Sziasztok!
Köszi szépen a gratulációkat! Babusnak és Deenek megy a drukk!
Uh-os terminus kapcsán annyit, hogy az uh szerint én is ápr 13-ra voltam kiírva (erről már korábban írtam), de én mindig is tartottam magam az ápr 4-hez. Persze minden vizsgálatra a 13-i időpont alapján kellett megjelenni, de én biztos voltam, hogy elszámoltak valamit. S lám, igazam is lett, mert nem hiszem, hogy 3.850g-mal a 37.hét lenne az igazi. És ezt utólag a dokim is belátta.
A málnalevél teát én úgy ittam, hogy a 36.héten egy csésze naponta, a 37.héten 2 csésze naponta, stb.
A magzatvíz kapcsán annyit, hogy kb. szülés előtt 2 héttel "vizes" folyásom volt, amire a doki még hüvelykúpot is írt fel. Akkor megkérdeztem, hogy honnan fogom tudni, hogy nem folyásom van, hanem a magzatvíz folyik, és azt a választ kaptam, hogy az olyan, mintha pisi jönne, csak nem bírom kontrollálni, és nem marad abba. És ezzel meg is kezdem a szüléstörténetem. Ugyanis szombat (26-a) reggel kimentem a budira, és észrevettem, hogy folyik valami. Na, gondoltam, de jó, már megint folyásom van. Beraktam egy betétet, gondoltam majd kitart egész napra. Mivel fájt a fejem, nem sok mindent csináltam aznap, inkább csak olyan dolgokat, amit ülve is lehet (vasaltam, mosogattam). A férjem bevállalta a főzést, fincsi húsleves+milánói (saját, nem az a bolti por vagy lötty). Még mondtam is neki, hogy szülés előtt be akarok lakni spagival, mert lehet, hogy szoptatás alatt nem fog bejönni a gyerkőcnek a paradicsomos kaja. Szóval párom főzögetett, én is elvoltam, csak mindig arra lettem figyelmes, hogy ha az ülésből felálltam, akkor folyt a valami, de, ha ültem nem volt semmi. Először 2 óra múlva cseréltem betétet, aztán már óránként. Enyhe (nagyon enyhe) sárga színe volt, ezért először megfordult a fejemben, hogy nem-e bepisiltem. De gondoltam, hogy azért annyira béna nem vagyok, hogy nem venném észre, ha jön a pisi. Szóval ez így ment 1/2 2-ig, amikor is készen lett a kaja, és benyomtam két tányér spagettit. 2-kor már nem bírtam magammal, és felhívtam a szülésznőmet (Dóri), aki éppen ügyeletben volt, hogy szerinte kinevetnének-e, ha bemennék, és megnézetném magam az ügyeletes dokival. Mert biztos nem a magzatvíz az, de csak nyugodtabb lennék, ha látna egy doki. Dóri mondta, hogy rendben, menjek be, biztos nem a magzatvíz, de ha ettől megnyugszom, akkor szól az ügyeletes dokinak, hogy majd vizsgáljon meg.
1/2 4-re be is értünk a kórházba, ahol az ügyeletes doki megvizsgált és bizony a magzatvíz szivárgott. 1 cm-re volt nyitva a méhszáj, így a doki megbíztatott, hogy talán vasárnap délre lesz valami a szülésből. Kösz, vazzeg (bocs) gondoltam magamban!!! Na, kaptam frankó kórházi cuccost, Robit (férjem) haza kellett küldeni a cókmókért (ami össze sem volt pakolva. Persze pont aznap akartam összeszedni a kórházi "felszerelést", csak arra vártam, hogy párom nézze át a táskát, nincs e benne pók - mindenkinek van valami parája-)Szóval ő elment 4-kor, én pedig megkaptam a beöntést. Szinte semmit sem éreztem, ami vagy annak tudható, hogy nagyon kíméletes volt Dóri, vagy annak, hogy a lehető legrosszabbra voltam felkészülve. 1/2 6-kor befutott a dokim is. Robi ekkor még nem volt sehol. Pedig max. 20 percre lakunk a kórháztól. Így utólag mondta, hogy nagyon be volt parázva. Szóval jött a doki, megvizsgált, és ennyit mondott: "Bazd meg Dóri, nagy szarban vagyunk!!!" Ezt a mondatot egy életre megjegyzem... Terv a következő: kapok méhszáj lazító zselét, amitől talán éjfélre kitágulok 2 ujjnyira, éjfélkor pedig adnak infúziót, amitől beindulnak a fájások és ezzel együtt a tágulás, és talán reggel 6-ra a kezemben tarthatom a babát. Hááát, nem ilyen hosszúra (persze első szülésnek nem is olyan vészesen hosszú) terveztem a szülést, de nem tudtam mit tenni.
6-kor felrakta a doki a zselét. Nem volt valami kellemes, de túléltem. Azt mondta, hogy legalább egy órát (de inkább többet) próbáljak meg feküdni, hogy a magzatvíz ki ne mossa a zselét. Rámkapcsolták az nst-t, és fekve várta Robit, hogy végre befusson. Meg is érkezett drágám 1/4 7 körül, és elkezdtünk beszélgetni. Közben szólt anyunak és tesómnak, hogy mi a helyzet, akik bejöttek a kórházba. Persze kiment hozzájuk a szülésznő, és mondta, hogy teljesen felesleg maradniuk, mert reggelnél hamarabb nem lesz baba. De csak mondták, hogy legalább addig maradnak, amíg nem tudnak velem pár szót váltani, hogy biztassanak. Közben elkezdett lent fájni a hasam. Olyan enyhe mensi görcs. Nst nem mutatott semmi fájást, és Dóri is mondta, hogy ez biztos nem olyan fájás, mert akkor az egész hasam (méhem) fájna, nem csak odalent. Én hittem neki, ráfogtam, hogy biztos azért fáj, mert háton fekszek, és ugye már vagy 3 hónapja nem pihentem ilyen pozitúrában. Szóval 7-ig kínlódtam, de aztán mondtam, hogy hagy keljek fel, mert én nem bírok így feküdni. Dóri hozta a szülőszéket és a labdát, hogy ha már meguntam a járkálást, üljek le ezekre. Amikor felkeltem az ágyról, gondoltam kimegyek anyuékhoz dumálni, de annyira belenyilalt a fájás a hasamba (még mindig csak lentre), hogy le kellett ülnöm a szülőszékre. És ott is ragadtam. Üzentem anyuéknak, hogy nem bírok kivánszorogni, inkább menjenek haza. Így aztán el is mentek este 8-kor. Én pedig kínlódtam a szülőszéken. Azt hittem, hogy majd úgy jönnek a fájások, hogy 10 perc, 5 perc, stb. De nekem egy percenként, majd fél percenként jöttek, szinte annyi idő sem volt köztük, hogy meg bírjak szólalni. Rámjött a hányinger is, hogy nehogy már csak a hasfájással kelljen megbírkóznom. Az nst rám volt kapcsolva, de a fájásmérő része nem, így Dóri nem is láthatta, hogy mekkora fájdalmam van. Csak azt mondogatta, hogy viseljem türelemmel a fájdalmat, mert ettől még sokkal jobban is fájni fog. Gondoltam magamban, hogy ez hülye, ha ettől jobban fájni fog, én meghalok!!! El voltam kenődve, mert én azt hittem, hogy nagy a fájdalomtűrő képességem, de ha ezek csak a kezdeti fájások, akkor mi lesz a végén??? Próbáltam kérni fájdalomcsillapítót, de azt csak akkor kaphattam volna, ha a zselé eléri a kívánt hatást, leghamarabb 11-kor. Szóval 9-ig kínlódtam a széken, szegény Robi sem tudott mit segíteni, max annyit, hogy hozta nekem a vizes gézt a fejemre, számra. Aztán 9-kor jött a dokim, hogy feküdjek fel az ágyra, mert megvizsgálna. Igaz, csak fél méterre voltam az ágytól, de lehetetlen feladatnak tűnt a kérése. Aztán valahogy csak felpakoltak. Doki megvizsgált, és annyit mondott, hogy fél óra múlva megvan a baba. Tessék??? Rosszul hallottam??? Mi van a reggel 6 órai időponttal??? Doki elhúz, szólok Dórinak, hogy vizsgáljon meg ő is, mert a doki biztos csak humorizált. Dóri diagnózisa ugyanaz. Már a szülőcsatornában a baba feje, méhszáj eltűnt!!! 2 óra alatt!!! Dóri szerint orvosi csoda vagyok!!! Ekkor kb. 9.10 van. Nst-t ismét rámkapcsol, fájások 12 körül. Dóri csak annyit mond, hogy ezt nem hiszi el!!! Én már elhiszem, mert jönnek a tolófájások. Végre, megkönnyebbülés. Senki ne féljen a kitolástól, mert az egészben az a legkönnyebb. Ez már ment úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva, fájásonként 3 nyomás. Robi hívja anyuékat, hogy vissza az egész, mert fél óra múlva baba!
És egy jó fél óra kitolás után 9.52-kor megszületett Jázmin. Robi köldökzsinórt elvágta, utána a mellemre tették a picit, aki egyből elhallgatott. Furcsa volt, mert nem éreztem át a pillanat fontosságát, inkább arra gondoltam, hogy de jó, nincs fájás!!! Szóval nem tudom mással is így volt-e ez, de emiatt egy kicsit szégyellem most már magam. Aztán megszületett a méhlepény, ez csak egy nagy platty volt, majd jött a doki a varrást megcsinálni. A vágásból nem éreztem semmit, a varrásból néha szúrt itt-ott, de elviselhető volt. Éjfélkor felvittek a szobámba, persze egész éjszaka nem aludtam semmit, mert csak kattogott az agyam. Reggel, a 9 órási szoptatásra már behozták Jázmint, de ekkor csak ismerkedtünk. A gátseb abszolut nem fájt, vasárnap már anyu szerint úgy mozogtam, mint ő egy hónappal a szülés után.
Na, de a varratszedést követően én is megtudtam milyen az, ha fáj a gátseb, ugyanis azóta fájdogál. Másnak is volt ilyen, hogy addig nem fájt, amíg a varrat bent volt, csak utána??? Mert én úgy tudom, hogy ennek pont fordítva kellene lennie.
Egri kórház előtt le a kalappal!!! Mindenki nagyon rendes volt, az osztályos és a csecsemős nővérek is (egy kivétellel), a gyerekorvos is, és a kórházi védőnő is. Folyamatos tájékoztatást kaptam a baba állapotáról, minden nap jött valaki, hogy tud-e valamiben segíteni, megmutatták, hogy kell tisztába tenni, köldökcsonkot ápolni, szoptatni, stb. Szóval nagyon pozitívan csalódtam a kórházban!!!
Szerda helyett csak csüt-ön jöhettünk haza, mert Jázi egy picit besárgult, és kék fény kezelést kapott, de nem szontyolodtam el, mert tudtam, hogy itt már az ő egészsége a legfontosabb, és nem az, hogy én már a saját ágyamban szeretnék aludni.
Amióta itthon vagyunk, nagyon jó baba, csak eszik, alszik, de ha felvan, akkor is elvan magában. Sajna nincs szinte semmi tejcsim (napi 50ml két ciciből!!!), így tápszert kap. De ma hozatok én is élesztőtablettát, és a Lactoherb mellé eszem ezt is. Hátha...
Nos, nagyjából ennyi a történet. Én nagyon pozitívan éltem meg a szülést, bizonyára azért, mert a lehető legrosszabbra voltam felkészülve, és végül is minden a legjobban zajlott (főleg, ha a kezdetet nézzük). Én úgy gondolom, hogy a málnalevél tea sokat segített a tágulásban, ugyanis Dóri szerint még senkin sem segített ilyen gyorsan a zselé. Ha pedig nem a zselé, akkor csak is a tea lehetett a "bűnös".
Bocs, hogy hosszú lettem.
Brigó
. 
Úgy várnám már, hogy vmi történjen, habár hol a derekam fáj, hol a hasam alja, hol "csak" simán keményedek, hol meg semmi nincs. Na jó, nem vagyok olyan őrületesen türelmetlen, csak 1 kicsit, főleg, mert múlt szerda óta érdemben nem voltam kint a lakásból. Hiába süt szépen a Nap, itt a panel rengetegben az embernek még sétálni sincs kedve. Na meg, ha esetleg rám is jön, hogy egy kicsit mennék jobbra-balra(bár azt is óvatosan, mert mindjárt bedagad a lábam), akkor sem megyek, mert az a parám, hogy pl elmegyek a Tescoba és ott elfolyik a magzatvizem. Jól van na, hülye vagyok! Ráadásul a páromra is most jön rá, hogy meló után ez a dolga, az a dolga és ugyebár így még később jön haza, még tovább vagyok egyedül. ÁÁÁ nyűgös vagyok! 
,az lehet hogy ahogy mondják tiszta apja?
,a dézsás képek is nagyon jók,a másikon meg olyan mint egy kisherceg.Cuki. 
k,össze is rakatom.Nálunk is már jó ideje kész a gyerekszoba csak a kiságy hiányzik,de nem sokáig.
Most a macsim állandóan rajtam lóg kap rendesen simit,állandóan rajtam fekszik,néha kis gyengéd babamasszázs is van,biztos rossz lesz neki,ha majd nem tudok vele annyit foglalkozni,de majd ahogy nőnek a gyerkőcök bepótoljuk.Most úgyis rajta töltöm ki a szeretet hullámaimat,jól meggyimálom. 
