Babanet - Vendég a Háznál  01.11.14
   Mûsorarchiv
   Mûsortörténelem
   Stáblista

Vendég a háznál
2001. november. 14.
Kossuth rádió, 13.05

- Jó napot kívánok! A Vendég a háznál címû mûsort keresem.

- Jó napot kívánok! Vendég a háznál

- R. E. vagyok Hódmezõvásárhelyrõl.

- Köszöntöm.

R.E.: - És nekem egy olyan problémám lenne, hogy az iskolafogászattal kapcsolatosan van egy ilyen jogi kérdés, aminek én nem tudok a végére járni, hogyha önök tudnának nekem ebben segíteni.

- Mi a gond?

R.E.: - Hát az lenne a gond, hogy a legutóbbi szülõi értekezleten a tanító néni által úgymond azt üzenték az iskolafogászatról, hogy a legközelebbi iskolafogászaton nem fogják elfogadni a szülõ által írt nyilatkozatot, miszerint én nem szeretném, hogyha ott kezelnék a gyerekem fogát. És én ezt, mint laikus úgy gondolom, hogy nem jogos, tehát hogy jogilag sincs ez rendben, mert én úgy gondolom, hogy ez egy orvosi beavatkozás és ha jól tudom, ahhoz kell az illetõ beleegyezése. Ha pedig kiskorú, akkor a szülõ beleegyezése.

- Én gondolom, hogy talán magával a tanítónõvel vagy a tanító úrral meg lehetne beszélni ezt, hogy ne is vigyék eleve el a gyereket egy ilyen gyerekfogászati kezelésre, mert saját fogásznál akarják a gyerek fogát rendben tartani.

R.E.: - Igen, ez logikus csak hogy mondjam, ez nem mindig derül ki a szülõ számára, hogy volt már olyan, hogy aznap reggel tudtuk meg, hogy iskolafogászat lesz. És azért az sem megoldás, hogy én nap, mint nap hívogassam az iskolát mondjuk, hogy aznap mennek-e fogorvoshoz. Tehát én úgy eleve ezt a hozzáállást, hogy azt üzenték az iskolafogászatról, s szóval én föl vagyok egy kicsit háborodva, egy nagyon rossz tapasztalatunk volt. Elmentem a kislánnyal együtt az iskolafogászatra és ott azt mondta az illetõ doktor úr, hogy hát ott van egy luk a fogán és hogy azt ki fogja most fúrni. Mondtam, hogy köszönöm szépen, akkor majd mi elmennénk egy magánrendelésre. És ott körülbelül egy hét múlva meg is jelentünk egy másik orvosnál, aki azt mondta, hogy õ nem lát lukat. Na most azért azt hiszem, hogy ezek után talán érthetõ is, hogy az én bizalmam miért rendült meg az egész dologban. De mondom egyáltalán, tehát szerintem ez jogilag nincs rendben, csak nem nagyon tudom ezt, hogy mire is hivatkozzak, mert sajnos meg kell, hogy mondjam, hogy addig, amíg az ember nem tud egy paragrafust így bemondani, hogy ez és ez a törvény, addig elég nehéz. Úgy szólt a dolog, hogy csak abban az esetben fogadják el, ha egy másik fogorvos ad egy igazolást, miszerint o kezeli.

- Miközben nagyon örülünk annak, hogy a gyerekeket elviszik az iskolából szûrõvizsgálatra, mert nem minden szülõ nagyon gondos, azonközben azt gondolom, hogy a mamának igaza van.

-dr.Cukor József gyermekfogorvos: Igen. A megoldás nagyon egyszerû. A megoldás nagyon egyszerû, természetesen amennyiben a szülõ nem kívánja az iskolafogászati kezelést, akkor nyilatkozik, nem kell ezt minden nap vagy vagy pont akkor, hanem egyszerûen arra a tanévre ad az osztályfõnöknek egy nyilatkozatot, hogy én a kisfiam, kislányom kezelését nem kérem. Na most azért itt van egy másik oldala a dolognak, hogy a vizsgálatot azért el kell végezni.

R.: - Tehát akkor is, ha van egy ilyen nyilatkozat?

dr.C.J.: - Azért el kell végezni a vizsgálatot, semmi más, hát abban semmiféle károsodása nem lesz a gyereknek, megvizsgálja és legfeljebb azt mondja, hogy kedves anyuka, kedves apuka, én úgy láttam, hogy ilyen és ilyen probléma van, tessék szíves lenni akkor a saját fogorvoshoz elfáradni és akkor ezzel rövidre lett zárva a kérdés. Na most azért hadd említsem meg, hogy van itt más probléma is. Ez teljesen egyértelmû, ahogy mondta az anyuka, ez egyértelmû. De megjegyzésképpen sokszor elõfordul, hogy a gyerek hát fél a fogorvostól, fél a fogászattól, esetleg nincs is rossz tapasztalata neki, de valahogy nem kívánja azt, hogy most az õ fogával foglalkozzanak és akkor reggel odanyomja az ellenörzõjét az anyukának, apukának, aki már lóhalálában menne a munkahelyre, mert meg van késve, hogy gyorsan írjál pár sort, mert ez olyan, ez a doktor néni, doktor bácsi, hogy evvel nem engedem kezeltetni magamat. A szülõ nem is tudja, hogy mit csináljon, gyorsan ír egy pár sort, elõfordult már, hogy komolyan mondom újság, letépett újságnak a sarkára írt egy pár sort a szülõ, szóval azért vannak ilyen túlzások is. De visszatérve az eredeti problémára, itt teljesen egyértelmû, a szülõ azt mondja, hogy nem kívánja a kezelését, akkor ezt leírja, osztályfõnöknek oda adja, nem feltétlenül szükséges másik fogorvosnak az igazolása. Természetesen aztán azért azt elvárja mondjuk az ember, hogy ez meg is történjen, hogy más fogorvossal a kezelést valóban elvégeztessék.

R.: - Igen, egyébként én ezzel a gyakorlattal találkoztam számos alkalommal, hogy a gyerekem hozott haza egy ilyen papírt, melyben a szûrõvizsgálatot végzõ különbözõ iskolaorvos javasolta a gyereknek valamiféle kezelését és akkor az ember megoldotta úgy, ahogy jónak látta, aztán vagy kellett a kezelés vagy nem.

dr.C.J.: - Vagy kellett, vagy nem, ezt már ugye döntse el az a szakorvos, ahová a kerül a gyermek. Ez teljesen egyértelmû így.

- 328-8972 mûsorunk ezen a telefonszámon hívható minden szerdán 13 és 14 óra között.

- Jó napot kívánok! A gyerekeknek a cipõ viselésével kapcsolatban lenne egy-két gondolatom, hogy rettenetes állapot, mert egy gyereknek három-négy cipõre is szüksége van. Nyilván magas szárúra, sportcipõre, lakkcipõre ugye attól függ, hogy éppen milyen célra veszi föl. Ennyiféle betétet eleve nem lehet csináltatni. Másik dolog, hiába van meg a betétes cipõ, elmegy a gyerek az óvodába, az iskolába, váltócipõ van. Könyörgöm, én, mint pedagógus tudom és a saját gyerekemmel is ezt szenvedtük végig, tehát ott van a betétes cipõ, szépen a kis polcokon, a gyerek pedig a benti mamuszban tölti az egész napot. Tehát fölveszi a cipõt, amiben a betét van a szünetekben. Na most. Még abban is, a cipõben is lehetõleg olyan cipõt vásárol az ember, hogy ne fûzõs legyen, pedig az tartaná legjobban a lábat, mert ugye akkor a gyereknek a tíz perc alatt sokáig kell fûzögetni, eltelik vele az idõ, tehát inkább csak ezeket a bebújós és tépõzárasokat részesítik a szülõk elõnyben. Szóval a mi gyerekkorunkban ez nem így mûködött. Voltak általában bõrbõl készült fûzõs cipõink, abban voltunk, abban benne volt a betét például és ugye ráhúztuk ezeket a gumi is kalocsniszerûségeket.

R.: - Az óvódában?

H.Fné.: - Hát annak idején igen, igen. De ma váltócipõ miatt hiába van egy gyereknek tehát betétes cipõje, ha a váltó cipõt kénytelen, mert mindenhol óvodában, iskolában, kötelezõ a váltó cipõ. A megoldás az lenne, mint annak idején mi, hogy nem kötelezõ volt a cipõinket levetni, hanem takarítottak utánunk az iskolában és mindenhol. Hát én tudom, mondom, hát én alsó tagozatos pedagógus vagyok, saját gyerekemmel is végigjártuk ugyanezt, hogy akkora gágogó lúdtalpa van, hiába adtam lehetõség szerint minden arra, hogy siesta cipõ, meg ez, meg az, ha a gyereknek a lábán bent mamusz van.

dr.Balla Mária ortopéd orvos: - Úgy szoktuk mondani, hogy tartós viseletre a gyereknek csak olyan cipõt, illetve lábbelit adjunk, amelyiknek hátul kemény a kérge, tehát a sarkat támasztja. Ebbõl következik minden olyan lábbelinek a tartós viselete, mint a tornacipõ, a vászoncipõ, a papucs, a mamusz, a pántos szandál nem tanácsolt. Elsõsorban a gyerekeknek olyan cipõre van szükségük, amelyiknek kemény a kérge, és hajlékony a talpa. Ez lehet bármilyen jellegû cipõ és nem feltétlenül a legdrágább fajta cipõ testesíti meg ezeket a kívánalmakat. A lúdtalp betétnek a viselését csak nagyon indokolt esetben tanácsoljuk. Ami viszont feltétlenül szükséges volna a rendszeres lábtorna, amelyikkel a lábnak az izmait erõsíteni meg úgy, hogy a boltozat folyamatosan kialakuljon.

R.: - Például a testnevelési órákon ezeket lehetne tanítani.

dr.B.M.: - Csinálják is, óvodában is szokták a gyerekek csinálni, iskolában is csinálják, csak az nagyon kevés. Szoktam tanácsolni a szülõknek, hogy a gyerekek rendszerint otthon nem hajlandók cipõt fölvenni a lakásban, akkor rá kell õket venni, hogy csak lábujjhegyen járjanak, máris megvan a legegyszerûbb lábtorna.

- Várjuk kérdéseiket, tapasztalataikat, véleményüket 328-8972

- Jó napot kívánok! Én érdeklõdni szeretnék, hogy ugye arról van mindig szó, hogy a pici gyerekeknek nem jó, hogyha a tévéznek, meg filmet néznek, hogy ez rossz, mert hogy a belsõ képteremtõ tevékenységét leblokkolja, hogy mennyi ideig van ez, körülbelül hány éves korig van, hogy nem szabad engedni? És másrészt, hogy mondjuk például bábszínházzal, meg az ilyen gyerekszínházzal akkor hogy állunk?

- Mekkora a gyermeke?

- Hát az enyém már 6 éves és eddig egész jól megcsináltuk azt, hogy sose tévéztünk,

R.: - Soha? Egészen 6 éves koráig?

- Hát nem az, hogy soha az életben, az túlzás, de mondjuk mit tudom én öt-hat filmet látott eddig életében ilyen mesefilmet.

R.: - De akkor ezek szerint maga sem szokott tévét nézni.

- Hát én se szoktam, igen, emiatt nem szoktam, mert

R.: - De õmiatta vagy egyébként is ez egy ilyen tudatos döntés?

- Hát az az igazság, hogy mondjuk én nézném, de hát mivelhogy õ eleve olyan gyerek, hogy tízig, fél tizenegyig ébren van, mert ilyen típus, hát úgy, hogy én ébren vagyok vele és játszom vele inkább, úgyhogy hát úgy általában én mindig inkább meséltem, mert mindig eltereltem a dolgot és õ nem is annyira igényli. És most kezdte el igényelni, hogy valahogy nagyobbak és az óvodában a többi gyerek ezt is nézi meg azt is nézi.

R.: - És úgy érzi, hogy lemaradt.

- Most már õ is mondja, hogy hát most nézzük már meg ezt, meg azt, szóval most már elkezdi mondogatni és azért kérdezem, hogy ez hogy jó? Mennyire lehet engedni már egy ilyen nagy gyereknek, vagy egy ilyen 6 évesnek?

Vekerdy Tamás pszichológus: - Hát úgy gondolom, hogy meg kell keresni itt is a kompromisszumokat. Hegedüs Géza mondta annak idején, hogy tíz éves korig ne tévézzen a gyerek, akkor olvasó lesz. És én azt hiszem, ebben igaza volt.

R.: - De ez nem egy más világ volt?

V.T.: - Az már nem volt más világ, akkor már mindenki tévézett 3 éves korától, éppen azért mondta ezt a meghökkentés szándékával. De én nem vagyok, õ se volt merev, én sem vagyok merev, tehát én azt igen, van tévé, elõfordul, belenéz, megnézi. Azt kell tudni sajnos nekünk, szülõknek sajnos a tévérõl, hogy kiválasztott mûsort volna jó röviden megnézni, velünk együtt. De ugye, akkor mit ér az egész, hiszen az értelme pont az, hogy oda lököm és akkor órákig ott ez elektromos bébiszitter vigyáz a gyerekre. De erre nem jó a tévé, így használva valóban káros. De például

R.: - Hány éves korig, mert ugye ezt fontosnak tartotta

V.T.: - Én azt gondolom, hogy az iskolába lépéskor jelentõs változások történnek a gyerekben, 6 és 8 között és hogy 6 és 8 között ez után is még együttes tévézést javasolnék kiválasztott mûsorokban. Amikor a gyerek maga veszi ezt a kezébe, az a kamaszkor. Addig nekem erre figyelnem kell és minél kisebb a gyerek, annál kevesebbet ebbõl a mama által elmondott okokból is. A külsõ kép leállítja a belsõ képkészítést, a belsõ képben dolgozza fel a gyerek, amit megtudott a világról és önmagáról és félelmeit, düheit szorongásait, játékban és mesehallgatásban és a külsõ kép ezt lehetetlenné teszi. Hát a tévézés önmagában is agresszívvé tesz, mint azt sokan, sokszor elmondták, akkor is, ha a legszelídebb angol természetfilmeket nézi csak a gyerek. A rajzfilm sok okból tesz legagresszívebbé, ez egy nagy amerikai kutatás eredménye egyébként.

R.: - Pont ezt nem gondolnák egyébként a szülõk.

V.T.: - Ezt nem gondolnák, tehát hogy õ csak Mini Maxot nézi vagy õ csak a Cartoon Networkot, csak azt nézi, amitõl a legagresszívebb lesz.

R.: - Mert? Miért attól?

V.T.: - A vizsgálat hosszú volt és nagyon drága. Az volt a lényege, hogy a valóságban látott agressziót nagyon pontosan tudja a gyerek utánozni, de csekély mértékben emelkedik az agressziós szintje például szorongás is visszafogja. Valódi agresszió a valóságban, amit átélt, szorongást is kelt. A filmen látott agressziót kicsit kevésbé tudja utánozni és tetemesen no az általános agressziós szint, a rajzfilmen látott agressziót tudja a legkevésbé utánozni, például azért is, mert a rajzfilm dramaturgiája elnyeli, hogy ellapul az egér, de máris fut tovább. Hogyhogy? Ez nagy baj, de viszont az általános agressziós szint, tehát egy olyan agresszió zajlik, aminek semmi következménye nincs. És ez az agressziós szintet ez ugrásszerûen emeli. Ez volt a kísérlet tapasztalata. Na most visszatérve a mama kérdésére, hogy bábszínház és színház, ott hogy van ez? Obraszcovot idézem, bár régen nem idézték már, ez egy zseniális orosz bábmûvész volt, aki a semmivel, két ujjával, amire esetleg két fagömböt húzott, fantasztikus dolgokat tudott produkálni. Óriási bábszínháza volt, nagy állami támogatással. Õ mondta azt, hogy szerinte öt éves kora elõtt ne vigyük bábszínházba a gyereket, mert a gyerek teljesen átadja magát az illúziónak és olyan hatásokat is válthat ki, nem feltétlenül, amire nem is gondolunk. Súlyos szorongásokat, nem mindig, ritkán, de mindenesetre õ ezt mondta, hogy öt, holott a saját üzletét rontotta ezzel, 5 éves kora elõtt ne vigyük.

R.: - Maga is ezzel egyébként egyetért?

V.T.: - Én is egyetértek ezzel. Idézem így például a Waldorf óvódákat, ahol van bábozás, de úgy hangsúlyozottan, hogy az óvónõ látszik. Tehát egy asztalon vezetgeti a bábokat, avagy marionett bábokat úgy, hogy o nincs elrejtve. És ez egy nagyon fontos dolog a kisgyereknek, hogy tudja, hogy ezt az óvó néni csinálja. Késõbb ez változik, ez ötödik, hatodik életév táján és akkor még mindig azért jó a báb a gyereknek, mert sok csodát tud, amit a rendes színpad esetleg nem, átváltozást és nagyon jól lehet rá proiciálni, kívetíteni. Tehát a meg sem moccanó bábfejen a gyerek tényleg látja, hogy pislog, kinyitja a száját, ásít, eszik, stb, mert nagy erõvel tudja belsõ képeit a kivetíteni. A rendes színház az kicsit késõbb jön, de mind a bábszínháznál, mind a rendes színháznál hihetetlenül fontos, hogy egy élõ ember vagy élõ emberek vannak ott, a színészek, akikrõl minden nagy színészeti könyv, legyen az keleti vagy nyugati leírja, hogy a színészben belsõ kép keletkezik. És a legfontosabb pillanata az elõadásnak, amikor a színész belsõ képe átáramlik a nézõ szívébe, vagyis belsõ látásának mezejére. Tehát teljesen más dologról van szó egy élõ ember jelenlétében, mint egy film esetében. És ez egyébként a koncertekkel is így van. A gourmand-ok tudják, hogy miért hallgatnak élõ zenét, de le is mérték például mennyivel több felhang van egy koncerten, mint a legeslegjobb hifivel, a legeslegjobb CD-rõl hallgatott zenében.

328-8972. Televízió ügyben azt hiszem, hogy sok kérdésére választ kapott az édesanya. De azt hiszem, hogy manapság egyre nagyobb gondot okoz a szülõk számára, vagy sok kérdést vet föl, hogy és mi van a számítógéppel? Hiszen az is egy képernyõ, az is egyfajta függõséget alakíthat ki és a mai gyerekeket szinte még inkább vonzza, mint általában a televízió.

V.T.: - Igen, a számítógéppel az a helyzet, hogy ha van otthon számítógép és én vagy családtagjaim ezen dolgozunk és van egy kisgyerek és most két és féléves mondjuk vagy három, vagy ki tudja mennyi és fel akar mászni az ölembe, miután én befejeztem a szövegszerkesztõn és pötyögtetni akar õ is és nézi, hogy mi jelenik ott meg, semmi baj, persze, õ engem utánoz, én is csináltam, õ is csinálja, elképesztõ sebességgel fogja kiismerni magát nálam sokkal gyorsabban, ha én kiismerném, õ sokkal gyorsabban tanulná meg, mint ahogy én meg tudnám tanulni. A probléma ott kezdõdik, amikor a gyereknek számítógépes játékokat veszek, veszünk, nem tudom mi mindent, ami kell ahhoz

R.: - Amiket maga nem vett meg a gyerekeknek ?

V.T.: - Nálunk is egyszer megjelent egy emlékezetem szerint, de nagyon rövid életû volt és a számítógépes játékok az én gyermekeim kamasz korában léptek be a számítógépre és nagyon gyorsan

R.: - Talán azért akkor ezt könnyebb volt betartani és ma már nehezebb.

V.T.: - Letörlésre vagy visszaadásra kerültek. Nem, ma is van nálunk még kisebb gyerek, aki nem játszik számítógépes játékot, holott a bátyjai idõnként játszanak. A számítógépes játékok nálunk rövidéletûek, talán épp ezért nem szocializálódtak rá a gyerekek kiskorukban, tehát egy ideig ott vannak, marháskodnak vele, aztán vissza adják, letörlik, kiirtják, stb. De visszatérve ide, tehát, hogy én ezt, amikor pici gyerekek számítógépes játékokkal játszanak, azt nagyon rossznak tartom, ha lehet még a televíziónál vagy a videónál is rosszabbnak.

R.: - Miért?

V.T.: - Hát ugyancsak a képernyõ effektusról van szó, amely egyrészt, a megjelenõ külsõ kép blokkolja a belsõ képkészítést, a valódi feldolgozást, a gyerek ül, testileg sem mozog, holott nagyon jól tudjuk sok kutatótól, hogy ennek a kisgyereknek azért is van még olyan sok mozgásra szüksége, mert mozgás közben dolgozza fel, amit tud a világról és mozgásos játékban. Tehát mind a testi, mind a lelki mozgást leállítja, ez a dolog lényege. És teljesen rossz idegen tartalmakkal tömi meg a gyereknek a nagyon nyitott, mondhatnám félájult központi idegrendszerét.

R.: - Csak sok szülõ azt gondolja, hogy összehasonlítva a televízióval, ugyanazt teszi a televízió is, csak ez legalább aktivizálja a gyereket, ez legalább valamifajta ügyességet fejleszt, szóval mintha ennek több fejlesztõ hatása is lenne.

V.T.: - Igen ismerjük ezeket az illúziókat. Röviden válaszolva, hivatkozom a Zürichi Számítástechnikai Fõiskola egyik professzorának tudományos cikkére, aki mindig is híve volt annak, hogy már az óvódás is számítógépezzen és ezek az így bekerült gyerekek hihetetlenül rutinosak az elsõ években. Õ azért írja a cikket, mert most már évek óta azt a tapasztalatot tette, hogy azok a gyerekek és én innen ismerem a cikket, hogy azok a Waldorf iskolások, akik csak a kamaszkor után kezdenek tanulni komputertechnikát, hogy ezek sokkal kisebb rutinnal lépnek be a fõiskolára és ezért kezdetben vért izzadnak a nagy rutinúakhoz képest. Idáig rendben is lenne, de a cikk azért született meg, mert a harmadik szemesztertõl, amikor új anyagok jönnek, amit egyik se ismert, amikor vállalkozó kedv és kreativitás kell, a waldorfosok hirtelen az élre törnek. És ezért írja a kétségbeesett szerzõ a cikket, hogy Úristen! itt valami van, amire eddig nem gondoltunk.

Mv.: - Ok valami helyett ültek kicsi gyerekkorukban a számítógép elott.

V.T.: - Úgy van, igen. Tehát megmaradt valamiféle kreativitás, valami vállalkozó kedv, valami önállóság, ami a rutiniékben nem maradt meg. De azt újra hangsúlyozom, hogy én nem tiltanám el a gyerekemet attól, hogy ott pötyögjön, és akkor is o nagyon gyorsan bele fog ebbe jönni, de nem vennék hozzá játékot. Tehát azt érti a szülõ, jó használja, utánozzon engem, persze nem limit nélkül. Megmondanám, még a 10 éves gyereknek is megmondanám, hogy számítógépezhetek, rajzolhatok? Jó 15 percet, 20 percet, de nem úgy, hogy a délelõtt, ott van a szombat délelõtt vagy netán az egész hétvége, így nem.

 

 


 

Szakértõink
  e-mail

 

X
EZT MÁR OLVASTAD?
XBabázz lazán! - Teakiadó