Új privát üzeneted érkezett!

Sziasztok!

Jelenleg 34 hetes terhes vagyok.
A kisfiamnál gastroschisist diagnosztizáltak a 14.héten.
Felmerült a lehetősség, hogy elvetessük vagy megtartjuk.
Egy-két átsírt nap után úgy döntöttem megtartom.


A genetikai ultrahang, amit a Dr. Vizer Miklós (akit jó szívvel ajánlok) csinált Nagykanizsán egy magán klinikán, kimutatta, hogy semmi egyéb más rendellenesség nincs.
Szépen fejlődik, agya, szíve.. minden normális... Csak a hasfala nem zárt össze és a belek egy része a hasfalon kivűl lődörög. A doktor úr azonnal kapcsolatba lépett a pécsi kollégákkal: Dr. Veszprémi Bélával (szülés-nőgyógyász-genetikus) és Dr. Vástyán Attilával (gyereksebész).
Elmondták mire számíthatunk, hogy ez egy korrigálható dolog, de nagyban függ a születéskori belek állapotától. Elmondták, hogy időzitett császár a legmegfelelőbb, és a babát azonnal viszik a Szülésztről a Gyerek Klinikára. Nagyon figyelni kell a fertőzésveszélyre és hogy, nehogy kiszáradjanak a belek.

Úgy döntöttem megtartom. Választom az 50% életet, a 100% halál helyett.
Nem akarok azzal a tudattal élni, hogy feladtam, meg sem próbáltam..  a "Mi lett volna HA..." érzéssel... A lelkiismeretfurdalással, hogy nem adtam egy esélyt a saját gyerekemnek, hogy nem bíztam benne... hogy megöltem... És ha egészséges szép kisfiú lett volna??...

Úgy hogy próba szerencse.. Pár hét és meglátjuk mi lesz. Nagyon bízom benne, hogy csak egy rossz emlék marad és minden rendbe jön. Nagyon szépen fejlődik, úgy néz ki "csak" a vékonybél és abból sem olyan sok van kinn.. 

Sokan nagyon tisztelnek és büszkék rám, hogy így döntöttem és hogy ilyen erős vagyok.
De "Bátorság az, amikor csak te tudod, hogy félsz!", és "Ha hiszel a győzelemben, a győzelem is hisz tebenned. Tégy kockára mindent a lehetősség kedvéért, és bocsáss el magadtól mindent, ami a kényelem világával kecsegtet."

Úgyhogy ha van még valaki ilyen helyzetben hitet, kitartást, erőt és türelmet kívánok!

Üdv,












11 héttel később...

Sziasztok!
Nem reagált senki az írásomra, remélem nincs senki ilyen helyzetben amiben mi voltunk..
Örömmel írhatom, hogy bár megjártuk a poklot, de egy gyönyörű kisfiúnk született, aki ma 7 hetes! :)

De nem volt egyszerű.. A 37.héten befektettek a Pécsi Szülészeti Klinikára (az ottani körülményeket nem kommentálnám, nem ide tartozik) elővigyázatosságból. A fogadott szülészem, tüdőgyulladással kórházban... A fogadott gyereksebész Francia országban, de majd jön hétfőn.... Szombaton megindult a szülés... Mindkét orvos, akiben hittem, biztam és biztatott "cserben hagyott". Ott voltunk hogy se nekem se a gyereknek nincs orvosa.. Hozzáteszem, a kórházban, ha nincs orvosod leszarnak.., ahogy velem is tették.Azt sem tudták, miért fekszem benn már napok óta, hiszen semmi bajom nem volt, normál terhességem volt. Péntek hajnalban elkezdett fájni a hasam, a reggeli viziten mondtam, "Ó ezek csak jósló fájások.." Eltelt egy nap, kezdtem megijedni hogy ennyire nem foglalkoznak velem, gyorsan keritettünk egy orvost. Dr. Gomány Zsuzsannára esett a választásunk, nem ismertük, zsákbamacska.. Elküldtek NST-re és megnéztés a fájások erősségét és rájöttek, hogy ó nekem tényleg fájásaim vannak. Dr. nő megvizsgált nyákdugóm folyt már... Méhszáj elvékonyodott.. Pakoljak, császár azonnal kiveszik a gyereket, mert megindult a szülés és a szülőcsatornába nem mehet be.  1órával később már a műtő asztalon feküdtem, tele félelemmel,hogy mi lesz a kicsivel. 5perc múlva felsírt, sírt.. velem együtt.. Elvitték,.. akkor ott nem mutatták meg.. Kérdeztem mi van, mennyi van kinn a hasából, jól van-e. Persze mindenrendben, mit is mondanának mást.. Elkészitették a gyereket, raktam fóliát a hasára, be az inkubátorba,messziről egy pillantást vehettem rá és már vitték is a Gyermek Klinikára...

Szüleim elmondása szerint 2 órán keresztül visított a gyerek, mire lenyomtak valamit a torkán és elhallgatott.. Az ultrahangos vékonybelek 30%-a megállapitás, szülés után a bélrendszer (vastag, vékony) 90%!! lett. A gyerek beleinek 90% kinn. Az orvosunk (Dr. Vástyán Attila) franciaországban.. Nagyon szimpatikus ember, azt is mondhatom hogy neki köszönhető hogy a kisfiamat nem vetettük el...
Akkor aznap megműtötték, visszarakták a vastagbeleket, a többi zacsóba..
Mikor 3nap múlva kiengedtek engem a kórházból és elmehettem meglátogatni, egy sokk volt.. Nem kívánom senkinek.. Az egész gyerek le volt állítva, nem szó szerint.. Bénitó, altató,fájdalomcsillapitó ló adagban.. Se a izmok blokkolva, légzőizmok is.. minden. Feküdt ott mint egy kis béka. Egyik orrában a lélegeztető, másikban a szonda, katéter, egy marhanagy kanül a combhajlatban, infuzió a kezében és a zsacskó a hasa felett a beleivel. Az első látvány egy sokk volt. Végig sírtam a következő napot, annyira sajnáltam és féltettem, ott lebegett a halál a fejünk felett. Tudtuk mint vállaunk és hogy nem lesz egyszerü, de nem gondoltuk volna hogy ennyire.....
Az első 2 hétpokol volt.. Ha nem olyan férjem lenne amilyen van, összeomlottam volna akkor és ott. Nagyon nagyon erősnek kellett lenni és nekem ehhez meg volt a támaszom. Egymás támaszai voltunk, hogy ne rokkanjunk bele ebbe. Napi 10-20perc látogatás, simogatás és beszélgetés...
De napról napra egy apró lépés, néha rossz hirrel fogadtam, de inkább jóval. Egy hetesen volt a hasfal záró műtét, mikor visszatették a vékonybeleket és bezárták a hasát. Tovább 3 napig altatták, bénitották.. majd elkezdték ébresztgetni és tovább infuzióbal táplálni. És vártuk a kakit, hogy működik-e az emésztés, mert ez volt a nagyobb rizikó, hogy beindul e vagy nem.. 2nap múlva volt kaki is, aminek nagyon örültünk, sosem gondoltuk volna hogy egy szaros pelenkának igy fogunk örülni... :) A másidik hét felénél elkezdték az anyatejes táplálást, párnap múlva próbálkoztunk a szopizással. Elkezdett gyarapodni. Minden rendben volt.
3hét 2nap pokol után mehettünk haza :) Minden rendben volt végül, de ehhez kelleta mi kis Hősünk, aki 48cm-el és 3300g-al, egészségesen született, kellettünk mi és a szüleink, kellett Dr. Oberritter Zsolt, aki a műtétet csinálta, kellett a PIC orvosai és ápolói. Akiknek nagyon köszönünk mindent!!
Jelenleg 7 hetesek vagyunk, teljesen egészséges, kaki van rendeszeresen többször is, étvágy is van( már 4,5kiló és 56cm), hasfájás nagyon minimális, szinte alig. Csak egy heg emlékeztet minket arra hogy milyen erősek és bátrak voltunk! :)

Végezetül, egy siker történetről számolhatok be nektek, amit képekben is megosztok Veletek.
Örülök hogy így döntöttem, mert egy gyönyörü, egészséges kisfiam van! :)

Hitet, erőt és kitartást kívánok a hasonló bajokkal küzdőknek!



@cseresznye16:

Szia!! Remélem minden rendben a kis Hőssel!!
Érdeklődnék az állapotáról ?!
Sajnos én is ebben a helyzetben vagyok épp , tegnap diagnóztizálták a Gastrochisis-t ..
17hetes kismama
 
 

 
 

Szia!
Lassan 11hónapos makk egészséges, életvidám kisfiú. :)
Én is kb ebben az időszakban tudtam meg. Nagyon sok erőt és kitartást kivánok Nektek! Nagyon nehéz lesz, de higyjétek el minden rendben lesz!:)





Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vissza: Gyermekek - betegségek, gondok

Jegyzetfüzet:

 

cron
XGyerünk, anyukám! - Teakiadó