Új privát üzeneted érkezett!
Társalgó főoldal » Szülészetek, kórházak » Otthon szültünk
Kedves Rita,
ahogy én ismerem Feldmárt, az alapján bármikor, bármilyen előadásra esem be, élvezetes, és érthető, akár előzménnyel, akár anélkül. Feldmár gondolkodását körszerűnek érzem, folyton visszaér a kiindulóponthoz, egybe fog, összeköt. Sok összefüggést világít meg, persze sok olyasmit, amit eleve tudunk már.
Szerintem nyugodtan mehetsz csak egy napra is.
Szép élményt Nektek, és majd írjátok meg, milyen volt.
Üdv, Márti
ahogy én ismerem Feldmárt, az alapján bármikor, bármilyen előadásra esem be, élvezetes, és érthető, akár előzménnyel, akár anélkül. Feldmár gondolkodását körszerűnek érzem, folyton visszaér a kiindulóponthoz, egybe fog, összeköt. Sok összefüggést világít meg, persze sok olyasmit, amit eleve tudunk már.
Szerintem nyugodtan mehetsz csak egy napra is.
Szép élményt Nektek, és majd írjátok meg, milyen volt.
Üdv, Márti
b]FIGYELEM[/b]
Alábbi programra szeretettel hívnak és várnak a szervezők bárkit, akit érdekel a szülés, és bármilyen kérdése vannak akár ezzel, akár az o.sz.-sel kapcsolatban.
A program keretében egyedülálló módon látható lesz a Jelenlét c. doulafilm.
Meghívó
BÁBABARÁT BÁL
- Nem tágítunk
Időpont: 2008. október 11.
Helyszín: Gödör Klub
Program:
16.30-17.30: Szalóki Ági - Gyerekdalok
18.00-19.30: "Jelenlét - doulafilm" c. film, a vetítés után bármilyen kérdésre válaszolnak a bábák20.00-21.30 Sajnosbatár
21.30-23.00 Csókolom
23.00-0.30 Besh o droM
A program ideje alatt folyamatosan megtekinthető két kiállítás "Fehéren-feketén" illetve "Születésbarlang" címmel.
A belépés díjtalan!
Alábbi programra szeretettel hívnak és várnak a szervezők bárkit, akit érdekel a szülés, és bármilyen kérdése vannak akár ezzel, akár az o.sz.-sel kapcsolatban.
A program keretében egyedülálló módon látható lesz a Jelenlét c. doulafilm.
Meghívó
BÁBABARÁT BÁL
- Nem tágítunk
Időpont: 2008. október 11.
Helyszín: Gödör Klub
Program:
16.30-17.30: Szalóki Ági - Gyerekdalok
18.00-19.30: "Jelenlét - doulafilm" c. film, a vetítés után bármilyen kérdésre válaszolnak a bábák20.00-21.30 Sajnosbatár
21.30-23.00 Csókolom
23.00-0.30 Besh o droM
A program ideje alatt folyamatosan megtekinthető két kiállítás "Fehéren-feketén" illetve "Születésbarlang" címmel.
A belépés díjtalan!
Sziasztok!
Csak figyelmetekbe szerettem volna ajánlani a következő cikket az otthonszülésről.
Üdv:
Dia
Csak figyelmetekbe szerettem volna ajánlani a következő cikket az otthonszülésről.
Üdv:
Dia
Sziasztok,
csak benézek, kétségeket oszlatni. Meg azt hiszem nem lenne jó, ha a mi tragédiánk (is) az otthonszülésre vetne rossz fényt, pedig köze nem volt hozzá. (Maga Ági aznap Erdélyben tartott sok-sok embernek előadásokat.)
Azt történt, hogy a kislányunk 36. héten, villámgyorsan, szaksegítség nélkül (semmi időnk nem volt senkit hívni, sem akárhova elindulni, különösen, hogy a négy gyerek is itthon volt) az otthonunkban halva született. Egy perccel később (tényleg!) kicsúszott a lepény. A kiérkező mentők fél óra(!) múltán produkáltak neki pulzust, majd a klinikán három napig tartották gépeken (spontán légzése, agyműködése nem is lett neki), mielőtt engedték elmenni.
A dolog pikantériája, hogy ez hétfőn hajnalban történt, előtte való pénteken az uh mindent rendben talált. Illetve "átlagosnál kevesebb" magzatvizet mondtak, de direkt rákérdeztem, mondták, hogy van azért elég. Rákérdeztem a lepényre is : igen, vannak benne meszes foltok, de nem vészes, terminusig bőőőőven kibírja. Előtte, 33 hetesen, voltam kórházban lepényi vérzéssel, ahol a görcsökkel foglalkoztak, azokat állították le, mivel a vérzés magától elállt. A két nap alatt ctg-ztek, uh-oztak jópárszor, nem mondták, hogy a baba kisebb lenne a kelleténél. Pedig az volt, az utolsó uh fél kilót tévedett (tudom, ez belefér). A kh utáni három hetet orvosi instrukcióra végigfeküdtem, félve a koraszüléstől. (Pedig nem is ettől kellett volna félnem.)
Szóval ez történt velünk, holnap lesz egy hete, hogy végre beleszórhattuk a hamvait a Dunába, és ezzel a testét is el tudtuk búcsúztatni. A rendőrségi közigazgatási eljárásnak még bőven nincs vége, az még hónapokig eltarthat.
Ide nem nagyon jövök olvasgatni, mert most nem fér bele az időmbe, csak valaki utalt rá, hogy itt is volt egy-két megjegyzés, hát gondoltam, ennyit kell írnom. Ha valaki szeretne, mail-ben megtalál.
Sziasztok, és további békés, háborítatlan és boldog otthonszüléseket az azt választóknak!
csak benézek, kétségeket oszlatni. Meg azt hiszem nem lenne jó, ha a mi tragédiánk (is) az otthonszülésre vetne rossz fényt, pedig köze nem volt hozzá. (Maga Ági aznap Erdélyben tartott sok-sok embernek előadásokat.)
Azt történt, hogy a kislányunk 36. héten, villámgyorsan, szaksegítség nélkül (semmi időnk nem volt senkit hívni, sem akárhova elindulni, különösen, hogy a négy gyerek is itthon volt) az otthonunkban halva született. Egy perccel később (tényleg!) kicsúszott a lepény. A kiérkező mentők fél óra(!) múltán produkáltak neki pulzust, majd a klinikán három napig tartották gépeken (spontán légzése, agyműködése nem is lett neki), mielőtt engedték elmenni.
A dolog pikantériája, hogy ez hétfőn hajnalban történt, előtte való pénteken az uh mindent rendben talált. Illetve "átlagosnál kevesebb" magzatvizet mondtak, de direkt rákérdeztem, mondták, hogy van azért elég. Rákérdeztem a lepényre is : igen, vannak benne meszes foltok, de nem vészes, terminusig bőőőőven kibírja. Előtte, 33 hetesen, voltam kórházban lepényi vérzéssel, ahol a görcsökkel foglalkoztak, azokat állították le, mivel a vérzés magától elállt. A két nap alatt ctg-ztek, uh-oztak jópárszor, nem mondták, hogy a baba kisebb lenne a kelleténél. Pedig az volt, az utolsó uh fél kilót tévedett (tudom, ez belefér). A kh utáni három hetet orvosi instrukcióra végigfeküdtem, félve a koraszüléstől. (Pedig nem is ettől kellett volna félnem.)
Szóval ez történt velünk, holnap lesz egy hete, hogy végre beleszórhattuk a hamvait a Dunába, és ezzel a testét is el tudtuk búcsúztatni. A rendőrségi közigazgatási eljárásnak még bőven nincs vége, az még hónapokig eltarthat.
Ide nem nagyon jövök olvasgatni, mert most nem fér bele az időmbe, csak valaki utalt rá, hogy itt is volt egy-két megjegyzés, hát gondoltam, ennyit kell írnom. Ha valaki szeretne, mail-ben megtalál.
Sziasztok, és további békés, háborítatlan és boldog otthonszüléseket az azt választóknak!
Szia drága! El vagy veszve! Hozzánk nem írsz? 
Amúgy Mártinak igaza van (bár még nem tapasztalatból tudom).
Hozzánk 35-40km a legközelebbi kórház, de így is van aki vállalja.
A legfontosabb, hogy elsősorban én és a Zuram vállaljuk. Az meg adott.
Márti!
Azt hiszem végig fogom olvasni az elejétől a topikot, csak az tart vissza, hogy az ellenvéleményekre nincs időm és kedvem. Én már döntöttem, nem érdekel, más hogy dönt.
Szóval az érdekelne, hogy Nanduval szült már valamelyikőtök? (Biztos ismerik az ilyen körökben mozgók.)
Mikor döntöttétek el, hogy otthon szültök? Közben sosem féltetek egy kicsit sem? Nem ez így nem jó, de nem tudom jobban megfogalmazni.
Szóval én nem félek, mert már szültem és TUDOM, hogy képes vagyok rá, hogy a magam erejéből, csak kiséréssel világrahozzam a gyermekünket, de mégis ahogy erről olvasgatok aneten (nem kéne? ), óhatatlanul belebotlok tragédiákba is. És ez nem jó érzés.
Hirtelen ennyi.
Amúgy Mártinak igaza van (bár még nem tapasztalatból tudom).
Hozzánk 35-40km a legközelebbi kórház, de így is van aki vállalja.
A legfontosabb, hogy elsősorban én és a Zuram vállaljuk. Az meg adott.
Márti!
Azt hiszem végig fogom olvasni az elejétől a topikot, csak az tart vissza, hogy az ellenvéleményekre nincs időm és kedvem. Én már döntöttem, nem érdekel, más hogy dönt.
Szóval az érdekelne, hogy Nanduval szült már valamelyikőtök? (Biztos ismerik az ilyen körökben mozgók.)
Mikor döntöttétek el, hogy otthon szültök? Közben sosem féltetek egy kicsit sem? Nem ez így nem jó, de nem tudom jobban megfogalmazni.
Szóval én nem félek, mert már szültem és TUDOM, hogy képes vagyok rá, hogy a magam erejéből, csak kiséréssel világrahozzam a gyermekünket, de mégis ahogy erről olvasgatok aneten (nem kéne?
), óhatatlanul belebotlok tragédiákba is. És ez nem jó érzés.
Hirtelen ennyi.
Kívánok sok-sok erőt, így ismeretlenül is.Tudom-tudom. Bocsi. Átcsaptak a hullámok a fejem felett. Majd megpróbálok írni a törzstopikunkba.
A témához:
Szerintem itt nem arról van szó, hogy képes-e az ember rá, hanem, hogy mi van, ha esetleg komplikáció merül fel? Én nem merném vállalni a felelősséget. Nem olvastam végig a topikot, gondolom ez már lerágott csont.
A témához:
Szerintem itt nem arról van szó, hogy képes-e az ember rá, hanem, hogy mi van, ha esetleg komplikáció merül fel? Én nem merném vállalni a felelősséget. Nem olvastam végig a topikot, gondolom ez már lerágott csont.
Kamilla!
Természetesen minden otthonszülést alapos(!) kikérdezés, vizsgálat előz meg és végig is kísérik a várandósságot. Ha már akkor valami gáz van, marad a kórház. Senki nem akarja veszélyeztetni vagy kockáztatni a gyermeke életét. Számomra úgy jött ez le, hogy már tudom, milyen megszülni egy gyereket és semmi, de semmi félelmeteset nem látok benne. Sőt nagyon várom. És ezt szeretném a lehető legháborítatlanabbul megtenni. Ha még szülés előtt kiderül valami (akár a vajúdás kezdete után is) akkor temészetesen kh. A kórházban is halnak meg gyerekek, csak azt nem hegyezik ki annyira, mintha otthon hal meg. Mindenkinek ott kell(ene) szülnie, ahol a legnagyobb biztonságban érzi magát. Én ezért nem akarok többé kórházban, annak ellenére, hgy szép élmény volt Ati születése.
Lányok, most kezdtem el visszolvasni az elejétől a topikot, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy milyen fújás van a "két tábor"között. Ez is már eleve olyan hülyeség, hisz ugyanarról beszél mindkettő.
Biztosan totál naív vagyok, de azt hittem, hogy egy ilyen "szent ügyhöz" ez nem férkőzik oda az ilyen perpatvar.
Természetesen minden otthonszülést alapos(!) kikérdezés, vizsgálat előz meg és végig is kísérik a várandósságot. Ha már akkor valami gáz van, marad a kórház. Senki nem akarja veszélyeztetni vagy kockáztatni a gyermeke életét. Számomra úgy jött ez le, hogy már tudom, milyen megszülni egy gyereket és semmi, de semmi félelmeteset nem látok benne. Sőt nagyon várom. És ezt szeretném a lehető legháborítatlanabbul megtenni. Ha még szülés előtt kiderül valami (akár a vajúdás kezdete után is) akkor temészetesen kh. A kórházban is halnak meg gyerekek, csak azt nem hegyezik ki annyira, mintha otthon hal meg. Mindenkinek ott kell(ene) szülnie, ahol a legnagyobb biztonságban érzi magát. Én ezért nem akarok többé kórházban, annak ellenére, hgy szép élmény volt Ati születése.
Lányok, most kezdtem el visszolvasni az elejétől a topikot, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy milyen fújás van a "két tábor"között. Ez is már eleve olyan hülyeség, hisz ugyanarról beszél mindkettő.
Biztosan totál naív vagyok, de azt hittem, hogy egy ilyen "szent ügyhöz" ez nem férkőzik oda az ilyen perpatvar.
Én tökre sajnálom, hogy nem éltem át azt az élményt, hogy milyen világra hozni egy gyereket. (vagy kettőt 
) A császár miatt semmi romantika, vagy meghatottság nem volt bennem. El sem érzékenyültem. Csak vártam már, hogy mikor lesz vége. Ráadásul tudom, hogy a doki-szülésznő párosomnál szülni a legeslegjobb, mert ők hagyják, hogy történjen minden a maga útján és csak a legszükségesebb esetben avatkoznak be. Jó lenne egyszer még átélni ezt.
) A császár miatt semmi romantika, vagy meghatottság nem volt bennem. El sem érzékenyültem. Csak vártam már, hogy mikor lesz vége. Ráadásul tudom, hogy a doki-szülésznő párosomnál szülni a legeslegjobb, mert ők hagyják, hogy történjen minden a maga útján és csak a legszükségesebb esetben avatkoznak be. Jó lenne egyszer még átélni ezt.
Jó, hogy ilyen pozitívan fogod fel. Mármint, hogy vágysz rá. Sok császárostól hallottam, hogy túlvan rajta, kész, nem érdekli tovább. (vagy hazudtak? 
)
Amúgy tervezitek egyszer még?
Megsúgom, hogy nekem sem volt olyan megrendítő, mikor kibújt, mint ahogy mások és én is mondtam. Most jöttem rá, 1,5 évvel utána, hogy ez a kórházi környezet miatt volt, mert csak egy pillentra tették a hasamra, villanás volt az egész. Akkor indulhatott volna el valami, ami miatt nem éreztem volna idegennek a fiam azokban az órákban, napokban. Kellett hozzá 4 hét hogy beleszeressek. Ezt nem akarom mégegyszer végigélni. Ezért (is) szülök otthon.
Hogy vannak a majdnem 6 hónaposak?
)
Amúgy tervezitek egyszer még?
Megsúgom, hogy nekem sem volt olyan megrendítő, mikor kibújt, mint ahogy mások és én is mondtam. Most jöttem rá, 1,5 évvel utána, hogy ez a kórházi környezet miatt volt, mert csak egy pillentra tették a hasamra, villanás volt az egész. Akkor indulhatott volna el valami, ami miatt nem éreztem volna idegennek a fiam azokban az órákban, napokban. Kellett hozzá 4 hét hogy beleszeressek. Ezt nem akarom mégegyszer végigélni. Ezért (is) szülök otthon.
Hogy vannak a majdnem 6 hónaposak?
[quote]A írta:zt hiszem végig fogom olvasni az elejétől a topikot, csak az tart vissza, hogy az ellenvéleményekre nincs időm és kedvem. Én már döntöttem, nem érdekel, más hogy dönt.
Szóval az érdekelne, hogy Nanduval szült már valamelyikőtök? (Biztos ismerik az ilyen körökben mozgók.)
Mikor döntöttétek el, hogy otthon szültök? Közben sosem féltetek egy kicsit sem? Nem ez így nem jó, de nem tudom jobban megfogalmazni.
Szóval én nem félek, mert már szültem és TUDOM, hogy képes vagyok rá, hogy a magam erejéből, csak kiséréssel világrahozzam a gyermekünket, de mégis ahogy erről olvasgatok aneten (nem kéne? ), óhatatlanul belebotlok tragédiákba is. És ez nem jó érzés.
Szia Vica!
Én nem Nanduval szültem, de ismerem.
Hogy nem-kórházban szeretnék szülni, azt tizenévesen döntöttem el. Hogy létezik alternatív lehetőség, arról 1993-ban értesültem, elég fiatalon, és akkor rögtön fel is kerestem az akkori teamet, mert érdekelt, hogy ez mi. Nem akartam otthon szülni, hanem egy védett, csendes, meghitt helyen, ahol nem néznek, nem vizslatnak, békén hagynak, és bíznak bennem. Időközben jöttem rá, hogy ilyen nincs, emiatt fanyalodtam rá, hoyg itthon. Utólag áldom ezt a ráfanyalodást, mert azokban a napokban a lakásunk éppoly meleg, bensőséges volt, mint egy barlang.
Közben volt, hogy féltem, mi lesz, ha... Több szempontból is próbáltam afélelmeimmel szembe nézni. Raffai doktorhoz jártam kapcsolatanalízisre, ahol a kisbabámmal már a magzati 4. hónaptól kommunikáltunk. Amikor keményedéseim voltak, és fájdalmaim, azt is "megbeszéltük" a méhemmel. Ez egy olyan módszer ugye, ami felszínre hozza és szavakba önti a testi folyamatokat is. A vajúdásnál is sokat segített Raffai doktor.
Volt külső orvosom is, akinek elárultam, hogy megpróbálkoznék az osz.-sel. És hogy számíthatok-e rá, ha ne adj'Isten. Igent mondott. MInden vizsgálatot végigcsináltam, minden kontrolra elmentem, minden kérdésben vele is konzultálta, tehát akeményedésekre őés fájdalmakra ő is javasolt dolgokat. Max. nem tartottam be, vagy nem használtam, de jól esett, hogy van ilyen hátterem is.
Én a tragédiákat nem tartom véletlennek, és nem a jelen lévő személyzetet hibáztatom, de még az anyát sem; sok módon meg lehet közelíteni, én azt hiszem, amit Raffai dr. is mond: "A szülés 99 %-ban lelki folyamat."
Az osz.-ről rengeteget olvastam, filmeket néztem, beszélgettem, stb.
Neked, Vica, NEM ajánlanám, hogy a topikot olvasd. Szerintem nem elég nyugodt. Inkább rendezvényekre gyere, vagy könyveket olvass. Filmet talán ne nézz, mert befolyásolhat.
És igen, képes vagy rá, és ez a legfontosabb, hogy tudod.
Sziasztok!
Hát, hogy őszinte legyek, ez szerintem nem a császár, de még csak nem is a kórházi szülés sajátos vonása. Nekem hüvelyi szülésem volt, kórházban. De baromi sokáig tartott (más esetekben már tuti császároztak volna), én meg kellemesen vérezgettem végig, így a végére már eléggé le voltam fáradva.
Mikor végül megszületett a lányom, rámrakták. Nem vitték el, rajtam volt egészen addig, míg a köldökzsinór lüktetett. És hármasban maradtunk erre az időre. Aztán miután elvágták a köldökzsinórt, őt elvitték mosdatni, öltöztetni (apja ment vele), majd visszahozták szopizni, onnantól már velem volt.
A romantika, a heves nagy érzelmek mégsem jöttek. Helyette azt éreztem, hogy de jó, hogy vége, túl vagyok rajta (maga a vajúdás szerda délután kezdődött, csütörtök délben ráindítottak, gyerek péntek hajnalban bújt elő) és minden oké. Én is jól, ő is jól.
Az a bizonyos szeretethullám másnap öntött el először. De akkor tetőtől talpig. Úgy, ahogy a terhesség alatt és azóta is sokszor.
Mellesleg jegyezném meg, a szülésem nagyon szép volt, hosszú, olykor kicsit nehéz, de szép. És bár kórházban szültem, amennyire lehetett, hagytak háborítatlanul haladni. Legalábbis én így érzem, még utólag is. És örök hála érte.
Mindezt nem azért írtam le, mert ellenezném az otthonszülést. (Sőt, mélyen szívem csücske a téma.) Hanem azért, hogy kicsit árnyaljam a képet.
[quote="kamilla306"] írta:kamilla306n tökre sajnálom, hogy nem éltem át azt az élményt, hogy milyen világra hozni egy gyereket. (vagy kettőt
Hát, hogy őszinte legyek, ez szerintem nem a császár, de még csak nem is a kórházi szülés sajátos vonása. Nekem hüvelyi szülésem volt, kórházban. De baromi sokáig tartott (más esetekben már tuti császároztak volna), én meg kellemesen vérezgettem végig, így a végére már eléggé le voltam fáradva.
Mikor végül megszületett a lányom, rámrakták. Nem vitték el, rajtam volt egészen addig, míg a köldökzsinór lüktetett. És hármasban maradtunk erre az időre. Aztán miután elvágták a köldökzsinórt, őt elvitték mosdatni, öltöztetni (apja ment vele), majd visszahozták szopizni, onnantól már velem volt.
A romantika, a heves nagy érzelmek mégsem jöttek. Helyette azt éreztem, hogy de jó, hogy vége, túl vagyok rajta (maga a vajúdás szerda délután kezdődött, csütörtök délben ráindítottak, gyerek péntek hajnalban bújt elő) és minden oké. Én is jól, ő is jól.
Az a bizonyos szeretethullám másnap öntött el először. De akkor tetőtől talpig. Úgy, ahogy a terhesség alatt és azóta is sokszor.
Mellesleg jegyezném meg, a szülésem nagyon szép volt, hosszú, olykor kicsit nehéz, de szép. És bár kórházban szültem, amennyire lehetett, hagytak háborítatlanul haladni. Legalábbis én így érzem, még utólag is. És örök hála érte.
Mindezt nem azért írtam le, mert ellenezném az otthonszülést. (Sőt, mélyen szívem csücske a téma.) Hanem azért, hogy kicsit árnyaljam a képet.
Már annyiszor írtam, de különbözőek vagyunk. Többedszer láttam, hogy szerintem egy teljesen kiegyensúlyozott hangulatú vajúdás után, amikor a mamát teljesen a helyén láttam a vajúdás alatt, nem volt semmilyen terhelő lelki történés az előzőekben, és amikor megszületett a babája, akkor nem volt a "szerelem első látásra". Kicsit elfáradt, kicsit megszusszant, rendezte testi és lelki sorait és csak fokozatosan zuhant bele a babázás-anyaság bűvkörébe. Szoktam erről beszélni a szülésfelkészítésen, úgyhogy azok a mamák, akik ezt tudják, hogy ilyen van, azok elfogadóbbak ezekkel a megkésett érzésekkel. Nem érzik úgy, hogy kötelező azonnal halálosan beleszeretni a babába, vannak, akiknél bizonyos spét-tel érkezik meg.
Szeretettel
Szeretettel
Rita!
Nagyon sajnálom, hogy anno nem veled éltem át a szülésfelkészítést.
Nagyon korrekt volt a védőnő, aki a kórházban tartotta, de a lelki oldaláról teljes volt a csend.
Szóval azt mondjátok, nem azon múlott, hogy meddig volt rajtam a fiam? Lehet benne valami, ha már ennyien mondjátok.
De már csak azért sem szülnék mégegyszer (abban a) kórházban, mert láttam, hogy teljesen sima szülés után is ez a rutin. Ha baj van, persze vigyék, de nem volt.
Márti!
Nagyon hasonlóan gondolkodunk.
Én is egészen fiatalon elkezdtem foglalkozni a témával, de az első szülést nem mertem vállani itthon. Akkor még Nandu sem vállalta, túl messze lakunk, de mostanra lett egy dúla a közelünkben.
A dokimhoz magánúton járok, minden kötelező vizsgálatra elmegyek, de őt nem avatom be ebbe az ügybe. Nem értené meg, tudom. Aki nem hajlandó elhinni, hogy létezik -különösen többedik gyereknél-, hogy a tankönyvi 18. hét előtt érezzek magzatmozgát, attól mit várnék? (Konkrétan a 11.héten éreztem )
De a védőnőnek szeretném elmondani. Talán ő lehet a kapocs a gyerekorvos és köztem. Mert a dokinéni sem túl haladó szellemű. Majd meglátjuk.
Örülök, hogy találtam valakit, aki Raffaihoz járt, mert nagyon érdekel ez a téma is. (Olvastam a Lelki köldökzsinórt is) Sajnos Atival nem tudtam volna vállalni, hogy hozzá járjak, az anyagiak miatt sem, meg időben se nagyon. Inkább csináltam magam. Biztosan nem olyan szintem ment, mintha ő maga vezette volna, de ment így is. Persze senki nem hitte el, de ezt már megszoktam. (pl. Azt se hiszik el, hogy nincs tv-nk, pedig ma már nem olyan nagy szám)
Sokat beszélgettünk, meséltem neki, mindig tudtam, hogy érzi magát. Azt esetleg fel tudnád idézni, hogy mi az a bevezető szöveg, amit az ülések elején elmondat? Sokat segítene.
"A szülés 99 %-ban lelki folyamat." ---teljesen egyetértek!
Ha a befolyásolást úgy értetted, hogy eltántorít a topik, és a rossz éldák, akkor megjegyzem, hogy nem fog. Egyre erősebbnek érzem magam és az elejétől fogva tudom, hogy képes vagyok rá. Legfeljebb néha felzaklat, de túlteszem magam rajta.
Honnan szereztél filmeket és milyen rendezvényekre gondoltál?
Alma utca és április 7?
Nagyon sajnálom, hogy anno nem veled éltem át a szülésfelkészítést.
Nagyon korrekt volt a védőnő, aki a kórházban tartotta, de a lelki oldaláról teljes volt a csend.
Szóval azt mondjátok, nem azon múlott, hogy meddig volt rajtam a fiam? Lehet benne valami, ha már ennyien mondjátok.
De már csak azért sem szülnék mégegyszer (abban a) kórházban, mert láttam, hogy teljesen sima szülés után is ez a rutin. Ha baj van, persze vigyék, de nem volt.
Márti!
Nagyon hasonlóan gondolkodunk.
Én is egészen fiatalon elkezdtem foglalkozni a témával, de az első szülést nem mertem vállani itthon. Akkor még Nandu sem vállalta, túl messze lakunk, de mostanra lett egy dúla a közelünkben.
A dokimhoz magánúton járok, minden kötelező vizsgálatra elmegyek, de őt nem avatom be ebbe az ügybe. Nem értené meg, tudom. Aki nem hajlandó elhinni, hogy létezik -különösen többedik gyereknél-, hogy a tankönyvi 18. hét előtt érezzek magzatmozgát, attól mit várnék? (Konkrétan a 11.héten éreztem
)
De a védőnőnek szeretném elmondani. Talán ő lehet a kapocs a gyerekorvos és köztem. Mert a dokinéni sem túl haladó szellemű. Majd meglátjuk.
Örülök, hogy találtam valakit, aki Raffaihoz járt, mert nagyon érdekel ez a téma is. (Olvastam a Lelki köldökzsinórt is) Sajnos Atival nem tudtam volna vállalni, hogy hozzá járjak, az anyagiak miatt sem, meg időben se nagyon. Inkább csináltam magam. Biztosan nem olyan szintem ment, mintha ő maga vezette volna, de ment így is. Persze senki nem hitte el, de ezt már megszoktam. (pl. Azt se hiszik el, hogy nincs tv-nk, pedig ma már nem olyan nagy szám)
Sokat beszélgettünk, meséltem neki, mindig tudtam, hogy érzi magát. Azt esetleg fel tudnád idézni, hogy mi az a bevezető szöveg, amit az ülések elején elmondat? Sokat segítene.
"A szülés 99 %-ban lelki folyamat." ---teljesen egyetértek!
Ha a befolyásolást úgy értetted, hogy eltántorít a topik, és a rossz éldák, akkor megjegyzem, hogy nem fog. Egyre erősebbnek érzem magam és az elejétől fogva tudom, hogy képes vagyok rá. Legfeljebb néha felzaklat, de túlteszem magam rajta.
Honnan szereztél filmeket és milyen rendezvényekre gondoltál?
Alma utca és április 7?
Szilvi, sok erőt és kitartást nektek, és ölelés, itt is!
Vica, gratulálok a babához! és irigykedem kicsit na jó, nem is kicsit
nekem most ismét kórházi szülésem lesz, de remélem, ezúttal normál és háborítatlan (már amennyire lehet az kórházban).
szerintem igenis sok múlhat az első 1-2 órán. nekem nagyon hiányzott, hogy a pici nem lehetett velem. persze, néhány percre még műtét közben odatartották, de annyira közel az arcomhoz, hogy nem sokat láttam belőle.
utána már könyörögni kellett, hogy félórára kihozzák még aznap... nem is ment a szoptatás, szegénykém tiszta kóma volt az edától.
másnaptól lehetett velem, és bizony nekem is tanulni kellett, hogy ez a gyerek az enyém, nem loptam, nem is másét adták oda. és hogy szeretni kell-lehet-szeretném.
nyilván az is gyakori, amit Rita ír. talán nekem sem jött volna a szeretet hamar, de legalább nem éreztem volna idegennek annyira.
Vica, gratulálok a babához! és irigykedem kicsit
na jó, nem is kicsit
nekem most ismét kórházi szülésem lesz, de remélem, ezúttal normál és háborítatlan (már amennyire lehet az kórházban).
szerintem igenis sok múlhat az első 1-2 órán. nekem nagyon hiányzott, hogy a pici nem lehetett velem. persze, néhány percre még műtét közben odatartották, de annyira közel az arcomhoz, hogy nem sokat láttam belőle.
utána már könyörögni kellett, hogy félórára kihozzák még aznap... nem is ment a szoptatás, szegénykém tiszta kóma volt az edától.
másnaptól lehetett velem, és bizony nekem is tanulni kellett, hogy ez a gyerek az enyém, nem loptam, nem is másét adták oda. és hogy szeretni kell-lehet-szeretném.
nyilván az is gyakori, amit Rita ír. talán nekem sem jött volna a szeretet hamar, de legalább nem éreztem volna idegennek annyira.
Ne haragudjatok a zavarásért, én a Kistarcsa – Flór Ferenc Kórház topikba írogatok, van egy 20 hónapos kisfiam, Márk, és szeretném a segítségeteket kérni!
A szakdolgozatomat egyedülálló anyukák ill. házasságban/párkapcsolatban élő anyukák nevelési stílusának vizsgálatából írom, és ehhez szeretném a segítségeteket kérni. 3 kérdőív kitöltéséről lenne szó, ami tudom, nem kevés, de nagyon hálás lennék érte. Aki kitölti a kérdőívet, és érdekli a téma, szívesen elküldöm a kutatásom eredményeit, amint elkészülök a szakdolgozattal.
A kérdéscsomag innen letölthető:
http://www.sendspace.com/file/cejrie
A válaszokat a szantre@index.hu email címre várom.
Segítségeteket hálásan köszönöm!
Üdv: Szántai Réka
A szakdolgozatomat egyedülálló anyukák ill. házasságban/párkapcsolatban élő anyukák nevelési stílusának vizsgálatából írom, és ehhez szeretném a segítségeteket kérni. 3 kérdőív kitöltéséről lenne szó, ami tudom, nem kevés, de nagyon hálás lennék érte. Aki kitölti a kérdőívet, és érdekli a téma, szívesen elküldöm a kutatásom eredményeit, amint elkészülök a szakdolgozattal.
A kérdéscsomag innen letölthető:
http://www.sendspace.com/file/cejrie
A válaszokat a szantre@index.hu email címre várom.
Segítségeteket hálásan köszönöm!
Üdv: Szántai Réka
Réka [szantre]
Az első 3 és a nyolcadik gyerekem (tavaly decemberben) született kórházban, a többi 4 "intézeten kívül" (Ágiékkal). Most hogy időszerűvé válik a 9. rám tör a pánik, ha csak rágondolok a szülésre. (most is remeg a kezem). Egy sem született úgy, ahogy szerettem volna...
A legkisebbet 28 nappal hordtam tovább, mert nem mertem elengedni, mert féltem a szüléstől ( Még a csöpp lábát is szorítottam, rám kellett szóljanak, hogy engedjem már egészen megszületni).
Azt hiszem, szükségem lenne segítségre
A legkisebbet 28 nappal hordtam tovább, mert nem mertem elengedni, mert féltem a szüléstől ( Még a csöpp lábát is szorítottam, rám kellett szóljanak, hogy engedjem már egészen megszületni).
Azt hiszem, szükségem lenne segítségre
Anna (9 gyermek anyja)
Anna!
Nem is tudtam, hogy te is "otthonszülő" vagy!
Valahol megvannak a szüléstörténeteid? Szívesen elolvasnám őket, hogy miért nem sikerültek úgy ahogy szeretted volna?
Én nem hiszem, hogy tudok segíteni, mert még csak most készülök az első otthonszülésemre.
Azt tudod, hogy mitől félsz?
Nem is tudtam, hogy te is "otthonszülő" vagy!
Valahol megvannak a szüléstörténeteid? Szívesen elolvasnám őket, hogy miért nem sikerültek úgy ahogy szeretted volna?
Én nem hiszem, hogy tudok segíteni, mert még csak most készülök az első otthonszülésemre.
Azt tudod, hogy mitől félsz?
Bocsánat, én nem szültem egyszer sem otthon, csak intézeten kívül és azt hiszem az nem ugyanaz.
Nincsenek meg. Képtelen vagyok leírni őket.
A bizonytalanságtól, a fájdalomtól és a kiszolgáltatottságtól félek, hogy pontosan ott és akkor, amikor a legnagyobb szükségem lenne rá, nem lesz ott, akinek ott kellene lennie, vagy nem úgy lesz ott, vagy csak egyszerűen már megint nem jön össze, valami zavar miatt.
Majd megpróbálom leírni a szüléseimet. Talán segítene a gyógyulásban.
Az első otthoni szülések nagyon szépek szoktak lenni.
Nekem mindig túl sok feldolgozni valóm van...
Nincsenek meg. Képtelen vagyok leírni őket.
A bizonytalanságtól, a fájdalomtól és a kiszolgáltatottságtól félek, hogy pontosan ott és akkor, amikor a legnagyobb szükségem lenne rá, nem lesz ott, akinek ott kellene lennie, vagy nem úgy lesz ott, vagy csak egyszerűen már megint nem jön össze, valami zavar miatt.
Majd megpróbálom leírni a szüléseimet. Talán segítene a gyógyulásban.
Az első otthoni szülések nagyon szépek szoktak lenni.
Nekem mindig túl sok feldolgozni valóm van...
Anna (9 gyermek anyja)
Anna
És Ágiék szülésfeldolgozó csoportjában voltál már? Én úgy képzelem, az nagoyn sokat tudna segíteni. ha le(het/n)ne még gyermekem, várandósan biztosan elmennék én is, feldolgozni a saját kudarcaimat - már ha lehet őket egyáltalán annak nevezni az adott helyzetre való tekintettel. 9 gyerek, de szép ez! A sarkon, ahola szüleim laknak, egy velem egyidős anyukának van 9 gyermeke, 30 évesen kezdte
És Ágiék szülésfeldolgozó csoportjában voltál már? Én úgy képzelem, az nagoyn sokat tudna segíteni. ha le(het/n)ne még gyermekem, várandósan biztosan elmennék én is, feldolgozni a saját kudarcaimat - már ha lehet őket egyáltalán annak nevezni az adott helyzetre való tekintettel. 9 gyerek, de szép ez! A sarkon, ahola szüleim laknak, egy velem egyidős anyukának van 9 gyermeke, 30 évesen kezdte
Anna!
Szerintem is sokat segítene, ha kiírnád magadból. Olyankor sok minden a helyére kerül. A legjobb akkor frissen leírni, aztán x év múlva újra leírni. Már én is máshogy látom alig 2 év után az egészet. Az is jó lehet talán, ha csak a tényekre szorítkozol, mert az érzelmek azóta változ(hat)tak. És mindenekelőtt bocsáss meg magadnak!
Jó ötlet a szülésfelkészítés is!
Ha jól értem akkor Érden szültél? Vagy máshol?
Szerintem is sokat segítene, ha kiírnád magadból. Olyankor sok minden a helyére kerül. A legjobb akkor frissen leírni, aztán x év múlva újra leírni. Már én is máshogy látom alig 2 év után az egészet. Az is jó lehet talán, ha csak a tényekre szorítkozol, mert az érzelmek azóta változ(hat)tak. És mindenekelőtt bocsáss meg magadnak!
Jó ötlet a szülésfelkészítés is!
Ha jól értem akkor Érden szültél? Vagy máshol?
Sziasztok!
Én is otthonszülést tervezek és örülök, hogy végre találtam egy tényleg aktív fórumot a témában.
Zuglói vagyok és a legnagyobb gondot a gyerekorvos okozza nekem. A körzeti gyerekorvos nem vállalja a babám meglátogatását - ismerve a hozzáállását már akkor sem kérném, ha vállalná. Egy éve költöztünk Pestre és nem ismerek egyetlen gyerekorvost sem. Nanduék (én is velük fogok szülni) ajánlottak egy honlap alapján szimpatikus doktornénit, akit emailben meg is kerestem, de nem jött válasz. Persze még fel kéne hívom telefonon, hátha pozitív a válasza. Ti hogy oldottátok meg a gyerekorvos kérdését?
Bevallom azért is izgat ez ennyire, mert Marci az első babám és bár a férjem roppant rutinos (van két nagy fia) én attól tartok, hogy szétaggódom majd a hegyoldalt.
Lehet, hogy nem túl ildomos rögtön így a kérdésekkel és a problémákkal rátörni egy működő fórumra, de úgy gondolom, hogy ez köztünk, otthonszülők között nem okozhat problémát:)
Ja, a 30. héten járok, úgyhogy még van időm felkutatni az esetlegesen ajánlott gyerekorvosokat.
Segítségetek előre is kszönöm!
Én is otthonszülést tervezek és örülök, hogy végre találtam egy tényleg aktív fórumot a témában.
Zuglói vagyok és a legnagyobb gondot a gyerekorvos okozza nekem. A körzeti gyerekorvos nem vállalja a babám meglátogatását - ismerve a hozzáállását már akkor sem kérném, ha vállalná. Egy éve költöztünk Pestre és nem ismerek egyetlen gyerekorvost sem. Nanduék (én is velük fogok szülni) ajánlottak egy honlap alapján szimpatikus doktornénit, akit emailben meg is kerestem, de nem jött válasz. Persze még fel kéne hívom telefonon, hátha pozitív a válasza. Ti hogy oldottátok meg a gyerekorvos kérdését?
Bevallom azért is izgat ez ennyire, mert Marci az első babám és bár a férjem roppant rutinos (van két nagy fia) én attól tartok, hogy szétaggódom majd a hegyoldalt.
Lehet, hogy nem túl ildomos rögtön így a kérdésekkel és a problémákkal rátörni egy működő fórumra, de úgy gondolom, hogy ez köztünk, otthonszülők között nem okozhat problémát:)
Ja, a 30. héten járok, úgyhogy még van időm felkutatni az esetlegesen ajánlott gyerekorvosokat.
Segítségetek előre is kszönöm!
A 4. és az 5. született Érden, a másik kettő egy budai lakásban. Szülés előtt ( a legutóbbi előtt is) mindig elmentem Ágiékhoz a hétvégére. De nincsenek feldolgozva azok a szüléseim sem. Írtam már, hogy gondjaim vannak az elengedéssel?
Azért van jó hírem is: tegnap olvastam egy könyvet. "Muszáj tökéletesnek lennem" - és most már tudom, hogy a görcseim a félelmeim, a depresszióm teljesen "normális" papgyerek-tünetek. A gond csak az, hogy aki nem ebben nőtt fel, az nem tudhatja, ha nem tudja, nem tud segíteni sem?, szaksegítségre lenne szükségem. Esetleg tudtok ajánlani valakit?
Már a törődésetek is jól esik.
Köszönöm.
Azért van jó hírem is: tegnap olvastam egy könyvet. "Muszáj tökéletesnek lennem" - és most már tudom, hogy a görcseim a félelmeim, a depresszióm teljesen "normális" papgyerek-tünetek. A gond csak az, hogy aki nem ebben nőtt fel, az nem tudhatja, ha nem tudja, nem tud segíteni sem?, szaksegítségre lenne szükségem. Esetleg tudtok ajánlani valakit?
Már a törődésetek is jól esik.
Köszönöm.
Anna (9 gyermek anyja)
Éva!
Micsoda kísérteties hasonlóság! Én is Éva vagyok, és Nanduékkal szülök, és ma töltöttem be a 29. hetet.
Mi is bajban vagyunk a gyerekorvos kérdéssel, mert a helyi dokinéni sztem tuti nem vállalná, de félek megkérdezni, nehogy esetleg jelentse valahol vagy ilyesmi. Meg nem is akarom hogy elterjedjen a faluban, hogy itthon-szülést tervezünk, elég a jóakarókól így is.
Volna egy másik jelölt, de addig nem akarom megkérdezni, míg a helyi dokin túl nem estem. Ördögi kör.
Örülök, hogy írtál, jó így együtt haladni, izgulni egymásért.
Mióta ismered Nanduékat? Ki lesz a dúla?
Anna!
Sztem nem csak a papgyerekeknek van megfelelési kényszerük, jut abból másnak is.
nekem is van, egy részét már leráztam magamról, mielőtt elköltöztem otthonról, de azért még maradt bőven.
Szakembert sajnos nem tudok ajánlani. Ágiéknál úgy tudom szokott lenni egy szülés utáni "beszélgetés" is. azon nem vettél részt? Ők biztos tudnának segíteni, hisz ott voltak és ismernek is valamennyire.
Micsoda kísérteties hasonlóság! Én is Éva vagyok, és Nanduékkal szülök, és ma töltöttem be a 29. hetet.
Mi is bajban vagyunk a gyerekorvos kérdéssel, mert a helyi dokinéni sztem tuti nem vállalná, de félek megkérdezni, nehogy esetleg jelentse valahol vagy ilyesmi. Meg nem is akarom hogy elterjedjen a faluban, hogy itthon-szülést tervezünk, elég a jóakarókól így is.
Volna egy másik jelölt, de addig nem akarom megkérdezni, míg a helyi dokin túl nem estem. Ördögi kör.
Örülök, hogy írtál, jó így együtt haladni, izgulni egymásért.
Mióta ismered Nanduékat? Ki lesz a dúla?
Anna!
Sztem nem csak a papgyerekeknek van megfelelési kényszerük, jut abból másnak is.
nekem is van, egy részét már leráztam magamról, mielőtt elköltöztem otthonról, de azért még maradt bőven.
Szakembert sajnos nem tudok ajánlani. Ágiéknál úgy tudom szokott lenni egy szülés utáni "beszélgetés" is. azon nem vettél részt? Ők biztos tudnának segíteni, hisz ott voltak és ismernek is valamennyire.
Sziasztok!
Segítség! Én írtam két hosszú levelet priviben, egyet Vicának, egyet Pipinek, de azt hiszem ezek elvesztek az éterben.
Kezdő babanetező vagyok és bevallom ezek az első benyomások nem nyűgöztek le a levelezőrendszerrel kapcsolatban.
Vagy lehet, hogy mégis megkaptátok a levelem?
Segítség! Én írtam két hosszú levelet priviben, egyet Vicának, egyet Pipinek, de azt hiszem ezek elvesztek az éterben.
Kezdő babanetező vagyok és bevallom ezek az első benyomások nem nyűgöztek le a levelezőrendszerrel kapcsolatban.
Vagy lehet, hogy mégis megkaptátok a levelem?
hát pl. azt szeretném tudni, hogy mi van a szűrővizsgálatokkal? ajánl-e valamit? egyedül jön-e vagy dúlával? választhatok-e ebben az esetben dúlát? mi van, ha a várandóság alatt valami kiderül? pl magasabb lesz a vérnyomásom? volt már a családban is ilyen.
hányszor találkozunK én megyek-e el hozzá vagy ő jön el hozzám
na ilyenek. meghát az anyagiak is , de az nem annyira.
Pipi
hányszor találkozunK én megyek-e el hozzá vagy ő jön el hozzám
na ilyenek. meghát az anyagiak is , de az nem annyira.
Pipi
Pipi!
A szűrővizsgálatokat egyrészt ajánlják (főleg a laborokat, az UH "igény szerint"), másrészt kérnek, hogy tájékozódj megfelelően és te dönts, hogy mit csináltatsz meg és mit nem. Olyanra gondolok például, hogy van aki nem csináltatja meg a terheléses cukrot, de ha van cukorbeteg a családban, akkor azért több mint érdemes.
A szüléshez ő jön és két tanonc, ahol az egyik az elsődleges (primary) a másik "csak" asszisztens és dokumentál. (Iszonyú pontosan feljegyeznek mindent!) Azt nem tudom, hogy te vihetsz-e. Gondolom rajtuk kívül 4.-ként biztos.
Ha valami közbejön a várandósság során, akkor az nyilván egyéni mérlegelés kérdése. Ők sem kockáztathatnak.
A szűrővizsgálatokat egyrészt ajánlják (főleg a laborokat, az UH "igény szerint"), másrészt kérnek, hogy tájékozódj megfelelően és te dönts, hogy mit csináltatsz meg és mit nem. Olyanra gondolok például, hogy van aki nem csináltatja meg a terheléses cukrot, de ha van cukorbeteg a családban, akkor azért több mint érdemes.
A szüléshez ő jön és két tanonc, ahol az egyik az elsődleges (primary) a másik "csak" asszisztens és dokumentál. (Iszonyú pontosan feljegyeznek mindent!) Azt nem tudom, hogy te vihetsz-e. Gondolom rajtuk kívül 4.-ként biztos.
Ha valami közbejön a várandósság során, akkor az nyilván egyéni mérlegelés kérdése. Ők sem kockáztathatnak.
Vica,
ez nálam nem az otthonszülés (a harmadikat szültem otthon), hanem az első szülés után (és előtt, a babavárás során) jött, és valahogy nem is egészében a szülés miatt (bár nagy önbizalmat adott, hogy végigcsináltam, még ha kórházban is, valahogy megtapasztaltam, hogy erősebb vagyok, mint korábban hittem), inkább akkor, amikor konfrontálódnom kellett a nagyszülőkkel a nevelési elveink különbözősége miatt. Én ekkor lettem felnőtt igazán. Nem érzem, hogy külön az otthonszülés változtatott volna rajtam, a legidősebbem születése óta egyfolytában változom, fejlődöm, ennek eredménye a harmadikam otthon születése is.
F.
ez nálam nem az otthonszülés (a harmadikat szültem otthon), hanem az első szülés után (és előtt, a babavárás során) jött, és valahogy nem is egészében a szülés miatt (bár nagy önbizalmat adott, hogy végigcsináltam, még ha kórházban is, valahogy megtapasztaltam, hogy erősebb vagyok, mint korábban hittem), inkább akkor, amikor konfrontálódnom kellett a nagyszülőkkel a nevelési elveink különbözősége miatt.
Én ekkor lettem felnőtt igazán. Nem érzem, hogy külön az otthonszülés változtatott volna rajtam, a legidősebbem születése óta egyfolytában változom, fejlődöm, ennek eredménye a harmadikam otthon születése is.
F.
Igen, azt mondják, hogy a gyerek tanítani érkezik hozzánk.
Én ezt nap mint nap megtapasztalom a szülőszobán. Nagyon nagy utat tesznek meg a kismamák, amíg a gyerekük vilűágra jö. Érdekes, hogy sokan mégsem lesznek tudatosak, ez a megtapasztalás, ami a szülés útja, elsüllyed a mélybe és kevésbé jön elő.
A várandósság alatt magam nem éreztem ezt az érzést, talán csak a "nagy Titkot", melynek tudója lehettem, de a szülés után éreztem, hogy most váltam felnőtté, és én is a mai napig is állandóan változom.
/másodszor akkor éreztem, hogy felnőtté váltam, amikor meglett a jogosítványom, és nem függtem a sofírozásban a férjemtől/
A lányom, azt mondta, ha arra kerül a sor, otthon akar szülni. Teljesen megértem.
Szeretettel: Rita
Én ezt nap mint nap megtapasztalom a szülőszobán. Nagyon nagy utat tesznek meg a kismamák, amíg a gyerekük vilűágra jö. Érdekes, hogy sokan mégsem lesznek tudatosak, ez a megtapasztalás, ami a szülés útja, elsüllyed a mélybe és kevésbé jön elő.
A várandósság alatt magam nem éreztem ezt az érzést, talán csak a "nagy Titkot", melynek tudója lehettem, de a szülés után éreztem, hogy most váltam felnőtté, és én is a mai napig is állandóan változom.
/másodszor akkor éreztem, hogy felnőtté váltam, amikor meglett a jogosítványom, és nem függtem a sofírozásban a férjemtől/
A lányom, azt mondta, ha arra kerül a sor, otthon akar szülni. Teljesen megértem.
Szeretettel: Rita
