Sziasztok!
Heni! A vizesedést elég nehéz abból meglátni, hogy dagad az ember bokája. Mert ugye mihez képest...
A (jó) védönöknek két trükkjük van rá. Az egyik az, hogy a zokni gumírozása bevágja-e a bokádat. Ha feltünöen látszik a helye, akkor igen. A másik módszer, ha a sípcsontodnál újheggyel megnyomod a lábadat. Ha minden oké, akkor a nyomás helyének nem szabad észrevehetönek lennie, mikor elengeded. Ha lazán végigsimítva érzed a gödröt, ahol megnyomtad, akkor vizesedsz. A fö kérdés persze az, hogy mennyire, de azt elég nehéz szóban megfogalmazni.
Juca2! Tényleg fej fej mellett haladunk a babaszobával!
Csak neked még sokkal több idöd van rá...
Én is a hét végére tervezem a teljes kitakarítást, aztán a jövö héten már mosom kifelé és pakolászom be a szekrénybe a babaruhákat. Jó neked, hogy ti ilyen sok mindent meg tudtok csinálni saját kezüleg. Így biztosan sokkal olcsóbban megússzátok, ugyanakkor sokkal egyedibb és személyesebb lesz minden. Az én férjem egy tipikus programozó
, egy karnis vagy polc felszerelése is komoly feladat neki, rólam meg aztán ne is beszéljünk. A kismamanadrágomat is varrónöhöz vittem, hogy hajtson fel a szárából...
A vezetéssel is hasonlóan vagyok, mint te. Valaha imádtam, de lassan teljesen leszokok róla. Az elsö harmadban nagyon szédülös voltam, akkor azért nem mertem vezetni. A második harmadra Életem Párja teljesen megszokta, hogy nem kell közelharcot vívnia a volánért, és már automatikusan ült a bal oldalra. Akkoriben néha harcoltam a jogaimért, de igazából már fárasztott a vezetés, különösen városi forgalomban. Mostanában meg olyan nehézkes vagyok, és néha úgy betompulok agyilag, hogy már nem is mernék vezetni.
Ágci! Óriási garatula nektek!
Chris! Én is sok éjszaka nem aludtam a savtól, amíg PiciLaci be nem fordult a "menetirányba". Már inkább felkeltem, és üldögéltem, mert úgy legalább nem jött fel a gyomortartalom a nyelöcsövembe, csak a sav gözölgése égetett. Néha már úgy éreztem, a fülemen habzik ki. Iszonyú volt. Éjszakánként órákat üldögéltem a nappaliban, és bámultam a város fényeit. Óriási párnahalmokkal feltámasztott háttal aludtam azt a keveset, amit aludnom sikerült, és már azt se tudtam, mit merjek megenni. Aztán a 36. hétre PiciLaci megadta magát, és befordult, söt, egy bö héttel késöbb kicsit lejebb is ereszkedett a pocakom, azóta éjszakánként csak pisilni kelek fel (azonnal vissza is alszom), és enni is nyugodtan tudok, szinte bármit, még narancsot is. Szóval kitartás, biztosan hamarosan megkönnyebbülsz te is. Az otthonmaradás is jót fog tenni, a sok pihenés és kevés idegeskedés jó hatással van a savra (is). Jó pihenést, és további kellemes(ebb) babavárást kívánok, és remélem, azért jársz még majd a babanetre!
Andysj! Milyen érdekes, hogy te most, hogy babát vársz, nem birod a tejtermékeket megenni! Én amíg nem voltam terhes, addig nem nagyon szerettem a legtöbb tejterméket, a tejtöl meg azonnali hasmenést kaptam. Mostanában rengeteg tejterméket megeszek, ölök-halok a savanykás sajtkrémekért és joghurtfélékért, és rengeteg tejet iszom, ami semmilyen gondot nem okoz. Azt hittem, ez a terhesség természetes velejárója. De ezek szerint a terhességben csak az a természetes, hogy mind különbözö.
BMárti (37+2)
