Szia Saci,
De aranyos, hogy képes voltál felmenni a szülészetre a két vérvétel között.
És éljenek a kislányok, nekünk is az lesz, legalábbis eddig mindig úgy tünt, én már nem is tudnék fiút elképzelni. Érdekes, tavaly minden ismerõsömnek kisfia született, az idén meg mintha csak lányt várna mindenki, biztos a csillagok...
Nekem ez lesz az elsõ kisbabám, úgyhogy fogalmam sincs milyen érzésekre számítsak. Kb két hét múlva születik, de még mindig olyan valószínûtlen az egész. Néha az az érzésem
nem is fogok szülni... de ugye még gyerek bennt nem maradt. Én azt nem tudom elképzelni, hogy tud az a pici szûk szülõcsatorna kitágulni annyira, hogy kiférjen rajta egy egész baba. De hát a természet csodálatos, amióta terhes vagyok nem gyõzõk csodálkozni rajta, milyen hatalmas változásokra képes az emberi test. Én például massziv 9 órás alvó voltam, hónapok óta viszont elég 7 is és nem vagyok fáradt.
És azon is csodálkozom, hogy még nem nem álmodtam a szüléssel, pedig úgy tudom ilyenkor sok anyuka álmodik mindenféle jót vagy rosszat. Lehet, hogy éberen annyit foglalkoztat a dolog, hogy nincsenek tudatalatt elfojtott félelmeim, én azokat napközben kibeszélem fûvel-fával.
Mindenesetre egy kis félelem természetes, ki ne félne a fájdalomtól, meg a komplikációktól, de szerintem a tudat, hogy milyen boldog leszel ha végre ottlesz az a csodálatos pirinyó ajándék, amit az élettõl kapsz, mindent feledtet.
Curly
