Sziasztok!
Újra itthon tegnap óta, gyors bekukk. Kristóf alszik, Sacit az apja kivitte sétálni.
Maresz kérdéseire a válasz! Utófájások: igen, tényleg azt mondják, hogy a többedszeri terhességekre egyre durvábbak lesznek ezek az összehúzódások. Én már Sacival is éreztem valamennyire, de most jóval durvább volt. Sokszor elvettem Kristóftól a cicit, annyira nem bírtam, muszáj volt szünetet tartani, mert csillagokat láttam.
Sacit már másnap behozta Örs a kórházba, először csak mutogatott Kristófra heves gesztikuláció mellett, majd megsimogatta, és puszit is adott neki. Azóta is nagy a szerelem, bár ma már megtapasztalta, hogy ha a kistesó ott alszik, nem lehet annyira szabadon ugrálni az ágyon. Nem tudom mit fogott föl belőle, de ez nem tetszett neki annyira.
Egyébként Saci egy tündér volt itthon, az apjával nagyon jól megvoltak.
Szopival minden rendben, beindult, és úgy tűnik, sikerül a tandem-szopi is. A ásodik gyereknél úgy tűnik, már tényleg rutinos az ember.
Na, és a szüléstörténet: hétfőn írtam, ugye, hogy már napközben 5 cm-re nyitva voltam, és mondta is a doki, hogy ha bármit érzek, induljak, mert nem lesz hosszú szülés. Hát, igaza lett! Amikor írtam nektek, hogy már fáj, előtte fél órával éreztem először, hogy na, talán ez már lehet, hogy az, mert kicsit erősebb volt, mint egy sima jósló fájás. Örs még dolgozott, fontos tárgyalása volt, de előtte hetekkel megbeszéltük, mondta, hogy bármikor hívhatom, jön. Ez addig a pillanatig valóban így is volt, bármikor hívtam, azonnal fölvette, kérdezte, jöjjön-e. Hétfő este viszont véletlenül a zsebébe csúsztatta a lenémított telefonját, így nem látta, hogy már többször hívtam, és sms-t küldtem, hogy jöjjön haza. Szegény mire észrevette, hanyatt-homlok rohant, taxiba vágta magát, és jött. Hívtuk Saci keresztanyját, hogy jöjjenek Sacira vigyázni, ő gyorsan itt volt. Letusoltam, hajat mostam, eddigre már 5 perceseim voltam. Szóltunk a dokinak, a dúlának, ők is azonnal elindultak. Este 8-kor indultunk itthonról, 1/4 9-re értünk be. Doki megnézett, mondta, hogy 8 cm-re nyitva vagyok, így nem volt értelme várni, burkot repesztett. Az alternatív szobát kaptuk meg. Rögtön rámkötötték a ctg-t, ami utána csak hátráltatott mindenben, nem lehetett tőle mozogni, és folyton félrecsúszott. A labdán pattogtam, akkor már kb. 2 perces fájásokkal. A dúla gyorsan átrendezett úgy, hogy a labdát fölrakta az ágyra (franciaágy szerűség van a szobában), és én négykézláb terpeszben ránehezedtem. Na, ez egy elég kényelmes póz, örök hála a dúlámnak érte, hogy ilyen kis praktikákat bevetett, ezek tényleg nagy segítségemre voltak. Amikor jött a fájás, Örs az egyik oldalról, dúla a másik oldalról teljes erőből elkezdték nyomni a csípőcsontomat (tényleg teljes erőből, ezt éreztem is az utóbbi napokban
), ezzel segítve a babának a lefelé haladást, azzal együtt, hogy számomra is fájdalomcsillapító hatása volt. Na, aztán végre lekerültem a ctg-ről, és kértem, hogy engedjenek vizet a kádba, érzetem, hogy jól esne a meleg víz. El is kezdte a dúla engedni, közben egy fájást a bordásfalon, és a kötélen vészeltem át. Aztán be a kádba, ami fájdalomcsillapító hatással volt ugyan, de gondolom meg is gyorsította a folyamatokat, mert szinte rögtön éreztem a „kakilási” ingert. Dúla kirohant a szülésznőért, aki kicsit megrökönyödve kérdezte, hogy ott akarok-e maradni, mire dokim monda, hogy persze, nyugodtan maradhatok. Ők már látták, hogy a feje a kimenetnél van, így sietni kellett. Gyorsan elrendeztek, mert ott hirtelen én magam se találtam azt a pózt, amibe kényelmesen nyomni tudtam volna, de végül csak összejött, így ülve a kád falának dőltem, a talpaimat egymásnak fordítottam, és nyomtam. Első nyomásra kinn volt a feje, majd fél perc fájásszünet után (erre Örs azt mondta, hogy nagyon furcsa fél perc volt, ahogy ott kilógott egy buksi, de nem történt semmi, csak csöndben vártunk), kibújt Kristóf. A dúla szerint egyébként pocsolyában szültem, mert arra nem volt idő, hogy teleengedjék a kádat, így kb. bokáig ért a víz.
Az egész tényleg kb. 50 perc volt, most néztem meg, hogy a zárójelentés szerint 20.33-kor vettek föl az osztályra, hivatalosan 21.24-kor született, de készült egy kép a kibújás pillanatában, és a fényképezőgép erre 21.14-et rögzített. Tehát nem volt hosszú, az biztos. Ismét sikerült a gátvédelem is hál’Istennek, még csak nem is repedtem.
A vérveszteség pedig abból származott, hogy a kádból kb. 3 perccel azután, hogy megszületett Kristóf, fölállítottak, és áttessékeltek az ágyra. Ez még hagyján, de aznap éjszaka valami front lehetett, iszonyúan sokan szültek, így ahogy megvizsgált a doki, és mindent rendben talált, jött a szülésznő, hogy na, álljak föl, hárman várnak négykézláb a vajúdóban szülőszobára, úgyhogy azonnal levisznek a gyermekágyra. Én föl is álltam nagy nehezen, mire elkezdett persze ömleni belőlem a vér. Mivel erre eléggé megszédültem, kicsit még engedték, hogy visszaüljek, de aztán hozták a kerekesszéket, és könyörtelenül le kellett mennem. Így most hármasban alig voltunk (szemben Saci születésével), ezt eléggé sajnáltam. Mivel alapítványi szoba sem volt szabad, Örs nem is maradhatott benn, jött is haza este 11-kor.
Róki! Köszönöm a hírvitelt, látom, írtál rólunk! És köszönöm, hogy meglátogattál, nagyon jól esett! És sajnálom, hogy nem jött össze a tegnap este, pedig hetek óta erre készültél!
Beteg babáknak gyógyulást, látom többen elég komolyan betegek!
Most ennyi, majd még jövök...
Bodza
