Új privát üzeneted érkezett!

Sziasztok!
Van egy gondom, amit mással nem tudok megbeszélni, ezért tapasztaltabb anyukák segítségét kérném.

2,5 éves kisfiam van, gyönyörű, okos, békés, szófogadó, nyugodt gyerek, gyönyörűen beszél már régóta, bármiről el lehet vele beszélgetni.
Tavaly december óta bölcsibe jár, nagyon hamar beszokott, a harmadik napon már megkérdezte ebéd után, hogy melyik lesz az ő ágya, ahol aludhat. :) Negyedik napon már ott is aludt, semmi gond nem volt vele. Én február óta újra dolgozom.

A gond mostanában kezdődött. Elkezdett olyanokkal hazajönni, hogy nem akar bölcsibe menni, mert nem szeretik őt a gyerekek, ellökik, nem engedik maguk közé játszani.
Pár hete újra visszaszokott a cumizásra (addig csak alváshoz kellett, vagy ha fáradt, nyűgös volt), ha hazaér a bölcsiből, estig ki sem veszi a szájából.
Ma pedig mikor reggel bementünk a bölcsibe, azt mondta, menjünk haza, majdnem sírt is. Ilyet még sose mondott. :(

A gondozónőit imádja, ők is nagyon szeretik (talán azért, mert sosincs vele semmi gond), mesélték, hogy sokszor odamegy hozzájuk beszélgetni, vagy csak megsimogatja őket, az ölükbe ül, stb.
De a gyerekekkel nem találja fel magát.

MOstanában elképesztően irigy lett, semmit nem ad oda a gyerekeknek, ha hazafelé pl. talicskát tolunk, és jön szembe egy gyerek, már a kezembe nyomja a talicskát, hogy vigyázzak rá, nehogy elvegyék tőle. (Voltak rossz tapasztalatai, épp múlt héten tépte ki egy kislány nagyon agresszíven a kezéből- aztán az enyémből is!- a tologatós sárkányát, attól nagyon kiakadt, sírt és csak akkor nyugodott meg, amikor hazamentünk.)
Fél a gyerekektől, ha a játszótéren rajta kívül van valaki, már nem megy oda.
Nem mindig ilyen rossz a helyzet, kell neki kb. fél óra, mire elkezd feloldódni, és hajlandó közel menni a csúszdához akkor is, ha van ott más is.
De már olyan is volt, hogy kb. 20 méterrel mögöttünk a járdán motorozott felénk egy kisfiú, és elkezdett B sírni, hogy vegyem fel, mert "jön egy gyerek". Én ilyenkor mindig próbálom megnyugtatni, hogy csak elmotorozik mellettünk, nem hozzád jön, de ha meg igen, akkor köszönünk neki, meg biztos megmutatja a motorját..stb, de hasztalan...

Mindig ilyen félénk volt, másfél éves korától, azaz tavaly tavasztól kinn vagyunk a játszótéren, szóval nem mondhatni, hogy nem volt gyerekek között. De ő mindig az a csendes kis megfigyelő volt, ült a homokozó közepén, és nézte, hogy mit csinálnak a gyerekek. Akkor még, ha elvettek, elkértek tőle valamit, nem tiltakozott. De ő soha, senkinek a motorját nem próbálta ki, sosem akarta, hogy megnézzük a Lili pöttyös labdáját vagy a Máté markolóját. Soha nem ment oda gyerekekhez, nem kereste a társaságukat, még biztatásra sem, akkor sem, ha hívták.

Most kezdek aggódni, mert úgy érzem, nem érzi már jól magát a bölcsiben. Amikor már sokadszor mesélte, hogy őt fellökik (egyszer a szemtanúja voltam, amikor mentem érte a bölcsibe, épp egy kislány jó erősen meglökte a két vállát, Isten tudja, miért), azt mondtam neki, lökjön vissza. :oops: Nincs jobb ötletem. Mondtam neki, hogy nyugodtan lökjön vissza, ha látják rajta, hogy ő is erős és határozott, nem fogják többet bántani. (Nem tudom, megteszi-e, nem olyan típus...).

Próbálok majd beszélni a gondozónőjével, de úgy nem akarok, hogy a kisfiam is ott van, ne hallja már, hogy erről beszélgetek, mert akkor még jobban megerősítem őt abban, hogy őt ott bántják. Ráadásul reggelente nincs rá idő, mert rohanok a melóba, délután meg az apja megy érte, mert én zárásra érnék csak oda. Péntekenként megyek érte én, akkor majd megpróbálom elkapni a gondozót, de a kisfiam amint meglát, haza akar menni, és nem igazán hagyja, hogy beszélgessek bárkivel (anyukákkal sem...).


Egyébként jól eszik, jól alszik, sokat játszik, de mindig egyedül. Tudom, hogy a 2-3 évesek még nem egymással, hanem egymás mellett játszanak, csak fura, hogy ő állandóan egyedül van, a többiek meg kis csoportokba szerveződve. Az udvaron is egyedül motorozgat és virágot szed a gondozónőnek, a homokozóba is csak akor megy oda, amikor már alig van ott gyerek.

Ne értsetek félre,nem a gyerekemet akarom megváltoztatni, imádom úgy, ahogy van, de nem tudom, mit csináljak. Nehéz élete lesz így nagyon, és nem fogja sehol jól érezni magát, pl. osztálykirándulásokon, iskolai műsorokon, stb.

Nekem már most nagyon fáj a szívem, hogy itt ülök az irodában, és tudom, hogy ő nem érzi jól magát ott, ahol van.

Én a bölcsivel nagyon meg vagyok elégedve, az étkeztetéssel, a gondozókkal, a napirendjükkel, tényleg minden oké, de nagyon szeretnék segíteni a kisfiamnak, hogy ne maradjon így a helyzet, mert akkor az ovi is egy kínszenvedés lesz... (Februárban kezdi majd.)

Ja, és még valami: lehet, hogy már csak bebeszélem magamnak, de olyan, mintha elkezdett volna dadogni. :cry: Először csak azt hittem, hogy ha nagyon hirtelen mondani akar valamit, azért dadog, de most már kezd gyanús lenni.
Igazából amikor úgy akarja kezdeni a mondatot, hogy "de...", akkor mondja, hogy "dedededede...", ezt még nem találtam olyan furának, most már mást is így kezd. Tegnap pl. azt akarta mondani, hogy "Most teát kérek", és elkezdte, hogy "momommmommo...". Ez gáz, ugye?

Köszönöm, ha tud valaki segíteni, tanácsot adni, most a legkisebb jótanács is jól jön, mert eléggé el vagyok keseredve.

Zs.
baranyfelho81
Miskolc
 
 


még arra gondoltam, jó lenne neki egy barát, hogy egyetlen gyerekkel legyen, ne hússzal, aki esetleg feljöhetne hozzánk játszani. De sajnos két ilyen család volt a környéken, akikkel jóban voltunk, mindkettő elköltözött... :cry:
A többi játszótéri anyukát meg gyereket névről ismerem, de beszélgetni nem nagyon tudok velük, mivel az ő gyerekeik rohangálósak, egyik pillanatban a hintán, a másikon már a homokozóban vannak, az én kisfiam pedig nem rohan utánuk, elvan egy helyben egy darab bottal is, szóval nem tudok az anyukák után szaladgálni beszélgetni, mert ő nem jön velem... :(
baranyfelho81
Miskolc
 
 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vissza: Gyermekek - betegségek, gondok

Jegyzetfüzet:

 

cron
XGyerünk, anyukám! - Teakiadó