Sziasztok Lányok!
Ahogy Wish mondta, túléltem. De épp,hogy csak.
24 szúrás volt, de ezzel még nem volt gond.
Eljöttünk felszálltunk a villamosra. A 3 megállóból egyre emlékszem,aztán filmszakadás. Következő kép a villamoslépcsők, ahogy szállok le, aztán újra filmszakadás. Arra eszmélek, hogy ülök a járdán és a Robi élesztget. Felállok, körülöttem döbbent arcú emberek és egy izgatott villamossofőr. Mondom köszi már jól vagyok, aztán ismét filmszakdás és újra a járdán ücsörögve ébredek, az elöbbihez hasonló körülmények között.
Az emberek nagyon fura arcot vágtak. Mondom, köszi jobban vagyok, mire a villamossofőr: na persze, az elöbb is ezt mondtam.
Hoztak egy széket az árnyákba és hívtak egy mentőt.
Mire a sziránázó, villogó autó leállította a Határ út teljes forgalmát már tényleg jobban voltam.
Mértek egy vérnyomást, alig volt pulzusom. Kicsit elbeszélgettünk a lombikról és az akupunktúráról, aztán ment mindenki a dolgára.
Lányok! Én még soha életemben nem ájultam el, de most 3szor is sikerült.
A Robi azt sem tudta mit csináljon, azt mondta fal fehér voltam, fennakadtak a szemeim és olyan voltam, mint egy kicsontozott puhatestű.
Még jó, hogy nem voltak rémálmai.
A varratok köszönik jól vannak, csak amit a csuklómba az inak közé döftek, az nem szereti ha mozgatom a kezem.
Állítólag hatásos, de ezek után mindenki kétszer is gondolja meg, és kísérő nélkül senki ne induljon el.
Lkt
Sajánlom, hogy megjött. Szani lélekbúvára biztos segíteni fog! Drukkolok!
Pgn
Most csak fél kézzel (mert a másik nagyon fáj, ha mozgatom az ujjaim), de nagyon szorítok!
Stella