- Fontos, hogy elérhessük egymást, de nem alapfeltétel szerintem.
- Szerintem összehozza igen. Házi feladat, hogy ilyeneket megkérdeznek, akkor beszélgetünk, SMS-zünk.
Rip.: - Éjjel-nappal be vagytok kapcsolva?
- Éjjel-nappal. Szerintem azért van.
Rip.: - Mindenhova viszed magaddal a telefonodat? Még mondjuk a fürdõszobába is?
- Van, mikor oda is igen.
- Fontos, hogyha nem vagyok otthon, vagy valami, és valami fontos esemény van, akkor el tudjanak érni. Anyuék se izgulnak annyira, hogyha elmegyek valahova és akkor fel tudnak hívni.
Rip.: - Nincs olyan érzésetek néha, hogy elegem van a világból, senki ne zavarjon?
- Nincsen, mert annyian végül is nem hívnak rajta. Sõt inkább örülünk, hogyha megszólal végre.
Rip.: - Iskolában is használtátok?
- Nem, én nem vittem suliba, hát mindenki ráugrik, hogy hadd játsszak, meg hadd küldjek SMS-t, hadd telefonáljak.
Rip.: - Lehet, hogy puskázásra is jó.
- Igen szoktak vele, hogy leírják, az SMS küldõ részébe leírják a puskát és akkor átadják másnak, hogy csak a számológépet használjuk, meg ilyesmi. Volt akinek megszólalt óra közben, meg minden, de úgy, hogy csak röhögtünk és nem volt semmi végül is.
Rip.: - Vannak ilyen egyezményes jelek amit csak te és a barátaid tudnak, hogy mit jelent, hogyha azt külditek egymásnak?
- Például a csillag, kettõs kereszt az például, hogy akkor nagyon röviden beszéljünk egymással.
- Ilyen nincsen, amit csak mi tudunk, de például van ez a smile face ami, hogyha például egy ... akkor az azt jelenti, hogy most ezt nem komolyan gondoltam amivel eredetileg megbántanám azt az illetõt, de mivel, hogy odaírom azt a smile facet, akkor az olyan vicces.
Rip.: - Ez egy kép ugye egy mosolygós arcot.
- Egy kettõspont meg zárójel.
Rip.: - Fontosnak tartod, hogy amikor SMS-t küldesz, akkor betartsd a helyesírási szabályokat, vagy van egy SMS nyelvezet, amiben ez nem olyan fontos?
- Nagyon precíz ember vagyok és általában a legapróbb pici SMS-eknél is nagy betûvel kezdem, az összes ékezet ott van. Szeretem látni, hogy tényleg minden precízen van.
- Ezeket az írásjel problémákat nem vesszük figyelembe. Jót lehet röhögni, hogyha mondjuk ly-helyett pontos j-t írnak.
- Szoktam figyelni rá mindig. Tehát lehetne például é betû helyett e-t is írni, mert úgy is olvasható, de én mindig kiírom.
Rip.: - Képeket szoktál tudni küldeni?
- Szoktam, persze.
- Vannak ilyen perverzebb képek is. Van szív, meg ilyen emberfejek, meg ilyesmi. Szóval jó képek vannak.
Rip.: - Ha mondjuk ismerkedni akarsz, akkor elküldenél egy ilyet, vagy elküldesz?
- Amik nekem vannak, azokat nem küldeném el.
Rip.: - Mit szólnál hozzá, ha valaki így kezdene el veled ismerkedni, hogy elküld egy képet?
- Lehet, hogy találkoznék vele esetleg egyszer, aztán majd meglátnám.
Rip.: - Mi számít neked a mobilon, hogy hogy néz ki vagy, hogy mit tud?
- Mind a kettõ szerintem. Hát elõször az a legfontosabb, hogy mit tud, aztán utána, hogy azért mondjuk olyan elõlapot veszek rá, ami jól néz ki.
Rip.: - Ki az, aki fizeti a számládat?
- Az édesanyám. Általában két hét alatt lemegy háromezer hatszáz forint a kártyámról, de havonta szoktam kapni újra. Aztán most születésnapom van, ezért most többet kapok.
Csépe Valéria pszichológus.: - A lányok azok úgy használják a telefont, mint ahogy kommunikálnak, mint ahogy beszélgetnek. A fiúknak nagyon fontos az, hogy nagyon sok mindent tudjon a telefon, még akkor is, hogyha nem használják. Tehát õnekik most wapos telefon kell, hogy internetes szolgáltatásokat igénybe tudjanak venni, meg tudják nézni, hogy milyen a mozimûsor és így tovább, és így tovább. És hát vannak státusszimbólum-telefonok természetesen. Pici, fényes, drága, sok mindent tud. Akinek ilyen van, az aztán valaki.
Rip.: - Önöket mennyire lepte meg az, hogy legfiatalabbaknál ennyire elterjedt a mobiltelefon? Minden harmadik fiatalnak van már készüléke.
- Abszolúte nem lepett meg a dolog. Tehát amiért a vizsgálatokat elkezdtük az pontosan abból indult ki, hogy van egy speciális korosztály, aki nagyon sokat használja a telefont és ebben a telefonhasználatban sajátos szokásai vannak. Egyrészt azért, mert komoly anyagi korlátaik vannak, hogy mit engedhetnek meg maguknak. Tehát éppen ezért nem sokat dumál rajta, hanem inkább rövid szöveges üzeneteket, sok SMS-t használ.
Rip.: - Kialakult egy egész furcsa különös nyelvezet amit nem is biztos, hogy mindenki ért.
- Ez így van. Tehát ha arra gondolunk, hogy élõ beszédben sem értjük mindig, hogy a fiatalok milyen fajta sajátos szlenget használnak, ugyanúgy az SMS-nek is kialakultak a típusai, hogy hogyan rövidítenek. Ugyanis hát az SMS sajátossága, hogy meglehetõsen korlátos tevékenység. Tehát mondjuk százhatvan betûhelynyibe bele kell férnie az üzenetnek, amit küld.
Rip.: - Ehhez aztán különbözõ mankók is készülnek. Sõt. Épp maga mutatta nekem, eddig én ezzel nem találkoztam, hogy létezik már SMS szótár is. Mik szerepelnek ebben?
- Olyan rövidítéseket és olyan helyettesítõ szimbólumokat tartalmaz, amik azt a hiányt pótolják, hogy nincsenek képek. Tehát amikor például érzelmeket továbbít az ember, vagy be akar mutatkozni röviden, akkor ehelyett õk képeket használnak különbözõ karakterekbõl, ami létezik egy-egy mobiltelefonon, kialakítanak képeket, a többség olyan, hogy el kell fordítani kilencven fokban, hogy az ember megértse. Amiben tudja közölni, hogy õ szomorú vagy vidám.
Rip.: - Ostobának érzem magam, sikoltok, füttyentek a szám sarkából. Ez is bekerült a szótárba. Hazudok.
- Az az izgalmas, hogy ezt általában a szótárt szerkesztõk maguk követik azt, hogy az SMS-ekbe milyen típusú képi üzenetek, illetve nyelvi üzenetek jelennek meg és ami gyakran elõfordul, azok kerülnek bele ezekbe a szótárakba. Tehát ezeket a fiatalok maguk találják ki.
Rip.: - Azt sem tudom elképzelni, hogy mindenki ismeri ezt a jelrendszert. Vagy követik, fejlõdik ez?
- Én azt gondolom, hogy minden baráti körnek megvan a maga kialakult szótára. Tehát ez valamennyirõl szól amit általában használnak. Ugyanúgy, mint ahogy mi normál halandók is eltérõ szókincset használunk és hát ebben nagyon nagy különbségek vannak.
Rip.: - Ebbe azért úgy gondolom, hogy mindenképpen beavatottnak kell lenni.
- Igen és ezek a gyerekek beavatottak. Tehát õk az SMS használók. Nagyon sokat nyafogunk azon ugye, hogy tönkremegy a nyelv, de nagyon sok új ötlet is van ebben. Természetesen nagyon sokszor megsértik a magyar központozás szabályait, nem használnak ékezetes magánhangzókat, de ez attól függ, hogy mire használják. Randi megbeszélésre, arra, hogy hívj vissza, arra, hogy közvetítse a másiknak, hogy élek, megvagyok, jól vagyok, vagy éppen fordítva nem vagyok jól.
Rip.: - A flört is egy fontos terepe az SMS-nek.
- Így van. Nagyon sok olyasmi van, hogy hogyan változik meg például a telefonnak a használata. Hogy elteszem a kedvenc fiúmtól származó üzeneteket, mint egy emlékkönyvbe.
Rip.2.: - Mi az, amit helyettesít az SMS?
- Össze lehet foglalni végül is a lényeget és tényleg olcsóbb, mint mobiltelefonról telefonálni. Szerelmet lehet vallani, vagy ilyen aranyos dolgokat lehet írni, és arra is jó végül is.
Rip.2.: - Mennyire tudja a mobiltelefon vagy az SMS küldés kifejezni az érzelmeket?
- Hát amennyiben szóban ki lehet.
- Semennyire.
- Jó, az ember maga elé képzeli a másikat, de attól függetlenül annyira nem lehet, minthogyha szemtõl szembe valaki elmondja az érzéseit.
- A személyes sokkal jobb, mint az SMS, mert akkor nem derül ki tényleg, hogy õszintén akarja-e, vagy hogy õszintén gondolja-e. Azt tényleg megint úgy kell, hogy akkor szemtõl-szembe ott áll.
Rip.2: - Flörtölni lehet mobillal?
- Lehet.
Rip.2.: - Nagy dolog megszerezni valakinek, egy jó lánynak a telefonszámát?
- Eléggé. Iskolán belül SMS-ezünk és valamelyik csak fönnakad. Van az SMS láncreakció és akkor azon belül néha azért fönnakad a rostán egy-kettõ telefonszám.
Rip.2.: - Most éppen SMS-t küldesz?
- Nem, kaptam. Interneten ismertem meg egy lányt és tõle kaptam üzenetet.
Rip.2.: - Nem találkoztál még vele?
- Nem, mert vidéken lakik, ez a baj. Nem tudom, hogy kivel SMS-zek.
Rip.2.: - Mikrol lehet SMS-ezni?
- Hát így magáról, hogy hogy néz ki, fényképet is tud küldeni Interneten keresztül.
Rip.2.: - Fogtok, gondolom, találkozni.
- Hát majd egy idõ múlva. Én tervezem, de még nem biztos.
Rip.2.: - Telefonon beszéltetek?
- Nem, még sajnos nem.
Rip.2.: - Miért nem hívtad föl?
- Hát mert nem akarja fölvenni a telefont.
Rip.2.: - Az nem jutott eszedbe, hogy esetleg becsapnak, hogy nem is egy lány?
- Erre is szoktam gondolni, de hidegen hagy.
- Nekem volt egyszer egy ilyen, hogy elõször Interneten kezdtünk el beszélgetni, chatelni és akkor utána telefonon beszélgettünk, mert még nem volt ideje a fiúnak és aztán utána végül is találkoztunk. Szóval telefonon is meg lehet ismerni végül is az embert. A belsõjét inkább. A külsõt azt meg amikor találkozunk.
- Nekem jó pár kapcsolatom az SMS-zésekbol indult. Egy frappáns kis szöveg kell, meg megfelelõ ismeretség, mert hogyha ismerem az embert és már jóban vagyunk, akkor így hát végül is megindítja így a kapcsolatot.
Rip.2.: - Úgy érted, hogy könnyebb SMS-en, telefonon ismerkedni, mint személyesen?
- Szerintem sokkal könnyebb, mert az emberek bátrabbak.
- Haverokkal szórakoztunk, így fejbõl ütöttünk be számokat. Végül is így összejött egy ilyen kapcsolat. Felhívtam a lányt, megkérdeztem van-e kedve beszélgetni, és elkezdtünk beszélgetni és a többi az adta magát.
Rip.2.: - Milyen volt a találkozás?
- Hál istennek jól sült el.
Rip.2.: - Fontos, hogy azonnal tudjátok közölni egymással az érzelmeiteket?
- Igen feltétlen.
Rip.2.: - Neked vallottak már szerelmet SMS-sel?
- SMS-el igen, igen a barátom. De hát õ elmondta mondjuk élõben is, de izgalmas, amikor várja az ember az SMS-t, meg hogy na, mi lesz a válasz.
- Megkaptam a lánynak a telefonszámát és utána inkább SMS-ben kérdeztem, illetve válaszolt. Akkor többre jutottam és hamarabb, mint hogyha ez élõben lett volna. Végigjártuk volna a szokásos dolgokat, hogy elviszem valahova, stb.
Rip.2.: - Naponta hány SMS-t küldesz el vagy kapsz?
- Van olyan, amikor legalább húszat. Nyíltabb szerintem az ember SMS-ben. Sokkal nehezebb szerintem úgy elmondani bármit is, hogyha ott van veled és személyesen a szemébe kell mondani, mint hogy nem látja.
Csépe Valéria pszichológus.: - Õk állandóan elérhetõk akarnak lenni, állandóan tudni akarnak egymásról. Ezen szervezik meg a találkozókat, és ezeknek a randiknak a megbeszélése vezeti az õ telefonhasználatukat.
Rip.: - A fiatalabbakat különösebben nem zavarja, hogy minden pillanatban belecsöröghetnek az életükbe.
Csépe Valéria : - Nem zavarja õket. Sõt nagyon gyakran találkozunk olyasmivel, hogy ki se kapcsolják a telefonjukat. Az már egy fejlett telefonhasználat, amikor az ember ismeri a kikapcsoló gombot a telefonján. Ez egy sokkal összetettebb probléma, mint az, hogy õk agresszívan viselkednének, vagy nem érdeklik õket a társadalmi normák. Nagyon sok, ha tudja azt az üzemmódot, hogy ne csörögjön a telefonja, csak ottan birizgálja a telefon a zsebében. Akkor nagyon szeretik azt látni, hogy hívja õket valaki. A fiataloknak magától értetõdõ, hogy a mobiltelefon az azt jelenti, hogy akit keresnek az bárhol lehet. Tehát ez a hol vagy? A felnõttek azok inkább úgy kezdenek egy telefont, hogy jókor hívlak? Tudsz beszélni? Mást mond el arról, hogy mit gondolnak errõl a telefonról.
Rip.: - Mennyire lehet komolyan venni azt az aggodalmat, hogy kialakulhat a függõség a mobiltelefontól?
Csépe Valéria pszichológus.: - Minket pszichológusokat az érdekel, hogy mit helyettesít ez a telefon azoknál, akiknél ez a függõség kialakult, milyen szükségleteket, milyen vágyakat elégít ki valamilyen másodlagos módon. Tehát a nagyon sokszor a valahova tartozást, az újtól, az idegentõl való félelmet, szorongást segít csökkenteni és ez az alapja annak, hogy egy függõség kialakuljon.
