2000.06.23 10:09
Szerző: Anonymous
SZiasztok!
Azt tudom az állatkertről, hogy NOE gyerekeknek 50
Ft, míg egyébként 500. De tudtommal a NOE felnőttre nem áll a kedvezmény. Egyszer én is álltam már ott, hogy belépek, akkor a 3 gyerekre 900 helyett lett volna 30 Ft az állatkert. Kértem tájékoztatót, akkor a NOE tagdíj évi 1200 Ft volt. A tájékoztató szerint pedig a NOE főleg a beszédek , meg ilyen politikai dolgokkal volt tele, szép szavakkal a család fontosságáról. De semmi tájékoztatást nem adott a dolog előnyeiről, fenti egyen kívül. Így egyelőre mi se léptünk be.
Amúgy ha jól tduom, volt már olyan, hogy lefoglalt csempészárut nem megsemmisítettek, hanem megkapta a NOE és szétosztotta.
Ami még a nagycsalád előnye: a vasúti (és tán a busz is?) közlekedés. Ha három vagy több gyerekeddel mész, akkor mindenki 90%-osan utazhat. (ill. a 4 éven aluli gyerekre semmit nem fizetsz.)
Azaz így 5-en oda-vissza egy jegy árából tudunk közlekedni. Nem mindegy.
Amúgy tudtommal a legkisebb gyerek 8 éves koráig lehet valaki főállású anya, ill. közben 3-nak kell 14 alatt lenni. És csak a GYES után, és összege a GYES-ével egyenlő. AZAZ NAGY NULLA. Ja, és nálunk pl. nézik, mert akkor nem lehet a gyerek csak amikor muszáj, akkor ovis, meg a suliban a napközit sem nézik jó szemmel. Azaz elvileg ha jól tudom félállásban lehetne mellette dolgozni, de ezt a helyi dolgok állt. nem nagyon teszik lehetővé. Szóval nekem az a véleményem, hogy ez egy hangzatosan kitalált valami, amit legfeljebb bizonyos populációknak éri meg kihasználni. Meg annak, aki különben munkanélküli lenne. (Bár tán még az is több pénz...) Dehát erről már volt szó, hogy mennyire becsüli meg a jelenlegi társadalom az anyákat.
Ami még a címről nekem eszembe jutott.
Én, mint olyan, aki dolgozik, egy kicsit másképp vagyok hasonló cipőben. Dolgozom, mellette egyetemre járok (postgrad), és tkp. a szerződésem is egy ösztöndíj helyetti állás. (Jellemzően ma már kevesebb nettóval, mint a kapcsolódó ösztöndíj...). Emellett a munkahelyem a város tőlünk legtávolabbi csücskén van, azaz reggel este minimum másfél óra, plusz a gyerekek összeszedése, akkor kettő. (Ez napi négy). Mindemellett kertes házunk van, és én imádom a kertet, mindenféle zöldségekkel. És a három gyerek. A probléma ebből egyértelmű: semmire sincs elég időm.
És innen jön nekem az az érzés, hogy én nem vagyok jó semmire, mert senkinek sem tudom megadni, ami kéne. A munkahelyen nincs elég időm bent lenni (szerencsére nem egy rémes a főnök), mert vagy a gyerekek, vagy az egyetem elszólít. Tanulni is néha semmi időm, most pl. sorra csak a buszokon tanulok a vizsgákra. (ami persze ebben a dög melegben, meg az állandó tömeg, és sokszor állni kell, nem megy igazán...). Reggel korán kell keltsem a gyerekeket, és mikor este hazaérünk, már nem nagyon van idő semmire. Nekem a vacsi készítés, mostanában a locsolás stb. Szinte minden nagyobb dolog (vasalás, takarítás, sokszor még a mosogatás is, meg a nagyobb főzések) hétvégére maradnak. És ekkor kéne a gyerekekkel programot csinálni is.
És akkor még szegény férjemről nem is beszéltem, pedig este 10-11 -kor az ember már csak bezuhan az ágyba...
Így én néha úgy érzem, hogy semminek nem tudok megfelelni. Néha elgondolom, hogy jobb lenne otthon maradni a gyerekekkel. De. Nem ezért tanultam 5 (+még most már2) évig az egyetemen, meg amikor otthon voltam, a vége felé már nagyon úgy voltam vele, hogy hiányzott, hogy csináljak valami mást is. És ez most itt nem is a klasszikus karrier, mert sem most, sem később nem nagyon várható, hogy fergetegessen keressek (közalkalmazott), és a szakmában sem lesz bizonyos berkeken kívül nagy hírem, még ha jól mennek a dolgok, akkor sem valószínű. Ezzel együtt szeretem csinálni.
Hogy oldjátok fel a hasonló problémát? Segít az ilyen helyzet abban, hogy az otthon levők érezzék, hogy nekik bizonyos vonatkozásban milyen jó? Vagy vágytok ti is rá, hogy jöjjön a munka, ilyen árakon is?
Aki átment hasonlón: lelkileg hogy oldotta meg a problémát? Technikai ötletek is jöhetnek, bár szerintem abból a klasszikusoknak (pl. nagyszülői besegítés) mindnek megvan a maga hátulütője.
Várom válaszaitokat, sziasztok:
Ildi