Bence születésének története
2002.jan.21-én 23h-kor kezdõdtek a fájások, amik elég rendszertelenek voltak, így nem tulajdonítottam nekik jelentõséget, hiszen elõzõ éjjel is voltak. Így lefeküdtem aludni, de sehogy sem sikerült. Felkelltem és TV-ztem, hátha abbamarad a fájás+rugdosás, de nem maradt abba, sõt 2.30-ra már rendszeres 20perces fájások lettek belõle. Ekkor felhívtam a páromat, hogy úgy néz ki beindultak a dolgok és jó lenne, ha elindulna Németországból, hogy ideérjen a szülésre. Nagyon izgultam miatta, mert ónos esõ esett és fagyott is, ez nem épp a legkedvezõbb útviszony Erlangenbõl Budapestre, úgy hogy a szülésre is odaérjen.
5órakor kezdõdtek az 5 perces fájások és fél hétkor indultam a kórházba(egy haverunk vitt kocsival). 7-re értem a kórházba, ahol az ügyeletes doki megvizsgált és megállapította, hogy a magzatvíz tiszta és 1ujjnyira nyitva vagyok. Ezután felvették az adatokat, kb. 1óra adminisztráció, majd beöntés+borotválás. A beöntés annyira rossz volt, hogy majd leájultam a WC-rõl. Hiába volt egész nap székletem, mégis sok minden ürült a beöntés hatására+5perces fájások, bevallom engem nagyon megviselt. Aztán, hogy kiürültem, már kicsit jobb lett.
Bekisértek az egyágyas szülõszobába, lezuhanyozhattam, majd fel az ágyra, rámtették a ctg-t+fájásérzékelõt. Szép egyenletes idõközönként(7perc) jöttek a fájások. 9kor ismét megvizsgált egy orvos(nõ), ekkor már bõ 2ujjnyi, majdnem 3 volt a méhszáj. Döntés: jön a dokim és burkot repeszt, onnan már majd gyorsan megy minden. Én tiszta ideg voltam, mert a párom még Ausztriában volt, nagyon izgultam, hogy odaérjen idõben.
Szerencsére a dokim mûtõben volt, így nem jött jó darabig. Párom 11re „befutott”, ekkor kissé megnyugodtam, dokim sehol. Kb. 12kor jött meg, burkot repesztett, ami egyáltalán nem fájt, csak aggódtam, hogy nehogy túl sok magzatvizet eresszen le. A beigért sürüsödõ fájások helyett ritkultak a fájások és rendszertelenek lettek, így kaptam oxitocyn injekciót és infúziót is. Közben bõ 3 ujjnyira tágultam. A fájások baromi erõsek lettek, de rendszertelenek maradtak. A dokim azzal bíztatott, hogy 3-fél 4re baba lesz. Ismét mûteni ment, így jó darabig nem figyelt rám senki. Közben telt ház lett a szülõszobákban, így a szülésznõ sem igen volt látható nálam. Minden egyes fájás duplán fájt, mert Bence a köldökömnél nyomta ki a fenekét és a lábával a bordámat rugdosta. Mivel egyre jobba fájt, kértem fájdalomcsillapítót, ami nem sokat ért. Jött a dokim, megvizsgált és újabb oxitocyn injekciót adott, hátha beindul...de semmi. Közben többször leesett a baba szívhangja 70alá, ettõl és attól, hogy nem haladunk még idegesebb lettem. Aztán fájások közben újabb vizsgálat, ekkor már eléggé önkívületben voltam, egymást érték a fájások+Bence nyomta magát felfelé. Egyfolyátban azt kérdezték, nem érzek-e székelési ingert, de én nem éreztem semmi ilyet. 3-4fele visszajött a dokim és megvizsgált, a méhszáj eltünt, majd nyomnom kellett, holott semmi tolófájás nem volt. Persze elsõre nem sikerült szó nélkül nyomni, így a szülésznõ leszídott, hogy rosszul csinálom. Megismételtük, ekkor meg sem nyikkantam, pedig azt hittem belehalok. Nyomtam inger nélkül a gyerek pedig nyomta magát felfele...Közben többször leszídott, amiért behajlítom az infúziós kezemet, így nem tud folyni az oxitocyn, az, hogy fájásaim vannak immár összefüggõen de a baba nem akar kijönni, úgy tünt senkit sem érdekel. Ismét magunkra hagytak.
Egy darabig bírtam még, aztán kértem a páromat szóljon a szülésznõnek, hogy ha lehet inkább császározzanak meg, mert nem bírom tovább. Odahívta a dokimat 4-fél 5 fele járt az idõ. Megvizsgált, újabb nyomások következtek én a körülöttem lévõ dolgokat már nem igen érzékeltem...konzílium, még egy doki megvizsgált, megint nyomnom kellett, majd döntöttek CSÁSZÁR. Csak arra emlékszem, hogy jön egy ápoló, átemel egy hordágyra és tolni kezd. Zolit sehol sem látom, fájások és hidegrázás. Bevisznek a mûtõbe, felületnek, majd elõre kell hajolnom és szúrják az epidurált. 3 orvos 15 ször!!! szúrt-közben a súlyomat és a magasságomat kérdezgették-nem sikerült bekötni az EDAt, végül a dokim kérésére altatás mellet döntenek. Csak arra emlékszem, hogy ráz a hideg, levetkõztetnek, kikötik kezem-lábam és egy maszkot raknak az orrom elé. Közben fájás hegyek...17.10-kor kiemelték Bencét. Párom nem lehetett bent és nem vághatta el a köldökzsinórt
, hiába volt végig mellettem nem láthatta megszületni a fiát.
Aztán a következõ amit látok, hogy párom ül mellettem, beszél hozzám, majd odahozza a babát, mint kiderült éber kómában voltam,a körülöttem levõ dolgokból csak keveset érzékeltem, a gyerek iránt sem nagyon érdeklõdtem, nagyon szar érzés volt, nem tudtam mi van velem...aztán párom elment és én elaludtam gondolom.
23h-kor ébredtem, ekkor már nem hullámzott körülöttem semmi, valószínûleg ekkora múlt el az altató hatása.
Utána hol aludtam, hol nem. 5kor kivették a katétert, elmentem lezuhanyozni és vártam mikor kerülhetek át a csecsemõsosztályra. 11kor lett hely és magamhoz ölelhettem a fiamat. Isteni érzés volt! Leírhatatlan és felfoghatatlan is egyben. Azóta nem váltunk el egy percre sem.
Nem volt könnyû szülés, mint ahogy a terhességes sem volt az, de a lényeg, hogy Bence egészséges és túl vagyunk rajta.
Mindenkinek csak azt kívánhatom, hogy könnyû és gyors szülése legyen, ne várjanak nála 18órát arra, hogy kibújjon az az édes pici lény.
Bocsi, hogy késve írtam le és hogy ilyen hosszú lett.
Mindenkinek további jó pocakosodást a finishben pedig hajrá!!!
Pusssza
Timici+Bence(16napos)
