Sziasztok!
Na nekiesem, aztán jutok ameddig jutok
Szóval pénteken reggel ugye bementünk a kórházba a hasfájással, miután már 24 órája olyan erősen fájt, hogy aludni se tudtam... délután 4-re kiderült, hogy nem szülési fájás, és egy Algopiryn-Nospa szurival elmulasztották, majd befektettek a terhespatológiára.
Teória: előző császár kapcsán történt összenövések szakadnak szét, az fáj.
Hétvégén nem történt semmi, csak napi 2 ctg, illetve rámnézett a dokim, ő azt mondta hogy lehet hogy maga a heg fáj, ahogy vékonyodik el.
Hétfőn elküldtek ultrahangra, az UH-s azt mondta azért fáj, mert nagyon lent van a baba (de fejjel felfelé, a teste van lent) és nyomja a szerveket, idegeket.
Kedd délelőtt már akcióztam, hogy engedjenek haza, tök feleslegesen csücsülök ott bent, fájni otthon is tud, Pálminak viszont minden egyes nap hiányzom... Amúgy bejöttek minden nap ovi után, meg hétvégén is minden délután.
Kedden reggel azt mondta a doki, hogy ha lesz egy jó ctg-m, akkor mehetek haza. Rákötöttek dél körül, rossz lett. Végül kivertem a hisztit a dokinál, hogy miért nem engednek már el, ekkor derült ki, hogy nem is a fájdalom miatt tartanak bent, hanem a folyamatosan rossz ctg-k miatt, ami lehet hogy csak annyi, hogy pont épp alszik a ctg-n, de az is lehet hogy oxigénhiányos és azért mozog olyan keveset... na ekkor már jól elkeseredtem, felhívtam a saját dokim, hogy akkor mi a teendő... azt mondta nincs más, bent kell feküdni, naponta nézegetik többször a ctg-t, és ha leesik a szívhang azonnal császár...
Na itt kezdtem el igazán bőgni, mert arra gondoltam, hogy az ekár még 3-4 hét is lehet és nem akarok ennyit bent lenni...
Délben aztán bejött a dokim és az osztályos orvossal eldöntötték, hogy legjobb lenne ha kivennék Adrit és kész, ne kockáztassuk, hogy mikor esik le a szívhang, elkapjuk-e időben... Nem mellesleg szerintem hozzájárult, hogy látták milyen idegállapotban vagyok
Doki kérdezte mikor ettem, persze előtte 5 perccel fejeztem be az ebédet, ezért kellett 6-ig várni. Riadóztattam a férjem is, bejött fél 6-ra (előtte még Pálmit hazavitte az oviból anyukámnak, ezért nem jött előbb)
Lementünk a szülőszobára. Első dolog: beöntés... hát én még nem kaptam, most volt ilyenhez "szerencsém" először... Fel kell feküdni egy nőgyógyászati székbe, bevezetnek egy kis csövet 10 cm hosszan, és 1 liter meleg vizet engednek fel... hát nem finom... utána tartani kell pár percig, majd lehet ülni a WC-re, a szülésznő azt mondta 5-6 adagban fog távozni, hát én ott ültem vagy fél órát és jött vagy 8-10 adag is... aztán kell ott rögtön zuhanyozni.
Na mikor ez megvolt, jöttek az újabb "finomságok"
Branül a kézbe, katéterezés... elindították az infúziót, nem tudom mennyit kaptam, de vagy 6-7 litert...
Jött az anesztes orvos, mondtam, hogy altasson, legutóbb is úgy volt, én nem nagyon vagyok alkalmas arra, hogy ezeket a dolgokat végigéljem, az altatás sokkal jobb, akkor csak kidőlök és mire felébredek vége.
A doki közölte, hogy kizárt, spinál lesz... na ekkor úgy elkezdtem remegni, hogy nem bírtam abbahagyni akárhogy is próbáltam... én még egy vérvételtől is kikészülök, nemhogy ez a gerincszuri...
Adtak rám egy kórházi hálóing szerűséget, elöl zárt, hátul pántokkal lehetett összekötni, aztán betoltak a műtőbe. Műtősfiú emelgetett át egyik ágyról a másikra
Ülni kellett, műtősfiú lefogott, mert annyira remegtem. Először adtak egy érzéstelenítő szurit, ez csak egy kis szúrással járt, onnantól már a másodikat nem éreztem, tényleg nagyobb a füstje mint a lángja... meg se kottyant (nekem, aki elég rosszul tűri az ilyesmit!)
Aztán lefektettek, nem szabadott mozgatni a fejet hirtelen jobbra-balra, illetve emelni. Lábaimat kezeimet kikötözték... na itt kezdtem pánikolni, olyan klausztrofóbiás érzés volt... egyszer csak azt mondja az anesztes, hogy most egy nyomást fogok érezni, ahogy kitolják a babát... ekkor jöttem rá, hogy már a felvágás megtörtént

Ennek örültem, mert semmit nem éreztem belőle... amúgy a nyomást se éreztem, biztos azért mert annyira lent volt... Felmutatták nekem, majd elvitték.
Onnantól elég rosszul bírtam a tehetetlenséget, hogy nem mozoghatok, lábam nem érzem, stb... csak arra tudtam gondolni, hogy legyen már vége... akarták hozni a babát, de mondtam, hogy ne, majd ha már kész vagyok... szerintem tuti gondolták magukban, hogy milyen hisztis picsa vagyok
Amúgy nem tartott túl sokáig és már toltak is a pihiszobába... Apa meg jött a karjában Adrival
Onnantól kezdve isteni jó volt, egy órán keresztül voltunk hármasban

Próbáltam nem figyelni, hogy nem érzem a lábam...
Utána feltoltak a császáros őrzőbe, kaptam én is meg egy másik akkor császározott anyuka is nyugtató-altatót az újabb infúzióba. Ő rögtön elaludt tőle, én meg egész éjjel nem bírtam elaludni... ki érti ezt?
Reggel aztán jöttek, hogy most fel kell kelni és el kell menni zuhanyozni, természetesen segítséggel... hát a felülés drámai volt... aztán a felállás... nekikezdtünk zuhanyozni, de rosszul lettem, gyorsan megtörölt a hölgy és feküdtem vissza. Utólag rájöttem hogy a fájdalomcsillapító tablettától, amit előtte kaptam, mert még párszor vettem be belőle és mindig rosszul lettem tőle. Akkor múltak el a rosszullétek, mikor már nem azt kaptuk, hanem Algopyrint...
Mikor jobban lettem átköltöztettek egy másik szobába és hozták Adrikát

Annyira jó volt ahogy odaadták a karomba

Már éjjel is a pihiszobában hármasban odáig voltam érte, de akkor reggel aztán tisztára mintha szerelmes lennék

És ez tart azóta is
A kórházban nem sokat aludtam, reggel fél hattól ebédig folyton jött valaki, hol a gyerekorvos, hol a felnőtt orvos, hol a nővérkék, hol egy méhösszehúzó popsiszuri, hol egy vérvétel, hol vérnyomás és lázmérés, stb...
Ebéd után volt egy kis szusszanás, de akkor meg elkezdtek jönni a látogatók... este meg újabb baba-mama vizitek az orvosok és ápolónők részéről...
Közben Adri 2-3 óránként kajált, peluscsere, büfiztetés, stb... és persze éjjel is... szóval nem sokat aludtam akkor sem, amikor lehetett volna... elég kimerítő volt... már alig vártam a szombatot, hogy hazajöhessünk...
Közben volt egy "kis" közjátékom ezen az osztályon is, mert nekem Pálminál nem indult be a tejem hiába küzdöttem hetekig és erre számítottam most is, így már a szülőszobán mondtam, hogy tápszeres lesz
Mindjárt folytatom, valaki kajáért nyöszörög
