Úgy látom beletrafáltatok a mai témába!
Most bőgtem egy fél órát a kádban
Igazából nem is tudom az okát, csak egész egyszerűen besokalltam! Annyira magányos lettem mióta itt a babó, elindult az építkezés egy fél órát nem tudok a féjemmel ketten lenni! A féjemet az üzlettársai teljesen cserben hagyták(na nem mintha eddig másképp lett volna, csak eddig nem építkeztünk és nem vártunk babát, persze ez őket nem hatja meg, hiszen van saját családjuk), mindent ő csinál, a többiek meg csak tartják a markukat!
Tisztára kifakadtam, hogy k...va jó lesz, most széthajtja magát(még éjjel is a gép előtt ül, amíg a barát-üzlettársak nyaralalásokat weekendeket szerveznek), hogy mindenkinek élete végéig királyi élete legyen(üzlettársak), aztán majd jól lezuhan a gép(amivel amerikába megy), aztán esetleg majd egy szál virágot kap a barátaitól a sírjára, akik az egész életüket köszönhetik neki, ő meg itthagyja a családját úgy hogy meg sem ismerte a gyerekét és nem is élvezte az életet, mert csak gürizett mint egy állat!
Én nem tudom mi tört rám, a tények ettől még valóban így vannak, csak most nagyon félek, hogy elmegy Amerikába, nélkülünk, és az olyan messze van...annyi minden történhet, és olyan keveset vagyunk együtt, hát ezért bömbölök itthon egész este...
Nem is írok ma többet mert csak megint sírni kezdek, bocsi!
Hari!
Esetleg földobnál ha elárulnád, honnan sikerült letölteni a golyóbisokat!
én megy kb. így néztem, mert olyan keveset vagyunk együtt mi is, hogy azt hittem örül, hogy egyrészt nem kell neki egyedül kibuszozni a világ végére, másrészt hogy végre egy kicsit együtt lehetünk. De nem. Nem is értem az egészet, teljesen olyan érzésem volt, hogy nem egyedül megy, és azért nem akar engem vinni magával. Persze az is lehet, hogy hülye vagyok, mindegy. Nemsokára elindulok megnézni azt a boltot, aztán ha hazajöttem írok. 
Tiszta dilinyós vagyok már. Ebből is látszik mennyire ráérek
