2001.12.08 13:36
Szerző: keke
Húúú!
Nekünk egy "kicsit" hasonló problémánk volt.
A fiam szintén le van maradva a fejlõdésben, õt hivatalosan autisztikusnak diagnosztizálták, aztán kaptunk rá tanulási zavaros, oxigénhiányos (születése után többször leszürkült), stb... diagnózisokat, bizottság igazából már csak ollózótt az addigi papirokból kibökve egy fejlõdési zavart, meg se nézte a gyereket. Mozgása kicsit laza, féloldalas, bár ez látszani nem látszik, de valszeg köze van a beszédhez, magasban fél, nehezen mászik(ott) felfele, rajz, kézügyesség el van martadva.... ) Ezzel ne érts félre, nem azt mondom, hogy nálatok is ez van, mielõtt valaki félreértene, csak le akarom írni, hogy nálunk mi a helyzet.
Kaptunk egy nevet a gyerekorvostól, egy gyógypedagógusét, megkerestem, (akkor voltam terhes a másodikkal), és õ javasolta az egyik bölcsödét, elõször rengeteg ideig hordtam a játszóházukba majd felvették, szigorúan négy órára (akkor már veszélyeztett terhes voltam a másodikkal, jogilag egész napra kellett volna). Amikor beszoktattam, vele volt a legkevesebb probléma, bár nagyon nehéz volt látni, pillanatok alatt felfogta, nem fogadja be a többi gyerek, a gondozónõk meg nem nagyon erõltették. Ahogy elkezdett járni, jöttek nálunk az általad leírt dolgok, elõször csak bölcsin kívûl, az utca közepén hasra vágta magát, és ordítött, ha pl. nem vehette el a zöldségesnél a narancsot, vagy nem mentünk be a McDonalds-ba. Aztán egy idõ után nem csak bölcsin kívûl csinálta ezt, hanem a bölcsiben is, és kezdett kifele állni a szénánk. Keressek neki más helyet, mondták, blablablabla. Akkor már ötödik napja a benti cipõjében vitték ki az udvarra (naponta sikáltam belõle a homokot), és volt még pár dolog...
Mivel akkor már megvolt a pici, bõgtem hazafelé egy jó nagyot, majd többet nem vittem. És láss csodát, a hisztik is eltûntek. Akkor nagyon letörtem, de azóta már "normál" gyerekek szüleit is halottam panaszkodni, valamelyest helyreállt az önbizalmam, nem csak a mi készülékünkben volt a hiba. Azóta sajnos tudok egy látássérült (nem vak) kisfiúról, aki szintén el van maradva talén emiatt, az õ mamája is panaszkodott, fél, mert fogalma sincs mi lesz, de neki dolgoznia kell. A gyereket ráadásul az oviba nem veszik fel, mert õ se elég önálló még. Patt helyzet. Nekem annyi szerencsém van, itthon vagyok.
Végül is sokszor érthetõ, ha egy gondozónõ vagy ovónõ nem tud megküzdeni a még x gyerek mellett egy problémásabb esettel, csak én úgy érzem, errõl én nem tehetek, nem nekem kellene emiatt kellemetlen helyzetbe kerülnöm.
Én akkor a hivatalos helyen balhét vertem, és visszapasszoltak minket a gyógypedagógushoz, majd egy elég durva beszélgetés zajlott le, a persze felveszik, csak ... Inkább felhagytam a dologgal.
Elvileg biztosítani kell intézményt, csak nem biztos, neked is tetszeni fog.
És ugyis ki lehet egy gyereket rúgni, hogy hivatalosan nem teszik meg (kis apró dolgokkal, mama kikészítésével...).
Ha a gyereket nem vállalják az adott helyen, a szakértõi jelöl ki hivatalosan helyet (a mi esetünkben ez se jött be, lásd fentebb).
Azt is szörnyûnek tartom, hogy egy problémás gyerek miért nem ott helyben kapja meg a fejlesztéseket, miért kell a világ túlfelére hurcolászni, és én ráadásul úgy tudom (nekünk ezt mondták), vagy intézménybe jár, az intézmény kapja a pénzt, amibõl megoldja a korai fejlesztést, vagy nem jár, és akkor kap külön valamit a gyerek (nálunk ez a része se mûködik a dolognak eddig, bár beszédindításra egy évig ingyen jártunk (most 800 egy óra) egy alapírványhoz, és tényleg hasznos, rengeteget fejlõdött, most már néhány szót kommunikációs célzattal is használ, és egyre több dolgot hajlandó megnevezni, illetve egyre többet mutogat, hogy mit szeretne, ez nagy szó, mert nekünk a gesztusszerû kommunikáció (ettõl autisztikus) is elég csökevényes volt. (Most lesz négy éves).
Nem vagy egyedül az ilyen gondokkal, csak a többségnek nincs ilyen gondja, ennyi. Oviról nem gondolkodtatok, mert azért ovi mindig több van, nagyobb az esély olyan ovónõt találni, aki nem retten meg egy problematikusabb gyerektõl, hároméves kortól már felveszik. CSak nézd meg hova, kihez... Ha szobatiszta, a beszéd nem annyira lényeg.
Most olvasom, nálatok a gondozónõnek nincs baja, a vezetõnek van, akkor meg mi a probléma, mert a gondozónõnek kell a gyerekkel megküzdeni, nem a vezetõnek. Biztos, hogy a gondozónõ nem mást mond a vezetõnek mint neked?
Nem lehet, hogy az a probléma, hogy...
Megpróbálom leírni. Elvileg ha papir van szakértõi bizottságtól, kell korai fejlesztést biztosítani (amit te is irtal). Ezt én legalábbis úgy tudom, ha a gyerek intézménybe jár, az adott intézménynek kell biztosítani, és elvileg õ kapja érte a pénzt is. De állambácsi elõször az önkormányzatnak küldi ezt a pénzt, és õ dönti el, hogy továbbpasszolja e az adott bölcsõdének. Ha a bölcsöde alapító okiratában nincs benne az, hogy õ vállalhat ilyen gyereket, akkor nem fogja megkapni a pénzt, de akkor se biztos (nálunk ez volt), ha benne van, mert egy közös kalapba megy, és szinte átláthatatlan, milyen pénzt mire is kap egy intézmény. Lehet, ezért javasolják neked a másik ovit, ahol fejlesztést is kapna, és ez az egész probléma a pénzzel meg a jogszabályokkal megoldódna. Persze az már senkit nem szokott érdekelni, az adott hely tényleg jó-e a gyereknek, és a szülõ hogy hordja el oda.
Én ha mégegyszer tehetném, nem hoznám el a gyereket. Nálunk ugyanis hivatalos papír volt, teljesen jogszerûen járt oda a gyerek, fejlesztést ott helyben meg kellett volna kapnia, stb.. Csak annyira érzékeny voltam (pár hetes csecsemõvel, és még oda is tömegközlekedni kellett babakocsistól), hogy szivemre vettem. Ha nem bánnak a gyerekkel rosszul, szerintem ne hagyd magad. Azon a bizonyos másik helyen se biztos, hogy normális fejlesztést fog kapni, bár nem írtad, milyen ovi az.
Bocs, hogy ennyire hosszú lett.
Keke