Sziasztok Mindenki!
Andrea vagyok, megköszönöm, ha így szólítotok...
BABDORKA: Igazán meg tudlak érteni, nekem is sokszor van ilyen semmihezsincskedvem hangulatom, csak bezárkóznék, és aludnék. Őszíntén megmondom, hogy a 12. hétig alig tudtam foglalkozni valamivel. A takarítás, főzés, mosás kínszenvedés volt, az iskolában elalszom és untat, a hajam csöpög a zsírtól úgy kell rávennem magam, hogy megmossam, hogy a szőrtelenítésről ne is beszéljek...
Mostanában azonban próbálok erőt venni magamon több-kevesebb sikerrel....
Az szerintem, hogy minden megvizsgálnak még mindig jobb, mintha semmit sem, és utána jön a meglepetés. A környezetemben történt mostanában olyan tragikus dolog, ami a hiánytalan vizsgálatból adódott, de nem rémiszgetek senkit sem!
JOVIKA: Nekem nagyon szimpatikus volt a Wiegandt az elején, aztán már legszívesebben üvöltöttem volna, hogy kicsit legyen velem "kedvesebb". Semmit semmiről nem mondott, úgy kellett kihúzni belőle. A hormoninjekciók mellékhatásaival egyedül maradtam a tanácstalanságban, aztán találtam valakit aki segített. Igazából a vége felé már jóban voltunk, állandóan hülyéskedett, meg simán rákérdeztem és erőszakoskodtam azzal amit tudni akartam. Nem engedett lombikra, azt mondta még próbáljuk az inszeminációt, mert a petefészkem miatt "enyhébb" ez a kezelés.
Igaza lett és ezért hálás vagyok neki és sajnáltam, hogy nem tudok nála szülni.
Amikor szabin volt helyettesítette egy fiatalabb doki (magas, szemüveges) Ő meg simán mindent felvázolt, részletesen leírta, még gondoltam is, hogy átmegyek hozzá, aztán hogy MINDEN ÁRON (!) siker legyen olyan erős hormoninjekcióra váltott, hogy tobzódtak bennem a petesejtek, és olyan volt a petefészkem, mint egy lufi, rosszabb volt, mint előtte ! Szóval semmi se jó... sohasem.
Szatmári kicsit fura, de legalább alapos, bár nála is úgy kell rákérdezni a dolgokra. A barátnőm most 6 hónapos, az Ő orvosa (szintén JÁnos) egyből minden vizsgálatra elküldte, elmagyarázta mit miért, milyen vitamint szedjen, stb. Én is ezt várom (várnám) el, hogy pikk-pakk megvizsgáljanak, mondjanak egy-két értelmes mondatot, megnyugtassanak, hogy "Hé minden oké".
Amikor megtudtuk, hogy sikerült a beültetés, és a párom az első UH-ra eljött velem, tiszta ideg volt, remegett keze-lába, szegény ott toporgott az UH mellett, csak nézte a vibráló kis "katicabogaramat" hallgatta a szívverést.. Aztán vége is volt, az orvos kinyomtatta a képet, felírta a kúpot ennyi. A férjem meg idegesen megkérdezte: Doktor úr!!!!! Hányan vannak? Egészséges? Jó a szívverés? Rendben van? A helyén van?
Szegény titokban végigidegeskedte velem a 7 hónapos meddőségi tortúrát, a beültetéseket meg mindent és a végén a nagy boldogságban sem tudott megnyugodni.... mert mint minden ember az orvostól várja a válaszokat...
Ruha ügyben annyi, hogy én próbálok nem csak állapotos ruhákat venni, mert így szülés után is tudom hordani. Pl. most vettem egy baromi jó ruhát a Promodba (6000,-Ft-ért) és utána is simán tudom hordani, mert mell alatt bővül. ÍGy a nagy zsíroshajasszőrös időszakomban is nőnek érzem magam, nemcsak boldognak!
Ná: nekem is többször volt hányingerem, ég a gyomrom, meg néha-néha beszurkál a hasam is, és az étvágyam sem a régi.... A vizsgálatokkal ugyanígy állok mint te, de én úgy döntöttem, hogy megcsináltatom a 4x vérvételi BART tesztet és majd annak az eredményétől teszem függővé, hogy mi legyen.
Na megint jó sokat írtam, látszik, hogy 4 hónap alatt senkivel nem tudtam megbeszélni a dolgokat, úgyhogy köszi, hogy meghallgattok és köszi a tanácsokat is!