 |
|
- Jó napot kívánok, Vendég a háznál!
- Parancsoljon - mondom sok év óta, ha a mûsor telefonján hívnak a hallgatók.
- Ne haragudjon, hogy zavarok, nem akarom feltartani -, folytatják sokszor
a vonal túlsó végén.
Pedig sose zavarnak, sõt!
Hiszen mibõl él egy mûsor immáron túl a kétezredik adásán?
Elsõsorban és mindenekelõtt a párbeszédbõl, a kölcsönösségbõl. Nálunk
a médium adta lehetõség, a megszólítás feltétele, a hallgatónál a fogadás
készsége. Nem vagyunk meg egymás nélkül. Sok éve már, hogy megfogalmazódott
bennem a szándék: én olyan mûsorokat szeretek csinálni, amelyek élni segítenek
a mindennapokban. Ezt próbálom tenni a Vendéggel. Abban bízom, hogy ennek
a lehetõsége többszörözõdik meg ezáltal, hogy most már nem csupán hangban,
nem csupán a rádiók adta lehetõséggel élve, hanem itt a neten is folytatódhat
a párbeszéd.
Ezért hát nem zavarnak - szóljanak vissza, írjanak vissza.
Tehát jó napot kívánok, itt (is) a Vendég a háznál!
Horváth Ida,
a sorozat felelõs szerkesztõje
|
|
|
