Sziasztok Kismamik!
Megpróbálkozom 3 hét után a szülés beszámolónkal!
Még nem könnyû, de már látom hogy napról napra jobb a kisfiam egészsége és most ez ad erõt hozzá ,hogy leirjam ,hogy mi is történt.:
Április 28,-a:délelött mennem kellett CTG.re,amin már elõzöleg voltam 3x is.Egy kis tanuló kislány csinálta a gép rámkötését,akit pont vizsgáztatott a tanára.A férjem is velem volt-itt jegyzem meg minden vizsgálatra kitartóan elkisért az egész terhesség alatt-mert aktivan részt kívánt venni az egész terhességben!
))))
Szóval rámkötötte a nõvér-ke' a gépet és vártunk,valahogy nem olyan görbéim voltak mint eddig.Néha bejöttek a szobába és megnézték,hogy minden ok-e?,mert hogy a nõvérszobából is nyomon lehetett követni a monitort,hogy mit mutat,és hát nem volt valami túl jó!
Azt gondoltuk,talán a kislány még ügyetlen és nem jó helyre tette az érzékelõket.-hoztak egy másik gépet és azzal is megpróbálták.Sajna nem a kislány volt az ügyetlen,nem a gép volt rossz -az én értékeim valóban rosszak voltak.Mondták,hogy felhivják az orvosomat,várjunk csak nyugodtan.Képzelhetitek milyen nyugodt voltam.....
És néhány perc múlva benyitott az DRnõm,aki már úgy jött el otthonról -õ tudta ma itt befejezzük ezt a terhességet!-csak ennyit mondott -ez a baba valamiért nem érzi jól odabent magát,itt befejezzük a terhességet! Hát én fal fehér lettem,és kitört belõlem a sírógörcs,és borzasztó félelem töltött el.Nem akartam elhinni ,hogy császár-féltem tõle nagyon!
A férjem még kis naivan megkérdezte,mennyi idõnk van még?Haza mehet e a fényképezõgépért,mert nekünk muszáj megörökiteni a születés pillanatát!A válasz:max 20 perc!Kaptam két puszit a Kispapimtól néhány biztató szót és letette a nagy esküt hogy rögtön itt lesz,rohan haza!Õ elment,én még próbáltam húzni az idõt,mert nem is tudtam felfogni hirtelen hogy tényleg csak 20 percünk van! Talán még emlékeztek én paráztam a beöntéstõl!-Hát nekem ott már nem kellett beöntést adni,jött magától,elvégeztem beöntés nélkül,és már kisértek is az elõkészitõbe!Közben a folyosón ahogy mentünk elküldtem Anyukámnak egy sms-t:Császár most!
Félek!Ez 12.35kor volt.
Ennyit birtam leirni és már vetköztem is!Remegtem mint a nyárfalevél,és izgultam ,hogy a Kispapim visszaérjen!
Kaptam ágy hátul gombolost',lemosták a pocakom,és leborotválták a szõrt.Aztán betoltak a mûtõbe!
Ott volt már az egész stáb,mindenki sürgött forgott,csak franciául beszéltek ami akkor nagyon zavart,mert semmit nem értettem!Aztán jött a Drnõm aki egyébként egy nagyon kemény határozott nõ ,de látta hogy velem most kicsit többet kell törõdnie mert nagyon meg voltam ijedve,nagyon féltettem a picit és féltem hogy mi baj lehet!Bekötöttek egy kanült a kezembe,nyomtak bele valamit.Ekkor 13.00 volt.
Felültettek a mûtõ asztalra ami nagyon kis keskeny ágy ,és hátat kellett forditanom az anesztes Dr-nek és elõre kellett hajolnom és domboritanom a hátam,én annyira ideges voltam hogy képtelen voltam csinálni azt amit mondanak,kicsit szenvedtek velem de nagyon profin megoldották a dolgot és néhány bökést éreztem,egyszer csak egy olyat mintha egy patentot nyomtak volna a gerincembe.Na ez volt az epidura !Pillanatok alatt hatott' már is kezdtem nem érezni a lábaimat,azt már úgy tették a helyére,és már feküdtem is. Ekkor ért be a Kispapim és ez olyan megnyugvás volt hogy nagyon jó volt a lelkemnek!
Elbarikádoztak mell magasságban, hogy ne lássak elõre,hát elõre ugyan nem láttam de a mûtõ lámpa olyan szép fényes hogy premier- plán mindent látni benne!A Kispapimat a fejemhez ültették,és már kezdõdött is minden !Fura érzés volt hogy tudtam hogy vannak lábaim de nem éreztem õket,meg semmit csak ilyen húzásokat vonásokat.Nagyon szomjas voltam,de inni nem lehetett,egy vizes gézzel lehetett törölgetni a számat amit a Kispapim szorgalmasan csinált! Õ mindent látott,-magas is,és érdeklõdõ is!Õ komentálta az eseményeket,-most vágnak,stb-de aztán mondta hogy a vágást inkább Õ sem nézi,nehogy a többit emiatt ne lássa!
Én meg közben az epidura hatása miatt rettentõen remegni kezdtem,és ilyen hullámokben jött rám amit mi persze nem tudtunk,én nagyon féltem hogy ez vajon miért van,aztán jó kis hányingerem lett,és szóltunk az anestesnek aki adott valamit a kanülön keresztül ami azonnal hatott és jobban lettem,de a remegés sajna nem múlt el ,végig megmaradt,sõt erõsödött.Aztán én néha bele is aludtam,igy azt a részt pont nem éberen éltem át amikor kivették a picit,csak arra emlékszem amikor annyit mond a dr,hogy 2x van a nyakán a köldökzsinór, a Kispapim nagyon odahajolva azt mondogatja hogy most emelik ki a picit hogy milyen szép nagy ,hogy meg van a kisfiúnk és közben a meghatottságtól sírt és boldog volt!Ez 13,28kor volt.Aztán én megint egy pillanatra de belealudtam és pont nem láttam amikor elvitték a picit -de ezek pillanatok lehettek,de hosszabbnak tûntek!Közben meg szintén az epidura hatása miatt de rettentõen viszkettem a nyakamon a mellemen a fejemen,szegény Kispapim,nem gyõzõtt vakargatni!Ez egyébként borzasztó volt de igy nagyon jó volt hogy a párom ennyire ott volt velem és segitett és leste minden szavam.NAGYON EGYÜTT VOLT VELEM!!!!
Aztán egyszercsak meghallottam a picike érces hangját és olyan boldogság fogott el ,már semmi sem számitott csak Õ!
A Papi meg szegény csak rohangált a pici meg köztem és azt se tudta kivel legyen!Fotózott, és fotón hozta oda megmutatni a picit,mert az ellátásán szorgoskodtak ,és én igy nem láthattam.Megkérte a dokit egy pillanatra had nézhessem meg a picit,de azt mondták hogy most inkább viszik fel az osztályra mert koraszülött és jobb ha most gyorsan mindent megnéznek!Inkubátorba tették és elvitték , mi meg ott maradtunk és elkezdtek foltozni ami egy örökké valóságnak tûnt!Közben a Papi olyan boldog volt és ott sirt a fejemnél és fogta a kezem és ott lettünk igazi család! -közben én még mindig nagyon remegtem és éreztem hogy a hasam is remeg amin dolgoztak a dokik szorgalmasan.
Hosszúnak tûnt a vége és a remegés miatt az egész olyan fura volt mert nagyon kifáradtam tõle!
Aztán mikor levonultak rólam a dr-k ,akkor jöttek a nõvérek,húztak a lábaimra 2 gumi harisnyát,új hátulgombolós hálóinget,és átemeltek egy szerkentyû segitségével az ágyamra és feltoltak a szobámba.Ez egy 2 ágyas szoba volt amiben végig egyedûl lehettem!Itt jön egy rész ami kimaradt ,nem emlékszem semmire valószinûleg aludtam.És késöbb délutén az ággyal együtt feltoltak a picihez a NEONATOLÓGIÁRA -koraszülött osztály,ott inkubátorban volt és mindenféle csövek meg madzagok lógtak róla ijesztõ látvány volt .A Cukrom miatt a picikének nagyon alacsony volt a cukor szintje,és azt kellett stabilizálni,meg a légzéssel voltak nehézségek!3kg -mal született de a hosszát nem mérték le mert gyorsan kellett inkubátorba tenni ,oxigént kellett kapnia!Az APGAR értékei:5,7,8 volt.A 36,hétre született,hivatalosan -bár szerintük idõsebb terhesség volt!
Aztán vissza toltak én megint aludtam lassan de már kezdett múlni a remegés, és este 8 kor tudtam megmozditani a lábaimat elõszõr!
Aztán a Papimat hazaküldtem egy kicsit pihizni este megint bejött ,ott volt éjfélig.Aztán megpróbáltam aludni és nagyon rossz volt hogy nem láthattam a picikét.És akkor hajnal 1kor a bejött a szobába egy Dr ,és angolul magyarázta hogy a picinél szív aritmia lépett fel és hogy egy másik kórházba kellene elszállitani és az én beleegyezésem kell hozzá!Én azt hittem ott kapok agyvérzést úgy megijedtem!Hivtam a Papit és már jött is,épp hogy hazaért és már jöhetett is vissza .Megint feltoltak a picihez és ott megvártuk a spéci inkubátoros szállitott (Csernye?) és akkor elbúcsúzhattam a picikémtõl akit akkor érinthettem meg elõszõr!Borzasztó félelem volt bennem és még kába is voltam.
Valahogy másnap reggel lett,a szülinapom,és én ott voltam egy magam és tök bizonytalanságban mi lehet a picikével.A Férjem meg reggel ment a másik kórházba ami az egyetemi kórház volt és ezt a szív aritmiát ott tudták kezelni.Ott pokoli hírek fogadták,és kikapcsolta a telefonját is mert nem tudta hogy mondja el nekem.Én meg éreztem hogy valami nagy baj van!
A picinek az oxigén hiány miatt agykárosodása lett ,elég nagy terület sérült,a cukra nagyon alacsony,a szive aritmiás,valami fertõzést találtak,lehet hogy herpesz virus ami az agy jobb lebenyében jelentkezik.Hát ennyi bajjal szembesitették szegény férjemet és igy jött át hozzám,és amikor belépett az ajtón tudtam hogy nagy baj van.MIND EZ A 33.SZÜLINAPOMON!
ÉN nem tudom hogy hogy birtuk ki azt a napot de kaptam valami nyugtatót amitól rettentó kába lettem és nagyon rossz volt.Másnap a saját felelõsségemre de a Drnõm biztatására (mert látta hogy kell lelkileg, fizikailag meg csak kibirom majd) átmentem autóval a picihez,(2 napos vágással).Szegénykém kiteritve volt de ott voltam a közelében és ez olyan jó volt.
A Férjem minden nap 2x vagy még többször is ment hozzá és olvasott neki mesét,mert nem adtuk fel és nem akartuk elhinni hogy agykárosodása van.Most azt itt már nem akarom leirni miken mentünk át lelkileg azóta is milyen nehéz ,de a picit a 4,napon vissza hozták hozzám a kórházba és akkor a 4,napon foghattam meg életemben elõszõr!!!!!BÕGTEM MINT A SZAMÁR!!!!!!!!OLYAN JÓ ÉRZÉS ANYÁNAK LENNI!!!!!
Én a 7.napon jöhettem ki a kórházból és azóta amennyit csak lehet bent vagyok a picinél és rajtam van és nagyon szépen fejlõdik és hietetlen mennyit fejlõdött 20 nap alatt!SEMMIT SEM LEHET LÁTNI A PICIN HOGY BÁRMI GOND IS LENNE!!!!!!
Azt mondták nem érintett központi részeket(ha igen a mozgással lehet gond) a sérülés és a vérömleny felszivódása után derül ki pusztult e el terület és még az sem biztos hogy maradandó lesz, mert a környezõ területek átveszik a funkciókat!
Ami most még gond az az hogy a picit szondával etetik és emiatt nincs kényszeritve hogy szopjon és most arra várunk hogy szonda nélkül is tudjon enni ,akkor adják ki!
Hát ez a mi történetünk,sajna nem felhõtlen,de nagyon boldog anyuka vagyok ,a Kispapi nagyon boldog apuka!
A pici olyan gyorsan fejlõdik hogy most nagyon bizakodóak vagyunk és úgy érezzük nem lesz semmi gond!
Elnézést kérek a helyesirási hibákért,a hosszas várakoztatásért ,nem nagyon van idõm,és örültem hogy végre gép közelbe kerültem.Ha végre itthon lesz Marcika -talán 2 hét múlva,-gyakrabban leszek a körötökben!
MINDEN KISMAMÁNAK NAGYON JÓ POCAKOSKODÁST KIVÁNOK!
NE FÉLJETEK ILYEN NAGYON RITKÁN FORDUL ELÕ MINT VELÜNK!!!!!!NAGYON JÓ ANYÁNAK LENNI!!!!!!
Mariann és a 22 napos MARCI!
