Egy elkeseredett levél

segített semmi. Az Ön tanácsait is követtem, nagyon sokat segítettek a kórházban a helyes szoptatási technikát elsajátítani, kislányom állandóan a mellemen lógott, fejtem éjt nappallá téve, 4 (!) liter vizet ittam és semmi. A mai napig fejek (igen, még éjjel is felkelek), mert a gyerek két hónaposan már nem volt hajlandó tovább szopni. Két óránként fejem a tejet, az egyik mellembõl jó, ha 40 ml, a másikból 20 ml kijön. (Sajnos, így 6 hónap után, már ez a kevés mennyiség is csökken.) Tudja milyen fájdalom ez? Tudja, hogy milyen bûnösnek érezzük magunkat? És akkor így "biztat" minket, hogy a gyerekünk beteg lesz, kórházban köt ki, unintelligens lesz, stb.?  És mindezt a mi hibánkból.

Elnézést kérek, hogy ilyen ingerült hangnemûre sikerült a levelem, de mindig felmegy a pumpám, ha ilyet olvasok. Manapság már az olyan "selejteket", mint mi lassan máglyára küldik.

Tisztelettel

M. E.

2002.01.08