Sziasztok mamik
nagyon köszönjük a sok gratulációt és jókívánságot.
Lili Flóra köszöni jól van, tejci van, most már dögivel, úgyhogy minden ok körülötte.
Sajna netezni még mindig elég körülményes, de a szülésstoryt azért leírom
Ja, amúgy sikerült egy házikót venni Dunakeszin, úgyhogy remélem októbertől ( akkor költözünk) már tudok netezni, mert jól hiányzik mindenki, no és persze nem csak neten, hanem talcsiszerűen is hiányoztok
Szóval a szüléstörténet:
július 1re behívtak ctgre, de miután a josló fájások miatt nem aludtam már előző este sem, így mondtam kispapimnak, hogy vigyük a cuccost is a kórházba, hátha nem engednek haza. Nos Manócs ráhibázott, benttartottak. De nem azért, mert hogy mindjárt jön a babó, hanem, mert nagyon dagadt a lábam. a dokinő azt mondta, hogy, ha 3ig nem indulna meg a szülés, akkor megindítja, a vizesedés miatt. Nos betettek egy 4 ágyas szobába, ahol jól elkeseredtem, hogy nekem miért kell ittmaradnom, ha nem is szülök még. persze a szobatársaimhoz hozták a babókat szoptatni 3 óránként, így még nehezebben telt az idő. Azért az biztatóan hatott, hogy jósolgattam továbbra is, de a vizsgálat nem mondott semmit, szűk 1 ujjnyira voltam csak nyitva. az uh vizsgálaton biztattak, hogy ezt a babót meg lehet szülni, nem lesz császár, ha minden jól megy, na végre egy jó hír
este bejött kispapi, 9kor ment haza, de mondtam neki, hogy ne kapcsolja ki a telcsijét, hátha hívom. 11kor lefeküdtem aludni, de a jóslók miatt persze nem tudtam, aztán amikor 5 percenként fájt, elmentem ctgre. azt mondták, talán 3án estére lesz babó, mert ez még nem fájás, úgyhogy menjek vissza aludni, (persze hogy nem tudtam elaludni
) ha erősödik, szóljak. Nos erősödött, de ekkor már hajnali 1 óra volt. küzdöttem magamban, mert az egész kórház aludt, és nem akartam senkit felkelteni, hogy akkor most ez már rendes fájás-e. kint szélvihar tombolt, bent minden tök sötét, mindenki alszik, olyan feeling volt, mintha az Adam's Familyban lennék
kijöttem a folyosóra vajúdni, hogy ne zavarjam a szobatársamat, aztán negyed 3kor úgy döntöttem, hogy akkor felkeltem a szülésznőt, hogy ez most már erős, és sűrű fájás. ctgre tettek, kiderült, hogy ez tényleg az. vizsgálat, tág 1 ujjnyira voltam csak nyitva. ez elkeserített, azt mondták, talán estére meglesz a manó, na de ezt estig! addig végelgyengülésben meghalok, mert már két napja nem aludtam. Felhívtam kispapit, hogy ő se aludjon, hanem inkább legyen mellettem, meg behívták a választott szülésznőmet. Na mire beértek, én már nagyon kínlódtam. ekkor szűk 2 ujjnyi voltam, és egyre sűrűbben fájt, és egyre jobban. kértem epidurálist, de miutám az anesztes csak 8ra jött reggel, így közölték, hogy azt felejtsem el addig, hát köszi. a fájások között aludtam, és csak egy széken ültem, mert, ha felfektettek az ágyra sokkal jobban fájt. szegény kispapimra rá se hederítettem, néha megnéztem, hogy ott van-e még, de különben meg elküldtem, ha odajött megsimizni. szóval szegény csendesen szemlélte, ahogy kínlódtam
közben elment a magzatvíz, megkaptam a beöntést, a borotválást még otthon megcsináltam, így az nem volt. egyre sűrűbben fájt,és már lassan nyomnom is kellett. közben 7re bejött a dokinő, még akkor is azt mondta, hogy csak kora dura lesz meg a baba. de végül annyira gyorsan tágultam, hogy 8kor már azt mondták, hogy itt már nem lesz semmiféle érzéstelenítés, mert nincs már értelme. fél 9kor már egybefolyt az egész fájás dolog, aztán már jöttek is a tolófájások, szinte azok is teljesen egybefolytak. kispapi ott állt az ágy mellett, biztatgatott, közben valamit poénkodtak a dokival
aztán úgy a 9dik nyomásra végra kibújt a kismanónk
rögtön felsírt, mi meg kispapival elkezdtünk bőgni
szóval az egész család ott sírt a szülőszobán
Ezért ez első képek kicsit életlenek, mert papi a könnyektől alig látott
hirtelen elszállt a fáradtságom, mintha nem is szültem volna, és nagyon boldi voltam
rögtön rámrakták a kisprücsköt, és annyira jó érzés volt, hogy ott szuszogott a pocimon
elvágták a köldökzsinórt, elvitték megtörölgetni, aztán visszahozták, és a kis mohó, rögtön csatlakozott a cicimre, ahogy rátettem
a gátvarrás nem volt túl kellemes, de a babó már kint volt, így kit érdekelt ( bár a papi kezét jól megnyomorgattam közben
)
A kórházból vasárnap jöttünk haza.
Azóta is egyfolytában csak a babót nézegetjük, hogy mennyire szép, és aranyos lurkó, és még mindig nagyon nehéz elhinni, hogy a miénk
nos, most már 2 embernek kell esti puszit adnom, és ennél csodálatosabb dolog nincs is talán a földön
Minikéről itt lehet megnézni az első képeket:
kep.tar.hu/takacs_lili
Na kicsit hosszú lettem, de ugye nem sűrűn netezek, úgyhogy ez talán bocsánatos bűn
Mindenkinek nagy drukk, aki még előtte van a dolognak, és nagy gratula az új mamiknak, no és még 1szer köszönjük a gratulációkat. Remélem azért néha be tudok nézni hozzátok, addig is mindenki vigyázzon magára, sok pusz a babóknak:
Manócs+Minike ( azaz Lili Flóra, aki ma 15 napos
)
) 
