Na ma ritka szarul vagyok
Gabi a kérdésedre válaszolva így bandukolva a 12. hét felé egyáltalán nem érzek javulást
Sőt a nehéz kezdetek után még inkább visszaesést tapasztalok.
Ahogy itt ülök és támasztom a fejemet, azon gondolkodom, hazarohanjak -e kiengedni a rókát. Itt bent még sosem álltam ilyen közel hozzá. Eddig ha ettem, legalább egy kicsit békén hagyott, de most már a folyamatos evés sem segít
Bea, Ádi nagyon cuki. Hihetetlen, hogy a mai technika mikre képes.
Hát igen, egy bizonyos képbeállítást én is hiányoltam…
Kata, belevaló csaj vagy
A kollégák kérdésére a válasz tök egyszerű: NEM.
Nekem is beletelt vagy 2 évbe, míg megtanultam itt bent nemet mondani, de ki kell jelölni az önfeláldozás határait
Sziszi, számomra is aránylag korán kiderült, hogy beköltözött a kis lakó a rövid ciklusom miatt, és én is úgy érzem, vánszorog az idő. Persze nem akarnám én sürgetni, csak a 12. hétig…
Andi, bent a két főnököm tudja, ráadásul a most szeptemberi divíziós beszámolóra már ki is vettek a jövő évi szervezeti diagramból, és odaírták a pozim mellé, hogy open. Na ez egy kicsit szarul esett.
Meli, szegény drágám, jobbulást kívánok! Ez a róka elhagyta a zebra barátját, így szingliként annyira nem szívesen látott vendég…
Remélem azért apa a zörrenés ellenére ápolgat! És biztos vagyok benne, hogy a full harmónia is hamarosan visszatér hozzátok.
Málna, képet legkorábban okt. 5-én tudok prezentálni, akkor kell először UH-ra mennem. Tudod, a dokim nem kimondottan UH-fan…
A cicim nagy, a hasam nagy (lassan beérem apáét, de még nem hagyom ám le…), a nadrágjaim és szoknyáim cipzárját már csak félig húzom fel, és rácibálom a felsőt.
Kismamaruhát még nem akarok venni, babonából sem, meg azért sem, mert a 12. hétig nem akarom nyilvánosan reklámozni itt bent, mire készülök












Mielőbbi babásodást kívánok.








Marci és Apa










