contributing factor, along with many others.
[url=http://autism.about.com/library/weekly/aa080701a.htm" TARGET="_top]http://autism.about.com/library/weekly/aa080701a.htm[/url]
Finally a major government health agency admits that the cause for the Autism Epidemic is not due to statistical changes in the way cases are reported.
[url=http://autism.about.com/library/weekly/aa101700a.htm" TARGET="_top]http://autism.about.com/library/weekly/aa101700a.htm[/url]
Dr. Andrew Wakefield Fired New
Ironically, Dr. Andrew Wakefield has been fired by the Royal Free Hospital only one day after Harvard researchers reached conclusions similar to his controversial findings on the cause of Autism.
[url=http://autism.about.com/cs/research/" TARGET="_top]http://autism.about.com/cs/research/[/url]
Ezen a cimen vannak a cikkek: autism.about.com
[url=http://fn.hu/cikkprint.cmt?id=103403&CMTSID=3134cfffbc05d2eec6c37ddc666b44cd" TARGET="_top]http://fn.hu/cikkprint.cmt?id=103403&CMTSID=3134cfffbc05d2eec6c37ddc666b44cd[/url]
----------------------------
Autizmus - sötét felhõk a Szilícium-völgy felett 2001 december 11.
A Szilícium-völgyben az elmúlt évtizedben ugrásszerûen növekedett azoknak a gyerekeknek a száma, akiknél autizmust diagnosztizáltak. Az autizmus enyhébb formái gyakoriak az IT szektorban, sokak szerint Bill Gates is ebben szenved.
Szilícium-völgy, Palo Alto
1993 augusztusában 4911 klasszikus autizmusban szenvedõ gyereket tartottak nyilván Kaliforniában. 1999-re ez a szám megduplázódott. 2001-re pedig meghaladja a 15 ezret.
Persze Kalifornia nem kivétel: az autizmusban szenvedõk száma világszerte növekszik. Míg valaha tízezerbõl egy gyerek szenvedett e ritka kórban, ma már hússzor gyakoribb az elõfordulása. És még ennél is magasabbak a statisztikák Santa Clara körzetében, ahol a Szilícium-völgy is található.
A kór felfedezése
Rejtélyes módon az autizmust ugyanakkor fedezték Európában és az USA-ban. Leo Kanner amerikai gyerekpszichiáter 1943-ban monográfiát adott ki a tengerentúlon, amelyben a baltimore-i kórház 11 kis lakójának különös viselkedési szokásait mutatta be. Egy évvel késõbb Hans Asperger bécsi gyermekorvos, aki soha nem látta Kanner mûvét, tanulmányt jelentetett meg, amelyben négy hasonló viselkedésû gyereket mutat be. Egymástól függetlenül mindketten ugyanazzal a névvel, a görög "autos" (önmagára vonatkozó) szóból eredõ autizmussal illették a betegséget. A felfedezés után Kanner egyre nagyobb energiával és növekvõ financiális támogatással folytatta tanulmányait, míg Asperger klinikáját a háború végén a szövetségesek lebombázták. Kanner világszerte elismert tudóssá vált, Aspergert viszont Európán kívül virtuálisan mellõzték, és így is halt meg 1980-ban. Az Asperger szindróma is csak halála után vált bevett terminológiává.
Elavult a "fridzsider anya" teória
Az autizmus elfogadása azért különösen nehéz a szülõ a számára, mert az elsõ két évben semmilyen rendellenesség nem látszik. Úgy tûnik, a gyerek elégedett a világgal, normálisan fejlõdik, és kezdenek kibontakozni verbális képességei. A csapás hirtelen következik be: a bájos, tündéri gyerek egyik pillanatról a másikra elnémul, szókincse visszafejlõdik, motorikus és koordinációs problémái keletkeznek.
Húsz évvel ezelõtt a pszichológusok még úgy vélték, hogy az autizmus a szülõi figyelem és szeretet hiányának a következménye. A híres gyerekpszichiáter, Bruno Bettelheim szintén a "fridzsider anya" elméletet hirdette.
A teória szerint a nem kívánt gyerekek visszahúzódással válaszolnak a környezet negatív kisugárzására. Bettelheim a többéves családterápiát tartotta a gyógyulás kulcsának. Az elmélet következményeként a szülõk az autista gyereket saját szégyenükként és nevelésük csõdjeként kezelték, és igyekeztek titokban tartotani.
Az autista
Közömbösen vagy nem várt módon reagál az emberekre. Nehezen teremt kapcsolatot, emberi viszonyokban nem igényli a kölcsönösséget, gyakran tárgyként kezeli a másikat. Beszédfejlõdése jelentõsen késik, elõfordul, hogy ki sem alakul nála a beszéd. Megesik, hogy motorikus és koordinációs problémái vannak. Egyes cselekvéseket céltalanul ismételget. Bizonyos tárgyakhoz rendkívüli módon ragaszkodik, nehezen viseli a változásokat. Nem szereti, ha megérintik.
Genetikai rendellesség
Ma már úgy vélik a kutatók, hogy az autizmus kialakulása döntõen a génekkel magyarázható. A vizsgálatok kimutatták, egypetéjû ikrek esetén 90 százalék annak a valószínûsége, hogy ha az egyik gyerek autista, akkor a másik is az.
Ha a szülõk elsõ gyermeke autista, akkor annak esélye, hogy a következõ is az lesz 1:20-hoz. Két autista gyermek után már 1:3 az esélye, annak hogy a harmadik is örökli a betegséget.
Belsõ poén hardcore-programozók körében, hogy Asperger szindrómával, illetve enyhe autizmussal ugratják egymást. A programozók zöme egész napját a gép elõtt tölti - ügyféllel ritkán találkoznak, szociális kapcsolataik gyengék. Ha jól teljesítesz, akkor azért sem szekál senki, ha két hétig hordod ugyanazt a pólót.
A sajtó egyébként Bill Gates-t, a Microsoft elnökét is rendszeresen titulálja "furcsának", és enyhe autizmust sejtet a szoftverguruval kapcsolatban. Egy San Jose-i klinika vezetõorvosa pedig arról van meggyõzõdve, hogy a Pokémonokat kiötlõ japán programozók szenvednek nagy valószínûséggel Asperger kórban.
Lerántani a leplet
Rain Man
A kutatók úgy érzik magukat, mintha egy jéghegy dõlne lassan feléjük, ezért lépniük kell. A Szilícium-völgy tulajdonképpen élõ laboratórium, ennél többet egy tudós nem is kívánhat. Elképzelhetõ, hogy a Szilícium-völgyi csodát magyarázó génszekvencia választ ad az autizmussal kapcsolatos kérdéseikre is.
Az eddigi vizsgálatok szerint a betegség nemcsak olyan rokonok révén öröklõdik, akik a klasszikus értelemben autisták, hanem azok közvetítésével is, akiknél csak a kór néhány tünete jelentkezik. (Közvetlenül egyébként ritkán öröklõdik a betegség, hisz az autisták nem nagyon házasodnak.)
<br
--------------------
----------------------------
Autizmus - sötét felhõk a Szilícium-völgy felett 2001 december 11.
A Szilícium-völgyben az elmúlt évtizedben ugrásszerûen növekedett azoknak a gyerekeknek a száma, akiknél autizmust diagnosztizáltak. Az autizmus enyhébb formái gyakoriak az IT szektorban, sokak szerint Bill Gates is ebben szenved.
Szilícium-völgy, Palo Alto
1993 augusztusában 4911 klasszikus autizmusban szenvedõ gyereket tartottak nyilván Kaliforniában. 1999-re ez a szám megduplázódott. 2001-re pedig meghaladja a 15 ezret.
Persze Kalifornia nem kivétel: az autizmusban szenvedõk száma világszerte növekszik. Míg valaha tízezerbõl egy gyerek szenvedett e ritka kórban, ma már hússzor gyakoribb az elõfordulása. És még ennél is magasabbak a statisztikák Santa Clara körzetében, ahol a Szilícium-völgy is található.
A kór felfedezése
Rejtélyes módon az autizmust ugyanakkor fedezték Európában és az USA-ban. Leo Kanner amerikai gyerekpszichiáter 1943-ban monográfiát adott ki a tengerentúlon, amelyben a baltimore-i kórház 11 kis lakójának különös viselkedési szokásait mutatta be. Egy évvel késõbb Hans Asperger bécsi gyermekorvos, aki soha nem látta Kanner mûvét, tanulmányt jelentetett meg, amelyben négy hasonló viselkedésû gyereket mutat be. Egymástól függetlenül mindketten ugyanazzal a névvel, a görög "autos" (önmagára vonatkozó) szóból eredõ autizmussal illették a betegséget. A felfedezés után Kanner egyre nagyobb energiával és növekvõ financiális támogatással folytatta tanulmányait, míg Asperger klinikáját a háború végén a szövetségesek lebombázták. Kanner világszerte elismert tudóssá vált, Aspergert viszont Európán kívül virtuálisan mellõzték, és így is halt meg 1980-ban. Az Asperger szindróma is csak halála után vált bevett terminológiává.
Elavult a "fridzsider anya" teória
Az autizmus elfogadása azért különösen nehéz a szülõ a számára, mert az elsõ két évben semmilyen rendellenesség nem látszik. Úgy tûnik, a gyerek elégedett a világgal, normálisan fejlõdik, és kezdenek kibontakozni verbális képességei. A csapás hirtelen következik be: a bájos, tündéri gyerek egyik pillanatról a másikra elnémul, szókincse visszafejlõdik, motorikus és koordinációs problémái keletkeznek.
Húsz évvel ezelõtt a pszichológusok még úgy vélték, hogy az autizmus a szülõi figyelem és szeretet hiányának a következménye. A híres gyerekpszichiáter, Bruno Bettelheim szintén a "fridzsider anya" elméletet hirdette.
A teória szerint a nem kívánt gyerekek visszahúzódással válaszolnak a környezet negatív kisugárzására. Bettelheim a többéves családterápiát tartotta a gyógyulás kulcsának. Az elmélet következményeként a szülõk az autista gyereket saját szégyenükként és nevelésük csõdjeként kezelték, és igyekeztek titokban tartotani.
Az autista
Közömbösen vagy nem várt módon reagál az emberekre. Nehezen teremt kapcsolatot, emberi viszonyokban nem igényli a kölcsönösséget, gyakran tárgyként kezeli a másikat. Beszédfejlõdése jelentõsen késik, elõfordul, hogy ki sem alakul nála a beszéd. Megesik, hogy motorikus és koordinációs problémái vannak. Egyes cselekvéseket céltalanul ismételget. Bizonyos tárgyakhoz rendkívüli módon ragaszkodik, nehezen viseli a változásokat. Nem szereti, ha megérintik.
Genetikai rendellesség
Ma már úgy vélik a kutatók, hogy az autizmus kialakulása döntõen a génekkel magyarázható. A vizsgálatok kimutatták, egypetéjû ikrek esetén 90 százalék annak a valószínûsége, hogy ha az egyik gyerek autista, akkor a másik is az.
Ha a szülõk elsõ gyermeke autista, akkor annak esélye, hogy a következõ is az lesz 1:20-hoz. Két autista gyermek után már 1:3 az esélye, annak hogy a harmadik is örökli a betegséget.
Belsõ poén hardcore-programozók körében, hogy Asperger szindrómával, illetve enyhe autizmussal ugratják egymást. A programozók zöme egész napját a gép elõtt tölti - ügyféllel ritkán találkoznak, szociális kapcsolataik gyengék. Ha jól teljesítesz, akkor azért sem szekál senki, ha két hétig hordod ugyanazt a pólót.
A sajtó egyébként Bill Gates-t, a Microsoft elnökét is rendszeresen titulálja "furcsának", és enyhe autizmust sejtet a szoftverguruval kapcsolatban. Egy San Jose-i klinika vezetõorvosa pedig arról van meggyõzõdve, hogy a Pokémonokat kiötlõ japán programozók szenvednek nagy valószínûséggel Asperger kórban.
Lerántani a leplet
Rain Man
A kutatók úgy érzik magukat, mintha egy jéghegy dõlne lassan feléjük, ezért lépniük kell. A Szilícium-völgy tulajdonképpen élõ laboratórium, ennél többet egy tudós nem is kívánhat. Elképzelhetõ, hogy a Szilícium-völgyi csodát magyarázó génszekvencia választ ad az autizmussal kapcsolatos kérdéseikre is.
Az eddigi vizsgálatok szerint a betegség nemcsak olyan rokonok révén öröklõdik, akik a klasszikus értelemben autisták, hanem azok közvetítésével is, akiknél csak a kór néhány tünete jelentkezik. (Közvetlenül egyébként ritkán öröklõdik a betegség, hisz az autisták nem nagyon házasodnak.)
<br
--------------------
Kiscica köszi a linket.
Az a gond, Bp.-en két önkormányzatnak van olyan autista csoportja, ahol hat év alatti gyerekekkel is foglalkoznak. A fõvárosban ha minden 500.-kal számolunk, akkor is 800-1000 18 év alatti autista gyerek van, ki lehet számolni, ebbõl hány ovodás korú. Hét kerületben van iskolai csoport (ez kb 6-8 fõt jelent).
De fõ az optimizmus.
Keke
(Jó a zene, Rainman, közöd van hozzá?)
Az a gond, Bp.-en két önkormányzatnak van olyan autista csoportja, ahol hat év alatti gyerekekkel is foglalkoznak. A fõvárosban ha minden 500.-kal számolunk, akkor is 800-1000 18 év alatti autista gyerek van, ki lehet számolni, ebbõl hány ovodás korú. Hét kerületben van iskolai csoport (ez kb 6-8 fõt jelent).
De fõ az optimizmus
. Keke
(Jó a zene, Rainman, közöd van hozzá?)
Mint látható, billentyûmenésem van ma, egy ujabb link, ha már ugyis felhúztam magam Bettelheim
ügyben.
[url=http://www.c3.hu/scripta/thalassa/98/1/7kurzw.htm" TARGET="_top]http://www.c3.hu/scripta/thalassa/98/1/7kurzw.htm[/url]
-----
Vajon Bruno Bettelheim valóban egy intellektuális rendszert épített-e fel annak érdekében, hogy racionálisan elfogadhatóvá tegye képmutató életét, ahogyan ezt életrajzírója, Richard Pollak gondolja, és ha ez tényleg így is történt, akkor miért nem "ismeri be hibáit, és tárja fel az igazságot, hogy megvédje becsületét" - ahogyan õ maga írta? Erre, úgy hiszem, az a rövid válasz adható, hogy õ ehhez túlságosan is sikeres képmutató volt, hiszen füllentései tették híressé, és ha valaki egyszer belevág egy ilyen karrier felépítésébe, akkor valóban ostobaság lenne visszalépnie. Bettelheimre azonban bármit lehet mondani, csak azt nem, hogy ostoba volt. Miután megérkezett az Amerikai Egyesült Államokba, általa kitalált, soha meg nem történt múltbéli tapasztalatokkal szerzett magának jó állásokat, majd rögtönzései segítségével ért el még ennél is nagyobb és jobb dolgokat. Koncentrációs tábori tapasztalataival nagyképûsködött, aminek következtében rövidesen úgy emlegették, mint túlélési specialistát. Habár nem õ volt az egyetlen bécsi, aki ilyesmit tett, valószínûleg õ volt az egyetlen, aki fiktív önéletrajzát híres professzorságra, tiszteletbeli tudományos fokozatokra és világszerte lelkes üdvözlésre váltotta be.
folyt. a linknél
ügyben.
[url=http://www.c3.hu/scripta/thalassa/98/1/7kurzw.htm" TARGET="_top]http://www.c3.hu/scripta/thalassa/98/1/7kurzw.htm[/url]
-----
Vajon Bruno Bettelheim valóban egy intellektuális rendszert épített-e fel annak érdekében, hogy racionálisan elfogadhatóvá tegye képmutató életét, ahogyan ezt életrajzírója, Richard Pollak gondolja, és ha ez tényleg így is történt, akkor miért nem "ismeri be hibáit, és tárja fel az igazságot, hogy megvédje becsületét" - ahogyan õ maga írta? Erre, úgy hiszem, az a rövid válasz adható, hogy õ ehhez túlságosan is sikeres képmutató volt, hiszen füllentései tették híressé, és ha valaki egyszer belevág egy ilyen karrier felépítésébe, akkor valóban ostobaság lenne visszalépnie. Bettelheimre azonban bármit lehet mondani, csak azt nem, hogy ostoba volt. Miután megérkezett az Amerikai Egyesült Államokba, általa kitalált, soha meg nem történt múltbéli tapasztalatokkal szerzett magának jó állásokat, majd rögtönzései segítségével ért el még ennél is nagyobb és jobb dolgokat. Koncentrációs tábori tapasztalataival nagyképûsködött, aminek következtében rövidesen úgy emlegették, mint túlélési specialistát. Habár nem õ volt az egyetlen bécsi, aki ilyesmit tett, valószínûleg õ volt az egyetlen, aki fiktív önéletrajzát híres professzorságra, tiszteletbeli tudományos fokozatokra és világszerte lelkes üdvözlésre váltotta be.
folyt. a linknél
Üdvözlök Mindenkit!Én is manókát nevelek.Lassan 4 éves lesz.Idõben beszélt, már 3 évesen ismerte a számokat és az összes betüt. Ma már el tudja olvasni a szavakat is.A beszédfejlõdése egy ideig jó volt, de mintha akadozó lenne és egy kicsit lemaradt volna.A magatartászavara miatt kellett kivizsgáltatni.2001. novemberében mondták elõször, hogy valószinûleg Asperger szindrómában szenved.Szeretnék errõl többet is tudni. Kérlek írjatok.Köszönöm.
299.80 Asperger-féle zavar
Minõségi károsodás a szociális interakciókban, ami az alábbiakból legalább két tünet megjelenésében nyilvánul meg:
a számos nem-verbális viselkedéselem, mint például a szemkontaktus, arckifejezés, testtartás, gesztusok szociális interakcióban való használatának egyértelmû károsodása
a fejlõdési szintnek megfelelõ kortárs-kapcsolatok kialakításának kudarca
a spontán törekvés hiánya az öröm, érdeklõdés, sikerélmény másokkal való megosztására (pl. érdeklõdésének tárgyát nem mutatja meg, nem viszi oda másoknak, illetve nem mutat rá arra)
a szociális vagy érzelmi kölcsönösség hiánya
Korlátozott, repetitív és sztereotíp jellegû viselkedés, érdeklõdés és tevékenységek, melyek az alábbiak közül legalább egy tünet megjelenésében nyilvánulnak meg:
intenzitásában vagy tárgyában abnormális, egy vagy több, sztereotíp, korlátozott érdeklõdési kör, amely az egyént kizáró jelleggel foglalkoztatja
nyilvánvalóan rugalmatlan ragaszkodás bizonyos nem-funkcionális rutinokhoz vagy rituálékhoz
sztereotíp és repetitív motoros manírok (pl. a kéz, az ujjak repkedõ vagy csavaró mozgása, vagy komplex egésztest-mozgások)
tartós belefeledkezés tárgyak részleteibe
A zavar klinikailag jelentõs károsodást okoz a szociális, munka vagy egyéb fontos funkciók terén
Nincs klinikailag jelentõs általános elmaradás a beszédben (pl kétéves korra egyszerû szavak használata, hároméves korra kommunikatív kifejezések használata).
Nincs klinikailag jelentõs késés a kognitív fejlõdésben vagy a kornak megfelelõ önkiszolgálási készségek, a szociális interakción kívüli adaptív viselkedés, illetve a környezet iránti érdeklõdés gyermekkori fejlõdésében.
A Pervazív Fejlõdési Zavarok valamelyik másik, meghatározott alcsoportja, vagy a Skizofrénia kritériumainak nem felel meg.
[url=http://www.hpconline.com/autizmus/asperger.htm" TARGET="_top]http://www.hpconline.com/autizmus/asperger.htm[/url]
[url=http://www.hpconline.com/autizmus/aspergm.htm" TARGET="_top]http://www.hpconline.com/autizmus/aspergm.htm[/url]
[url=http://www.udel.edu/bkirby/asperger/" TARGET="_top]http://www.udel.edu/bkirby/asperger/[/url]
[url=http://www.aspie.net/" TARGET="_top]http://www.aspie.net/[/url]
Minõségi károsodás a szociális interakciókban, ami az alábbiakból legalább két tünet megjelenésében nyilvánul meg:
a számos nem-verbális viselkedéselem, mint például a szemkontaktus, arckifejezés, testtartás, gesztusok szociális interakcióban való használatának egyértelmû károsodása
a fejlõdési szintnek megfelelõ kortárs-kapcsolatok kialakításának kudarca
a spontán törekvés hiánya az öröm, érdeklõdés, sikerélmény másokkal való megosztására (pl. érdeklõdésének tárgyát nem mutatja meg, nem viszi oda másoknak, illetve nem mutat rá arra)
a szociális vagy érzelmi kölcsönösség hiánya
Korlátozott, repetitív és sztereotíp jellegû viselkedés, érdeklõdés és tevékenységek, melyek az alábbiak közül legalább egy tünet megjelenésében nyilvánulnak meg:
intenzitásában vagy tárgyában abnormális, egy vagy több, sztereotíp, korlátozott érdeklõdési kör, amely az egyént kizáró jelleggel foglalkoztatja
nyilvánvalóan rugalmatlan ragaszkodás bizonyos nem-funkcionális rutinokhoz vagy rituálékhoz
sztereotíp és repetitív motoros manírok (pl. a kéz, az ujjak repkedõ vagy csavaró mozgása, vagy komplex egésztest-mozgások)
tartós belefeledkezés tárgyak részleteibe
A zavar klinikailag jelentõs károsodást okoz a szociális, munka vagy egyéb fontos funkciók terén
Nincs klinikailag jelentõs általános elmaradás a beszédben (pl kétéves korra egyszerû szavak használata, hároméves korra kommunikatív kifejezések használata).
Nincs klinikailag jelentõs késés a kognitív fejlõdésben vagy a kornak megfelelõ önkiszolgálási készségek, a szociális interakción kívüli adaptív viselkedés, illetve a környezet iránti érdeklõdés gyermekkori fejlõdésében.
A Pervazív Fejlõdési Zavarok valamelyik másik, meghatározott alcsoportja, vagy a Skizofrénia kritériumainak nem felel meg.
[url=http://www.hpconline.com/autizmus/asperger.htm" TARGET="_top]http://www.hpconline.com/autizmus/asperger.htm[/url]
[url=http://www.hpconline.com/autizmus/aspergm.htm" TARGET="_top]http://www.hpconline.com/autizmus/aspergm.htm[/url]
[url=http://www.udel.edu/bkirby/asperger/" TARGET="_top]http://www.udel.edu/bkirby/asperger/[/url]
[url=http://www.aspie.net/" TARGET="_top]http://www.aspie.net/[/url]
A fenti képhez csak annyit:
Évekkel ezelõtt - amikor kezdõ auti-szülöként kutakodtam a neten - találkoztam vele. Annyira megfogott, hogy lementettem. Késõbb próbáltam újra felkutatni, de nem sikerült. És most itt újra látom...
Akár az én fiam is lehetne...
Gondolom, a képen látható manócska szülõje nem tiltakozna, ha tudná, csemetéje képe itt is látható.
Amerikában volt olyan akció, amikor az autik ügye érdekében szerveztek megmozdulást, ahol az szülök gyermekük képével vonultak fel. Talán ez a kép is ott volt az egyik transzparensen...
Ugye itt a gyermek viselete nem egy divatpóló. :-)
Évekkel ezelõtt - amikor kezdõ auti-szülöként kutakodtam a neten - találkoztam vele. Annyira megfogott, hogy lementettem. Késõbb próbáltam újra felkutatni, de nem sikerült. És most itt újra látom...
Akár az én fiam is lehetne...
Gondolom, a képen látható manócska szülõje nem tiltakozna, ha tudná, csemetéje képe itt is látható.
Amerikában volt olyan akció, amikor az autik ügye érdekében szerveztek megmozdulást, ahol az szülök gyermekük képével vonultak fel. Talán ez a kép is ott volt az egyik transzparensen...
Ugye itt a gyermek viselete nem egy divatpóló. :-)
Kifon, neeeeeem. Én jót mulattam.
Találtam egy cikket, amit nem értek. Viszont aki logopédus írta, (lásd lentebb), õ mondta azt a gyerekrõl, nem autista. Na, annyi pénzért persze...
--------
Tessék mondani, nagy a baj?
Ma már minden és mindenki a választásról beszél, csak Ferike nem érti, hogyan kell. Õ majd tizenhárom év múlva választ, de addig meg kéne értenie, mit is jelent. Más ötévesnek nem nehéz válaszolnia arra, hogy „mit szeretnél inkább: labdát vagy autót?”. Azonnal rávágja a hõn vágyott játék nevét.
De Ferike bánatos zöld gyerekszemével csak néz, és megismétli mindkettõt. Õ tényleg mindent akar? Vagy csak bohóckodik? – Bárcsak tudná, hogyan kell bohóckodni! Hiszen ahhoz fantázia és nyelvi gondolkodás kell, ahhoz pedig meg kell érteni, mit jelentenek a szavak! De a mi ötévesünk nem érti. A mai napig nem értette meg az õ nagy gondját senki. Nem figyelt fel rá senki, hiszen még „kicsi”, majd kinövi. Csak a gondban mindig tettre kész nagyszülõk kérdezgették mindenfele: Rendben van ez így? Rendben van, hogy az amúgy kedves, helyes gyerek néha butaságokat beszél, hogy „szándékosan bosszant” mindenkit?
Igaz az, hogy azért nem tud játszani, csak tévét vagy videót nézni, mert „ilyen ez a mai világ”?! Ki tehet minderrõl, a vejem, a lányom, a fiam, a menyem? Van hely, ahol foglalkoznak ezzel? De hisz a mi Ferikénk okos, szép, jól focizik, ugrál, akkor még nevetgél is! Egyébként nem! Rendszeresen látja az orvos is, óvodába is jár.
Egyszer csak valahol valaki azt mondja a nagymamának, próbáld meg! Van egy központ, ahol azt mondják, segítenek. De az magánhely, pénzbe kerül. És Ferikééknek, mint annyi sok másnak, nincs pénze. De mégis elmennek, mert nincs választás, meg kell próbálni. A vizsgálaton aztán a mama izgatott, félõs nevetését felváltja az elkeseredett sírás. „Tessék mondani, nagy a baj?”
Hát mi az, hogy nagy baj? A gyerek ma még nem szorul speciális bánásmódra, a gyerek nem „beteg”. De a gyerekre nincs kódszám, nincs nemzeti programterv. Különben is, még messze az iskola, addig még két év van, azalatt sok mindent megtanulhat, ha majd valamelyik intézményesített rendszerbe belefér.
Ma õ csak szomorú, rossz, furcsa, és a világot nehezen értõ gyerek.
„Tessék mondani, ezt észre lehetett volna venni korábban is?” – így a következõ, könnyeken átjövõ kérdés. Én erre mit mondjak? – hát igen, ha azok, akik látják, tudják, mit látnak. Ha a védõnõket, óvónõket, gondozónõket, logopédusokat, gyermekorvosokat valóban új ismeretekre tanítanák. Ha az újra való kíváncsiság nagyobb lenne a rutin adta biztos kényelemnél.
Rendszert szerencsére már váltottunk, de szemléletet még nem. Még nem fontos az igazi boldog gyerek. Azt oldja meg mindenki magának. Ma még csak az ismert, jól demonstrálható, nemzeti egészségügyi, nemzeti oktatási, nemzeti családi program virul. De kié a „más” gyerek? Ha van pénze, kicsit könnyebb – játszóházak, játékos fejlesztõk, csoportos programok vannak itt-ott, ha nincs, majd rontja a nemzeti oktatási felmérés statisztikáját.
A gyerek pedig mindörökre szomorú marad. Igen, azt hiszem, nagy a baj!
Szomor Éva
------
Találtam egy cikket, amit nem értek. Viszont aki logopédus írta, (lásd lentebb), õ mondta azt a gyerekrõl, nem autista. Na, annyi pénzért persze...
--------
Tessék mondani, nagy a baj?
Ma már minden és mindenki a választásról beszél, csak Ferike nem érti, hogyan kell. Õ majd tizenhárom év múlva választ, de addig meg kéne értenie, mit is jelent. Más ötévesnek nem nehéz válaszolnia arra, hogy „mit szeretnél inkább: labdát vagy autót?”. Azonnal rávágja a hõn vágyott játék nevét.
De Ferike bánatos zöld gyerekszemével csak néz, és megismétli mindkettõt. Õ tényleg mindent akar? Vagy csak bohóckodik? – Bárcsak tudná, hogyan kell bohóckodni! Hiszen ahhoz fantázia és nyelvi gondolkodás kell, ahhoz pedig meg kell érteni, mit jelentenek a szavak! De a mi ötévesünk nem érti. A mai napig nem értette meg az õ nagy gondját senki. Nem figyelt fel rá senki, hiszen még „kicsi”, majd kinövi. Csak a gondban mindig tettre kész nagyszülõk kérdezgették mindenfele: Rendben van ez így? Rendben van, hogy az amúgy kedves, helyes gyerek néha butaságokat beszél, hogy „szándékosan bosszant” mindenkit?
Igaz az, hogy azért nem tud játszani, csak tévét vagy videót nézni, mert „ilyen ez a mai világ”?! Ki tehet minderrõl, a vejem, a lányom, a fiam, a menyem? Van hely, ahol foglalkoznak ezzel? De hisz a mi Ferikénk okos, szép, jól focizik, ugrál, akkor még nevetgél is! Egyébként nem! Rendszeresen látja az orvos is, óvodába is jár.
Egyszer csak valahol valaki azt mondja a nagymamának, próbáld meg! Van egy központ, ahol azt mondják, segítenek. De az magánhely, pénzbe kerül. És Ferikééknek, mint annyi sok másnak, nincs pénze. De mégis elmennek, mert nincs választás, meg kell próbálni. A vizsgálaton aztán a mama izgatott, félõs nevetését felváltja az elkeseredett sírás. „Tessék mondani, nagy a baj?”
Hát mi az, hogy nagy baj? A gyerek ma még nem szorul speciális bánásmódra, a gyerek nem „beteg”. De a gyerekre nincs kódszám, nincs nemzeti programterv. Különben is, még messze az iskola, addig még két év van, azalatt sok mindent megtanulhat, ha majd valamelyik intézményesített rendszerbe belefér.
Ma õ csak szomorú, rossz, furcsa, és a világot nehezen értõ gyerek.
„Tessék mondani, ezt észre lehetett volna venni korábban is?” – így a következõ, könnyeken átjövõ kérdés. Én erre mit mondjak? – hát igen, ha azok, akik látják, tudják, mit látnak. Ha a védõnõket, óvónõket, gondozónõket, logopédusokat, gyermekorvosokat valóban új ismeretekre tanítanák. Ha az újra való kíváncsiság nagyobb lenne a rutin adta biztos kényelemnél.
Rendszert szerencsére már váltottunk, de szemléletet még nem. Még nem fontos az igazi boldog gyerek. Azt oldja meg mindenki magának. Ma még csak az ismert, jól demonstrálható, nemzeti egészségügyi, nemzeti oktatási, nemzeti családi program virul. De kié a „más” gyerek? Ha van pénze, kicsit könnyebb – játszóházak, játékos fejlesztõk, csoportos programok vannak itt-ott, ha nincs, majd rontja a nemzeti oktatási felmérés statisztikáját.
A gyerek pedig mindörökre szomorú marad. Igen, azt hiszem, nagy a baj!
Szomor Éva
------
Nick Hornby: Beszélgetés az angyallal"
A kiadó minden könyv árából 100 Ft-ot az Érdekvédelmi Egyesületnek utal át. A novelláskötet összeállítója egy autista kisfiút nevel.
A könyv bevezetõjébõl: "Ami pedig önöket, olvasókat illeti, mint modottam, remélem azt fogják érezni, hogy semmiféle jótékony dolgot nem cselekedtek, úgyhogy ne is foglalkozzanak ezzel. Lapozzanak és folytassák az olvasást."
Nem tudom, azonos-e többek közt a Pop, csajok, stb. irójával. :-)
[url=http://www.penguin.co.uk/static/packages/uk/articles/hornby/" TARGET="_top]http://www.penguin.co.uk/static/packages/uk/articles/hornby/[/url]
A kiadó minden könyv árából 100 Ft-ot az Érdekvédelmi Egyesületnek utal át. A novelláskötet összeállítója egy autista kisfiút nevel.
A könyv bevezetõjébõl: "Ami pedig önöket, olvasókat illeti, mint modottam, remélem azt fogják érezni, hogy semmiféle jótékony dolgot nem cselekedtek, úgyhogy ne is foglalkozzanak ezzel. Lapozzanak és folytassák az olvasást."
Nem tudom, azonos-e többek közt a Pop, csajok, stb. irójával. :-)
[url=http://www.penguin.co.uk/static/packages/uk/articles/hornby/" TARGET="_top]http://www.penguin.co.uk/static/packages/uk/articles/hornby/[/url]
Szerzõ: HORNBY, NICK (SZERK.)
Kiadó: EURÓPA
Terjedelem: 286 oldal
Kiadás éve: 2002
ISBN: 9630771144
Rövid leírás: A tizenkét ragyogó író tizenkét fergeteges elbeszélésébõl álló kötetet Nick Hornby állította össze, aki a bevezetõben elmeséli az általa kezdeményezett TreeHouse nevû autizmus alapítvány történetét, melynek iskolájába jár az õ fia is.
Tartalom
Miért szökött meg a brit miniszterelnök a testõreitõl a Greenford Park-i benzinkútnál, és hogy történt, hogy végül egy lopott autóban találta magát egy tizenöt éves lánnyal?
ROBERT HARRIS Miniszterelnöki expozé címû novellájában maga a kormányfõ tesz vallomást különös kalandjáról.
Milyen ételeket kérnek a halálraítéltek a kivégzésük elõtti utolsó vacsorára? - tudhatjuk meg GILES SMITH elbeszélésébõl.
Mit szól egy nagydarab, ámde érzõ szívû biztonsági õr egy pikáns témájú modern mûalkotáshoz, a CiciKrisztus-hoz? - meséli el megszokott humorával NICK HORNBY.
Hogyan tanítja meg emancipált leányát egy régimódi anya a szerelem mûvészetére? HELEN FIELDING ezúttal is bravúrosan kalauzol bennünket a nõi lélek rejtelmeiben.
Milyen lelki válságot okoz egy negyvenkét éves dublini melósban, hogy döglött patkányt talál a konyhájában? RODDY DOYLE varázslatos realizmussal ábrázolja bumfordi, csupa szív hõsének gondolatait.
POP CSAJOK SATÖBBI
Szerzõ: NICK HORNBY
Kiadó: EURÓPA
Rövid leírás: Ha férfi vagy, el kell olvasnod ezt a könyvet, aztán elolvastatnod a partnereddel is... - írta egy kritikus a regényrõl. És a tanácsát sokan meg is fogadták, hiszen a Pop, csajok, satöbbi az utóbbi évek angol irodalmának egyik legolvasottabb könyve.
Szerzõ: NICK HORNBY
Kiadó: EURÓPA
Rövid leírás: Ha férfi vagy, el kell olvasnod ezt a könyvet, aztán elolvastatnod a partnereddel is... - írta egy kritikus a regényrõl. És a tanácsát sokan meg is fogadták, hiszen a Pop, csajok, satöbbi az utóbbi évek angol irodalmának egyik legolvasottabb könyve.
Kedves Keke!
Régóta töprengek, hogy írjak-e ide, kicsit félek, hogy ezzel megbélyegzem a gyerekemet.Alegnagyobb fiamról van szó. Kb. két éves koráig a világon semmi gondunk nem volt,akkor viszont ijesztõ dolgok kezdõdtek.Pl. kényszeresen ragaszkodni kezdett egy bizonyos útvonalhoz a séta során, aztán bele kellett ülnie egy bizonyos hintába. Hogy meddig ült volna ott, az nem derült ki, (az én rekordom, ameddig bírtam, két és fél óra volt), de szerintem addig, amíg éhen nem hal. És láttam, hogy nem egyszerû hiszti ez, rettegés volt a szemében, ha más úton mentünk. Nálunk belezavart a képbe, hogy épp akkor született a második gyerekünk. Ez egy pszichológusnak ziccerhelyzet: ha ordít és fetreng, akkor féltékeny,ha órákig ül és egy botot rázogat, akkor regrediál, stb.
Én meg elfogadtam ezeket a magyarázatokat, és majd beleõrültem a lelkiismeretfurdalásba, hogy ilyen pocsék anya vagyok.A baj (illetve dehogy baj) az volt, hogy õ nem mutatta a klasszikus tüneteket: beszélt, mosolygott, szembenézett, csak mindig egy kicsit más volt.
Két és fél éves korában megtanult olvasni, és volt egy idõszaka a kiscsoportban, amikor az óvónénikkel levélben érintkezett.Fölmerült egy idõben a hipermotilitás is.
Érdekes volt az is, hogy mennyire nincs érzéke a személyi tér iránt. Simán odaült egy vadidegen mellé egy padra, olyan közel, hogy szinte ráült, holott esze ágában sem volt kapcsolatot teremteni vele.
Nem sorolok több példát, végülis elfogadtuk, hogy van egy nagyon okos, közepesen különc gyerekünk.Mióta nethez jutok, (nem túl rég), olvasgatok rajta ezt-azt, és ma már a nyakam tenném rá, hogy a kisfiunk aspergeres.
Mára sokat javult a helyzet, ami annak köszönhetõ, hogy õ tudatosan megtanult egy sor olyan dolgot, (pl. személyi tér), ami másoknak ösztönösen megy.
Mára már csak egy kicsit talán különc, de nagyon helyes és okos 11 éves nagyfiú.
Mit gondolsz, érdemes még elvinnünk valahova? Vagy már lekéstünk róla? Vera
Régóta töprengek, hogy írjak-e ide, kicsit félek, hogy ezzel megbélyegzem a gyerekemet.Alegnagyobb fiamról van szó. Kb. két éves koráig a világon semmi gondunk nem volt,akkor viszont ijesztõ dolgok kezdõdtek.Pl. kényszeresen ragaszkodni kezdett egy bizonyos útvonalhoz a séta során, aztán bele kellett ülnie egy bizonyos hintába. Hogy meddig ült volna ott, az nem derült ki, (az én rekordom, ameddig bírtam, két és fél óra volt), de szerintem addig, amíg éhen nem hal. És láttam, hogy nem egyszerû hiszti ez, rettegés volt a szemében, ha más úton mentünk. Nálunk belezavart a képbe, hogy épp akkor született a második gyerekünk. Ez egy pszichológusnak ziccerhelyzet: ha ordít és fetreng, akkor féltékeny,ha órákig ül és egy botot rázogat, akkor regrediál, stb.
Én meg elfogadtam ezeket a magyarázatokat, és majd beleõrültem a lelkiismeretfurdalásba, hogy ilyen pocsék anya vagyok.A baj (illetve dehogy baj) az volt, hogy õ nem mutatta a klasszikus tüneteket: beszélt, mosolygott, szembenézett, csak mindig egy kicsit más volt.
Két és fél éves korában megtanult olvasni, és volt egy idõszaka a kiscsoportban, amikor az óvónénikkel levélben érintkezett.Fölmerült egy idõben a hipermotilitás is.
Érdekes volt az is, hogy mennyire nincs érzéke a személyi tér iránt. Simán odaült egy vadidegen mellé egy padra, olyan közel, hogy szinte ráült, holott esze ágában sem volt kapcsolatot teremteni vele.
Nem sorolok több példát, végülis elfogadtuk, hogy van egy nagyon okos, közepesen különc gyerekünk.Mióta nethez jutok, (nem túl rég), olvasgatok rajta ezt-azt, és ma már a nyakam tenném rá, hogy a kisfiunk aspergeres.
Mára sokat javult a helyzet, ami annak köszönhetõ, hogy õ tudatosan megtanult egy sor olyan dolgot, (pl. személyi tér), ami másoknak ösztönösen megy.
Mára már csak egy kicsit talán különc, de nagyon helyes és okos 11 éves nagyfiú.
Mit gondolsz, érdemes még elvinnünk valahova? Vagy már lekéstünk róla? Vera
Elkésve éppen nincs, van akit felnõtt korban diagnosztizálnak.
Nálunk ha jól tudom, az Autista Alapítvány diagnosztizálja az aspergereseket is, csak nagyon sokat kell várni.
Ez vita, hogy bélyeg vagy sem. Van amikor hasznos, hogy tudja az ember, (õ is jobban megérti miért más, mások is jobban megértik), de elõítéletes emberekkel szemben nem biztos, hogy mûködik, és mi magyarok ebben elég jók vagyunk. A Spektrumon néha adják a Tudat titkait, ott van egy házaspár, ahol éppen válni készül a feleség, mikor kezébe akad egy könyv az Asperger szindrómáról. Szerintem itt kifejezetten hasznos volt, hogy megtudták, nem simán b. a pasas. Kéne errõl is egy film.
Van olyan problémája, hogy nem tudja magát beleélni mások helyzetébe (ez ugyan a normál emberekre is igaz), vagy hogy túlságosan szó szerint vesz dolgokat. Érzelmek felismerése (képeken). Vannak-e mániái, amikrõl órákig beszél, izárólagosan foglalkoztatja, gyüjti....Egyensúly, koordinációval vannak gondjaik (ez is jellemzõ tünet).
Állítólag Bartók is aspie volt.
Ha jól tudom van az Autizmus füzetek sorozatban egy Életvezetési útmutató Asperger szindrómás embereknek. Nem biztos, hogy pontosan ez a cím.
Amit tudok még, hogy vigyázni kell náluk a pszichés következményekre. Nehezen dolgozzák fel, hogy másképp mûködnek.
Apropó, látta valaki a Csodálatos elmét?
Az alfon vannak mind érintettek mind szülõk, vagy az origón is szokott néha írni egy aspergeres kisfiú mamája.
Nálunk ha jól tudom, az Autista Alapítvány diagnosztizálja az aspergereseket is, csak nagyon sokat kell várni.
Ez vita, hogy bélyeg vagy sem. Van amikor hasznos, hogy tudja az ember, (õ is jobban megérti miért más, mások is jobban megértik), de elõítéletes emberekkel szemben nem biztos, hogy mûködik, és mi magyarok ebben elég jók vagyunk. A Spektrumon néha adják a Tudat titkait, ott van egy házaspár, ahol éppen válni készül a feleség, mikor kezébe akad egy könyv az Asperger szindrómáról. Szerintem itt kifejezetten hasznos volt, hogy megtudták, nem simán b. a pasas. Kéne errõl is egy film.
Van olyan problémája, hogy nem tudja magát beleélni mások helyzetébe (ez ugyan a normál emberekre is igaz), vagy hogy túlságosan szó szerint vesz dolgokat. Érzelmek felismerése (képeken). Vannak-e mániái, amikrõl órákig beszél, izárólagosan foglalkoztatja, gyüjti....Egyensúly, koordinációval vannak gondjaik (ez is jellemzõ tünet).
Állítólag Bartók is aspie volt.
Ha jól tudom van az Autizmus füzetek sorozatban egy Életvezetési útmutató Asperger szindrómás embereknek. Nem biztos, hogy pontosan ez a cím.
Amit tudok még, hogy vigyázni kell náluk a pszichés következményekre. Nehezen dolgozzák fel, hogy másképp mûködnek.
Apropó, látta valaki a Csodálatos elmét?
Az alfon vannak mind érintettek mind szülõk, vagy az origón is szokott néha írni egy aspergeres kisfiú mamája.
Szia, Keke,
kösz, hogy válaszoltál. Az a helyzet, hogy mindaz, amit írtál, kb. hat éves koráig nagyon jellemzõ volt rá. Volt mánia, a mozgáskoordinációja is elég vacak volt,a szó szerint értés is nagyon stimmel. Akkortól viszont egyre jobb lett, és most már szinte "tünetmentes". Ez azt jelenti, hogy szerintem már benne van a normál tartományban, pl a mánia már csak erõs hobbi, a mozgása nem valami remek, de azért elmegy stb. Valahogy úgy van talán, hogy õ értelmileg mindig pár évvel elõrébb tartott, mint érzelmileg, és ez sokkal feltûnõbb volt kisebb korában(pl étrelmes hatéves gyerek fetrengve hisztizik, mint egy kétéves), mint most.
Viszont egyszer lefekvéskor szó szerint ezt mondta: "úgy érzem, az én idegrendszerem más, mint a többi emberé."
Nem tudom, akkor teszek-e neki jobbat, ha "ügyet csinálok" abból, hogy õ egy kicsit más, vagy akkor, ha nem foglalkozom ezzel, és igyekszem az átlag felé terelni.
Vera
kösz, hogy válaszoltál. Az a helyzet, hogy mindaz, amit írtál, kb. hat éves koráig nagyon jellemzõ volt rá. Volt mánia, a mozgáskoordinációja is elég vacak volt,a szó szerint értés is nagyon stimmel. Akkortól viszont egyre jobb lett, és most már szinte "tünetmentes". Ez azt jelenti, hogy szerintem már benne van a normál tartományban, pl a mánia már csak erõs hobbi, a mozgása nem valami remek, de azért elmegy stb. Valahogy úgy van talán, hogy õ értelmileg mindig pár évvel elõrébb tartott, mint érzelmileg, és ez sokkal feltûnõbb volt kisebb korában(pl étrelmes hatéves gyerek fetrengve hisztizik, mint egy kétéves), mint most.
Viszont egyszer lefekvéskor szó szerint ezt mondta: "úgy érzem, az én idegrendszerem más, mint a többi emberé."
Nem tudom, akkor teszek-e neki jobbat, ha "ügyet csinálok" abból, hogy õ egy kicsit más, vagy akkor, ha nem foglalkozom ezzel, és igyekszem az átlag felé terelni.
Vera
A diagnózis szerintem mindenképpen jobb, mint a bizonytalanság.
Nekem - mint szülõnek - megadta az iránymutatást, nem kellett tovább a sötétben tapogatóznom. Tudtam, minek kell utánaolvasnom, mi az amire számíthatok a késõbbiekben, tudtam, merre keressek kapcsolatokat, hol találhatok érzelmi támaszt a sorstársak között.
Aztán ha kell (értsd: elõny származhat belõle :-) ) akkor persze elmondom: a fiam auti, viszont ha úgy tünik inkább megbélyegzés lenne a diagnózis okán, akkor legföljebb nem beszélek róla.
- Többnyire azért elmondom, és egyenlõre úgy tûnik, nem lett belõle hátrányunk.
Az extrém képességek persze nem jellemzõek tipikusan az autikra, -aspergereseknél inkább elõfordul- , de mindenképpen izgalmas számunkra, ha megnyilatkozik egy "más" ember. Ha beszél, ír a belsõ érzelmeirõl, a vívódásairól, ha megnyilatkozik számunkra. Mert akkor következtetni tudhatunk azok gondolatvilágára is, akiknek még a beszéd képessége sem adatott meg. (Vagy talán csak nem látják okát, hogy verbálisan is megnyilatkozzanak?....)
A hintáztatásról én is tudnék mesélni...
Rainman
Nekem - mint szülõnek - megadta az iránymutatást, nem kellett tovább a sötétben tapogatóznom. Tudtam, minek kell utánaolvasnom, mi az amire számíthatok a késõbbiekben, tudtam, merre keressek kapcsolatokat, hol találhatok érzelmi támaszt a sorstársak között.
Aztán ha kell (értsd: elõny származhat belõle :-) ) akkor persze elmondom: a fiam auti, viszont ha úgy tünik inkább megbélyegzés lenne a diagnózis okán, akkor legföljebb nem beszélek róla.
- Többnyire azért elmondom, és egyenlõre úgy tûnik, nem lett belõle hátrányunk.
Az extrém képességek persze nem jellemzõek tipikusan az autikra, -aspergereseknél inkább elõfordul- , de mindenképpen izgalmas számunkra, ha megnyilatkozik egy "más" ember. Ha beszél, ír a belsõ érzelmeirõl, a vívódásairól, ha megnyilatkozik számunkra. Mert akkor következtetni tudhatunk azok gondolatvilágára is, akiknek még a beszéd képessége sem adatott meg. (Vagy talán csak nem látják okát, hogy verbálisan is megnyilatkozzanak?....)
A hintáztatásról én is tudnék mesélni...
Rainman
Kedves Vera!
Ha úgy érzed, auti-szülõk között van a helyed, dobj meg a mail-lel a rainman@freemail.hu címen! A Keke által említett ALF (Autizmus Levelezõ Fórum) résztvevõi örömmel fogadnak majd a "fedélzeten". Napi gondokat tudunk megbeszélni, praktikus tanácsokat, valódi auti személyek gondolatait ismerheted meg.
Mellesleg szombaton egy pesti "szülõ-kontaktra" megyek; összejövünk néhányan, beszélgetünk, feloldódunk, - felenged kissé a mindennapi görcs, ez erõt ad a a következõ alkalomig.
Üdv: Rainman
Ha úgy érzed, auti-szülõk között van a helyed, dobj meg a mail-lel a rainman@freemail.hu címen! A Keke által említett ALF (Autizmus Levelezõ Fórum) résztvevõi örömmel fogadnak majd a "fedélzeten". Napi gondokat tudunk megbeszélni, praktikus tanácsokat, valódi auti személyek gondolatait ismerheted meg.
Mellesleg szombaton egy pesti "szülõ-kontaktra" megyek; összejövünk néhányan, beszélgetünk, feloldódunk, - felenged kissé a mindennapi görcs, ez erõt ad a a következõ alkalomig.
Üdv: Rainman
Vera, ha van kedved, tényleg érdemes benézni az alf-ra, vannak hasonszõrûek, az õ gyerekeik is normál suliba járnak, õk biztos több tanácsot tudnak abban adni, hogy érdemes, kit érdemes felkeresni, mi jobb, ügyet csinálni vagy sem, miben kaptak, ha kaptak segítséget, suliban tudják vagy nem tudják, testvérek, rokonok, stb, a problémák is ismerõsebbek lehetnek (bár ez a hinta ügy ugylátszik szinte minden ilyen gyerekre igaz ).
De akár hagyod, akár megnézeted, a fiad sose lesz "átlagos".
). De akár hagyod, akár megnézeted, a fiad sose lesz "átlagos".
Vera, megkérdezhetem ezt a személyes tér dolgot hogy tanítottátok meg neki?
Az én fiam se fél az idegenektõl, bármit elfogad, felmászik az ölükbe, és ráadásul ha nem engedem, akkor jól megkapom a magamét, hogy miért nem, a gyerek akarja. Nem tarthatok fél percben kiselõadást az autizmusról, (elsõ reakció, á dehogy az, õk már csak tudják) hogy mennyivel nehezebb vele megértetni, nem fogadunk el idegentõl semmit, nem ülünk idegen ölébe, fõleg ha még következetes sem vagyok.
A másik, írtad, hat éves kora után javultak ezek a dolgok, szakirodalom szerint (bár szerintem a legtöbb auti nem olvassa ezeket) autistáknál 2-5 között a legrosszabb, utána sokat javulnak a tünetek. Meg tipust is válthatnak, Kanneribõl aspergeresbe, stb. Emlékszem megkérdeztük anno, mi lesz, annyi volt a válasz, lehet sokkal rosszabb is, meg lehet sokkal jobb is. Ki voltunk segítve. Utána hónapokig minden hisztinél felkészültem, na most jön az örjöngés, agresszió, fejfalbaverés, de nem jött. Már csak szûk egy évet kell kibírni?
De igy interneten, szóval egyáltalán nem biztos, hogy õ tényleg aspie, ezt csak szakember dönthetné el, csak amiket leírták, azok valóban autista gyereknél elõfordulnak. De önmagában nem jelent semmit.
A hintázás, én egy ideig nem mertem vele zsúfoltabb játszóterekre menni, mert nem értette, nem csak neki van joga hintázni. Aztán valamikor három éves kora körül abbamaradt. Jött a csúzdakorszak.
Az én fiam se fél az idegenektõl, bármit elfogad, felmászik az ölükbe, és ráadásul ha nem engedem, akkor jól megkapom a magamét, hogy miért nem, a gyerek akarja. Nem tarthatok fél percben kiselõadást az autizmusról, (elsõ reakció, á dehogy az, õk már csak tudják) hogy mennyivel nehezebb vele megértetni, nem fogadunk el idegentõl semmit, nem ülünk idegen ölébe, fõleg ha még következetes sem vagyok.
A másik, írtad, hat éves kora után javultak ezek a dolgok, szakirodalom szerint (bár szerintem a legtöbb auti nem olvassa ezeket) autistáknál 2-5 között a legrosszabb, utána sokat javulnak a tünetek. Meg tipust is válthatnak, Kanneribõl aspergeresbe, stb. Emlékszem megkérdeztük anno, mi lesz, annyi volt a válasz, lehet sokkal rosszabb is, meg lehet sokkal jobb is. Ki voltunk segítve. Utána hónapokig minden hisztinél felkészültem, na most jön az örjöngés, agresszió, fejfalbaverés, de nem jött. Már csak szûk egy évet kell kibírni?
De igy interneten, szóval egyáltalán nem biztos, hogy õ tényleg aspie, ezt csak szakember dönthetné el, csak amiket leírták, azok valóban autista gyereknél elõfordulnak. De önmagában nem jelent semmit.
A hintázás, én egy ideig nem mertem vele zsúfoltabb játszóterekre menni, mert nem értette, nem csak neki van joga hintázni. Aztán valamikor három éves kora körül abbamaradt. Jött a csúzdakorszak.
Sziasztok!
Keke, valahogy úgy igyekeztem neki elmagyarázni, hogy az emberek körül van egy tér, ami nem látszik, de azért hozzájuk tartozik. És hát persze a gyakoribb szituációkra meg lehet tanulni konkrét sémákat. Pl. ha már ül valaki a padon, akkor a pad másik végére kell ülni, idegen emberhez nem nyúlunk, megmutatni valamit úgy kell, hogy az illetõ arca elé tesszük ilyen távolságra, stb. Így leírva látszik igazán, milyen bonyolult szabályok között élünk, nem?
Szóval eleinte kicsit csikorgott a dolog, de aztán elég jól belejött.
Nálunk ez a hatodik év tényleg sok változást hozott, de lehet, hogy ebben nagy szerepe volt a második kisfiunknak, aki addigra igazi terapeutává nõtte ki magát. Persze az is lehet, hogy ettõl függetlenül javult.
Egyébként arról nektek nem mondtak valamit, hogy ha ötéves kora után javul,akkor késõbb még visszaeshet-e?
Nálunk a hinta után az autó-korszak jött. Lomtalanításkor hazavittünk neki egy igazi autókormányt, azt tekergette órákig. A játszótéren meg oldalra fordítottuk az öccse babakocsiját, és a kerekekkel folytatta, ahol otthon abbahagyta. Igazi felüdülés volt a hinta-dolog után.
Az önkéntes utcai szakértõk az én életembe is loptak meghitt pillanatokat.Nekem a féltékenység kezelésére adtak számos haladó szellemû tanácsot.
Kedves Rainman, köszönöm a meghívást, tengerre szállok.
Emil megy. Vera
Keke, valahogy úgy igyekeztem neki elmagyarázni, hogy az emberek körül van egy tér, ami nem látszik, de azért hozzájuk tartozik. És hát persze a gyakoribb szituációkra meg lehet tanulni konkrét sémákat. Pl. ha már ül valaki a padon, akkor a pad másik végére kell ülni, idegen emberhez nem nyúlunk, megmutatni valamit úgy kell, hogy az illetõ arca elé tesszük ilyen távolságra, stb. Így leírva látszik igazán, milyen bonyolult szabályok között élünk, nem?
Szóval eleinte kicsit csikorgott a dolog, de aztán elég jól belejött.
Nálunk ez a hatodik év tényleg sok változást hozott, de lehet, hogy ebben nagy szerepe volt a második kisfiunknak, aki addigra igazi terapeutává nõtte ki magát. Persze az is lehet, hogy ettõl függetlenül javult.
Egyébként arról nektek nem mondtak valamit, hogy ha ötéves kora után javul,akkor késõbb még visszaeshet-e?
Nálunk a hinta után az autó-korszak jött. Lomtalanításkor hazavittünk neki egy igazi autókormányt, azt tekergette órákig. A játszótéren meg oldalra fordítottuk az öccse babakocsiját, és a kerekekkel folytatta, ahol otthon abbahagyta. Igazi felüdülés volt a hinta-dolog után.
Az önkéntes utcai szakértõk az én életembe is loptak meghitt pillanatokat.Nekem a féltékenység kezelésére adtak számos haladó szellemû tanácsot.
Kedves Rainman, köszönöm a meghívást, tengerre szállok.
Emil megy. Vera
Még egy dolog eszembe jutott. Olvastam valahol tõletek a fényképezõgép-agyról. Az én kisfiamnak meg magnó-agya van.Illetve inkább volt, mert ez a dolog is szinte elmúlt. (Pedig ez maradhatott volna!) "Fénykorában" egész hosszú szövegeket mondott vissza szó szerint, olyanokat is, amiket nem is nagyon értett.Fõleg lefekvéskor kapcsolta be a magnóját,én meg meghallgathattam az aznapi óvodai párbeszédeket.Igazán tanulságos volt.
Most már egyszerûen csak jó a memóriája. Vera
Most már egyszerûen csak jó a memóriája. Vera
Az esetek zömében szerintem nem rosszabbodik, bár a Fókuszban volt egy fiú, akinél tizenx évesen kezdõdtek a dührohamok. De õ súlyos eset volt.
Ez a babakocsikerék ismerõs. Nekem a két hetes gyerekkel kocsiban csinálta meg. (stapabíró a kicsi) De volt olyan is, amikor tányért fõzelékkel komplett megpörgetett függõlegesen. Élõben tanulmányozhattam a fizikát.
Aranyos lehetett az esti magnó, meg amit írtál, hogy levélben értekezett.
Ez a babakocsikerék ismerõs. Nekem a két hetes gyerekkel kocsiban csinálta meg. (stapabíró a kicsi) De volt olyan is, amikor tányért fõzelékkel komplett megpörgetett függõlegesen. Élõben tanulmányozhattam a fizikát.
Aranyos lehetett az esti magnó, meg amit írtál, hogy levélben értekezett.
Az autisták (aspergeresek is) nem úgy fejlõdnek, mint mások. Erre azt mondják, hogy „egyenetlenül” fejlõdnek. Ez megnyilvánul térben, idõben, sebességben, részterületben és még ezer dologban.
A fejlõdésnek részei a „visszaesések” és a „megugrások” is. Nem autista emberek fejlõdésének is, csak azt már megszoktuk. Az autisták „visszaesésein” és „megugrásain” pedig „meglepõdünk”, mert nem ott jönnek, ahol vártuk õket.
Bármikor várható visszaesés – mint ahogy a fiad magnó-agya is elmúlt. Egyes képességek elmúlnak, mások keletkeznek. Senki nem tudja elõre megmondani, hogy ha valaki dühöng, akkor élete végéig stabilan fûrészeli-e a környezete idegeit vagy lesznek enyhébb idõszakok is. Ugyanakkor nem meglepõ, ha egy „nyugodt” autista egyszercsak elkezd dühöngeni.
Ma már nagyon sokféle „terápiát” kipróbálhat bárki. Ha valaki elég elkeseredett, akkor ki is próbálja – még akkor is, ha nem tudja, hogy mi miért van. A terápiák hatása egyenként sem ismert eléggé, de együtt még kevésbé. Ezek után bármilyen „fejlõdés” vagy „visszaesés” várható. Valószínûleg a terápi-ák nélkül is :-).
A fejlõdésnek részei a „visszaesések” és a „megugrások” is. Nem autista emberek fejlõdésének is, csak azt már megszoktuk. Az autisták „visszaesésein” és „megugrásain” pedig „meglepõdünk”, mert nem ott jönnek, ahol vártuk õket.
Bármikor várható visszaesés – mint ahogy a fiad magnó-agya is elmúlt. Egyes képességek elmúlnak, mások keletkeznek. Senki nem tudja elõre megmondani, hogy ha valaki dühöng, akkor élete végéig stabilan fûrészeli-e a környezete idegeit vagy lesznek enyhébb idõszakok is. Ugyanakkor nem meglepõ, ha egy „nyugodt” autista egyszercsak elkezd dühöngeni.
Ma már nagyon sokféle „terápiát” kipróbálhat bárki. Ha valaki elég elkeseredett, akkor ki is próbálja – még akkor is, ha nem tudja, hogy mi miért van. A terápiák hatása egyenként sem ismert eléggé, de együtt még kevésbé. Ezek után bármilyen „fejlõdés” vagy „visszaesés” várható. Valószínûleg a terápi-ák nélkül is :-).
sziasztok!
Tényleg vidám kis hely ez...
Keke, nálatok mekkora most a pici? És hogy viszonyul hozzá a nagy? Nem akarom ismételni magam(repetitív vagyok?), de szerintem sokat segíthet egy kistestvér. Pláne, ha strapabíró. :-)
Aranyos volt tényleg a leveleivel, néha értelmes dolgokat írt, néha viszont jelentõségteljesen átadott ey cetlit, amin ennyi volt: FEHÉRÉPA... Az óvónénik imádták, gondolom, vitt egy kis színt a hétköznapokba.
Kifon, örülök, hogy ennyiféle terápia van,és hogy ezektõl is, meg ezek nélkül is bármi elõfordulhat.A korlátlan lehetõségek mindig megdobogtatják a szívemet.
Ha jól értem, ezek szerint csak azért érdemes zakemberhez vinni, hogy az embernek legyen egy papírja a diagnózisról?
Mert életvezetési tanácsokat könyvekbõl is lehet szerezni,vagy az azért nem ugyanaz?
Igazából azért nem nagyon lelkesedem a gondolatért, hogy vizsgálgassák, mert nem szeretném tovább erõsíteni benne a másság tudatát. Tudom, sose lesz átlagos, de azért nem mindegy, hogy mennyire nem az. Vera
Tényleg vidám kis hely ez...
Keke, nálatok mekkora most a pici? És hogy viszonyul hozzá a nagy? Nem akarom ismételni magam(repetitív vagyok?), de szerintem sokat segíthet egy kistestvér. Pláne, ha strapabíró. :-)
Aranyos volt tényleg a leveleivel, néha értelmes dolgokat írt, néha viszont jelentõségteljesen átadott ey cetlit, amin ennyi volt: FEHÉRÉPA... Az óvónénik imádták, gondolom, vitt egy kis színt a hétköznapokba.
Kifon, örülök, hogy ennyiféle terápia van,és hogy ezektõl is, meg ezek nélkül is bármi elõfordulhat.A korlátlan lehetõségek mindig megdobogtatják a szívemet.
Ha jól értem, ezek szerint csak azért érdemes zakemberhez vinni, hogy az embernek legyen egy papírja a diagnózisról?
Mert életvezetési tanácsokat könyvekbõl is lehet szerezni,vagy az azért nem ugyanaz?
Igazából azért nem nagyon lelkesedem a gondolatért, hogy vizsgálgassák, mert nem szeretném tovább erõsíteni benne a másság tudatát. Tudom, sose lesz átlagos, de azért nem mindegy, hogy mennyire nem az. Vera
Most tortázunk. Abban bízunk, majd a beszédben egy kicsit meglöki, csak már legalább õ beszélne (rémálmaim).
Jól elvannak, a pici mint az árnyék, elpakolgatnak, néha még úgy igazi testvéries módon össze is balhéznak.
Diagnosztizálás.
Azért jó, ha az ember tudja pontosan mi a helyzet. Az Alapítványnál úgy megy, hogy küldenek egy harminc oldalas tesztet, majd adnak egy idõpontot (a nagyon távoli jövõben), amikor megnézik. Megtörténhet, hogy még egyszer vissza kell menni, de csak ennyi. Nem kell orvostól orvosig hurcolászni, csak rengeteget kell várni. Az õ diagnózisuk hivatalosnak számít, de ha Te nem használod fel, akkor végül is csak egy papír marad. Igazából arra lenne szükség, hogy a diagnózis után törödjenek is a családdal, de mivel nagyon kevés az autizmushoz értõ, valódi tapasztalatokkal rendelkezõ szakember, ez a része nem igazán valósul meg.
Rengeteg aspergeresnek van honlapja, és õk tisztában is vannak vele, elfogadják, hogy õk azok. Szerintem még mindig jobb, mint állandóan azzal a nyomással élni, hogy nekem olyannak kell lennem, mint a többség, de közben fogalmam sincs, miért nem tudok olyan lenni mint õk. Hogy ez mennyiben okoz betegségtudatot, ezt tõlük kéne megkérdezni. A többségnek sokáig még nem fog semmit mondani, hogy valaki Asperger szindrómás. A többség még abba sem gondol bele, hogy tolókocsiban, vagy vakon milyen élni.
Ha tudsz angolul, az amazon.com-on rengeteg könyv van.
Egy teszt (nekem az átlag jött ki, így sajnos nem magyarázhatom különcségeimet azzal, hogy én is apsergeres vagyok.)
[url=http://www.wired.com/wired/archive/9.12/aqtest.html" TARGET="_top]http://www.wired.com/wired/archive/9.12/aqtest.html[/url]
[url=http://www.udel.edu/bkirby/asperger/" TARGET="_top]http://www.udel.edu/bkirby/asperger/[/url]
Abban bízunk, majd a beszédben egy kicsit meglöki, csak már legalább õ beszélne (rémálmaim). Jól elvannak, a pici mint az árnyék, elpakolgatnak, néha még úgy igazi testvéries módon össze is balhéznak.
Diagnosztizálás.
Azért jó, ha az ember tudja pontosan mi a helyzet. Az Alapítványnál úgy megy, hogy küldenek egy harminc oldalas tesztet, majd adnak egy idõpontot (a nagyon távoli jövõben), amikor megnézik. Megtörténhet, hogy még egyszer vissza kell menni, de csak ennyi. Nem kell orvostól orvosig hurcolászni, csak rengeteget kell várni. Az õ diagnózisuk hivatalosnak számít, de ha Te nem használod fel, akkor végül is csak egy papír marad. Igazából arra lenne szükség, hogy a diagnózis után törödjenek is a családdal, de mivel nagyon kevés az autizmushoz értõ, valódi tapasztalatokkal rendelkezõ szakember, ez a része nem igazán valósul meg.
Rengeteg aspergeresnek van honlapja, és õk tisztában is vannak vele, elfogadják, hogy õk azok. Szerintem még mindig jobb, mint állandóan azzal a nyomással élni, hogy nekem olyannak kell lennem, mint a többség, de közben fogalmam sincs, miért nem tudok olyan lenni mint õk. Hogy ez mennyiben okoz betegségtudatot, ezt tõlük kéne megkérdezni. A többségnek sokáig még nem fog semmit mondani, hogy valaki Asperger szindrómás. A többség még abba sem gondol bele, hogy tolókocsiban, vagy vakon milyen élni.
Ha tudsz angolul, az amazon.com-on rengeteg könyv van.
Egy teszt (nekem az átlag jött ki, így sajnos nem magyarázhatom különcségeimet azzal, hogy én is apsergeres vagyok.)
[url=http://www.wired.com/wired/archive/9.12/aqtest.html" TARGET="_top]http://www.wired.com/wired/archive/9.12/aqtest.html[/url]
[url=http://www.udel.edu/bkirby/asperger/" TARGET="_top]http://www.udel.edu/bkirby/asperger/[/url]
Jó étvágyat!!! :-)
Jót olvasgattam, kösz. Megcsináltuk a tesztet,32 pont a határ, neki 33 pontja lett. Kb ilyesmire is számítottam, én is úgy látom, hogy õ épp a határon inog. Viszont ha a pár évvel ezelõtti állapot alapján csinálnám meg, biztos, hogy rosszabb lenne az eredmény. Épp ezért félek attól, hogy papírja legyen róla, merthogy eddig olyan szépen mászott belõle kifele. Nem akarom, hogy úgy járjon, mint a biciklizõ kígyó, akinek szóltak, hogy nincs is lába.(-Ja, tényleg!-mondta, és bumm...)
Azt hiszem, a nyomást sokkal inkább az okozza, hogy valahogy be kell illeszkedniük ebbe a nem nekik való világba. Azt meg úgysem lehet elkerülni. Hogy a másságukat AS-nak nevezzük, vagy csak különcségnek, az talán nem oszt-szoroz annyit. Bár ki tudja...
Ja, még valami. A Rendelõben, a pszichológus válaszol-ban van egy levél, "Nagyon okos, de szociálisan éretlen" címmel.
Olyan ismerõs nekem... És a válasz pláne. Azzal a különbséggel, hogy a mi gyerekünk nem azért volt "féltékeny", mert sokáig volt egyke, hanem mert olyan hamar jött a kistestvér...
Persze lehet, hogy ez az eset teljesen más, de valahogy úgy képzelem, hogy azokat a szülõket most ott emészti az önvád, (mint engem anno), pedig esetleg semmi okuk rá.
További jó mulatást, füle érjen bokáig!
Vera
Jót olvasgattam, kösz. Megcsináltuk a tesztet,32 pont a határ, neki 33 pontja lett. Kb ilyesmire is számítottam, én is úgy látom, hogy õ épp a határon inog. Viszont ha a pár évvel ezelõtti állapot alapján csinálnám meg, biztos, hogy rosszabb lenne az eredmény. Épp ezért félek attól, hogy papírja legyen róla, merthogy eddig olyan szépen mászott belõle kifele. Nem akarom, hogy úgy járjon, mint a biciklizõ kígyó, akinek szóltak, hogy nincs is lába.(-Ja, tényleg!-mondta, és bumm...)
Azt hiszem, a nyomást sokkal inkább az okozza, hogy valahogy be kell illeszkedniük ebbe a nem nekik való világba. Azt meg úgysem lehet elkerülni. Hogy a másságukat AS-nak nevezzük, vagy csak különcségnek, az talán nem oszt-szoroz annyit. Bár ki tudja...
Ja, még valami. A Rendelõben, a pszichológus válaszol-ban van egy levél, "Nagyon okos, de szociálisan éretlen" címmel.
Olyan ismerõs nekem... És a válasz pláne. Azzal a különbséggel, hogy a mi gyerekünk nem azért volt "féltékeny", mert sokáig volt egyke, hanem mert olyan hamar jött a kistestvér...
Persze lehet, hogy ez az eset teljesen más, de valahogy úgy képzelem, hogy azokat a szülõket most ott emészti az önvád, (mint engem anno), pedig esetleg semmi okuk rá.
További jó mulatást, füle érjen bokáig!
Vera
Végül is ez ellen az önvád ellen jó ez az egész. Számomra mindig egy misztikum az Asperger szindróma. Nevezik szórakozott professzor szindrómának is.
De az alfot ne hagyd ki, tényleg vannak hozzád hasonló szülõk rajta. És akár Te is tarthatod a lelket azokban, akiknek még kisebb gyerekekük van (pl. Vapa). Amúgy annyira lassú a hivatalos menet, hogy ha jól emlékszem a többségnek ott sincs hivatalos diagnózisa még.
Tényleg ez a kerék dolog elmúlt?
Nekünk annyit mondtak, hogy szépen csökkeni fog. Hát valamennyire igaz, babakocsi már nem borul, a motort is arra használja, amire való, de még messze vagyunk attól, hogy azt mondjam, nem csinálja már.
De az alfot ne hagyd ki, tényleg vannak hozzád hasonló szülõk rajta. És akár Te is tarthatod a lelket azokban, akiknek még kisebb gyerekekük van (pl. Vapa). Amúgy annyira lassú a hivatalos menet, hogy ha jól emlékszem a többségnek ott sincs hivatalos diagnózisa még.
Tényleg ez a kerék dolog elmúlt?
Nekünk annyit mondtak, hogy szépen csökkeni fog. Hát valamennyire igaz, babakocsi már nem borul, a motort is arra használja, amire való, de még messze vagyunk attól, hogy azt mondjam, nem csinálja már.
Még annyit akartam, szóval az aspiekbõl sem lesz mindig tudtommal önálló ember, csak jóval nagyobb arányban, mint a nem aspiekbõl, de persze itt is vannak súlyosak, és nem súlyosak. És sokuk rejtve marad, mert soha nem kerülnek olyan ember közelébe, aki felismerné az Asperger szindrómát. Donna Williams szerint más az AS és az autizmus, én nem igazán látom a különbséget, kivétel a beszéd. Megy a vita azon is, a magasan funkcionáló autista és az asperger ugyanaz vagy sem.
Kérdés:
Legidõsebb gyermekünk 9 éves lesz áprilisban. 1 éve próbálunk megoldást keresni kívülállóktól a vele kapcsolatos problémára. Elõször Neurológián voltunk, onnan továbbküldtek a Pszichiátriára, onnan a Nevelési Tanácsadóba a pszichológushoz, hogy a gyereknek rendszeres foglalkozásra van szüksége. Ott az elsõ fél évben elvégeztek rajta mindenféle vizsgálatot, amibõl kiderült, hogy IQ 140 (eddig is tudtuk, hogy okos), viszont szociálisan éretlen. Mi gyanítjuk a figyelemzavart is, amit a pszichológus nem tapasztalt, de szerintem ezek összefüggenek. Ezen kívül az agyféltekék közötti átkötés nem jó nála, amin állítólag tornával segítenek.
A kezelõ pszichológus azt állapította meg, hogy a gyerek szociálisan éretlen. Ez jelenti azt, hogy nincs feladattudata, nehezen teremt kapcsolatot a többi kortársával (viszont a felnõttekkel jól megvan) Már
az óvodában is egyedül ücsörgött, s olvasott, nem játszott a többiekkel. Nehezen ment neki az ottmaradás is, a 3. évben fogadta el, hogy menni kell. Jellemzõ volt, hogy pl. a jelmezbálra sem ment el, ill. késõbb úgy, hogy nem öltözött be. A társaival nem tudott beszélgetni, igaz az érdeklõdése fejlettebb volt, mert mar 3 éves korától írt és könyveket olvasott.
Az alapvetõ önellátási dolgokat viszont vagy nem tudta megcsinálni, vagy nem akarta. Ezt most sem fogadja el. Fel van háborodva, hogy neki kell iskolába járni (pedig jeles tanuló), hogy öltöznie kell, ennie stb. Ez mindennapos probléma. Küzdelem reggel és este a feladatokkal. A helyzet természetesen az iskolába-járással kezdett romlani. Nem fogadja el a kötelességeket, nem akar leckét írni, a holmija borzasztóan rendetlen, nem is fordít rá figyelmet (kis korától a rendre volt szoktatva).
Az idõérzéke egyenlõ a nullával. Képes 10 perccel a becsöngetés elõtt elindulni itthonról - 15 perc az út kilépve- , s úgy vánszorog, mint egy csiga. Hazafele kb. 3/4 óra neki az út. Ha fontos a dolog neki is - most beírattuk népitáncra, hogy mozogjon, gyerekek között legyen, s csináljon valami mást is ,mint az iskola,- akkor sem erõlteti meg magát, hogy összeszedje a tennivalóit, s igyekezzen.
Hiába kiváló matekos - a legjobb az osztályban - a pénzhez való viszonya szinten kezdetleges. Próbáltuk neki a zsebpénzt, de egyáltalán nem fejlõdött így sem. Nem érzékeli az értéket meg a beosztását. A táborban például az egész összeget - no nem volt sok - kölcsön adta két gyereknek, persze nem kapta vissza. Azt felháborítónak tartja viszont, hogy én minden hónapban kapok az apukájától egy nagyobb összeget - a háztartásra - , s õneki miért nem adunk.
Az írása borzasztó, bár idén kissé javult, ha összeszedi magát. Persze ez is a hangulatának a függvénye. Az iskolában ez volt 2 évig az állandó téma, hogy írjon szebben, gyakoroljon. Nem az, hogy mennyire fejlett a helyesírása, az olvasásértése, a kifejezõkészsége stb.
(Egyébként amikor összeszedi magát, akkor akár fél napra is problémamentesen mûködik, aztán "bekattan", megy a vad üvöltés, tiltakozás az egész világ ellen.) A felnõttek utasításait csak nagyon
ritkán hajlandó elfogadni, folytonosan ellenkezik, megkérdõjelezi a dolgokat. (Jellemzõ az az iromány, amit 3 éves korából õrzök: "vagy mindent engedtek vagy nem hagylak".) Az üvöltését én õsemberinek nevezem, mert nem emberi módon reagál, hanem ellenkezésében borzasztó hangokat ad
ki. A hangulata annyira kiszámíthatatlan, esetleges, képes egyik pillanatról a másikra átcsapni az ellenkezõ végletbe.
Sem büntetéssel sem jutalmazással nem lehet rá hatni. Még az érdekeit sem fogja fel, tehát a jutalomért sem változtat. Viszont a büntetésnél rögtön azzal fenyegetõzik, hogy õ hogyan büntet meg minket, s egyáltalán nem fogadja azt el.
Egyébként nagyon kedves gyerek, egyáltalán nem verekszik, inkább nyuszi, tavaly az új osztályában nagyon megkínlódott, mert sokat verték meg csúfolták. Nem hétköznapi gyerek. Az iskolában is feltûnt, hogy kilóg a sorból, s a gyerekek ezt nem tolerálják. Úgy latom sokszor a tanárok sem. Az iskolában hiába mondtam el a problémáját, megkértem a pszichológust, küldje át a szakvéleményt, de mégsem veszik ezt figyelembe.
Mint kitûnt, iskolát váltottunk, ez második év elején volt, mert az elsõ évet végig unatkozta, pedig az osztályfõnökkel már az óvoda alatt egyeztettem, hogy külön feladatokat fog kapni, mert már az elsõs anyagot tudja. Hát ez nem valósult meg. Aztán másodikban az osztályfõnök közölte, hogy vigyük el a gyereket, mert nem hajlandó alkalmazkodni a gyerek szellemi igényéhez. Az iskolaváltás nehéz volt számára, mert 1 év kellett, hogy megszokja az elsõ osztályát. Aztán itt bekerült egy "elit", szerintem felvágós osztályba, ahol mindenkinek nagyon jól megy (anyagilag - mondta az of.), plussz a 21 gyerekbõl 15 kitûnõ ill. példás. Akikrõl tudjuk, hogy nehezebben fogadjak el a másik okosat- pláne
ilyen problémákkal -, mint a gyengébb képességûek.
Szerintem ott a legnagyobb a baj ( az iskolai hozzáállás mellett), hogy a szellemi fejlettsége, az IQ-ja nem áll egy szinten a mentális IQ-javal. Kb 2 eves gyerek szintjen mûködik. A 3 eves testvére már sok
mindenben fejlettebb ilyen téren, mint õ.
Egyébként két testvére van, az egyik 1998-ban született, a másik tavaly. Idén nyárra várjuk a harmadikat. A testvéreihez nagyon jó a hozzáállása, egyáltalán nem mutatott féltékenységi reakciót az elsõ megszületésekor. Igaz akkor már öt éves volt.
A születésérõl annyit: Apgar 9- 10 volt. Kb 1 óra tágulás után 20 perces kitolási szakkal született, rögtön felsírt (hozzáteszem úgy, mintha teljesen fel lenne háborodva, hogy vele milyen atrocitás történt). 3100 gr, 49 cm volt. 15 hónapig szopott. Kissé volt csak sárga. Az oltásokra jól reagált. Nem beteges, kb 2-3 évenként van egy kis nátha.
Áprilisban lesz 9 éves, 14o cm, 35 kg. A feje nagy, 56 cm.
Hát ennyit tudtam hirtelen leírni róla. Azért is aggaszt minket a dolog, mert látjuk, hogy veszik el szép lassan, pedig nagyon gyönyörûen indult. Hiába okos, lehúzza õt ez a dolog, s amikor majd magasabb osztályba kell lépni, még nehezebb lesz a számára.
Válasz:
Megértem az aggódásukat a fiukkal kapcsolatban, egy szülõnek nagyon rossz látni, hogy „elveszik” a gyereke. A kiemelkedõ szellemi teljesítménye mindenképpen figyelmet érdemel. Figyelembe véve azt, hogy nehezen illeszkedik be a gyerekközösségbe, nekem a reform iskolák jutottak eszembe, mint lehetséges megoldások. Érdemes fontolóra venni, talán nem lenne jó, ha továbbra is az általános gyakorlatot követõ iskolába járna a fiuk. Olyan iskola/osztály lenne számára az ideális, ahol kis létszámmal és a gyerekekre jobban odafigyelve dolgoznak a pedagógusok, esetleg más szemlélettel, mint ami az általános. Ilyesmit találnak a Waldorf iskolákban, vagy a Montessori pedagógiát követõkben. Nézzenek körül, érdeklõdjenek, gondolják át a váltást, nézzék meg az iskolát, s ami a legfontosabb, beszéljék meg a fiukkal.
A következõkben azokat a gondolatokat olvashatja, amelyek a levele alapján jutottak eszembe, ezek talán szempontok lehetnek a továbblépéshez.
A fia viselkedését – a levele –alapján én reakciónak vélem, nem akciónak. Vagyis Õ a környezetébõl érkezõ ingerekre reagál, nem pedig kezdeményez.
A fia öt évig egyedül volt, nem volt testvére, feltételezem, hogy egyrészt nem igazán volt gyerektársaságban, másrészt sokat volt felnõttek között. Aztán az iskola elõtt megérkezett a testvére, akitõl sok év választja el, s azt látta, hogy a figyelem megoszlik közötte és egy másik gyerek között. Aztán jöttek a testvérek egymás után, akik korban jobban összeillenek, Õ pedig valahogy kimaradt közülük. A szociális éretlensége is mintha reakció lenne, vagyis nem arról van szó, hogy nem tudná megtenni ezt vagy azt, inkább nem akarja. Azt írja, hogy jól fogadta a testvéreit, nem volt rájuk féltékeny. Elgondolkoztam azon, hogy mi is a baj a fiával. Nem öltözik, nem akar enni, nem akar iskolába járni vagyis csupa olyan dolog, amit egy kisgyereknek nem kell megtennie, hiszen öltöztetik, etetik stb. A testvérféltékenységnek nagyon sok megnyilvánulási formája lehet, nem csak az, hogy veri a nagyobb a kisebbet. Ez a verekedés, bár igencsak megviseli a környezetet, mégis talán „jobb”, mert közvetlenül nyilvánul meg, vezetõdik le a feszültség, amit a rivális jelenléte okoz. Amikor nincs ilyen „szelepelés”, akkor nagyobb a gond, mert a féltékenység okozta feszültség más utakat kereshet. Ilyen esetekben nehezebb is "„tetten érni”. Úgy vélem, a fia esetében is errõl lehet szó amellett,. hogy alapállásban is zárkózottabb, befelé fordulóbb lehet. Egy ilyen – introvertált – személyiség gazdag belsõ életet élhet, amikor is az idõ másként telik, mint egyébként (biztosan olvasott már olyan könyvet amibe teljesen belefeledkezett, s közben elmúlt a délután úgy, hogy észre sem vette).
Azt is érdemes megfontolni, hogy a fia egész nap szabályok között él: kelj fel, siess, tedd ezt vagy azt, stb. mikor tud egy kicsit kikapcsolódni, szabályok –vagy minimális szabályok mellett – szabadon játszani? Mikor van az a helyzet, amikor kiabálhat, ugrálhat, amikor lehet „õsember” és nem szólnak rá? Gondoljon bele, hogy valamilyen ok miatt –ennek kiderítése hosszabb munka lenne - a fia nem akar/tud alkalmazkodni a környezetéhet, s emiatt folyamatos kudarcot él át, állandó negatív visszajelzést kap a környezetébõl. Ez már azért sem jó, mert így a saját magáról kialakított képe sem lesz valami pozitív, hiába tehetséges. A környezetébõl mikor kap pozitív visszajelzést, mikor fogadják el õt olyannak amilyen, mikor szeretik úgy, ahogy van? Amikor az ember zömében csak negatív visszajelzést kap, a felnõtt is kétségbeesik, néha meg is „vadul”.
Egy kilenc éves gyerektõl talán korai elvárni, hogy úgy kezelje a pénzt, mint egy felnõtt. A kiránduláson valami miatt õ úgy látta jónak, hogy kölcsönadja a pénzét, neki ez egy tapasztalat volt, amivel közelebb jutott ahhoz, hogy helyesen kezelje a pénzt. Ha nem adnak neki, mikor fogja a tapasztalatokat összegyûjteni? (Egyébként úgy gondolom, ha a szülõ zsebpénzt ad, akkor engedje meg azt is, hogy a gyereke azt csináljon vele, amit akar, s ne kérje számon mire költötte. Járni sem úgy tanulunk meg, hogy felállunk és máris tökéletesen megy a lépkedés, hanem van egy botladozó, tanuló korszak is).
Most pedig, ha megengedi, néhány szót Önrõl. Nem lehet egyszerû a három és „fél” gyerekkel, van segítsége? Ki tud néha kapcsolódni? Nem túlzottan fáradt? Jut elég érzelmi energiája, hogy a nagy fiára figyeljen?
Biztosan észrevette, hogy óvatosan fogalmazok (lehet, talán, esetleg). Ennek oka, hogy nehéz válaszolni a kérdésekre úgy, hogy nincs személyes kontaktus, nincs azonnali visszajelzés Öntõl, nem látom a gyereket. Másrészt Önök járnak pszichológushoz, nem akarom az Õ terápiás munkáját sem megnehezíteni.
Legidõsebb gyermekünk 9 éves lesz áprilisban. 1 éve próbálunk megoldást keresni kívülállóktól a vele kapcsolatos problémára. Elõször Neurológián voltunk, onnan továbbküldtek a Pszichiátriára, onnan a Nevelési Tanácsadóba a pszichológushoz, hogy a gyereknek rendszeres foglalkozásra van szüksége. Ott az elsõ fél évben elvégeztek rajta mindenféle vizsgálatot, amibõl kiderült, hogy IQ 140 (eddig is tudtuk, hogy okos), viszont szociálisan éretlen. Mi gyanítjuk a figyelemzavart is, amit a pszichológus nem tapasztalt, de szerintem ezek összefüggenek. Ezen kívül az agyféltekék közötti átkötés nem jó nála, amin állítólag tornával segítenek.
A kezelõ pszichológus azt állapította meg, hogy a gyerek szociálisan éretlen. Ez jelenti azt, hogy nincs feladattudata, nehezen teremt kapcsolatot a többi kortársával (viszont a felnõttekkel jól megvan) Már
az óvodában is egyedül ücsörgött, s olvasott, nem játszott a többiekkel. Nehezen ment neki az ottmaradás is, a 3. évben fogadta el, hogy menni kell. Jellemzõ volt, hogy pl. a jelmezbálra sem ment el, ill. késõbb úgy, hogy nem öltözött be. A társaival nem tudott beszélgetni, igaz az érdeklõdése fejlettebb volt, mert mar 3 éves korától írt és könyveket olvasott.
Az alapvetõ önellátási dolgokat viszont vagy nem tudta megcsinálni, vagy nem akarta. Ezt most sem fogadja el. Fel van háborodva, hogy neki kell iskolába járni (pedig jeles tanuló), hogy öltöznie kell, ennie stb. Ez mindennapos probléma. Küzdelem reggel és este a feladatokkal. A helyzet természetesen az iskolába-járással kezdett romlani. Nem fogadja el a kötelességeket, nem akar leckét írni, a holmija borzasztóan rendetlen, nem is fordít rá figyelmet (kis korától a rendre volt szoktatva).
Az idõérzéke egyenlõ a nullával. Képes 10 perccel a becsöngetés elõtt elindulni itthonról - 15 perc az út kilépve- , s úgy vánszorog, mint egy csiga. Hazafele kb. 3/4 óra neki az út. Ha fontos a dolog neki is - most beírattuk népitáncra, hogy mozogjon, gyerekek között legyen, s csináljon valami mást is ,mint az iskola,- akkor sem erõlteti meg magát, hogy összeszedje a tennivalóit, s igyekezzen.
Hiába kiváló matekos - a legjobb az osztályban - a pénzhez való viszonya szinten kezdetleges. Próbáltuk neki a zsebpénzt, de egyáltalán nem fejlõdött így sem. Nem érzékeli az értéket meg a beosztását. A táborban például az egész összeget - no nem volt sok - kölcsön adta két gyereknek, persze nem kapta vissza. Azt felháborítónak tartja viszont, hogy én minden hónapban kapok az apukájától egy nagyobb összeget - a háztartásra - , s õneki miért nem adunk.
Az írása borzasztó, bár idén kissé javult, ha összeszedi magát. Persze ez is a hangulatának a függvénye. Az iskolában ez volt 2 évig az állandó téma, hogy írjon szebben, gyakoroljon. Nem az, hogy mennyire fejlett a helyesírása, az olvasásértése, a kifejezõkészsége stb.
(Egyébként amikor összeszedi magát, akkor akár fél napra is problémamentesen mûködik, aztán "bekattan", megy a vad üvöltés, tiltakozás az egész világ ellen.) A felnõttek utasításait csak nagyon
ritkán hajlandó elfogadni, folytonosan ellenkezik, megkérdõjelezi a dolgokat. (Jellemzõ az az iromány, amit 3 éves korából õrzök: "vagy mindent engedtek vagy nem hagylak".) Az üvöltését én õsemberinek nevezem, mert nem emberi módon reagál, hanem ellenkezésében borzasztó hangokat ad
ki. A hangulata annyira kiszámíthatatlan, esetleges, képes egyik pillanatról a másikra átcsapni az ellenkezõ végletbe.
Sem büntetéssel sem jutalmazással nem lehet rá hatni. Még az érdekeit sem fogja fel, tehát a jutalomért sem változtat. Viszont a büntetésnél rögtön azzal fenyegetõzik, hogy õ hogyan büntet meg minket, s egyáltalán nem fogadja azt el.
Egyébként nagyon kedves gyerek, egyáltalán nem verekszik, inkább nyuszi, tavaly az új osztályában nagyon megkínlódott, mert sokat verték meg csúfolták. Nem hétköznapi gyerek. Az iskolában is feltûnt, hogy kilóg a sorból, s a gyerekek ezt nem tolerálják. Úgy latom sokszor a tanárok sem. Az iskolában hiába mondtam el a problémáját, megkértem a pszichológust, küldje át a szakvéleményt, de mégsem veszik ezt figyelembe.
Mint kitûnt, iskolát váltottunk, ez második év elején volt, mert az elsõ évet végig unatkozta, pedig az osztályfõnökkel már az óvoda alatt egyeztettem, hogy külön feladatokat fog kapni, mert már az elsõs anyagot tudja. Hát ez nem valósult meg. Aztán másodikban az osztályfõnök közölte, hogy vigyük el a gyereket, mert nem hajlandó alkalmazkodni a gyerek szellemi igényéhez. Az iskolaváltás nehéz volt számára, mert 1 év kellett, hogy megszokja az elsõ osztályát. Aztán itt bekerült egy "elit", szerintem felvágós osztályba, ahol mindenkinek nagyon jól megy (anyagilag - mondta az of.), plussz a 21 gyerekbõl 15 kitûnõ ill. példás. Akikrõl tudjuk, hogy nehezebben fogadjak el a másik okosat- pláne
ilyen problémákkal -, mint a gyengébb képességûek.
Szerintem ott a legnagyobb a baj ( az iskolai hozzáállás mellett), hogy a szellemi fejlettsége, az IQ-ja nem áll egy szinten a mentális IQ-javal. Kb 2 eves gyerek szintjen mûködik. A 3 eves testvére már sok
mindenben fejlettebb ilyen téren, mint õ.
Egyébként két testvére van, az egyik 1998-ban született, a másik tavaly. Idén nyárra várjuk a harmadikat. A testvéreihez nagyon jó a hozzáállása, egyáltalán nem mutatott féltékenységi reakciót az elsõ megszületésekor. Igaz akkor már öt éves volt.
A születésérõl annyit: Apgar 9- 10 volt. Kb 1 óra tágulás után 20 perces kitolási szakkal született, rögtön felsírt (hozzáteszem úgy, mintha teljesen fel lenne háborodva, hogy vele milyen atrocitás történt). 3100 gr, 49 cm volt. 15 hónapig szopott. Kissé volt csak sárga. Az oltásokra jól reagált. Nem beteges, kb 2-3 évenként van egy kis nátha.
Áprilisban lesz 9 éves, 14o cm, 35 kg. A feje nagy, 56 cm.
Hát ennyit tudtam hirtelen leírni róla. Azért is aggaszt minket a dolog, mert látjuk, hogy veszik el szép lassan, pedig nagyon gyönyörûen indult. Hiába okos, lehúzza õt ez a dolog, s amikor majd magasabb osztályba kell lépni, még nehezebb lesz a számára.
Válasz:
Megértem az aggódásukat a fiukkal kapcsolatban, egy szülõnek nagyon rossz látni, hogy „elveszik” a gyereke. A kiemelkedõ szellemi teljesítménye mindenképpen figyelmet érdemel. Figyelembe véve azt, hogy nehezen illeszkedik be a gyerekközösségbe, nekem a reform iskolák jutottak eszembe, mint lehetséges megoldások. Érdemes fontolóra venni, talán nem lenne jó, ha továbbra is az általános gyakorlatot követõ iskolába járna a fiuk. Olyan iskola/osztály lenne számára az ideális, ahol kis létszámmal és a gyerekekre jobban odafigyelve dolgoznak a pedagógusok, esetleg más szemlélettel, mint ami az általános. Ilyesmit találnak a Waldorf iskolákban, vagy a Montessori pedagógiát követõkben. Nézzenek körül, érdeklõdjenek, gondolják át a váltást, nézzék meg az iskolát, s ami a legfontosabb, beszéljék meg a fiukkal.
A következõkben azokat a gondolatokat olvashatja, amelyek a levele alapján jutottak eszembe, ezek talán szempontok lehetnek a továbblépéshez.
A fia viselkedését – a levele –alapján én reakciónak vélem, nem akciónak. Vagyis Õ a környezetébõl érkezõ ingerekre reagál, nem pedig kezdeményez.
A fia öt évig egyedül volt, nem volt testvére, feltételezem, hogy egyrészt nem igazán volt gyerektársaságban, másrészt sokat volt felnõttek között. Aztán az iskola elõtt megérkezett a testvére, akitõl sok év választja el, s azt látta, hogy a figyelem megoszlik közötte és egy másik gyerek között. Aztán jöttek a testvérek egymás után, akik korban jobban összeillenek, Õ pedig valahogy kimaradt közülük. A szociális éretlensége is mintha reakció lenne, vagyis nem arról van szó, hogy nem tudná megtenni ezt vagy azt, inkább nem akarja. Azt írja, hogy jól fogadta a testvéreit, nem volt rájuk féltékeny. Elgondolkoztam azon, hogy mi is a baj a fiával. Nem öltözik, nem akar enni, nem akar iskolába járni vagyis csupa olyan dolog, amit egy kisgyereknek nem kell megtennie, hiszen öltöztetik, etetik stb. A testvérféltékenységnek nagyon sok megnyilvánulási formája lehet, nem csak az, hogy veri a nagyobb a kisebbet. Ez a verekedés, bár igencsak megviseli a környezetet, mégis talán „jobb”, mert közvetlenül nyilvánul meg, vezetõdik le a feszültség, amit a rivális jelenléte okoz. Amikor nincs ilyen „szelepelés”, akkor nagyobb a gond, mert a féltékenység okozta feszültség más utakat kereshet. Ilyen esetekben nehezebb is "„tetten érni”. Úgy vélem, a fia esetében is errõl lehet szó amellett,. hogy alapállásban is zárkózottabb, befelé fordulóbb lehet. Egy ilyen – introvertált – személyiség gazdag belsõ életet élhet, amikor is az idõ másként telik, mint egyébként (biztosan olvasott már olyan könyvet amibe teljesen belefeledkezett, s közben elmúlt a délután úgy, hogy észre sem vette).
Azt is érdemes megfontolni, hogy a fia egész nap szabályok között él: kelj fel, siess, tedd ezt vagy azt, stb. mikor tud egy kicsit kikapcsolódni, szabályok –vagy minimális szabályok mellett – szabadon játszani? Mikor van az a helyzet, amikor kiabálhat, ugrálhat, amikor lehet „õsember” és nem szólnak rá? Gondoljon bele, hogy valamilyen ok miatt –ennek kiderítése hosszabb munka lenne - a fia nem akar/tud alkalmazkodni a környezetéhet, s emiatt folyamatos kudarcot él át, állandó negatív visszajelzést kap a környezetébõl. Ez már azért sem jó, mert így a saját magáról kialakított képe sem lesz valami pozitív, hiába tehetséges. A környezetébõl mikor kap pozitív visszajelzést, mikor fogadják el õt olyannak amilyen, mikor szeretik úgy, ahogy van? Amikor az ember zömében csak negatív visszajelzést kap, a felnõtt is kétségbeesik, néha meg is „vadul”.
Egy kilenc éves gyerektõl talán korai elvárni, hogy úgy kezelje a pénzt, mint egy felnõtt. A kiránduláson valami miatt õ úgy látta jónak, hogy kölcsönadja a pénzét, neki ez egy tapasztalat volt, amivel közelebb jutott ahhoz, hogy helyesen kezelje a pénzt. Ha nem adnak neki, mikor fogja a tapasztalatokat összegyûjteni? (Egyébként úgy gondolom, ha a szülõ zsebpénzt ad, akkor engedje meg azt is, hogy a gyereke azt csináljon vele, amit akar, s ne kérje számon mire költötte. Járni sem úgy tanulunk meg, hogy felállunk és máris tökéletesen megy a lépkedés, hanem van egy botladozó, tanuló korszak is).
Most pedig, ha megengedi, néhány szót Önrõl. Nem lehet egyszerû a három és „fél” gyerekkel, van segítsége? Ki tud néha kapcsolódni? Nem túlzottan fáradt? Jut elég érzelmi energiája, hogy a nagy fiára figyeljen?
Biztosan észrevette, hogy óvatosan fogalmazok (lehet, talán, esetleg). Ennek oka, hogy nehéz válaszolni a kérdésekre úgy, hogy nincs személyes kontaktus, nincs azonnali visszajelzés Öntõl, nem látom a gyereket. Másrészt Önök járnak pszichológushoz, nem akarom az Õ terápiás munkáját sem megnehezíteni.
Vissza: Gyermekek - betegségek, gondok
