- Az egy nagy boldog nap. Sok ajándékot kapunk, meg van torta is meg minden.
Rip.: - Mire emlékezünk akkor?
- Amikor megszülünk, megszületünk.
Rip.: - És ez kinek ünnep ez a születésnap?
- Sok mindenkinek. Például nekem, a barátaimnak, a Gabikának, az Áronnak, Márknak, mindenkinek, még a felnõtteknek is.
Rip.: - Ha tehát, ha születésnap van, akkor mások is örülnek nem csak azok, akiknek a születésnapjuk van?
- Igen mások is örülnek. Valamikor én még mikor volt az apuci születésnapja amikor elkezdtem sírni.
Rip.: - Annyira örültél?
- Igen. Jó ez a nap, amikor születésnap van.
Rip.: - Te és mit gondolsz, hogy csak az embereknek van születésnapjuk?
- Hát még kinek lehet a bokroknak, verebeknek, madaraknak, bagolyoknak, zsiráfoknak.
Rip.: - Nem élõ dolgoknak is lehet születésnapjuk, tehát tárgyaknak? A te babáidnak, vagy a te játékaidnak van születésnapjuk?
- Igen van. A szobámnak pont most volt. Csak már elmúlt. A szobám hét éves lett.
Rip.: - És honnan tudtad, hogy most van a szobádnak a szülinapja?
- Honnan tudtam? Mert ilyenkor csináltatták meg, pontosan ilyenkor. Neki akkor volt a születésnapja amikor nekem.
Rip.: - Te csak hat éves vagy.
- Hát igen, de a szobámat hamarabb csináltatták meg.
Rip.: - És mit csináltál, amikor születésnapja volt?
- Egy kis titokban bezártam az ajtómat, hogy senki se zavarjon, lufikat, meg mindent fölakasztottam és utána meg öltöttem egy kis asztalkát és odaültettem mindenkit.
Rip.: - Hogy a szoba lakóit, a babákat, meg a játékokat?
- Igen. Macikat meg mindent. Hát úgy ünnepeltünk, hogy örültek az állatok, énekeltünk, bemutatóztunk. Például a fiúmacik, vagy minden fiú az énekeltek, a lányok meg lányéneket. Boldog szülinapot, boldog szülinapot, boldog szülinapot szoba. Ezt énekeltük. Azért fontos, mert akkor örülünk egymásnak. Azért szeretjük, mert az egy nagy nap, a legnagyobb.
