SZiasztok!
Franyo! Nem lehetne még valaki, aki késõbb szül, mint Myssnia és TE és adhat jelszót? Csak mert én már hetek (hónapok?) óta akarok képet küldenk és mindenkit megnézni - de ki tudja, mikorra jön össze?
Tipu! Megnéztem a lányokat: fantasztikusak!


BIztosan nehezebb ikreket kihordani, meg az elején nevelgetni is, de nagyon jóóóó lehet!

Cinci! Nagyon sajnálom, ami veled történt

De bízz abban, hogy a hamarosan jelentkezõ következõ baba egészséges lesz

DRukkolok nektek!
Az ébrenléti depim elmúlt, de ma éjjel olyat álmodtam, hogy még most is kiver a víz tõle

Muszáj leírnom nektek, de aki nem bírja a rémségeket, ne olvassa! SZóval, álmomban elmentem a dokimhoz (ébren holnap esedékes, remélem, nyomokban sem fog hasonlítani az álomhoz), aki megvizsgált, és azt mondta, túl lapos és puha a hasam, szerinte nincs magzatvizem. Menjek el vérvételre, UH-ra és magzatvízvizsgálatra. Elõtte még el kellett mennem munkaügybe tárgyalni, ahol jól felbosszantottak, már nem tudom, mivel, persze, nem vállaltam a munkát és elrohantam. Már a kórháznál voltam, mikor rájöttem, hogy ottfelejtettem a táskámat az összes iratommal a megbeszélésen, íggy sem személyim, sem TAJ kártyám, nem fognak megvizsgálni. No, rohanás vissza, telefonok, kiderült, hogy a "munkaadó", akivel tárgyaltam, az alvilág ismert figurája, direkt bosszantott úgy fel, hogy fejvesztve elrohanjak, azirataimat pedig azonnnal átjátszotta másoknak, hamisítóknak, szóval, remény sincs arra, hogy meglegyenek valaha is. Irány a kház, kérem a dokimat, hogy írjon egy igazolást, hogy én én vagyok és végezzék el rajtam a kért vizsgálatokat. Írt egyet, és mondta, hogy most el kell mennie, de 4-kor felhív, hogy mi lett az eredménye a vizsgálatoknak. Én elmentem vérvételre, magzatvízvizsg-ra (sehol sem mondtak eredményt) és elindultam, hogy találkozzam a szüleimel, mert mentünk ki a temetõbe vkinek a sírjához. Anyukám elérte a buszt, de mi apámmal lemaradtunk. Akkor hívott a doki, hogy mi az UH eredmény - na, oda elfelejtettem elmenni

. Szörnyen üvöltött velem, hogy nekem semmit sem ér a gyerekem élete, én meg még tiltakozni sem tudtam, hiszen tényleg elfelejtettem elmenni. Azt mondta, nem vállal tovább el. Na, akkor szólt apám, hogy tud egy rövid utat, ha futunk, még elérjük a buszt, mert az kanyarog és több helyen megáll. Nekiálltunk rohanni, de mint az õrültek, a Deák téártõl a Felszab térig (persze, másként nézett ki, mint élõben), és tényleg, már csak kb. 10 méterre voltukn a megállótól, mikor láttuk jönni a buszt. És nekem akkor jutott eszembe, hogy 6-7 hónapos terhesen már nem szabad így szaladgálni, kerítésekenm átugrani, stb - de addigra már éreztem, hogy ömlik belõlem vmi és elment a baba






Elküldöm, mert kb. 3 órája megírtam, aztán elolvasom, történt-e azóta valami izgi!
Márti
22+6