Új privát üzeneted érkezett!

Sziasztok!
Jó rég nem jártam már itt!

A hivatalos papírról én annyit tudok, a nevelési tanácsadóban kell kezdeni,ez az első lépés.
Aztán ők küldhetik tovább a gyereket egy bizottság elé,ahol sajátos nevelési igényűnek (SNI) nyilvánítják,és felmenthetik a szóbeli felelések ill. vizsgák alól.
Én is mostanában gondolkodom ezen,mert Viki nem igazán jut előrébb a beszéd terén.
Hiába kapja a gyógyszereket,amit lehet,hogy megint lecserélnek egy másikra,járunk már két pszichológushoz is,semmi eredmény :-(
Most a Vadaskertben van megint,terápián,nagyon jól érzi magát,de hát az egy más közeg.
Azt hiszem ez a belekényelmesedés nálunk is probléma,nem is nagyon akar változtatni.Na meg az itthoni agresszió is.
Én is a középiskola meg a felnőttkor miatt aggódom leginkább,mert hát akkor már tényleg nem kísérhetem mindenhová.
Egyébként ki hogy van?
Valami jó hír?

Erzsi
kiserzsi
Budapest XXI. kerület
 
 


Kedves Topiklakók!

Még ma játékba lehet szállni az Aquaworld családi belépőért! Csak egy komment kell hozzá a Babanet valamelyik cikke alatt, és Ti is esélyesek vagytok a holnapi sorsoláson!

És még mindig várjuk a Ti történeteteket! 1-2 gépelt oldal terjedelemben, wordben, szülésről, gyermekvállalásról, problémákról, gyerekekről, a szülőségről, az életről, a gyereknevelésről, a párkapcsolatról. Ide: szerkeszto kukac babanet pont hu

Ha pedig még nem csatlakoztatok a Facebook rajongói csoportunkhoz, akkor gyorsan tegyétek meg!

Fontos! A Facebook megváltoztatta a beállításokat, ezért, ha a továbbiakban is szeretnéd látni a Falon a Babanetes bejegyzéseket, akkor állítsd át a Beállításokat úgy, hogy minden ismerősöd és lájkolt oldalad látni szeretnéd. Vagy: lájkoljátok a Babanetes bejegyzéseket, netán ott is szabad kommentelni!

További szép napot:

Dia
dia
Budapest
 
 
 


Sziasztok!

Egy gyors infó:

Március 27-én 11 órakor volt egy 1 órás műsor a Spektrum tv-n:
Választott némaság címmel.
3 kislányt mutattak be (sajnos csak a végét láttam) de még a 14 évesnél is volt javulás (önként új közösségbe be ment és ott sikerült megszólalnia). Figyeljétek még talán ismétlik a műsort!

Ibolya.
 
 

 
 

Ibolya, köszi, már többször volt ez a műsor, biztos lesz is. Sok újat nem mondott, de persze ezek az infók biztatóak. És nekem jó látni olyan gyerekeket, akik ugyanezzel a gonddal küszködnek, és főleg olyan szakembereket, akik eredményesen foglalkoznak velük.

Kivel mi van? Olyan rég nem írtatok már!

Kép

Kép
jucc33
Érd
 
 
 
 


Sziasztok...rég írtam.Semmi extra nincs velem.Napról napra egyre jobban összezavarodok,és egyre erősödik bennem az az érzés,hogy egyáltalán nem értem magam.Azt érzem,hogy nincs nálam bonyolultabb lélek.Nem élek...Telik az idő és semmi változás.Fogalmam sincs,ki vagyok,és nagyon félek...
eliza17
Miskolc
 
 


Sziasztok!

Eliza!
Nagyon sajnálom,hogy nálad is ennyire rossz a helyzet.
Kell,hogy legyen valami segítség,valaki aki támogat.
Megkérdezhetem,hol éltek?

Sajnos nálunk semmi javulás,sőt!
Ha lehet,Viki még jobban bezárkózott,most épp a haját húzza az arcába.
Itthon indulatos,mint rendesen :-(
Most épp nem szed semmit,próbálok kitartani,húzni az időt,hátha nem kell újabb gyógyszer neki.
De nagyon el vagyok keseredve,hogy semmi nem hat rá,ill. az állapotára.

Szép napot nektek!
kiserzsi
Budapest XXI. kerület
 
 


Sziasztok.

Erzsi -Eliza
Egyszerűen nem tudok mit írni Nektek, olyan szörnyű olvasni a soraitokat .
Tudom ,unalmas szöveg de ne adjátok fel!!!(igazából nincs is más választásotok mint a küzdelem).
Én is harcolok de nekem jóval könnyebb dolgom van.
Talán mi időben elcsíptük a bajt.
Most heti 1* megyünk 1 órára ,és 1*jön hozzánk 2 órára (1-óra játék-beszélgetés+1 torna) a fejlesztő-mozgásterapeuta.
(És lovaglás heti fél óra.)Ja és heti 4* mi tornáztatjuk a gyereket.
Az oviban már beszél, igaz nehezen, de előbb-utóbb bekapcsolódik a lányom a játékokba.A lovaglásokon hol mond 1-2 szót hol semmit,
de élvezi.Az én gyerekem nem mondható teljesen mutistának, olyan mutista light-nak nevezem.Ha olyan kedve van végig beszlél a terapeutával. elmegy vele pisilni , megfogja a kezét stb.Sajnos az agresszió jelei megvannak a játékában.
Inkább a lökdösődős, rálépek a lábadra, megcsapom a feneked játékokat tartja viccesnek).Nekünk most erre kell figyelni.
Jucc-Ti nem próbáltátok a tornát???

Ibolya.
 
 


Kedves Anyukák! én nagymama vagyok, az unokám középső csoportos, de a kiscsoportban és azóta sem beszélt még az óvónénivel(mindösszesen 2x szólt hozzájuk), bár nagyon szereti őket. Itthon be nem áll a szája, a szűk családdal beszél, ha idegen vagy távolabbi családtag, elhallgat. Az óvodában van barátnője, vele beszélget, most már néha idegen gyerekekkel is. Ha megkérdezem, miért nem beszél az óvónénivel, azt válaszolja, "ezen még gondol(gondolkodom)!", a nevét már mondja (fentebb olvastam, hogy sok esetben ezt sem teszik meg, A nem beszélt, az óvodai logopédushoz irányították, ő pedig (neki sem szólalt meg) továbbküldte a gyermekpszichológushoz, most éppen erre várunk,
én is úgy veszem észre, mint többen közületek, mintha kicsit okosabb lenne a koránál. .. Kérlek, ha írtok, nyugodtan tegezzetek. Mária
kertiborzaska
Gödöllő
 
 


Sziasztok!

Kedves Mária, üdvözlünk körünkben, jó volt látni, hogy hosszú idő után végre írt ide valaki...

Úgy sajnálom, hogy egyre több és több hasonló gyermekről lehet hallani :( A védőnénink is mondja, hogy a harmincvalahány éve alatt egy mutista gyereke se volt, most meg egyre több van, már a családjában is felbukkant egy. Tőlem hallotta egyáltalán ezt a szót először.

Az unokádnál nagyszerű, hogy máris foglalkoznak vele, és hogy láthatóak eredmények. A legfontosabb pedig az, hogy van barátja, nem magányos, és nem szorong egyedül egész nap az oviban.
A pszichoterápia, családterápia, mozgásos terápiák jók, de nyaggatni nem szabad őket egyébként. Vekerdy is ezt mondja mindenhol, Ranschburgtól is ezt olvashatjuk, hogy nem szabad erőltetni semmit, ezzel sokat árthatunk, el kell tudni fogadni ezeket a kis embereket ilyennek.

Nálunk most az van, hogy mindkét fiúval elkezdtük az Ayres-terápiát, nagyon tetszik nekik szerencsére, a terapeuta pedig nagyon bizakodó, hogy szép eredményeket fogunk elérni / Balázzsal kimondottan a mutizmus miatt járunk, Gergőnek pedig a nevelési tanácsadóban javasolták ezt, mert júniusban felmérték az iskolaérettségét, és kiderült, hogy vannak visszamaradott csecsemőkori reflexei, és a grafomotoros készségei gyengék. Ráadásul ő sem beszél az oviban, vagy idegenek előtt, így reméljük, ebben is segít majd/.
És emellett családterápiára is járunk, fura, hogy évek óta kínlódunk már a mutizmussal, de csak most jutott eszébe egy pszichológusnak, hogy erre is szükség lehet. Tetszik a családterápia is, aranyosak a terapeutáink, a gyerekek is nyitottak, lazák előttük / na, persze nem beszélnek velük :wink: /.
Gergővel még logopédushoz is kell járnunk, mert néhány hangot nem tud kiejteni, vagy nem szépen. Ez sem egyszerű, mert a logopédussal sem beszél, már magát a felmérést is én végeztem el itthon, és most együtt járunk, megtanulom, mit kell gyakorolni vele, és gyakorlunk :wink:
Szóval jó sok a fejlesztés, de muszáj már valamit csinálni, Gergő is sulis lesz jövőre, és annyira szeretném, ha ott ő már nem folytatná ezt a némaságot...
A lovaglás most nem fér bele a napjainkba, Balázsnak nagyon fontos, hogy lehessen itthon is nyugiban, ne legyen minden délutánja betáblázva, így ezt választotta.

Remélem, lassan mindenki előbújik!

Kép

Kép
jucc33
Érd
 
 
 
 


Sziasztok!

Én is előbújok... Néha be szoktam nézni, de soha sehol senki...

Reméltem azért a hallgatás, mert rendbe jöttek a dolgok....

Mária! Üdvözlet!
Szerintem is jó, hogy hamar elkezdtek az unokáddal foglalkozni, nagyon fontos, hogy korán felismerjék a dolgot...

Jucc, érdekes, amit irtál, én is egyre több helyről hallok a mutizmusról, mutistákról....

Mesélnél erről az Ayres terápiáról?

Hihetetlen, irtál a kisfiadról, és minha az én Gergőmről irtál volna...

Nálunk Lucikám már szinte teljesen jól van, kb. 80-90%-os.. Ha nem vagyunk ott, akkor minden rendben, már csak a jelenlétünkben játssza el a némát, illetve azokkal, akik igy ismerték meg.... Most ott tart, hogy de hát mit szólna x és y, hogy eddig nem beszélt vele, most meg beszélne... Kitalálta, hogy vegyük fel diktafonra, elmondja nekik eddig miért nem beszélt, játsszuk le nekik, és akkor majd utána velük is tud beszélni.... Oviban is teljesen kommunikativ, visszavette irányitó szerepét, jelentkezik, szerepel az előadásokon, válaszol, semmi gond vele... Volt kézműves táborban a nyáron, (napközis, nem ottalvós) szóltam előre, mi a helyzet, hivjanak, ha nagy a gáz, de azzal fogadtak délután, hogy nem is értik mi a gondom, annyira szépen elvolt, beszélt, válaszolt, ha kérdezték... (vadidegen tanitó nénik) Annyira tetszett neki, hogy végül kétszer mentünk egy hetet... Néha vannak még visszaesések, de hatalmas utat tettünk meg.. :) :) Idegen helyen szépen kér magának a boltban, amit szeretne, válaszol...


Na és itt jön Gergőkém, aki kezdi a némaságot.... Bekerült az oviba, nem nagyon akar szóba állni az óvónőkkel, ill. az egyiknek válaszolgat, a másiknak nem... A gyerekek meg szekálják, hogy nem tud beszélni.... :( :( (Nála mondjuk adódhat abból, hogy műteni kellett a fülét, kiderült, alig-alig hallott, ez okozhatott szorongást...) Most már hall rendesen, remélem megoldódik, nem kezdjük elölről a tortúrát.... Persze kihat a beszédjére, egy csomó hangot rosszul mond, kell majd a logopédus.... szerintem hasonló módon fog működni, mint nálatok Jucc..
Tény, hogy nem nagyon mukkan meg idegenek elött.... kérdés, most utánozza a Luca viselkedését, vagy ő is mutista?
Lehet ez mégis genetikus?
Most már felmerült bennem....

Kép

Kép
 
 


Szia Dunyi :)

Nagyon örülök, hogy Lucával ennyire jól alakulnak a dolgok :D Zseniális ezzel a diktafon-ötlettel :D Balázs is mondott már ilyet, hogy mégis hogy gondolom, hogy akik még sose hallották beszélni, azok előtt megszólaljon??? De közben van egy-két barátja, akikkel itthon beszél, sőt a tanítóval is / szintén csak itthon/. De ő is olyan szépen nyílik, egyre lazább, én már ezeknek az apróságoknak is örülök. / ilyen árnyalatok vannak nála pl: elsőben még úgy kommunikált velem az iskolában, hogy le kellett hajolnom, és szorosan a fülembe súgott, húzott lefelé, kapaszkodott belém. Csak akkor kezdett beszélni, amikor becsuktuk a kocsiajtót, és elindultunk. Másodikban már lazábban beszélt hozzám, de azért még mindig inkább a fülembe súgott. Viszont a kapun kívül már hangosan beszélgettünk. Idén már simán suttog úgy is, hogy nem kell lehajolnom, az udvaron már hangosan beszélget, még ha vannak mások is kint. Szóval ilyenek :D /
Szóval Lucával szerintem nem lesz semmi gond :D Ő is megy suliba jövőre, ugye? Tudjátok már, hova?

Gergőink nagyon érdekesek, nekem is sok fejtörést okoz, hogy ez csak utánzás, vagy ő is mutista, de nem jutok előre a kérdésben. Más, mint Balázs, ez egyértelmű, de a mutizmusnak is annyi de annyi árnyalata van, hogy ez nem jelent semmit. Pszichológusok rá még nem mondták ki.

Ayres:
http://www.ayresterapia.hu/ayres-terapia

itt általánosságban olvashatsz róla, és a neten még több helyen is biztosan. Szerencsére egyre több helyen elérhető, rájöttek a fontosságára, jótékonyságára.
Én nem lehetek bent, így nem nagyon tudom, mit csinálnak, csak abból, amit mesélnek a srácok. Mindenféle eszközöket használnak, gördeszkát, gimnasztika labdát, alagutakat, hintákat, lengő hálót / csepphálónak hívják/, egyensúlyozós eszközöket, meg egy csomó mindent, amiről gőzöm sincs. Van, hogy rajzolnak is pár percet, közös játék is van az órában, és mindig van olyan is, hogy mindenki maga választ eszközöket, amiken akar lógni/egyensúlyozni/mozogni...
3-4 gyerek van egy csoportban itt, magán helyeken van lehetőség olyanra is, hogy egyszemélyes terápia.
Csak jókat hallottam eddig róla :D

Hajrá mindenkinek :D

Kép

Kép
jucc33
Érd
 
 
 
 


Üdvözöllek Benneteket!
unokámmal járunka pszichológushoz, először az Édesanyjával ment be, egy órát voltak, nem szólalt meg, azt kérte a pszichológus,hogy a következő alkalommal egyedül menjen be, erről otthon több alkalommal beszélgettünk vele és láss csodát, amikor odamentünk, megfogta a kezét, bement hozzá, egész idő alatt beszélgettek, sőt nevetgélt is, az óvónőkkel még nem kommunikál, de már legalább nem hallgat el, ha a közelében vannak. Mivel elég sok idősebb Hölggyel találkozik, névről ismeri őket, kapott is tőlük ezt-azt, már néha beszélget velük, sőt a Dédihez is szólt, amit eddig még nem tett meg.
Köszönni nem köszön senkinek, de semmivel nem erőltetjük, minden megy a maga útján. Kértünk időpontot a Beszédjavító intézettől oda majd január elején megyünk.
Sok sikert kívánok Mindannyiótoknak, írjatok, ha van valami változás a gyermekeitekkel. Mária
kertiborzaska
Gödöllő
 
 


Kedves Anyukák! érdemes minél előbb elkezdeni a gyerekkel a foglalkozásokat, nálunk legalábbis bevált, mivel unokám az 5. -pszichológussal történő találkozás után- az óvónénikkel és másokkal is elkezdett kapcsolatot teremteni, ezenkivül most már elég gyakran előfordul, hogy idegenek jelenlétében velünk sem szakítja meg a beszélgetést. Minden jót kívánok. Mária
kertiborzaska
Gödöllő
 
 


Kedves Anyukák! a Fővárosi Beszédjavító Intézetben is fogadják a mutista gyerekeket, mi januárra kaptunk időpontot, a vizsgálatok ingyenesek.

www.beszedjavito.hu alatt bővebb infó található. Annyit tennék hozzá, akkor foglalkoznak a gyermekkel, ha van Budapesti lakcíme. Mária
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára kertiborzaska 2012.01.08 16:13-kor.
kertiborzaska
Gödöllő
 
 


Kedves Mária!

Ez csodás, hogy ilyen szépen halad az unokád, nagy öröm lehet látni a kézzelfogható eredményeket :D Örülök, hogy megosztottad velünk, és köszönjük a Beszédjavítós infót is.

Ha jöttök még erre, akkor én most kívánok mindenkinek nagyon szép Karácsonyt!!!

Judit

Kép

Kép
jucc33
Érd
 
 
 
 


Sziasztok!

Van egy 7és fél éves lányom, aki gyógyult mutista. Szeretném veletek megosztani a saját tapasztalataimat, hátha segít az előre jutásotokban. A lányom, Petra, nagyon korán kezdett beszélni, 20 hónaposan már mondatokban beszélt. 2-2,5 éves korára, észrevettem, hogy szelektálja a családtagokat, megválogatja kivel áll szóba.(Ebben az időben váltam el az apjától, de ennek nem volt köze a szelektáláshoz). 3 évesen bekerült az óvodába, minden jól indult, beszélt, evett öltözött egyedül. 1hónap után, történt valami (az óvónéni megjegyezte, hogy ő egy zabagép, mindíg kér repetát (mindezt a gyerek előtt). Másnap már nem evett semmit. A szomszéd kisfiút jól ismeerte, vele járt egy csoportba, Ő volt a biztos pontja az oviban. A kisfiú 2 hétre lebetegedet, nem ment oviba, Petra pedig nem szólalt meg többet. Csal állt lemerevedett arccal, és hullottak a könnyei , vagy még az sem, inkább csak magában sírt. Nem köszönt a boltban, az orvosnál, a fodrásznál, az utcán, sehol, még a rokonoknak sem. Csak velem, anyukámmal, és a testvérével, illetve az édesapjával kommunikált, illetve az új párommal, akinek nagyon megnyílt.Az óvodában egy kislány véresre harapta a kislányom vállát, és Ő nem sírt, csak itthon. Tudtam, hogy baj van, elkezdtem a neten kutakodni( az óvónők szerint csak makacsságról volt szó), és rátaláltam erre a "betegségre". Kértem, az óvodát hogy adjanak papírt pszichológiai vizsgálatra (mert így ingyenes a terápia), ekkor már 3 éve nem evett nem öltözött nem beszélt az oviban. A gyerekre nemtudtam hatni, bármit ígérhettem neki, ő maradt ebbe az állapotban. Bementem az oviba hogy megetessem, tőlem sem fogadta el az ételt, a kínok kínját élte át az egész család. Sírt Ő is és én is. Elmentünk a pszichológushoz, mert féltem, hogy nemtudom iskolába adni, nemtudják a szintjét felmérni. A pszichológus mondta, hogy mutista, nagyon zárkózott, ezt mutatják a vizsgálatok. Petra szeretett hozzá járni az elején, mert játéknak fogta fel, igaz nem szólalt meg nála soha, csak épített, kirakózott. Egy nap kielemezte a pszichológus, úgy hogy mindent hallott ő is. Tudta, hogy baj van vele, könyörgött, hogy ne vigyem oda többet. Állandóan fájt a hasa, hányt, egy éjjel a párommal korházba vittük, bizonytalan hasfájás miatt. Nem találtak semmi baját, hajnalra összehányta magát, és megkellett ígérnem neki, hogy nem viszem oda többet. Kompromisszumot kötöttem Petrával, hogy ha ő elkezd váltoni akkor nem megyünk oda, ha marad ebbe az állapotba, mennünk kell, mert így nem mehet iskolába. Állandóan úgy csináltam mintha a pszichológussal beszélnék telefonon. Magyarul: Zsaroltam Petrát a pszichológussal. 2 hétbe telt, mire a tépőzárat becsatolta egy reggel az oviba, ez márciusban történt. Akkor úgy csináltam mint aki felhívja a pszichológust, és eldicsekszik neki, mekkora dolgot tett a Petra. Aztán mondtam Petrának, hogy júniusra átkell öltözni egyedül, mert ha nem, akkor egész nyáron oviba járatom, és Ő megcsinálta! A beszéddel nem haladtunk az oviban. De máshol igen. Pl szeptemberben amikor nagycsoportos lett, elvittem fodrászhoz, egész nap a köszönést gyakoroltuk. Tisztára mint DART VEDER úgy mondta ki nekem hogy csókolom, remegett a hangja, láttam a gombócot a torkában (és át is éltem, mert én is ilyen voltam picinek, tudtam mit él át, és azt is, hogy segítenem kell neki). Bementünk a fodrászhoz, nem köszönt, levágták a haját, kértem hogy köszönjön, és csak állt lefagyott arccal, könnyes szemekkel. Leültünk, és mondtam, hogy innen csak úgy megyünk el ha köszön. És egyszercsak kijött egy halk, dartvederes csókolom. Ő megkönnyebbült, mi pdig a párommal büszkék voltunk rá, dícsértük, és boldogok voltunk hogy megtört a jég. Elkezdett köszönni a boltban is, persze csak halkan, köszönt a barátainknak, de az óvodába nem értünk el változást. Szeretett volna egy újságot, amihez volt ajándék, ami neki nagyon tetszett. Mondtam neki hogy megkaphatod, bemegyünk a boltba, köszönsz és elmondod mit szeretnél, és megcsinálta! Elérkezett a nagycsoport, szintfelmérés az iskolába. Kimagasló lett az eredménye átlagon felüli az intelligenciája, és minden teljesítménye, csak egy baj volt, nem szólalt meg. Papírt kaptunk a pszichológushoz, akihez korábban jártunk. 2 hónapig magyaráztuk Petrának hogy meg kell majd szólalnia, mert nem mehet iskolába, ő ígérte, hogy megszólal, de én nem hittem el neki. Eljött a nagy nap, bevittem, kb 2perc után magára hagytam, a lányom megszólalt! Remegő hangon, de megszólalt, kintről hallgattam, hogy mindenre válaszol, igaz csak szűkszavúan, de beszélt. Nagyon büszke voltam és vagyok rá, ugyanis szeptemberben kezdte az iskolát. Az óvodában soha nem szólt senkihez úgy is ballagott el, csak állt és nézett.....várta, hogy szabaduljon onnan. A nyáron megtudtam, hogy egy ovistársa osztálytársa lesz, és nagyon féltem, ugyanis a berögződött nála nagyon az ovis dolog. Aki oda tartozott azokkal nem beszélt. Elmondtam Petrának, hogy egy kislány az osztálytársa lesz, nemtud teljesen tiszta lappal indulni a suliba, már első nap megkell szólalnia, mert ha nem teszi, akkor utána nemsok esély van rá, hogy megszólal, és akkor elküldik egy olyan iskolába, ahol csak ilyen gyerekek vannak, és az azt jelenti, hogy csak hétvégére hozhatom haza. Nagyon sírt, de tudtam, hogy megértette. Eljött az évnyitó napja, a gyomrom egy gombócban volt, Petra megígérte, hogy köszönni fog reggel. Végig mellette álltam, fogtam a kezét, és bíztattam, hogy szólaljon meg amíg ott vagyok mellette, essen túl rajta, utána már menni fog neki egyedül is, és arra kértem, ha a tanárnő kérdez valamit, akkor képzeljen oda engem, hallja a hangomat, ahogy azt mondom neki: Gyerünk kicsim, válaszolj!!!! Az évnyitón odament Petra a kislányhoz, aki az ovistársa volt, köszönt neki, és megkérdezte tőle, hogy lesz-e a párja. Így indult az iskola, és a Petrám új élete. Nagyon büszkék vagyunk rá. a tanárnővel is beszélt első naptól kezdve. Sőtt!!! Mesemondó versenyre jelentkezett! Megtanult egy hosszú mesét (úgy féltem tőle) kiállt az osztály elé és elmondta! Csillagos ötöst kapott, nagyon-boldoggá tett bennünket. Szerintem nekünk is bizonyítani akarta, hogy : Látod anya, megígértem, megcsináltam, beszélek a suliba! Még az arca is más lett, mosolyog a szeme is, azt hiszem, végre boldog :) Az oviban borzalmas képek készültek róla, mégcsak nem is mosolygott soha, mostmeg csupa báj :)

Álltalában azt írják a szakemberek, hogy nem szabad erőltetni, megkövetelni semmit ezektől a gyerekektől, hanem pszichoterápiával kezelhető. Érdekes, hogy számomra ezt semmi nem igazolja(vagy nem olvastam utána rendesen?), ugyanis ezen gyerekek többsége 3 éves korukban már mutisták, és sokan 14-15 évesen is pszichoterápiára járnak, és szinte semmi nem változik. Lehet, hogy olvasás után úgy tűnik, hogy kemény, és szívtelen vagyok, követeltem, zsaroltam, hogy beszéljen, de ez nem így van. Keserves 4 évünk volt. Nagyon sok napot sírtam át én is és Petra is. Én főleg a tehetetlenségtől, a sajnálattól, az állandó idegesség, hogy agyonverhetik a társai az oviban, még vészhelyzetben sem szólal meg, ja és ami kimaradt, nem is vécézett az oviban. Reggel fél9-kor vittem, és ebéd előtt már mentem érte.

Említettem, hogy Én is ilyen voltam, csak abban az időben még nem volt divat a pszichológus. Az iskolában, volt hogy nemtudtam megszólalni, pedig mindent megtanultam, de nem jött ki a hang, csak az az átkozott gombóc volt ott a torkomban. Mondta a tanárnő, hogy akkor beírja az egyest, és bólogattam hogy jó. Aztán itthon sírtam, hogy pedig én tanultam. Aztán nemtudom hogyan, elkezdtem megnyílni, de az osztály szóvívője nem én lettem, de legalább nem neveztek többeet némának. Felnőttként pedig a beszédből éltem, üzletkötő lett belőlem, 40-60-100 embernek tartottam előadásokat, 2-3 órán át mindenki engem hallgatott, csak rám figyelt, és ez nagyon jó volt, büszke voltam magamra.
trixi35
Veszprém
 
 


Kedves Trixi!

Nem tudom, jársz-e még erre, lehet, hogy már feladtad, mert 10 napig nem válaszoltunk. Én olvastalak, de nem tudtam, mit írjak. Most is csak annyit tudok, hogy nem győztél meg azzal, amit leírtál. Nem győztél meg, mert nem tudhatod, milyen következményei lehetnek ennek az erőltetésnek, keménységnek. Lehet, hogy most kifelé úgy látszik, hogy jól van a lányod, "meggyógyult", de hogy belül mi van, azt nem tudhatjuk. Azzal, hogy erőltetjük, kényszerítjük, pontosan azt tudatjuk vele, hogy nem tudjuk olyannak elfogadni, amilyen, és ha nem változtat a viselkedésén, talán nem is fogjuk szeretni. Borzasztó lehet ezt érezni, és abban a bizonytalanságban, amiben ők eleve élnek, ez még egy hatalmas csapás lehet nekik.
Én inkább hiszek Vekerdynek, Ranschburgnak és a többi szakembernek, akinek van már tapasztalata a mutizmussal, illetve van tudásuk ahhoz, hogy átlássák, mit árthatunk, illetve mit rombolhatunk egy gyerekben, ha nem az elfogadást választjuk. És hiszek a saját tapasztalatomnak is, hiszen látom a saját gyerekemen, hogy mennyit változik, változott az évek során, folyamatosan nyílik, egyre lazább, alig érezhető rajta már a szorongás :) Hidd el, ezzel mindenki így van, ahogy Te! Agyon izguljuk magunkat azon, hogy milyen gyerekkora van így a gyereknek, hogy mi lesz vele, ha segítséget kéne kérnie, és nem tud, stb. Az oviban az enyém sem ment vécére, és csak ebédet evett, de azt is ki kellett várni, hogy hajlandó legyen. Az iskolája fél 4-ig tart, így is ki szokta húzni vécézés nélkül / pisilni itt már elmegy!/, de volt már, hogy nem bírta, és akkor elment gond nélkül. A társai nagyszerű kis emberkék, egész másként kezelik, mint a többieket, eszükbe nem jutna bántani őt. Ettől még sok olyan helyzet van, amikor szüksége lehet segítségre, és nagyon ritka, hogy képes segítséget kérni. Azt látom már, hogy ha nem ért valamit a tanulással kapcsolatban, akkor többnyire rákérdez/ elmutogatja, vagy leírja a kérdést/, de a mindennapi gondjait megtartja magának :( Mivel látom a hatalmas változásokat nála, tudom, hogy meg fogja oldani, és egyre jobb lesz minden. Nehéz nekem is. Magányosnak néz ki a suliban, ráadásul a legjobb barátja most elment az osztályból, így még inkább az, de ő azt mondja, jól érzi magát.
Járunk terápiákra, elfogadjuk, elfogadó környezetbe járatjuk, én azt gondolom, ennél többet nem tehetünk, várunk. És imádjuk :D

Ezzel együtt elfogadom, hogy minden gyerek más, érdemes lehet próbálkozni finoman egyszer-kétszer az erőltetéssel, de ha nagyon rosszul reagál, szenved, nehéz, akkor hagynám. És drukkolok, hogy Petra jól legyen, és Neked legyen igazad!

Kép

Kép
jucc33
Érd
 
 
 
 


Kedves Jucc

A lányom jól van! Tudom, mert az anyja vagyok. Érzem, látom, tapasztalom.... Petra már túllépett azon, hogy azért kommunikál emberekkel mert megkövetelem. A keresztszüleivel 1 hónapja kezdett beszélni mindenféle ráhatás nélkül. Azért is tudom, hogy jól van, és jobban is érzi magát amióta beszél, mert elmondja. Nagyon sokat beszélgetünk az egykori problémájáról. Azt mondta a minap, hogy rossz volt, hogy ilyen sokáig nem beszélt, pl: az oviban, mert ő is szerette volna elmondani hogy hol volt a nyáron, vagy mit kapott karácsonyra, de nem tudta, és rossz volt a többi gyereket hallgatni ahogy mesélnek. Akkor, abban az állapotban, nekem is azt mondta, hogy neki jó úgy, jól érzi magát. Pedig ez nem így van. Ha belegondolsz, Te is tudod, hogy ez nem lehet így, hiszen ezeknek a gyerekeknek, otthon be nem áll a szájuk, állandóan beszélnek. Legalábbis Petra ilyen volt. Mára természetessé vált nála a beszéd, tudom, hogy nem okoz problémát neki megszólalni, nagyon ritkán figyelmeztetem, hogy köszönjön. Belerögzült, úgy ahogy annak idején a némaság.
Látom a változást a rajzain, azok mindent elárulnak.
Amíg ovis volt, rajzolt egy kopár házat, ajtó-ablak nélkül, ki sem színezte, vagy ha igen, akkor feketére, vagy sötétkékre. Nem azért rajzolt így mert nem foglalkoztam vele eleget. A jelenlegi rajzok sok mindent elárulnak. A háznak van ajtaja-ablaka, különböző színekben pompázik. Van fű az udvarban, gyümölcsfa érett piros almákkal, az égen mosolygós sárga napocska.
Megmutattam pszichológusnak, azt mondta kinyílt, kiszabadult Petra a saját börtönéből.

Idézlek!!!!:" Nem győztél meg, mert nem tudhatod, milyen következményei lehetnek ennek az erőltetésnek, keménységnek. Lehet, hogy most kifelé úgy látszik, hogy jól van a lányod, "meggyógyult", de hogy belül mi van, azt nem tudhatjuk. Azzal, hogy erőltetjük, kényszerítjük, pontosan azt tudatjuk vele, hogy nem tudjuk olyannak elfogadni, amilyen, és ha nem változtat a viselkedésén, talán nem is fogjuk szeretni. Borzasztó lehet ezt érezni, és abban a bizonytalanságban, amiben ők eleve élnek, ez még egy hatalmas csapás lehet nekik"

Szerinted, a mutista gyermek lelkében mi zajlik? Tudnék róla mesélni, mert én is az voltam. A gyerek nem hülye, tudja, hogy ő más. Ha egy közösségben 20 beszélő gyerekkel van naponta összezárva, frusztrált lesz, borzalmasan érzi magát, mert tudja, hogy nem a 20 beszédes gyerekkel van a baj, hanem vele.

Elfogadás???? Én is elfogadtam, de csak egy ideig,és nem dugtam homokba a fejemet, (tudom, hogy te sem ezt teszed, ne érts félre. Terápiákra hordod, mindent megteszel érte, és várod a nagy csodát), Én is szerettem a gyerekemet, úgy ahogy volt, némán. Én ezt is megbeszéltem vele, mindíg elmondtam neki, hogy mennyire szeretem, és azt is, hogy miért féltem ennyire. Hiszen én voltam, és vagyok is a biztos pontja, de nem lehetek ott, mindíg mindenhol.
Te is tisztában lehetsz azzal, hogy milyen világot élünk, előbb vagy utóbb kiközösítik a társak ezeket a gyermekeket, mert nem lehet velük normálisan játszani. Minden közösségben van 1-1 "gonosz" gyerek aki gúnyolódni kezd a másikon. Mi rengeteget beszélgettünk a Petrával, hogy miért fontos a beszéd, és igenis, tudatosítottuk benne, hogy ez nem normális, nem természetes, hogy nem beszél. Az iskolában nem fogják évekig tűrni, hogy a gyerek cetlikkel szaladgál a tanárnőhöz, vagy írásban felel, csak esetleg olyan iskolában ahová ilyen gyerekek járnak. Olvasásból hogyan értékelik?
Szerintem nem kell elfogadni, hogy ilyen a gyerek. Mégpedig azért mert ez megváltoztatható. Én olyan ember vagyok aki azokat a dolgokat fogadom el, amin nem tudok változtatni. Egy vakságot, bénaságot el lehet, el kell fogadni de ezt nem!
De ez én vagyok, ez az én véleményem. Sokkal többet sírt Petra és én is, akkor, amikor a családban valaki szóvá tette hogy mégcsak nem is köszön, és én mondogattam, hogy "Ne bántsátok Ő ilyen, ilyennek kell elfogadni!" De aztán rájöttem, hogy nem! Nem ilyennek kell elfogadni, változtazni kell rajta.

Azt írtad, a gyermekedről, hogy a mindennapi gondjait megtartja magának...
Petra most beszélt nekem az óvodás sérelmeiről, hogy hogyan, milyen szavakkal bántották, akkor, amikor nem hallotta az óvónő, és ez rendszeres volt. Szörnyű érzés volt,mert az óvónők mindíg azt mondták, hogy úgy elvan, jól érzi magát, csak nem beszél senkivel.

Egyébként nem arról van szó, hogy nem ismerem el a szakembereket, de még egy fórumon sem olvastam, hogy viszonylag rövid időn belül gyógyítanák a mutizmust. 10-12 évig is eltart a kezelés, az idő alatt pedig önmagától is meggyógyulhat a gyerek, mert már lesz annyi esze, hogy összeszedi magát, és megszólal, mert már utálja, hogy mindenki némának hiszi. Ezt saját tapasztalatomból mondom. Velem nem foglalkozott pszichológus, én döntöttem el fejben, hogy igenis megfogok szólalni az iskolában.
Számomra hamar világossá vált, hogy nem a pszichológus fog a Petrán segíteni, hanem én, vagyis hozzá legközelebb álló ember. Az én kezemben volt hozzá a kulcs, és szerintem valamilyen formában minden anyának ott van a kulcs a kezében a gyermekéhez.

Ha gondolod, nézess meg a gyermekeddel egy mesét, amiben viccesen beszélnek, nevetséges amiket mondanak, de vedd le a hangot, nézze végig, és kérdezd meg milyen volt. Azt mondja majd, hogy jó volt, vicces és nem foglalkozik vele. Később nézesd meg vele újra, adj rá hangot is. Kérdezd meg milyen volt. Ő azt mondja majd, hogy jó volt, vicces, és majd belemerül a részletekbe is, hogy "Amikor azt mondta az egyik a másiknak, hogy...... erre ő meg mondta, hogy......"
Aztán beszélgess vele a beszéd fontosságáról, hogy mért van szükségünk rá. Vonj párhuzamot a mese, és az ő viselkedése között. Jó volt, vicces volt a mese hang nélkül is, veled is jókat játszanak a gyerekek akkor is ha nem beszélsz, mert szeretnek így is. A mese hanggal, úgy hogy értetted is hogy mit mondanak még nagyobb élmény volt. Ha Te beszélnél a társaiddal a játék közben, még nagyobb élményben volna részed.



Kitartást kívánok Neked, javulást a gyermekednek, és keresd a kulcsot, lehet, hogy ott van nálad!!!
trixi35
Veszprém
 
 


Kedves Trixi!

Továbbra is változatlan a véleményem, de persze nem akartalak megbántani se, felbosszantani se!
Azt, hogy a gondjait megtartja magának, azt úgy értettem, hogy az iskolában Nem mondja el, ha fáj valami, ha éhes, szomjas, nem találja a levest az étkezőben, stb. De itthon mindent elmond, a teljes napját percről percre elmeséli, azt is, ha valami rossz volt. Igazából elsőben voltak csak gondjai,az eleje elég nehéz időszak volt, valóban csúfolták, de ez megszűnt, minden oké. Az óvodát nem szerette, ott tényleg boldogtalan, szorongó gyerek volt, de még ott is voltak barátai.
Az iskolát viszont nagyon szereti, nem véletlenül kerestünk neki egy elfogadó szemléletű iskolát. Itt mindig el fogják fogadni azt, hoyg csak írásban kérhetik számon, semmit nem erőltetnek. Az olvasást, versfelmondást itthon intézzük, én pedig beszámolok a tanárnak róla, hogy hogy ment. Szövegértést pedig hangos olvasás nélkül is lehet felmérni. Angolul is tanul, de ezt még alap szinten, és itt is elfogadják, hogy nem szólal meg. Tudom jól, hogy nem mindenki teheti meg, hogy alapítványi iskolába járjon a gyereke, de a "sima" iskolákban is kötelező felmentést adniuk a szóbeli számonkérés alól, ha erről orvosi papírja van az embernek. Nincsenek illúzióim persze, tudom, hogy sok gonosz gyerek van, sőt tanár is :( De biztos vagyok benne, hogy az a gyerek, aki mögött egy biztos hátország van, aki érzelmi biztonságban tudhatja magát, az legyőzi ezeket az akadályokat. És minél idősebb, annál könnyebben. Tudom, hogy ezek a terápiák nem tesznek csodát, én is arra számítok, hogy saját maga fogja megtalálni az utat, és leginkább az egyre okosabb, érettebb személyiségének lesz köszönhető, ha végre meg tud szólalni.
Balázs is tudja, milyen érzés úgy játszani a társaival, hogy közben beszél velük. Vannak barátai, akik előtt meg tud nyílni, de az iskolában nem ,csak itt nálunk. Ők ismerik a másik arcát is, és ez fontos. Amikor valamelyiküknek hiányzik már egy jó dumálás, akkor jelzik egymásnak, és eljönnek hozzánk. Én ebben tudom Balázst segíteni, hogy ezeket az alkalmakat forszírozom, kicsit erőltetem, de igazából nem nagyon kell :)
Ha nála előhozom ezt a némaság-témát, bezárkózik, vagy jelzi, hogy hagyjuk a témát, nem akar erről beszélni. Mindenki látja, aki ismeri, hogy jól van a bőrében, egész nap mosolyog, nevet. Pár éve nem ilyen volt, még az emberek szemébe se nézett, a testtartása is egészen megváltozott. Ezek a változások nekem aranyat érnek, és látom az alagút végét. Már nem látom olyan sötéten a dolgot, sokkal kevésbé aggódom. És az, hogy itthon nem szorongunk, nem vagyunk feszültek miatta, rá is hatással van, ettől is lehet, hogy egyre nyílik.

A köszönés erőltetéséről már akkor olvastam, hallottam, amikor még nem derült ki a mutizmus, nem látszott semmi baj. Köszönni egy gyerek se szeret. Van, akit idomítanak, erőltetnek, van, akire ráhagyják. AZ egészséges, egyébként bárhol bárkivel beszélő gyerekek se köszönnek, és ez a normális, nekik se jó, hogy erőltetjük, felszólítjuk, hogy tessék köszönni. Nem hogy egy mutistának. Ha mi köszönünk, ő ezt megtanulja, látja a példát, és ha majd lesz kedve, köszön.

Balázs rajzai gyönyörűek, soha nem voltak színtelenek, komorak, a napocska is mindig ott mosolyog rajtuk :) Ez sem árul el mindent ezek szerint.

Bocs, hogy csapongok, remélem, azért valamennyire érthető, amit írni akartam. Most mennem kell.

Szép napot!
Judit

Kép

Kép
jucc33
Érd
 
 
 
 


Sziasztok!
Ne haragudjatok, hogy ilyennel írok a fórumra! A segítségeteket kérném.
Szakdolgozatomat a szelektív mutizmusból írom. A Budai Gyermekkórház Neurózis osztályán gyűjtöttem adatokat, és azoknak, akik az elmúlt 15 évben jártak ott, küldtem levelet. A 20 kiküldött levélre azonban mindössze 4 válasz érkezett, ez sajnos nem elég ahhoz, hogy bármilyen következtetést levonjak. A fő témám az,hogy a (sz)elektív mutizmus és a szociális fóbia közt párhuzamot vonjak, és hogy a magyar szakirodalom is különbséget tegyen az eletív és a szelektív mutizmus között (gondolom ezt mind jobban tudjátok már nálam, de azért: az elektív arra utal, hogy a gyerek választja a némaságot, a szelektív pedig inkább arra, hogy a gyerkőc szorong, és képtelen megszólalni társas helyzetekben).
//Egy kérdőívet küldenék ki annak, aki segítene nekem ebben (levélben, bélyeges válaszborítékkal; vagy e-mailben). Az szakdolgozatomban természetesen nem szerepelnek a gyermekek nevei! //
Aki tudna erre szakítani egy fél órát, az írjon nekem egy mailt, vagy itt is jó, ha válaszoltok! Fontos lenne!
Köszönöm szépen!
Tótn Ancsa
tothancsa
Budapest XVIII. kerület
 
 


Szia!tothancsa,sajnos az én fiam már 14éves és még mindig mutista ha gondolod szivesen válaszolok kérdéseidre.Cimem galamb40@citromail.hu
juczelka
Duka
 
 


Kedves Ancsa, én is szívesen segítek, úgy néz ki, mindkét fiam mutista :(
juditkoltai@t-online.hu

Juczelka, írhatnál magatokról! Olyan nagyon nincs itt élet, pedig elkelne szerintem mindenkinek a támogatás, beszélgetés...
Én mindig nézem, van-e újabb hozzászólás, írj bátran, ha van kedved!

Kép

Kép
jucc33
Érd
 
 
 
 


Sziasztok!
Én is csatlakoznék hozzátok, ha megengeditek.
Külföldi vagyok, lassan 30 éves és van egy majdnem 7 éves fiam. Szeptemberben megy suliba.
A mi problémánk az ovival kezdődött (talán). 3-4 hónapig kegyetlen volt az egész. Nem beszélt, nem játszott. Viszont, evett, tisztálkodott, wc-zett, öltözködött egyedül. Idővel voltak barátai, kedve szerint. Az ovónéniknek is válaszolt. De egész végig viszzahúzódó, bátortalan és szerintem boldogtalan volt. Nem szerette a közös játékokat, és természetesen nem is szerepelt soha. Így utólag tudom, hogy hiba volt ott hagyni. Haza kellett volna hozni, várni egy kicsit, aztán újra megpróbálni - esetleg más ovit.
Aztán két év ovi után cukorbeteg lett. Nem hinném, hogy ez ezzel függ össze, sőt biztos, hogy nem. Elváltunk, elköltözködtünk az apjától. Szóval sok minden összejött. A lényeg, hogy ovit váltottunk. És láss csodát, a gyerek megváltozott. Bátrabb lett. A gyerekek első pillanattól kezdve játszani hívták- lehet, hogy ez volt az ütős rúgás, és ez nagyon sok erőt adott neki. Az ovónéninek meg a ma napig hálás vagyok. Nem ismerek nála jobbat. A lehető legjobban kezelte a fiamat. Ha kellett, erőltette a beszédet (persze nem mások előtt, hogy ne alázza meg), apró feladatokat adott neki, pl. másokat felébreszteni ( így hozzá kellett érnie másokhoz), meg hasonlók. Szóval mindig kiérezte valahogy, mikor mit lehet tőle elvárni. És ez nagyon tetszett. Arra is ráérzett, mikor inkább megszokásból vagy lustaságból nem beszélt, akkor kemény volt vele. De megérte, mert 1 éven belül a fiam szerepelt- mégpedig verset mondott. Igaz nem egyedül, egy másik kisfiúval, de ki kellett állnia és ez nagy dolog. Utána annyira büszke volt magára (hát még én). Nagyon sokat kellett őt dicsérni, de azt addig is. Sőt elvárta. Talán itt hibát követtünk el. Nem szabad, hogy ezt ő elvárja. Most év végén pedig teljesen egyedül mondta a verset. Nehéz volt elkezdenie, de akkor ovónéni odament hozzá közelebb, és ezzel erőrekapott. Szóval nagyon hálás vagyok neki mindenért, amit a fiamért tett.
Pszihiáterhez is jártunk, teljesen fölöslegesen, mert csak idegeskedtem. Ami még szerintem segítetett, az a biofeedback. Rengeteget javult. Ezt az oviban is észrevették. Már olyan is volt, hogy rendetlen volt és rá kellett szólni nemegyszer. ( persze mindnyájan örültünk neki:-))

Szeptembertől iskola. Nem tudom mi lesz, tanító nénivel még nem beszéltem erről. Különben van róla papír, hogy mutista.

A másik problémám, hogy bepisil. A költözködésünk után pár hónappal kezdett el bepisilgetni. Szóval részben a válás miatt, részben talán a cukorbetegség miatt. Nem tudom, mit kezdjek ezzel a problémával. Veseorvoshoz járunk, azzal nincs gond, se húgyhólyaggal. Heti 3szor általában besikerül, de van úgy, hogy akár három hetet is kibír. Ti hallottatok a sinorina cseppekről? Mi a véleményetek?

Kicsit hosszúra sikerült a levél, bocs, de rövidebben nem tudtam.
ercsi82
Szlovákia
 
 


Szia Ercsi!

Örülök, hogy jöttél! Annak nem,hogy ennyi gond van Nálatok is, de remélem, jót tesz, ha leírhatod. Ha meg valaki még segíteni is tud, az maga lenne a csoda...

Sok mindenben az én kisebbik fiamra ismertem az írásodban. Ő is 7 lesz szeptemberben, és most kezdi a sulit. Az ovi eleje rémes volt neki is :( Nem játszott, nem beszélt, nem csinált semmit, itthon meg zokogott, hogy nem akar menni. Csak az utolsó év votl nagyon jó, meg az előző év vége felé kezdett belejönni. Most, a nagycsoport végére megszerette, szerepelt is, rosszalkodott is / mi is úgy voltunk vele, hogy kifejezetten örültünk ennek :wink: / A szereplés tánc volt "csak", megszólalni nem sikerült neki egész végig. De a tánc is nagy szó nála!
Én is aggódom kicsit a suli miatt, de úgy látom, jó helyen lesz, ha nem sikerül megszólalnia, akkor is el fogják fogadni, és ügyes lesz. De most a nyáron annyit változott ő is, a bátyja is, hogy nem győzünk csodálkozni :D Gyakorlatilag már nem okoz nekik gondot, hogy idegenek előtt is beszéljenek, ha egyébként jól érzik magukat, és tudják, hogy elrontanák a saját szórakozásukat/ pl. apjuk elvitte két napot evezni őket, többnyire idegenek voltak velük, de nem volt nagy tömeg. Ha végig bújtak volna, suttogtak volna, nem érezték volna jól magukat, és azt hiszem, van már annyi eszük, hogy el tudják dönteni, és meg tudják valósítani az elhatározásukat. Két napja meg anyukámnál volt szalonnasütés, itt már eleve jó votl a hangulat, nagyon jól mulattak az unokatesókkal, amikor anyukám néhány vendége megérkezett-őket nem ismerték a fiúk. Először csak arrébb mentek játszani, de aztán már nem zavarta őket a jelenlétük. Simán beszéltek előttük, bár asszem, velük direktben nem. /
Nálunk az a helyzet, hogy volt néhány kemény évünk a férjemmel, különköltözés, visszatérés, megint el, iszonyat feszültség, veszekedések, bizonytalanság. A nagyobbik fiamnál arra gyanakszom, hogy ez tette be a kaput, ez okozta az elnémulását. Igazából még a szakemberek se jöttek rá biztosan, mitől lehet, de én erre gyanakszom. A kisebbik meg elkezdte utánozni, és úgy is maradt :( Sokkal lazább kiskölök, mint a bátyja, de látható, hogy neki sem egyszerű, ő is szorong, ő is zárkózott.
A párkapcsolatunk nekünk jóra fordulóban van, sokkal jobb minden, dolgozunk rajta, hogy egyre jobb legyen, meg akarjuk menteni. Most már reménytelinek látjuk a dolgot, és ez a gyerekeken is nagyon látszik. Egyre inkább újra biztonságban érzik magukat. Persze egyre nagyobbak, egyre okosabbak, ez sokat számít nyilván az állapotjavulásukban.
Akkor is nagy változásokat láttunk, amikor elkezdtünk nekik őszintén beszélni a problémáinkról. Én mindig úgy gondoltam, hogy egy 2-3 éves gyerek nem értene ebből az egészből semmit, ne terheljük, de valószínűleg óriásit hibáztam ezzel :( Amióta nem titkolózunk, azóta sokkal jobban vannak.

Gondolom, a válást nem lehetett eltitkolni egy ekkora gyerek elől. De azt is gondolom, hogy nem egyik pillanatról a másikra váltatok el, volt előzménye, amit ő is érzett, látott, elszenvedett. Ha ez a nehéz időszak az ovikezdéssel is egybeesett, akkor simán lehet, hogy ilyen formában jelentkezett a fel nem dolgozott sok-sok aggodalom, feszültség, szorongás. Legalábbis nehezen képzelném el, hogy egymagában az ovi okoz ilyen traumát. Bár én is szívesen fognám rá egy intézményre, lerázva ezzel magamról a felelősséget :wink:

Az, hogy még cukorbeteg is lett a fiad, és bepisiléses gondok is vannak, jaj, ez nagyon nehéz lehet :( Ez a három önmagában is épp elég, és még a válás is! Nem is tudom, mit tennék hasonló esetben :(

Nem hallottam még a cseppekről, most rákerestem, de gondolom, ennyit Te is megtettél.
Merre éltek? Egyedül vagytok, vagy több családtaggal éltek külföldön? Dolgozol?

Remélem, hamar válaszolsz, és nyugodtan írj sokat :wink:

Kép

Kép
jucc33
Érd
 
 
 
 


Szia!
Kösz. hogy ilyen hamar válaszoltál.
Jól esik tudni, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal. Persze nem úgy értem, hogy jó, hogy nektek is vagy másoknak is efféle problémájuk van.

Felvidéki magyarok vagyunk amúgy. Van egy párom, akivel együtt élünk. Neki két fia, de ők az anyjukkal élnek elég messze tőlünk. A többi családtag a közelünkben él, így nem vagyunk egyedül. Szeretünk itt élni, nem is mennék már sehova máshova. A volt férjemmel másik városban laktam, de nagyon rossz volt család nélkül. Két éves volt a fiam, amikor visszajöttünk. És onnantól kezdve vált érezhetővé a feszültség mások számára is. Főleg anyunak. Persze a volt férjem ebből nem akart semmit észrevenni, egyfolytában dicsérgette magát, meg rózsaszín felhőbe képzelte a házasságunkat. Aztán eljátszotta, hogy meglepődik, amikor otthagytam. Szerinte minden rendben volt....
Hogy a fiam ebből mit érzett, mit nem, nem tudom. Próbáltunk nem veszekedni előtte, de amikor ő tört ki, akkor nem látott se Istent, se embert, akkor mindegy volt, hogy lurkó ott van-e vagy sem. Kb. két évig laktunk anyumnál. Aztán összeköltöztünk a párommal. Teljesen más ez a kapcsolat. Úgy érzem, mellette az vagyok, aki lenni szeretnék. Megért, odafigyel rám. Mindjárt észreveszi, ha valami bajom van. És ez nekem nagyon jó.
Januárra várjuk közös babánkat. Úgyhogy most nagy a nyüzsgés a ház körül. Zajos a nyár, főleg, hogy itt vannak a fiai is. A fiam már várja kistesót. A pszihológus tök pesszimistán látja, testvérféltékenység, stb. Én viszont úgy érzem, ő fogja megmutatni az utat a fiamhoz, mégha eleinte nehéz is lesz összeszokni. Simogatja a hasamat, ami neki óriási lépés. Komunikálni valakivel, akit nem is ismer, nem lát. Nem akarok túl optimista lenni, csak reménykedek. Arra is próbálok felkészülni lelkileg, ha nem úgy történik, ahogy elképzeltem.

Ami a páromat illeti, ő is próbálta a fiammal megteremteni a "kapcsolatot". Jó is volt minden, vagyis inkább azt mondom, jó irányba alakult a dolog, amíg az apja nem kezdett féltékenykedni. Telebeszélte a gyerek fejét nem tudom mivel, de azóta a gyerek nem beszél vele, sőt előtte sem. Elég rossz szitu. Nem tudom mit tegyek. A párom már talán feladta. Vagy csak úgy gondolja, hogy hagyjuk a dolgokat maguktól alakulni. Neki is megvan a maga problémája (és nem kicsik), szóval én is azt hiszem feladtam, ráhagyom a sorsra. Úgy érzem, ezt erőltetni nem lehet. Viszont már talán kezd oldódni a feszültség a fiamtól a párom felé. Csak felfogja végre, hogy nem akarja őt bántani.

Gondolom az a véleményed, hogy a gyerek lelke a legfontosabb. Miért élek ilyen kapcsolatban? De én úgy gondolom, hogy magunk elől, a gondolataink, félelmeink elől nem menekülhetünk örökké. A fiamnak is meg kell tanulnia alkalmazkodni másokhoz. Nem várhatja el mindenkitől, hogy majd úgy fognak tenni, ahogy neki az jó. Szerintem bárkivel élnék együtt, ez a probléma adott lenne. Mindenkire féltékeny volna a fiam is, meg a volt férjem is.

Nem vagyok alapból pesszimista ember, így azt gondolom, mindenhez idő kell és egy nagy adag türelem.
ercsi82
Szlovákia
 
 


Én azt gondolom, nagyon fontos a gyerek lelke, de az ő lelki nyugalmához, boldogságához rajtad keresztül vezet az út. Ha az anya boldogtalan, feszült, magányos, stb., az a gyerekre hatással van, ha viszont boldog a párjával, boldog abban az életben, amiben él, akkor ez a gyerekre is előbb utóbb jó hatással lesz. Ha az apja bezavar ebbe, az gáz. Vele nem lehet beszélni? Ő nem fogja fel, hogy a gyereknek árt ezzel? És a fiad is egy okos nagyfiú már, le lehet ülni beszélni vele ezekről a dolgokról. Jó, ha tudja, Te mit érzel, mi zavar, mi fáj, mit szeretnél. És hogy a pároddal jó Neked, és ez fontos, ezen nem akarsz változtatni, stb. Hátha segít.
Én is a magam kárán tanulom ezeket a dolgokat. Azt is, hogy nem azzal teszek jót minden esetben, ha minden úgy lesz, ahogy a gyerek akarja. Ha tudok nemet mondani, és ehhez következetesen ragaszkodni, nagyon sokat segítek ezzel neki. Megtanulja a határait, leveszem a komoly döntések súlyát a válláról, lehet megint felszabadult gyerek. Szóval teljesen egyetértek Veled :) És drukkolok, hogy jól alakuljon minden!
A kisbabához gratulálok :) Biztos lesznek nehezebb, és könnyebb időszakok a születése után, de lehet ezt jól csinálni, nem szabad egyből negatívan gondolkodni :wink: 7 évesen már olyan nagyok, és okosak a kölkök, nehezen tudom elképzelni, hogy olyan nagy féltékenységre kell számítani ekkora korkülönbségnél. Persze a kisfiad is egy érzékeny gyerek valószínűleg, tehát figyelni kell a kis lelkére, de ha rá is jut idő, figyelem, és szeretet, akkor minden jó lesz!

Furcsa nekem, hogy azt írtad, külföldi vagy, nekem ez azt jelenti, hogy mondjuk kint éltek Németországban. De ez tényleg külföld, mit is mondhatnál mást... Milyen iskolába megy a kisfiad? Mi ez a biofeedback? Írsz róla?

Kép

Kép
jucc33
Érd
 
 
 
 


Szia!
Ezen a vidéken eléggé megoszlanak a vélemények arról, mi jó a gyereknek : magyar vagy szlovák ovi ill. suli. Én szlovákba jártam és a mai napig emlékszek a hátrányára, amit sokan nem is tudatosítanak, hogy a gyerek azzal szenved, mivel egész nap jár az agya azzal, hogy fordít, vagyishogy próbálja megérteni mi zajlik körülötte. Kisebb nagyobb sikerrel. Marhára fárasztó. A másik, hogy nem bővül a szókincse, nem mélyül el a mesékben. Ez pedig nagyon fontos. Én eredetileg úgy terveztem, hogy az utolsó évben iskola előtt iratom át szlovákba. De mivel rettenetesen érzékeny, ezért maradt a magyarban. Viszont van érzeke a szlovákhoz, néha úgy érzem jobban szereti a szlovák verseket. Ami most nekem jól jön, mert talán könnyebb lesz megbékélnie a nyelvvel. Szerintem amelyik gyerek tehetséges, érdeklődő és szorgalmas, az az iskolában is megtanulja. Persze az otthoni nyelvbővítés nem maradhat el. De ez nem gond nálunk( rem nem lesz), mivel jól beszéljük a nyelvet (szinte felismerhetetlen a különbség).

A biofeedback-et ha beírod a keresőbe, talán jobban megérted. 40szer voltunk, hetente 2 alkalommal kb. 40 percig. Fárasztó, nekem is az volt meg a gyereknek is. Egy fotelban kellett szinte mozdulatlanul ülnie és egy képernyőt bámulni, egy alagutat amiben ment a rakéta. A lényeg az volt, ha nem figyel, a rakéta leáll. A fejére drótok voltak rakva, amik figyelték az agyhullámokat. Nagyon sok minden kiderült. Szépen kirajzolódott mennyire szorong. Egyetlen egy alkalommal volt csak feloldódva. Így lehet tudatosan javítani az összpontosítást, az ellazzulást. a program (rakéta) és a drótok segítségével stimulálja az agyat, hogy jobban kihasználja a "lustább" helyeket.
Szuper dolog szerintem. Hiperaktív gyerekeknek, viselkedészavarral küszködődnek, összpontosítás javítására, bepisilésre, epilepsziára...., csak az a baj, hogy egyszerre csak egy dologra lehet alkalmazni, így pedig nagyon drága lenne. Mi a viselkedészavarra használtuk. Sokat javult. Főleg eleinte, látható javulás volt az oviban is. Aztán volt egy "zuhanás", ami normális. aztán pangás, majd megint javulás. De ez egy hosszú távú dolog. Szóval laikusan fogalmazva, ahogy a gyerek megtanul biciklizni és nem felejti el, úgy az agy is megtanul gondolkodni és nem felejti el. Valószínű, hogy az iskolában már látványosabb lesz a haszna. Nem bántam meg az biztos. És! Nincs semmilyen mellékhatása!!
ercsi82
Szlovákia
 
 


Bocs, közben elutaztunk, nem volt még időm megnézni a neten ezt a módszert, de amúgyis a személyes tapasztalatok érdekelnek jobban :wink: Nme tudom, van-e ilyen felénk, de utánanézek, mert érdekesnek tűnik!

Nehéz kérdés lehet ez a nyelvkérdés, nem elég, hogy az embernek az is nehéz, hogy a legmegfelelőbb iskolát megtalálja a drága gyerekének, még ezzel a kérdéssel is számolnotok kell. De biztos minden jó lesz, drukkolok!

Kép

Kép
jucc33
Érd
 
 
 
 


Régen jártam itt.
Annyi a változás nálunk, hogy a pszichológushoz egyáltalán nem járunk, nagyon barátságosan váltak el. Az unokám nagycsoportos, nyáron nem járt óvodába, szeptember elejétől megyünk. Már első alkalommal sokat beszélgetett az óvónénikkel, magától köszön is, nagyon készül az iskolába. A logopédus felmérésén i részt vett, mivel a h és r betűk helyett j-t mond, így heti 1x jár hozzá, nagyon szereti a Márti nénit. Az óvónők azt mondták a szókincsét nem kell gyarapítani, mert már most is igen sokat beszél. Remélem Ti is ilyen kedvező dolgokról tudtok beszámolni. Én is annak a híve vagyok, hogy nem kell erőltetni a beszédet, a köszönést meg végképp. Mária
kertiborzaska
Gödöllő
 
 


Kedves Mária!

Jaj de jó!!! Így aztán sokkal nagyobb nyugalommal indulhattok majd neki az iskolaválasztásnak, iskolakezdésnek :D Nagy kő eshetett le a szívetekről.

Sajnos nálunk nincs változás, csak apróságok, amik szintén örömet okoznak, de kívülállóknak nem észrevehetőek.
Kisebbik fiamról is kimondták, hogy mutista, így nekem két fiam is érintett. A kicsit nem vették fel a nagy sulijába, így neki másikat kellett keresni, nem volt könnyű időszak. Nem hittük volna, hogy mégegyszer találunk olyan megnyugtató megoldást, mint először, de úgy tűnik, szerencsések vagyunk. Útba is esik, jó helyen is van a gyerek, szereti, lelkes. Ez egy fejlesztő iskola, ahol a tanulás mellett nagyon nagy a hangsúly a különböző fejlesztéseken. Kis létszámú iskola, egy osztályban heten vannak, bőségesen jut rájuk figyelem, és szeretet :D Remélem, mindig ilyen szépeket írhatok majd róluk :wink:

Kép

Kép
jucc33
Érd
 
 
 
 


Sziasztok!
Hát elkezdődött az iskola! Vártam nagyon, igaz félve, hogy vajon mi lesz. Bogyókám nagyon meglepett. Elejétől fogva bekapcsolódott mindenbe. Semmi gond nincs vele. Tanító nénikkel is beszél, a gyerekekkel is. Ha verset kell mondani, azt általában kettesével vagy hármasával mondják fel a tanító néni asztalánál. Ez tetszik. Tanító néni próbálgatja, menne-e neki egyedül is, de ez még nem sikerült. Viszont szerintem ez nem olyan eget verő nagy gond. Más nem mutista gyerek is lehet bátortalan, nem? Köszönni viszont nem köszön el. Tudom, nem jó erőltetni. Csak engem idegesít, hogy egyik percben még hangoskodva focizik a többiekkel, aztán meg már nem akar köszönni. Sőt még a vállát is felhúzza, mintha őneki mindegy volna. Ebben nem vagyok olyan biztos, hogy a mutizmusa miatt nem köszön. Elég ravasznak tűnik nekem!!! Mit tegyek szerintetek?
Különben meg megtanulja a leckét. Talán most így 3 hét után érzem, hogy össze akarja csapni az egészet, csakhogy minél hamarabb kész legyen. Elég türelmetlen. A tanító néni mégcsak a táblára írja a betűt, hogyis kell rajzolni, ő már egy egész sort megcsinál. Viszont annyira nem csúnya. És minél lassabban csinálja, annál csúnyább. Hát nem tudom, hogy kéne őt lelassítani, hogy jobban összpontosítson.

Ami a bepisilést illeti, már 3 hete szobatiszta. Rem, nem kiabálom most el. Azt hittem, majd stresszelni fog. De inkább túl laza. Nem mintha nem örülnék neki, csak attól félek, hogy valamit nem veszek észre. Aztán meg majd nehéz kijavítani a hibát. Nem tudom mi a jó. Legyek szigorúbb, vagy hagyjam a dolgokat, és bízzam, rá a fiamra. Néha elég makacs.
Milyen a jó szülő? ( Mármint a tanulással kapcsolatban )
ercsi82
Szlovákia
 
 


Szia Ercsi!

Valahogy elkerülte a figyelmemet, hogy erre még nem válaszoltam, ne haragudj!

Nagyon örülök, hogy ilyen jól kezdtétek a sulit, szerintem jól vette a kölök az akadályt, örülj neki Te is! Ahogy írod, az alapján nagyszerű a tanítónéni, elfogadja ezt a helyzetet, és a kisfiadat, ez a legfontosabb! Én azt gondolom, most az elején az a lényeg, hogy a gyerekek megszeressék a sulit, a tanulást, ezt az új életet, az új feladatokat. És legyen önbizalmuk! Ez ne sérüljön, ehhez is nagyon fontos a tanító személye. Ha nem szégyenítik meg, szépen terelgetik a gyereket, akkor nem lesz baj. Csudajó jel, hogy beszél a fiad mindenkivel, az meg, hogy csöndes, csak előnyére fog válni szerintem, legalábbis ez a tapasztalatom. / na persze itt most csak a tanárok szemszögéből nézem, ők szeretik, ha végre valaki nem hangoskodós.../
Hidd el, hogy lehet ez a nemköszönés is a mutizmus tünete, igazán szerencse, ha csak ennyi marad belőle vissza. AZ én Gergőm most egy fejlesztő iskolába jár, ahol sok fejlesztő pedagógus foglalkozik velük állandóan. Náluk van az osztályban egy olyan kisfiú, aki csöndeske, de már hallottam beszélni, és a gyerekekkel, tanárokkal beszél is rendesen, de soha senkinek nem köszön. Róla is mondta nekem az a fejlesztő, aki Gergővel is foglalkozik, hogy mutista, de már csak ennyi látható jele van a dolognak. Nem szabad erőltetni, fogadd el, úgy könnyebb lesz :D

Milyen a jó szülő? Szerintem hagyni kéne a gyerekeinket, hogy szépen megszokják, hogy van nekik is dolguk, és ez az ő felelősségük. Ha néhányszor nem csinál házit, vagy hibás lesz, csúnya lesz, a saját bőrén tapasztalja meg, hogy ez így nem lesz jó, és ha ez számít neki, összeszedi magát, figyelni fog rá. Ugyanez a felszereléssel kapcsolatban is. Ha megszokja, hogy anya mindent átnéz, berak, kikészít, kifarag, stb., akkor ő nem fog erre figyelni, bízni fog abban, hogy úgyis megcsináljuk helyette. Most kell beletanulniuk, hogy nagy korukban ne őrüljünk meg tőlük, és ők se maguktól! Önálló, felelősségteljes kölkök lesznek így :D
Van persze másik oldala is a dolognak: sokan tapasztalják, hogy bármennyire is azt várnák, hogy a tanítók időben szóljanak, ha gondot látnak a tanulásban, előfordul, hogy túl későn szólnak, amikor már kudarc érte a gyereket. Azért ezt jobb elkerülni. Úgyhogy szerintem érdemes csöndesen figyelgetni, és ha kétségünk van, a tanítót megkérdezni, beszélni vele, ő hogy látja a dolgokat. Pl. a Te kétségeidet nézve: aggódsz, hogy türelmetlen, össze akarja csapni a dolgokat? Kérdezd a tanítót, kell-e ezzel foglalkozni. Alap esetben szerintem ők ezt megoldják. Sajnos, ha túlságosan beavatkozunk a tanulásba, megmérgezhetjük a kapcsolatunkat a gyerekkel. A mi dolgunk, hogy büszkék legyünk rá, szeressük, játsszunk vele, és persze neveljük őt a jó példánkkal, de ha folyton cseszegetjük, hogy ne kapkodj, nem jól csinálod, csúnyán írod, írd újra, stb., megutálhatja ezt az egészet, és ránk is haragudni fog. A tanítókra ebben a témában sokkal jobban is hallgatnak, tőlük jobban elfogadják a javítást, még a szigort is, és egyébként is: az sokkal kisebb baj, ha néha rájuk haragszanak :wink:

Persze ezek a dolgok nekem se mindig mennek, de gyakorlom :wink: A nagyobbik fiamnál szuperül működik, hogy bármit mond a szeretett tanító néni, az szent. Úgyhogy amikor az lett a feladat, hogy egyedül, átnézés nélkül írjanak házit, mert ők abból látják, kinek hol van problémája, akkor ő ehhez tartotta magát. Mindig megcsinál mindent, teljesen rábízhatom. Most negyedikes, nála ez nagyon jól kialakult már harmadikra is, de van osztálytársa, akinek ez gond most is. Gergőmnek muszáj segítenek a háziban, mert még nem tud olvasni, nem tudja elolvasni, mi a feladat. És ha már mellette ülök, marha nehéz megállni, hogy ne szóljak rá, ne javítsak, de igyekszem figyelni magamra :D

Hú, sokat okoskodtam, remélem, elolvasod valamikor!

Pici pocaklakó jól van? Te hogy bírod?

Szép napokat Nektek!
Judit

Kép

Kép
jucc33
Érd
 
 
 
 


Sziasztok!

Találtam egy lehetőséget, ami jó lehet a mi gyerekeinknek, bár éppen itt nem nagyon vagyunk épp ebbe a korosztályba tartozók, de hátha valakinek segít. 14-20 éves fiataloknak művészeti terápiás lehetőség Budapesten:
Szeretnénk figyelmébe ajánlani művészeti csoportunkat A Klub-ot (Aspergeres Fiatalok
Művészeti Klubja).
Több éve foglalkozunk asperger -szindrómás, enyhe autizmussal élő vagy csak szorongó, túlzottan
zárkózott, nehezen beilleszkedő fiatalokkal. Az eddig Csillebércen, a Tüskevár iskolában működő klub
most új, jól megközelíthető helyen, a XII.kerületi gyermekjóléti központ épületében nyitott
csoportjába várja az érdeklődőket. Amennyiben iskolájuk integrál hasonló problémával küzdő
fiatalokat, kérjük, juttassa el hozzájuk vagy szüleikhez a mellékelt szórólapot.
Ha munkánk felkeltette érdeklődését személyesen is állunk rendelkezésükre.
Üdvözlettel:
Juhász Gabriella
Sándorfi Katalin
Tóth Ildikó



A Facebook-on megtalálhatóak, ott vannak a részletek is, ha valakit érdekel / a szórólapot sajnos nem tudom ide bemásolni, de a FB-on az is ott van/:

https://www.facebook.com/#!/pages/A-Klu ... 58?fref=ts

Kép

Kép
jucc33
Érd
 
 
 
 


nem tudom, miért nem teszi be rendesen a linket. a FB-on a keresőbe ha beírjátok, hogy A Klub, Aspergeres... innen már megtalálja :)

Tudom, hogy nem aspergeresek a gyerekeink, de sok hasonlóság van, és nem is csak nekik szól ez a dolog. Én vinném, ha már lenne 14 éves.

Kép

Kép
jucc33
Érd
 
 
 
 


Sziasztok!
Remélem mindenki jól van :-)
Nagyon rég jártam itt,történt azóta egy s más.
Vikinél assperger szindrómát diagnosztizáltak,végre van valami kézzelfogható,így könnyebb segíteni is.
Kemény rocker lett belőle,gitározni jár,készül a középiskolára,változatlanul nem beszél az emberek nagy részével :-( De ez sajnos az autizmus velejárója nála.
Szóval nálunk megdőlt a mutizmus diagnózisa.
Nem is nagyon értem,miért nem jöttek erre rá a Vadaskertben!
Baromira haragszom rájuk,rengeteg időt pazaroltunk el,és semmi változás nem volt.
Na most már mindegy,nem kezdek el itt dühöngeni :-)

Szép napot!
kiserzsi
Budapest XXI. kerület
 
 


Szia Kiserzsi!

Nagyon sajnálom, hogy ez csak most derült ki, nem is értem, hogy történhetett, hiszen a Vadaskertben nagyon sok autistával foglalkoznak :shock:
Azért nem lehetett nagy boldogság megtudni a diagnózist, még ha azt is írod, hogy így legalább könnyebb segíteni. A mutizmus sem egyszerű, de talán könnyebb megbirkózni vele szülőként. És milyen módon tudtok segíteni, milyen terápiák vannak?
Az előző hozzászólásomban épp egy Vikinek való lehetőségről írtam, nem lehet ez jó neki?
Éljen a gitározás :D Hova megy középiskolába?

Minden jót nektek!

Kép

Kép
jucc33
Érd
 
 
 
 


Szia Jucc!
Láttam a művészeti terápiát asspergeres gyerekeknek,de Viki egyenlőre egyéni fejlesztést kap,ahol csak egyedül van a fejlesztővel.
Először is azt kell megtanulnia,hogyan értse meg az embereket,tudjon kommunikálni.
Egyébként képzőművészeti középiskolába készül :-)
Igen,könnyebb lenne,ha tényleg mutizmus lenne a baj,akkor még biztattak,hogy ahogy idősebb lesz,javul. Az autizmus keményebb dió,de mivel kifejezetten jó képességű,magas IQ-val,minden esélye megvan a fejlődésre.
Most készülünk a szakértői bizottsághoz,hátha megkönnyítik a dolgát a suliba.

Nektek is minden jót! :-)
kiserzsi
Budapest XXI. kerület
 
 


Nagyon drukkolok Nektek! Időnként számolj majd be, hogy alakultok, középiskola, fejlesztés, változások, stb. hogy mennek a dolgok!

Kép

Kép
jucc33
Érd
 
 
 
 


Sziasztok!

Jó régen nem jártam itt, ahogy látom, más sem nagyon..


Dunyi néven voltam regisztrálva, már nem is tudtam belépni!

Remélem jól vagytok, mindenki szépen alakul....

Nálunk elég jó a helyzet, bár még mindig nem vagyunk 100%-ban rendben, a régiekkel, akik így ismerték meg, azokkal nem beszél a Luca, de az új emberekkel Igen...
Kijártuk az első osztályt... Hát szeptemberben nagyon izgultam, hogy megszólal -e. És kis segítséggel megszólalt.... :) :) Most ott tartunk, hogy mindenből ötös lesz, csak magatartásból nem kapja meg, mert túl nagy a szája, túl sokat beszélget.... :D :D :D Ennél nagyobb boldogság nekem nem kell..... Vannak nehéz helyzetek még, de az iskolában olyan, mint itthon... csacsog mindenkivel!!!

Azt szeretném megkérdezni, tud-e valaki valamit arról, hogy májustól nem jár a gyes / emelt családi a mutistáknak?

Kitartást kívánok mindenkinek!!! És sok-sok szép beszélgetős, napsütéses napokat!!
luca001
Győr
 
 


Szia Dunyi :)

Jaj de örülök ezeknek a híreknek :) Ügyesek vagytok, én ennyitől is rém boldog lennék :)
Gergőm is befejezte az elsőt, most új sulit kezd ősztől, ez nem az igazi. Nem szólalt meg a suliban, de nagyon felszabadult, jól érezte magát. Balázs pedig a negyediket végezte, nagyon jól tanul, ezen a téren nincsenek gondjai, de beszélni itt nem fog, úgy néz ki. Kis magányos csibe ő a suliban, ha elhagyom magam, elszomorodom ezen, de segítünk neki, amiben tudunk, és reménykedünk, hogy megérik a változásra. Gergő szerintem hamarabb meg fog szólalni. Egyébként sokat változtak mindketten, egyre több emberrel beszélnek, olyanokkal is, akikkel korábban soha, úgy látom, a suli a legnehezebb pont náluk.

Hallottam a változásokról, de valahol rákerestem, és nekem úgy tűnik, nekünk jár továbbra is. Mi csütörtökön megyünk épp az éves felülvizsgálatra, utána okosabb leszek. / de kiakadok, ha megszűnik!/

Örülök, hogy jelentkeztél, én gyakran ránézek erre az oldalra, hogy írt-e valaki :)

Kép

Kép
jucc33
Érd
 
 
 
 


Szia Jucc!!
Örülök, hogy nálatok is vannak fejlődések!! Minden apró lépésnek örülni kell!! És a pozitívokat nézni.... Gratula Balázsnak, hogy szépen tanul... És ez nagyon jó, hogy egyre több emberrel beszélnek!!! Egyszer csak elfelejtjük ezt az egészet...
Hát mi ma voltunk felülvizsgálaton, illetve az orvosi igazolásért, úgy vágtak ki minket, mint macskát kakilni... Utána néztem, a kódszám benne maradt a listában, csak mint megtudtam, az nem jelent semmit.... A súlyosság függ... Ha képes közösségbe menni, akkor bebuktuk....
Kíváncsi vagyok, nektek mit mondanak....
Nekünk elég nagy érvágás, mivel Gergőkémmel bérletünk van a fülészetre, a műtőbe... sajna a hallása miatt elakadt a beszédfejlődése, heti 3 logopédus magánúton... senki nem vállalta hivatalosan, mondván nincs hely... Plusz heti 2 ayres torna, plusz Lucával is járunk ide-oda... Gondolom nem kell ecsetelni mennyi kiadás.... Legalább egy része megvolt ebből... Hát most nem lesz... :(
luca001
Győr
 
 


Jucc, és mondtak arra valamit nektek, hogy Gergőd is?? Hiszen elvileg nem genetikus a mutizmus....
Én Gergőmnél is volt róla szó, megijedtünk, hogy vele is gáz lesz, aztán kiderült, igen, ő is szorong, de hát ő a füle végett, persze, hogy zavarja, hogy értetlenül beszél, meg hogy alig hallott valamit... Ő most már teljesen más, barátkozik, oda megy a gyerekekhez, van, hogy ő sem válaszol, de általában keresi a kapcsolatot....
Elég morbid, hogy egyik gyerekem süket, a másik néma...
Na jó, nem panaszkodom, lehetne sokkal-sokkal rosszabb, és hát minden úgy jó, ahogy van, oka van, hogy ez van velük.... És lehet, hogy hülyén hangzik, de ha nincs ez a mutizmus, teljesen másfele ment volna az életem, összességében visszanézve rengeteget tanultunk általa, (türelem, megértés, elfogadás, stb, stb... ) sokkal sokkal jobb, teljesebb a kapcsolatunk a férjemmel, megtaláltam a nekem való munkát, tényleg a javunkra szolgált hosszú távon... Persze ezt csak most látom így, amikor már jobban vannak....
Nem gondolkoztál még a családállításon? Érdekes lenne, mit hoznak ki.... Két testvér, ugyanazzal a problémával....
luca001
Győr
 
 


Szia!

Mi meg ma voltunk felülvizsgálaton, ugyanaz a helyzet :( Ott nekem nem részletezték, hogy miért, de "nem adhatják ki a rendelet miatt".
Itthon aztán felhívtam a MÁK-ot, hogy ők mit mondanak erről, és kiderült, hogy minden az orvoson áll, ők már nem vizsgálják a beérkező papírokat. Sajnos a dokink keze meg van kötve, a főnöke nem engedi kiadni a papírokat. Ő amúgy rendesnek tűnt / az eddigi dokink szülni ment, ezt eddig nem ismertük/, de ha kicsit részletezte volna, hogy miért nem lehet aláírni az igazolást, akkor meggyőztem volna :wink: Előtte részletesen kikérdezett, és tisztában volt vele, hogy nem járnának a fiaim fizetős iskolába, ha nem lenne ez a problémájuk. Járhatnának, ez oké, de várhatóan még mélyebbre süllyednének az állapotukban. Én nagyon kiakadtam, mert gyesen voltam Gergővel, ez volt a munkaviszonyom, a sok mindenfelé rohangálás miatt, meg a spec sulik miatt / Gergőért délben kellett menni/ esélyem sincs elhelyezkedni. Nem beszélve azokról, amiket írsz-terápiák, foglalkozások, extra kiadások. Szívesen kívánnám a tetves törvényhozóknak, akik ezt kitalálták, hogy ismerjék meg az érzést, amikor tartósan beteg a gyerekük....
Én hülye az utazási kártya miatt ki se váltottam Gergőnek a diákigazolványt, most meg nyár közepén, két iskola közötti állapotban nem is fogom :evil:

Gergőd fül-gondjai miatt sem vagytok jogosultak a juttatásokra?

Kérdeztem még tavaly a pszichiátert, hogy hogy lehet szintén mutista a tesó, de azt mondta, hogy az utánzás is egyfajta pszichés dolog, simán lehetséges. Egyébként genetikus is, én azt olvastam/ a hajlam örökölhető, de ki kell hogy váltsa valami/.

Családállítás nálunk is szóbakerült, de végül elvetettük, nem éreztük annyira magunkénak.

Facebookon nem vagy fent? Van egy zárt csoport, amibe lehet jelentkezni / engem is ma vettek fel épp/, aláírásokat is gyűjtenek, demonstráció is szerveződik, érdekes lehet esetleg/ főleg, ha eredményeket érnek el, és értesülhetünk róluk!/
Fogjunk össze tartósan beteg gyermekeink jogaiért- ez a csop. neve.

Kép

Kép
jucc33
Érd
 
 
 
 


Szia!
Hát sajnálom, hogy ti sem kaptátok meg... :(
Szerintem a dokik is inkább nem írják alá, mert nincsenek tisztában vele, mit lehet, és mit nem..... Védik a seggüket. Legalábbis a miénkről ez jött le nekünk... Persze a gyógyszert azt megint nyomatta volna, tompítsuk le a gyereket anyuka... Ja, hulljon ki a fele haja, meg legyen totál kész, nyomjuk el a tüneteket.... Hát nem hiszem, hogy ez lenne a megoldás....
Igen, én is gyesen voltam, nem tudom, melyik munkáltató vállalna be ennyi terápiát, hogy állandóan hiányoznék... Itthon dolgozom ezt azt, de esély sincs másra...
Nem, Gergőre alapban sem kaptam meg (ezt sem értem miért...) A fülnél is a súlyosság számit.. Ha az egyik fülére tök süket, a másikra csak nagyot hall, akkor sem adják meg... Nálunk mondjuk szerencsére nem ilyen súlyos, "csak" fél évente tubus szegénykémnek... Ha épp bent van akkor nagyjából hall, (határértéken van), ha kiesik, akkor meg nem hall.... Inkább a beszéd a gáz, szájról olvasva tanult meg beszélni, és hát totál orrhangzós.... A nyelvfék is állandóan visszanő, nem tudják mitől, most vágják fel neki harmadszor majd nyáron. És ez is, mindegyik rendes altatásos műtét.. :( Na meg az "úgysem értem, minek figyeljek" szóval figyelemzavar, meg ilyen apróságok... Le van maradva rendesen, rajzolni a mai napig nem akar... Aggódtam, hogy szellemileg is gáz van, de az iq teszten 112-t hoztak ki neki, átlagon felüli, írták a papírra, szóval szerencsére nem hülye gyerek... Fejlesszük, fejlesszük, aztán majd csak beéri a többieket.... Sajna a legfontosabb időszakban nem hallott...
De, fent vagyok a facebookon, múlt héten csatlakoztam én is...
Reménykedjünk, hogy sikerül valamit elérni....
luca001
Győr
 
 


Ó, ezt borzasztó még olvasni is, mennyi mindenen kell átesnie Gergődnek :( És mit mondanak: elmúlik ez egyszer, hogy ennyit kell macerálni szegényt? A nyelvére nyilván nem tudnak mit mondani, de a fülére legalább?
Oké, én értem, hogy sokan visszaélnek a helyzettel, és ha már ad az állam, elfogadják, ha nincs is súlyos helyzet a gyerekkel. De akiknél tényleg van, és tényleg nem tudnak a legtöbben a tartósan beteg gyerkőc mellett elhelyezkedni, azokat jól megszivatták most :(

Kép

Kép
jucc33
Érd
 
 
 
 


Sziasztok. uj vagyok itt. Van itt valaki aki kineziológus segítségét kérte?mennyire hatásos?
 
 
 


Szia Pimike! Mi épp tegnap voltunk Balázzsal először kineziológusnál. Igazából voltunk évekkel ezelőtt is egyszer, akkor még rajtam keresztül próbálkozott a hölgy, de nem jutott semmire, fura volt, mert egyből le is beszélt minket, hogy ne is folytassuk Most Balázs is együttműködőbb volt, szerette volna, ha segít neki valaki. Első alkalom után még sok változás nincs, de az pl. feltűnt tegnap, hogy dúdolászott egy csomót magában, amit mostanában nem szokott, és annyira felszabadultan nevetett játék közben, hogy öröm volt nézni. Igazából most nem is kifejezetten a nembeszélés miatt vittem, hanem azért, mert az utóbbi hetekben borzasztó szorongás tört rá, főleg esténként, de az elején még nappal is. Sír, fél, aggódik, hogy meg fog halni reggelre. Ezt rossz nézni. Miután apja is, én is elmondtuk az észérveinket, hogy ilyesmi nem történik csak úgy, stb., kicsit megnyugodott, de mégis mindig újra támad ez a rossz érzése. Kértük, hogy saját magának mondogassa a pozitív gondolatokat, hogy elkergesse a rosszakat, de nem nagyon megy neki. A kineziológus is hasonló dolgokat mondott, nagy részben a gyerek magára van utalva, sokat tud magán segíteni. Ő megtisztította a negatív energiáktól, és menni kell még párszor ezt megismételni, e mellé pedig tanított pár gyakorlatot. Nagyon fura volt a nőnek, hogy nem beszél vele a gyerek, és attól függetlenül, hogy nem ez volt a kérésünk, eléggé rászállt erre a témára, és próbálta rávenni a gyereket, hogy szólaljon meg, ő meg teljesen kiakadt ezen. Utólag mondta is, hogy nem ezért jöttünk, és ő nem akar beszélni, minek erőltetni? Legközelebb megkérem, hogy ne ez legyen a lényeg...

Írj magatokról, Nálatok mi a helyzet?

Kép

Kép
jucc33
Érd
 
 
 
 


@jucc33: "Szia Pimike! Mi épp tegnap voltunk Balázzsal először kineziológusnál. Igazából voltunk évekkel ezelőtt is egyszer, akkor még rajtam keresztül próbálkozott a hölgy, de nem jutott semmire, fura volt, mert egyből le is beszélt minket, hogy ne is folytassuk Most Balázs is együttműködőbb volt, szerette volna, ha segít neki valaki. Első alkalom után még sok változás nincs, de az pl. feltűnt tegnap, hogy dúdolászott egy csomót magában, amit mostanában nem szokott, és annyira felszabadultan nevetett játék közben, hogy öröm volt nézni. Igazából most nem is kifejezetten a nembeszélés miatt vittem, hanem azért, mert az utóbbi hetekben borzasztó szorongás tört rá, főleg esténként, de az elején még nappal is. Sír, fél, aggódik, hogy meg fog halni reggelre. Ezt rossz nézni. Miután apja is, én is elmondtuk az észérveinket, hogy ilyesmi nem történik csak úgy, stb., kicsit megnyugodott, de mégis mindig újra támad ez a rossz érzése. Kértük, hogy saját magának mondogassa a pozitív gondolatokat, hogy elkergesse a rosszakat, de nem nagyon megy neki. A kineziológus is hasonló dolgokat mondott, nagy részben a gyerek magára van utalva, sokat tud magán segíteni. Ő megtisztította a negatív energiáktól, és menni kell még párszor ezt megismételni, e mellé pedig tanított pár gyakorlatot. Nagyon fura volt a nőnek, hogy nem beszél vele a gyerek, és attól függetlenül, hogy nem ez volt a kérésünk, eléggé rászállt erre a témára, és próbálta rávenni a gyereket, hogy szólaljon meg, ő meg teljesen kiakadt ezen. Utólag mondta is, hogy nem ezért jöttünk, és ő nem akar beszélni, minek erőltetni? Legközelebb megkérem, hogy ne ez legyen a lényeg...Írj magatokról, Nálatok mi a helyzet?"


Szia Jucc.Azthiszem te voltál a hazipatikán is. Ugye?
Rólunk. Ugye jött kistesóBalázs( Bazsó),aki most 11 hós. Kitti imádja ,de lehet ez hoszta ki nál megint a változást. Megint nagyon szorong,nem akar suliba járni,pedig kitűnő.4. megy.A zenét elhagytuk mert a tanár megbízhatatlan volt,h ol volt hol nem volt mint a mesében.Mostanába kitti is fél sok mindentl és itthon cirkuszol.Igaz nem nagyon mozdutunk nyáron sehova ,ez sem tesz jót. kineziológust javasoltak. Akinél te voltál mennyiért csinál egy vizsgálatot vagy mit,?Ha szabad kérdeznem :) .Hogy néz ki egy ilyen találkkozás?Balázsod egyálltalán nem beszél idegenekkel?Elég gáz a ti kinezi dokitok.Találkozott ő már mutistával?Mert lehet felkéne világosítani.
 
 
 


Szia Pimike!

Igen,. én voltam ott is :) Ismerős volt a neved, de láttam, hogy itt új vagy, nem keresgéltem tovább, nem tudtam, honnan ismerhetlek.

Gratulálok a kistesóhoz, meg a kitűnő bizihez is Balázs ötödikbe megy, ő is szuper tanuló, mindenből a legjobbak között van. ( náluk nincs hagyományos bizi, így nem írom, hogy kitűnű, de szerintem az lenne  )

Ez a kineziológus 4500 Ft-ot kér egy gyerek kezeléséért, felnőttnek 7000. Egy óra volt az egész, először felveszi az adatokat, kérdez a család betegségeiről, egyéb dolgokról érdeklődik. AZtán Balázs kezét vette a kezébe, csöndben volt, néha jegyzetelt. Utána mutatott egy gyakorlatsort, amit minden nap el kéne végezni a jobb és bal agyfélteke összekapcsolására, majd a rossz energiák eltávolítását végezte, közben mondta is, hogy mit csinál, Balázs mit képzeljen el, mit csináljon. És mondta, hogy nekem is meg kell erősítenem mindig a gyereket, hogy meg tudja csinálni, képes rá ( mintha nem tennék így folyton  ), és Balázsnak is meg kell erősítenie magát gondolatban is, segítenie kell magának, hogy elkerüljék a rossz energiák. Nagyjából ezek voltak.
Biztos nem találkozott még mutistával a néni, mert eléggé elkerekedett a szeme, amikor meséltem róla, hogy mi ez.
Balázs egyre többször képes beszélni idegenekkel, de olyannal,akit most lát először, nem. A nyáron pl. nagyon sokat fejlődött: először még májusban volt egy nagy családi összejövetel anyósoméknál, ott voltak olyan családtagok, akikkel ezer éve nem találkozott, és még soha nem beszélt velük. Itt meg annyira jól érezte magát, felszabadult volt, hogy mindenkivel csacsogott, szépen válaszolt, ha kérdezték, stb. Olyan volt már mostanában egyre többször, hogy idegenek előtt beszélt hangosan, de hogy válaszolt, és VELÜK is beszélt, olyan nem. AZtán később a nyáron többször vettek maguknak fagyit, igaz, a fagyis évek óta ugyanaz, de msot először szóltak hozzá. Két hete pedig meg volt a legnagyobb meglepi: a két fiam elment a strandon nélkülünk, és kértek mindannyiunknak hamburgert, azt is elmondták, hogy mibe mit kérnek, és elhozták nekünkMaguktól ajánlották fel, senki nem erőltette. Itt is ismerték régebbről a büfést, de azelőtt nem szóltak hozzá. Szóval vannak változások, apránként.

Kép

Kép
jucc33
Érd
 
 
 
 


sZIA jUCC.
Örülök hogy nektek mostanság sok pozitív  van az életetekben a gyerekek fejlődésében .Nálunk most holtpont van,ugyhogy megint doki kell.3 éve voltam kittivel utoljára .Ő kimondottan a kortársaival nem beszél csak azokkal akik előre szólnak(ő nem kezdeményez) hozzá illetve a lányokkal. Fiúkkal semmi.Nálatok viselkedési zavarok is vannak vagy csupán csak a nembeszélés?Nálunk soha semmi nem jó,olyan mintha kamaszodna.Meg kérdez szorong,hogy de mért és akkor mi tötrténik és mi lesz és hogy stb...  sokxor sírni tudnék ,olyan nehéz és ugy sajnálom.
 
 
 

Vissza: Gyermekek - betegségek, gondok

Jegyzetfüzet: