Császárral szeretnék szülni!

Császárral szeretnék szülni!
2002.10.03

Ma a nõk jó része azt várja, feltehetõen nem függetlenül a médiákban megjelenõ szülési beszámolóktól, hogy a szülése pozitív élmény lesz (ünnep, felemelõ, katartikus, „életet adó istennõ”, szeretkezéshez hasonló). Ha végül császárral kell világa hoznia gyermekét, sok nõ csalódottam sõt kudarcként éli ezt meg, idõnként szélsõséges érzéseknek adva kifejezést.

 Én nem szültem. Részt vettem egy mûtéten. Felejthetetlen, felkavaró és megemészthetetlen.

 Egész nap a folyosó ablakánál állva sírtam. Én is azt gondoltam, hogy én egy selejtes nõ vagyok, aki még a gyerekét sem tudja világra hozni.

 A mai napig bánt az a tudat, hogy a kisbabámat nem a saját erõmbõl hoztam a világra, és nem tapasztalhattam meg, milyen érzés, mikor kibújik. Emiatt állandó hiányérzetem van, amitõl nap mint nap (még most is,4 hónap után) szenvedek.

 

Mégis az utóbbi idõben többször felbukkant a címben megfogalmazott óhaj. (Nõi lapok, a Babanet társalgójában is van a hasonló címû topik, sõt a Nõgyógyászati és Szülészeti Továbbképzõ szemle 2001. januári számában is megjelent egy írás Császármetszés-megrendelésre? címmel.

Azt hiszem, az anya részérõl a mûtéti szülés preferálásának  oka elsõsorban a félelemben keresendõ. (Nem zárható ki, hogy valaki már nagyon „unja” a terhességét, vagy egyszerûen kényelmi (?) okból választaná a mûtéti utat, de én még ilyennel nem találkoztam).

 Félelem a fájdalomtól és a szülés következményeitõl

Bár biztosan elõfordul kóros félelem a szüléstõl (amin valószínûleg nem segít sem a jóindulatú biztatás, sem a kioktatás)  a fájdalomtól való félelem mint ok a császár óhajtásában elsõsorban nem azokra lehet jellemzõ, akik még nem szültek, hanem akik számára  korábbi hüvelyi szülésük nagyon rossz élmény volt. 

Történet a babanetrõl: "Természetes" szülés

  1 éve szültem meg kislányomat aki elsõ babaként is nagy súllyal 4,07 kg-al jött világra. Késõbbiekben szeretnénk egy másik babát, de nagyon félek a szüléstõl, mert az elsõnél is komplikációk adódtak. Több mint 24 órán át vajúdtam, egyáltalán nem akartam tágulni hiába kaptam infúziót (utána is csak 2 cm volt), végül az orvos kézzel tágított ki és így tudtam megszülni a babát. Utána több hónapig vizelet visszatartási gondjaim voltak, amik tornával is alig múlt el. Kérdésem, hogy ilyen esetben indokolt lenne-e a második babánál a császármetszés, ellenkezõ esetben lehet, hogy egyáltalán nem vállalnám.

 

  Félelem az elhúzódó szülés, oxigénhiány okozta súlyos károsodástól a babánál

A császáros szülést biztonságosabbnak tartó vélekedéshez minden bizonnyal hozzájárulnak  az elhúzódó szülésbõl származó tragikus esetek (az igen nagy ismertségnek örvendõ Kende Péter könyvekben is jó néhány ilyen történet olvasható. A mostani kérdés szempontjából az a lényeges, hogy ezek a történetek a fenti vélekedést erõsítik, és nem az, hogy megtörténtek és pontosan úgy történtek-e meg.) A laikus úgy érezheti, hogy egy idõben végrehajtott, a szakmai szabályok által pontosan meghatározott mûtét során kevesebb a lehetõség az emberi tévedésre, mint hüvelyi szüléskor.

  Én már nagyon régen eldönttem, hogy csak csásrral szülök. Miért?
Nos
én láttam nõket, akik azért ápolták még 75 éves korukban is a magatehetetlen gyerekeiket, mert szülés közben meghúzták a gyerek nyakát és így lett béna. Igazatok van, ez régen volt, de most veszek két példát a mából. Kb. x éve x doktornõ szült és addig várták a tágulást az orvosok jótékonyan, amíg meghalt a baba. Vagy a barátnõm úgy szült 3 éve, hogy szinte nem bírt és minden eszközt alkalmaztak (mivel "-ki kell annak a gyereknek ott jönni" Dr...), fogó, vákuum stb. Most nyomorék és fogyatékos a gyerek a szülés közben kapott agyvérzéstõl és a többi sérüléstõl. Most mikor látom az õ nyomorukat, szenvedésüket én inkább választom a császárt és a többi kellemetlenséget. Ha már egyszer egészséges a baba, akkor az is maradjon végig még a szülés után is. Persze senki nem hibás. De nem az orvosnak kell ápolni és gondozni ezt a gyereket, aki a rossz döntést hozta, hogy nem akart csásrozni.

Egy történet az internetrõl: Normális terhesség, halott újszülött

 

Félelem a saját alkalmatlanságtól

A szülésrõl folytatott diskurzusban sokat beszélnek a szülésrõl, mint feladatról. Ha valaki nem biztos abban, hogy ezt a „feladatot” teljesíteni tudja, a császármetszés a nyomasztó feladat alóli felszabadulást jelentheti. Egy édesanya, aki 17 év küzdelem és rengeteg kudarc után szülte meg gyermekét, fogalmazott így: Éreztem, hogy nem fogom tudni megszülni. 

A testemre és az erõmre volt bízva, hogy a legnagyobb csodát produkáljam.

A szülés idejére egy elszánt, önállóvá vált és saját belsõ erejét használni tudó ember állt a szülési “csata” elé.

Átélhettem az a nagyszerû érzést, hogy képes vagyok megszülni õket.

Mindig úgy éreztem... hogy én vagyok a felelõs, hogy minden rendben menjen, nekem kell végigcsinálnom.

Manapság a szülés felelõsségét az orvosra hárítják, holott nem neki, hanem a nõnek kellene megoldania a feladatot

 

  És végül egy tragikus helyzet: Van-e, legyen –e joga az anyának mûtétet kérni, ha halott magzatot kell megszülnie?

 Milyen szülési élménye lesz annak az édesanyának, akivel közlik, hogy a
hónapokon keresztül várt, a még méhében lévõ babát becézgette, énekelt neki
és közlik vele, hogy meghalt, /nyakára tekeredett a köldökzsinór/, de meg
kell szülnie. Miért? Ilyen esetben miért nem mûtéti úton emelik ki a halott
babát, hiszen a beindított szülés fájdalmán kívül ott van az édesanyában,
hogy értelmetlen ez a fájdalom.

  (Az idézetek a babanetre érkezett levelekbõl, internetes fórumokról és a Népszavában megjelent Méltó módon szülni sorozatból valók).

Az orvos véleménye:

Az egészségügyi törvény, mint az önrendelkezési jog része, elvileg lehetõvé teszi, hogy a nõ választhassa a császármetszést is. A szakma kompetens véleménye errõl az, hogy mindent meg kell tenni azért, hogy ez ne legyen gyakorlat, hogy császármetszést, és általában mûtétet csak szakmai indok alapján végezzenek! Miért?
Mert a hüvelyi szüléshez képest a császármetszés semmi elõnyt nem nyújt (természetesen egészséges esetekben), szövõdményei viszont számosak.
1. Elsõdleges szövõdmény a mûtét után sebfertõzés lehetõsége. Egyértelmûen igazolták, hogy ez nagy veszély, ma is. Kért császármetszés után az anyai halálozás 3x magasabb mint a hüvelyi szüléseké! Egyetlen hasmûtét sem szövõdménymentes, mert a hasfali és hasüregi sebek mindig heggel gyógyulnak (legfeljebb nem látjuk) és a heg funkcionálisan alacsonyabb értékû szövet, mint az eredeti.
2. A fájdalomtól nem kell félni. Az ellenkezõ híresztelések ellenére igenis létezik fájdalommentes szülés! Az epidurális érzéstelenítés veszélyei oly csekélyek, hogy a császármetszéshez viszonyítva elenyészõek.
3. Normál esetben és helyes szülésvezetés esetén a magzati ártalom semmivel nem nagyobb hüvelyi szülés esetén mint császárral. Persze, ha valaki az orvos tevékenységétõl fél az más, de hol van az megírva, hogy császárnál semmi sem történhet a babával, ha doktor nem megfelelõ.(?)

Azaz a császármetszésnek nincs olyan elõnye, ami miatt érdemes lenne a kockázatot vállalni.

Dr. Csákány M. György

 

Császármetszés az anya kérésére - betegjogi szempontból
Összefoglalva, a beteg kérésére császármetszést csak akkor szabad
elvégezni, ha az szakmailag indokolt, szakmailag pedig akkor indokolt,
ha a hüvelyi szülés kockázata nagyobb vagy közel azonos, mint a
császármetszésé…  
Álláspontom szerint, amikor az orvos mérlegeli a beavatkozás hasznát-kockázatát, mindenképpen figyelembe kell vennie a beteg ÉRTÉKPREFERENCIÁIT, illetve az esetleges pszichés averzióit is.
Dr. Jakab Tibor

Válogatás a Babanet társalgóból

Amit már többször észrevettem kismamák körében, hogy majdnem hogy szégyenlik, ha császárral szültek, sõt be sem merik vallani, hogy félnek a fájdalmaktól, és inkább ezt az utat szeretnék választani.

Mindannyian tudjuk, hogy a szülés fájdalmas, ezzel akkor is tisztában voltunk, amikor gyermeket vállaltunk. De azt is láthatjuk nap, mint nap, hogy ezt a fájdalmat el lehet viselni, sõt, sok nõnek nem is olyan borzalmas, mint ahogy azt a rémtörténetek elhitetik velünk.

Más kismamák enyhe lenézéssel a hangjukban biztatgatnak, hogy nem baj, másodjára azért még szülhetek rendesen is, meg fõ az, hogy végül is egészséges a babám. Totál kiakadnak, mikor én megjegyzem, hogy nekem tényleg az volt a lényeg, hogy a baba AKÁRMILYEN úton, de egészségesen szülessen.


Ajánlott témák a társalgóból:
Császárral szeretnék szülni!
Szülési esélyek császármetszés után

A témáról néhány írás:

Császárral akarok szülni!
A  császármetszést is csak megfelelõ indikáció alapján helyes elvégezni. Természetesen – mint minden kérdésre adott válasz – ez sem egyszerûen fekete és fehér. Hiszen a napi gyakorlatban már vannak esetek, amikor a terhes nõvel meg kell beszélni a szülés lefolyásának módját, s a döntés az õ kezében van.

Szülés a mûtõben
A 2001 májusában, Norvégiában rendezett szülészeti kongresszus a császármetszéssel foglalkozott, s természetesen a fõ témák közé tartozott ez a problémakör is. Kiderült, hogy már több országban lehetõség van az orvosi javallat nélkül, az anya kérésére végzett császármetszésre, csupán a többletköltségeket kell a családnak állnia. Ennek részben az a magyarázata, hogy mûtéti szövõdményekre valóban nagyon ritkán lehet számítani, így mindkét fél számára vonzó lehetõségnek tûnhet az elõre elhatározott császármetszés.

Miért egyre több a császármetszés?
Az anyákat fel kell világosítani arról, hogy a még be nem következett, de elképzelhetõ szövõdmény miatti, úgynevezett elektív császármetszések a gyermek és anyja számára is jelentõs kockázattal járnak.

Mikor van szükség császármetszésre?
A császárral született gyerekeknél gyakrabban találnak oxigénhiányos állapotot, mint a hüvelyi úton született babáknál. Ennek oka: vajúdás és szülés közben a méh összehúzódásai, és a szülõcsatornán való áthaladás hatására a magzatban kifejezetten erre a célra kialakult mirigyekbõl olyan hormon szabadul fel, ami az életfontosságú szervek vérellátását megnöveli.

 
X
EZT MÁR OLVASTAD?