most már látom, ha nem tartom rendesen veletek a lépést, elég nehéz behozni a lemaradást...
amire hirtelen emlékszem:
kajatéma: légyszi nekem szóljon mindenki, ha marhaságot csinálok! akár durván is

köszi


én fenntartom a véleményemet, amit Megannak írtam számokkal illusztrálva, de mindenki persze azt csinál, amit akar, semmi közöm hozzá
ivászat: én is rendes pohárbók itatom Esztit. elég nehezen megy, de alakul, ma már összesen egy fél pohár répalevet megittunk és egy pár korty vizet is. persze mi is vizespólózunk

, most meg minden csupa répa, de legalább már kb annyi bemegy, mint amennyi kifolyik, sőt

Tünde, az ismerősöm kifejezetten a hányásra mondta, hogy a sima vízzel vigyázni kell. a hányással, hasmenéssel veszített elektrolitokat, ha csak jó adag sima vízzel pótolod, akkor adódhat probléma.
a tejementes diétát tegnap délután függesztettem fel, kb egy órával a telefon után, amikor átugrott a húgom, és megkérdezte milyen kaja van itthon

nagy szerencsémre nem az óriásmilkát láttam meg először, amikor kinyitottam a szekrényt, de jól becsokiztam
Annamami! egyszerűen gyönyörűek a gyerekeid!! a fotók meg tényleg csúcsszuperek!! nagyon ügyes vagy
láttam a Léna sorozatot is, az is nagyon szuper

szöveggel együtt
csontot rágycsáló babákat meg kell zabálni


tegnap úgy lefárasztottuk egymást az Esztivel, hogy fürdéskor (ami 7-kor volt!) már hunyorgott, lelassult és kiejtette a kezéből a kiskacsáját

hajnalban adódott egy kis alvásprobléma, amikoris kakkantott egy nagyot, de azt már apa orvosolta, mert én nem bírtam nyitva tartani a szememet, ülve elaludtam. ma megpróbálom apát hagyni aludni, mert tegnap is este 10-kor jött haza, és ma is így várható
nem olvastam vissza, de láttam a képeket a Lili buliról! nagyon szuper lehetett, látszik, hogy mindenki élvezte! hű, én már várom, hogy Esztivel is lehessen mindenfélét együtt csinálni

apa mindig kinevet, hogy én mindig várok valamit

picibaba: én sosem tudtam elképzelni, hogy milyen nehéz lehet egy szülőnek, ha valami baj van a gyerekével. nekünk van egy keresztlányunk, aki középsúlyos értelmi fogyatékos és a mozgása sincs teljesen rendben sajnos.amíg az Eszti be nem töltötte kb a második hónapot, addig folyamatosan, akaratlanul is összehasonlítottam őket, pedig az a kislány már 3 éves elmúlt. mindig csodáltam az anyukáját, hogy hogyan tudja ezt a helyzetet így megoldani (mellesleg rettentő sokat dolgozik és a férje nem egy iq bajnok, remélem ezt most nem olvassa...).
szülés közben jöttem én rá (mivel elhúzódott a műtét, és olyankor az embernek minden az eszébe jut...), szóval, hogy az Esztinek én vagyok az anyukája, és bárhogyan fog kinézni, bármi történik a szülés közben vagy utána, én imádni fogom és rám mindig a legjobban számíthat, és nincs semmi olyan, amit ne tennék meg érte. és ez a gondolat megnyugtatott. igazán ekkor jutott el tudtosan az agyamig, hogy bármilyen lesz, úgy fogadom őt el, nekem mindenképp ő lesz a legszebb, stb. és azzal fogok foglalkozni, hogy hogyan tehetem jobbá az életét, és igyekszem nem tönkretenni magunkat azzal, hogy milyen lehetett volna.
most biztos jó hosszú lettem, bocsánat, csak megint jól esett ezt kiírni, még egy kicsit sírdogáltam is közben.
nekem ez jutott arról eszembe, hogy hogyan lehet ezt feldolgozni....
és nagyon örülök, hogy már ilyen szépen garapszik a baba!!! ez tök jó jel! egy pár év, és senki nem fogja észrevenni, hogy korábban érkezett

ezt szívből kívánom
