Sziasztok,
Szellemek:
nálunk is volt olyan, hogy az aookor két éves fiam az udvaron nagyban integetett a hársfa koronájának, és sziázott neki. Kérdeztem, ki van ott. A válasz: ott repül egy néni!
A barátnõm szerint õk még látják a szellemeket, az aurát is. Ez utóbbit el is hiszem, a fiam ui. a születése utáén vagy egy hónapig nem a szemünkbe nézett, hanem egy bizonyos pontra a fejünk fölé (mindig poénkodtunk, hogy biztos a glóriánkat nézi...)
Andrea,
azt hiszem, mi nagyon hasonlóak lehetünk
. Az ilyesmitõl én is félek, holott azt sem tudom, hiszek-e benne vagy sem.
Lányok, engem az érdekelne, hogy hogyan, mit mond el a ksgyerekáének a halálról az, aki ateista? Vagy, mint az én esetemben, aki sem ateista sem hívõ, egyáltalán semmi, csak egy nagíy összevisszaság van a fejemben, a világképem még mindig (vén koromra
) nem alakult ki... Én magam is rettegek a haláltól. Hogyan mondjam el akkor a gyerekemnek??
Zsóka