sziasztok!
Valószínűleg röviden írok és hibákal, mert bal kézzel írok fekve egy elsötétitett szobába a laptopról.
hol is kezdjem...kb. háromnegyed 2-kor perfúzióra raktak, 2-kor volt a váltás a szülésznőknél, ekkor már 8 ujjnyira voltam tágulva. Eldöntöttem, hogy akármi lesz megpróbálom nem elveszíteni a fejem a fájások között, mert úgy olvastam, hogy farfekvés esetén különösem lényeges az orvosra hallgatni a szülés alatt. Nem volt könnyű, mert aznap már vagy 5 szülést végighallgattam, minegyiknél sok jajjgatással, kiáltozással...meg a drága új váltás szülésznő, habár tudták, hogy hogy állok felém sem jöttek, mivel nem ordítoztam, meg ilyesmi, hanem a légzésre koncentráltam (még jó, hogy Andissal jártam állapotos tornára és ott elmondták hogy kell). Nem volt konnyű megőrizni a nyugalmam fájások közben, olyan ilyesztő volt egyedül lenni a szülőszobán...de féltem, hogy ha egyszer ordítok, hogy jöjjön már valaki mellém, akkor nem fogom tudni összeszedni magam és folytatom jajgatással...
Még jó, hogy a mobilom nállam volt (mert a perfuzió elején szóltam Bécinek, hogy mi a helyzet, na meg ott beszéltem Katócával, aki sétálni akart hívni
), mert már es nyomási ingerem volt, így két fájás közt felhívtam Bécit, hogy szóljon a dokinak, hogy jöjjön (állítólag már a 8 ujjnyinál kérte, hogy szoljanak),aki már persze a korházba volt, csak máshol.
Ekkor jött be egy reziden és mondta, hogy neki úgy szoltak, hogy 5 ujjnyira vagyok tágulva, jött ellenőrizni. Szóltam, hogy már egy ideje 8 ujjnyit mondtak, elsápadt...megvizsgát és már nem volt méhszájam...ekkor kezdett vakarózni, hogy kellene hívni a dokt, de az pont akkor robogott be. Ekkor már nyomhattam, de egy közönséges ágyon, magzatburkot nem repesztettek, mert fontos volt, hogy minnél természetesebb legyen..így jócskán megilyesztettem az egyik szülésznőt, aki az ágy lábánál levő széken ült, mert sugárba lövelt ki a magzatvizem, kb az ágy lábáig.
Még egy fájásnál ott nyomtam, majd átmásztam a szülőágyra...Mindent beleadtam..a legrosszabb az volt, hogy úgy éreztem, hogy megőrülök, annyira fájt a fenekem, mert a doki szerint ilyesztően kijött az aranyerem (jó ég tudja, hogy miért pont arany..). Minden fájásnál igyekeztem háromszor hosszan nyomni, de így is sokkal hosszabbnak tűnt mint Andisnál, közbe most sokkal többet adtam bele....A végén az volt már a nehéz, hogy amikor kint volt félig és a fájások között el kellett engedjem magam, amiko már a hátsóm görcsszerűen megfeszült a fáradtságtól...
De aztán 15:45-kor megszületett (aránylag gyorsan kellett történjen, mert habár jelen volt, utálag el kellett magyarázza az orvos a rezidensnek, hogy is kell segíteni a fej kivevésén), miután letörölték az orrát flsírt, de az a par másokperc csend végtelenségnek tűnt..
A mellkasomra teeték, de sajnos hamar elvették (peddig akkor próbálkozott a szeme nyitogatásával....de jó lett volna ha vártak volna még ey picit). A varrás hosszú volt...
Este nagy nehezen kihozták...olyanok voltak mint a csigák. Az egyik mégegy olyan poénos dolgot ismondott Bécinek, hogy már csak a császárossoknak nem vitték ki, nem vagyk császáros...nem? akkor biztos, hogy nincs mellettem a baba (mintha az megtörténhetne, hogy ne vegyuk eszre).
A korházba a második nap átraktak egy olyan szobába ahol sok volt a cigány, de rendesek volta és tiszták.
a nagyon jó az volt, hogy tegnap hazaengedtek, pedig máskor a 12 után született babák átcsúsztak a másik napra...
Andris eleinte nagyon idegenkedett és velem is hideg volt, de a babános tej megosztása és egy "elkaplak" játékután vasárnap oldódott a hangulat. Bécinek nehéz volt, mert nagyon daccos volt míg nem voltam, sok volt a hiszti, de most jobb. Most érdeklődve néha felénéz, és éli az életét...a társaságomat nagyon igényli. tegnep viccből megkérdeztem, hogynem ad jó este puszit Margónak és adott, pedig nem igazán szokása a puszilózás.
Na végül hosszú leet, de már nem érzem a jobb karom amire támaszkodem...remélem nem untattalk.
Köszönöm a drukkot, nagyon jól esik.
Szép napot!
Zsuzsa