Mi az a terhességi epepangás?

A terhesség során felléphetnek olyan kórképek, amik addig nem voltak jellemzőek. Néha enyhébbek, talán észre sem vesszük, máskor viszont egészen ijesztőek is lehetnek. Ez utóbbiak közé tartozik a terhességi epepangás, vagy más néven kolesztázis is.

Epepangás esetén az epe, a máj által termelt, zsírok bontásában szerepet játszó emésztőnedv útja károsodik valahol az epehólyag és a patkóbél között. Ha az epevezeték valami miatt átjárhatatlanná válik, az epeváladék az epehólyagból nem tud kiürülni, így a májban kezd felgyűlni. A máj azonban akkor is folytatja a bilirubin feldolgozását, amikor az epe elfolyása teljesen megáll, így az epeváladék és a lebontott bilirubin is a véráramba kerül. A sárgaság, a sötét vizelet, a világos színű széklet és az egész testre kiterjedő viszketés az epepangás jellemző tünetei.

A sárgaságot a felesleges bilirubin bőrbe való lerakódása, míg a sötét vizeletet a vesék által történő kiválasztása okozza. A széklet világossá válhat, mert a belekből hiányzik a bilirubin. A széklet túl sok zsírt is tartalmazhat, mert az epe nincs jelen a belekben, hogy segítsen megemészteni a táplálék zsírtartalmát. Az epe hiánya a belekben azt is jelenti, hogy a kalcium és a D-vitamin nem szívódik fel rendesen. Ha az epepangás tartósan fennáll, ezeknek a tápanyagoknak a hiánya csontvesztést okozhat. A K-vitamin, amelyre a véralvadáshoz van szükség, szintén nehezen szívódik fel ebben az esetben, ez pedig vérzékenységre hajlamosít.

Vérképből jól kimutatható a terhességi epepangás. Megnő a vérben az AP (alkalikus foszfatáz) és a vérzsírok (TG, Chol) értéke - viszont ezeket a rutin terhességi laborvizsgálatok nem nézik, külön kérni kell ezek ellenőrzését!

Egy ismerős kismama arról számolt be, hogy a terhességi epepangásra nála úgy derült fény, hogy a tenyere, talpa, hasa erősen viszketett, még cipőben is érezte a kínzó viszketést. De bármilyen nyomásnak kitett testfelület képes volt így viszketni, pl. a melltartópánt, a nadrág gumija alatt stb. Este és éjjel talán még rosszabb lett, nem tudta magát kialudni, idegessé vált, erővel kellett kényszerítenie magát, hogy ne vakarja sebesre a bőrét. Elsősorban az elviselhetetlen viszketés emiatt fordult nőgyógyászához, aki vérvizsgálatra küldte, s egyúttal beutalta a belgyógyászatra is.

Terhesség alatt az epepangás több minden miatt is előjöhet: okozhatja a terhesség során egyes hormonok emelkedő szintje (pl. ösztrogén), epekő, korábbi epehólyag-gyulladás, de nyomhatja az epevezetéket a méh vagy a méhlepény is. Fokozott eséllyel jelentkezik azoknál, akik például ikrekkel várandósak, vagy mesterséges megtermékenyítéssel estek teherbe. Jó hír a kismamák számára, hogy a terhességi epepangás a szülés után általában pár nap alatt magától megszűnik.

Ezzel a kórképpel a gasztroenterológia foglalkozik, ha beigazolódik a terhességi epepangás ténye, akkor gyógyszeres kezelést és zsírszegény epediétát írnak elő a kismamának. Arra is számíthat az epepangásban szenvedő kismama, hogy a terhesség során sokkal többször fogják vérvizsgálattal ellenőrizni az állapotát, mint egy átlagos terhesgondozás során, a szülés után 6-8 héttel pedig kontrollvizsgálaton ellenőrzik majd a máj állapotát. Az orvos által előírt kezelés betartása azért is fontos, mert a felhalmozódó epesavak károsíthatják a magzatot, a méhet pedig érzékennyé teszik az oxitocinnal szemben, ami koraszülést eredményezhet.

Nágel Zsuzsi , 2013. április 03.
 
 
 

Babanet hozzászólások  
(4 hozzászólás) 

2013 08 03. 10:57
Ritkán szólok hozzá internetes bejegyzésekhez, de gondoltam, leírom a történetem.

22 hetes terhesen, egy vasárnap este különös, eddig ismeretlen fájdalom uralkodott el a hasamon és a hátamon. Vonattal utaztunk haza, arra gyanakodtam, hogy a nadrágom a sok ülés során nagyon megnyomta a növekvő pocimat, illetve biztosan nem tett jót a melegen evett sütemény sem. Először gyomorrontásra gyanakodtam, de tulajdonképpen nem a gyomrom fájt. Próbáltam hányni, vettem be szódabikarbónát, de semmi sem segített. A panaszok csak nem múltak, sőt, egyre erősebben jelentkeztek. Annyira fájt már a hasam és a hátam övszerűen, hogy semmit sem tudtam csinálni, se feküdni, se ülni, se állni, még talán a járkálás volt a legpihentetőbb. A fájdalom csak nem múlt,végül bementünk az ügyeletre. Az egyik fővárosi kórházba mentünk, ahol hosszú várakozás után az ügyeletes orvos egy vérnyomásmérés, lázmérés, és tapintásos vizsgálat után hazaküldött, hogy ő erre nem tud mit mondani. Annyi azért volt benne, hogy felküldött a nőgyógyászatra is. Egyébként nem gondoltam, hogy a babával vagy a terhességgel lenne gond, mert a hasam felső része fájt, és végig éreztem mocorogni a babát. A nőgyógyász nagyon rendes volt, megvizsgált, ultrahangot készített, megnyugtatott, hogy minden rendben, zárva a méhszáj. De azért látszott rajta, hogy basszus, megint itt egy túlaggódó kismama, aki bebeszéli magának a terheseknek szóló tájékoztatóban említett összes betegséget. Ezzel hazamentünk. Másnap ismét jelentkeztek fájdalmak, de sokkal gyengébben. Pár napig diétáztam, aztán el is felejtettem az egészet.

Két hét múlva szombaton a szüleimnél ismét jelentkeztek a már ismerős fájdalmak. Anyukám, aki az egészségügyben dolgozik, egyből mondta, hogy szerinte ez epegörcs, de azért menjünk be a nőgyógyászatra. A vidéki kórházban egyből megvizsgált az ügyeletes nőgyógyász. A terhességgel és a babával szerencsére ismét minden rendben volt. Vettek vért és vizeletmintát. Azt mondta, a tünetek alapján 3 dologra gyanakszik: toxémiára, hellp szindrómára vagy epegörcsre. Végül a laboreredmények és a gyorsan elvégzett epe-ultrahang alapján megállapította, hogy epeköveim vannak. Korábban sosem volt gondom az epémmel.

A belgyógyász főorvos azonnali műtétet javasolt, tekintettel arra, hogy a görcsök két héten belül jelentkeztek, ez gyakorinak számít. Azt mondta, a terhességi hormonok sűrítik az epeváladékot, ez koncentrálódott be, emiatt alakultak ki a görcsök. Véleménye szerint kockázatos lett volna diétával kivárni a terhesség végét, mert egy újabb roham vagy az epekövek elmozdulása, az epevezeték elzáródása súlyos következményekkel is járhatott volna: sárgaság, hasnyálmirigy gyulladás, arról nem is beszélve, hogy a görcsök beindíthatták volna a szülést is. Szóval a nőgyógyászati és belgyógyászati konzultáció egyértelműen a műtét mellett döntött. A sebészek is a minél előbbi operációt sürgették, mert a méhem már a köldökömig ért, később már nem tudtak volna megműteni. ("Normális" esetben, amikor a kismamának köztudottan epekövei vannak már a terhesség előtt is, megvárják a műtéttel a kisbaba születését, és pár héttel a szülés után végzik el a beavatkozást.)

Végül 25 hetes terhesen laparoszkópos eljárással eltávolították az epeköveimet az epehólyagommal együtt. Rettenetesen féltem, sosem volt még műtétem, féltem az altatástól, féltettem a babát, hogy mi lesz vele.

Szerencsére minden rendben zajlott, sikeres volt a műtét. A baba mozgását aznap nem éreztem, ő is aludt a pocakomban az altatógáztól.

Még 6 hétig szigorú epediétát kellett tartanom, kerülni kellett minden zsírt, tejterméket, a zöldségek, gyümölcsök közül is sokat. Azóta semmi panaszom. A terhességem további része zökkenőmentesen zajlott, és immár 7 hete, hogy megszületett a kisfiam, teljesen egészségesen.

→ válasz erre
2013 08 05. 10:03
dia
@laubaba: Ha hozzájárulnál, ezt a történetet is szívesen kitennénk a Babanetre... Várom visszajelzésed: Dia
→ válasz erre
2013 08 05. 15:01
Persze, nyugodtan! :)
→ válasz erre
2013 08 05. 15:59
dia
@laubaba: Csúcs, küldenél egy mélt a szerkeszto@babanet.hu címre? Köszi szépen!
→ válasz erre
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?
X
Babázz lazán! - TeakiadóKamaszmentő - TeakiadóMi bántja a gyerek lelkét? - TeakiadóNem születtél anyának! - Teakiadó