Egyre több óvodásnak van saját okostelefonja Magyarországon

2026 februárjában Budapesten rendezték meg az Alfáktól Omegáig – Digitális Gyermekjóllét Konferenciát, ahol kiderült: a magyar óvodások 80–90 százaléka naponta használ valamilyen okoseszközt, és a digitális eszközök már a másfél éves gyerekek életében is napi másfél óra képernyőidőt jelentenek. A szervezők – az EduTech Hungary Zrt. és az EdTech Koalíció – célja az volt, hogy a statisztikákon túl gyakorlati javaslatokat is adjanak a szülőknek és pedagógusoknak a legkisebbek képernyőhasználatával kapcsolatban – számolt be róla a Quibit.

A 10 éves kor vízválasztó

A bemutatott előzetes eredmények rámutattak, hogy már az egészen kicsik is rendkívül intenzív kapcsolatban állnak az online térrel, és egyre gyakoribbak a kiterjedt képernyőhasználati szokások is, amelyek mögött nem egyszer a szülői minta áll. A digitális tér hatása már óvodáskorban is jelen van, hiszen sok esetben a legkisebbek sem kerülnek ki teljesen a képernyők világából. A digitális gyermekjóllét azonban nemcsak arról szól, hogy mennyi időt töltenek a gyerekek az okoseszközökkel, hanem arról is, hogy milyen tartalommal és milyen környezetben használják azokat.

A beszélgetések során Antal Eszter, az EduTech Hungary Zrt. vezérigazgató-helyettese részletesen bemutatta azokat az ajánlásokat, amelyeket a szakmai partnerek bevonásával állítottak össze. Elmondta: az iránymutatás a 0–9 éves korosztály eszközhasználatára fókuszál, és gyakorlati tanácsokkal segíti a szülőket abban, hogyan határozzák meg a képernyőidőt és az eszközhasználat szabályait a kisgyermekek számára. Kiemelte, hogy a 10 éves kor egyfajta vízválasztó, mert sok gyerek akkor kapja meg első saját okostelefonját, ami új dimenziót hoz a korlátozások kérdésében.

Ezt követően Németh Szilvia, a Kreatív Tanulás és Oktatás Alapítvány operatív igazgatója ismertette a Tatabányai Tankerületben mintegy 2600 gyermek bevonásával végzett kutatás előzetes eredményeit, és a fejlesztett mérőeszköz használatának első tapasztalatait. A Digitális Gyermekradarral komplett osztályok digitális problématérképét vázolhatják fel. A térkép alapján kimondottan az adott osztály problémáira és kérdéseire tudnak reagálni, megfelelő segédanyagokkal, osztályfőnöki órákkal, szakemberek segítségével. A kutatás során a 12–13 éves diákok digitális viselkedését, a függőség jeleit, az online zaklatásban való érintettséget, az AI-használat mértékét és minőségét, valamint a szülők bevonódását térképezik fel. Az már most kiderült, hogy a válaszadó gyerekek több mint felének van nyilvános közösségimédia-fiókja.

A háromévesek 4,5, a hatévesek 11 százalékának már saját okostelefonja van

Nagy Ildikó Mária óvodapedagógus arról beszélt, hogy sok gyerek már úgy nő fel, hogy a szülő tekintete helyett a kijelzővel találkozik: szoptatás közben a telefonra néző anya, babakocsiban a gyerek elé fordított tablet. Mesélt olyan szülőről is, aki az óvodai nyílt napon egy függöny mögé bújva e-mailezett, illetve olyan esetről, amikor egy édesanya telefont akart a gyerek öltözőszekrényébe tenni. A legszélsőségesebb példa egy pelenkásan beíratott óvodás volt, akinek édesanyja ezt nem látta problémának. Nagy Ildikó szerint a digitális világ az offline figyelmet és kapcsolódást is háttérbe szorítja a szülő-gyerek viszonyban.

Dr. Tamásné Bese Nóra, a Bethesda Gyermekkórház stratégiai igazgatója és főigazgató-helyettese arról beszélt, hogy az egészségügyi ellátórendszerben egyre több mentális és viselkedési zavar miatt kérnek segítséget – nemcsak tinédzserek, hanem már kisebb gyerekek esetében is –, és hogy a képernyőidő negatív hatásai közé tartozik a minőségi alvás, a mozgás és a valódi emberi kapcsolatok idejének csökkenése.

Pozitív ellenpéldaként hangzott el a Búzaszem Katolikus Általános Iskola gyakorlata, ahol – Horváth Szilárd intézményvezető szerint – az eszközhasználat korlátozása mellett az idegrendszeri érettségben fejlődést tapasztalnak.

A kerekasztal-beszélgetések egyik fontos üzenete volt, hogy nem a teljes tiltás a megoldás, hanem a tudatos és keretek közé helyezett használat. De a túlzott eszközhasználat nemcsak a gyerekeket érinti: a felnőttek is gyakran automatikusan nyúlnak a telefonjuk után, így a saját viselkedésükkel adják a mintát a gyerekeknek.