Készül a babaszoba2008 07 17 |
|
Nemrégiben megszületett az elsõ gyermekem. Mikor a tesztcsík igennel felelt az életem legfontosabb kérdésére, az elsõ gondolatom az volt, hogy ennek a gyereknek mindent megadok, ami csak tõlem telik. Azt kívántam, hogy a kis lurkó a legjobb iskolákban tanuljon, utazzon és élvezze az életet. Persze, mindannyian így gondolkodunk elõször, aztán rendre ráébredünk, hogy a csöppségnek egy darabig még túl nagy falat lesz az egész világ, ezért egyelõre elég, ha egészséges, boldog otthont biztosítunk neki. Eddig jó, ám ezután kérdések, szempontok és ellenszempontok tucatjaival találjuk szembe magunkat… Leültem tehát anno a nappali közepére és törni kezdtem a fejem, hogyha baba lennék, mit is várnék el az elsõ otthonomtól. Nem kellett sokáig töprengenem, hamarosan három ötletem is támadt, hogy miként tehetném otthonosabbá az eddig babonából érintetlenül hagyott gyerekszobát.
Szín
A szülõk hangját ugyan már a pocakban is hallják a babák, a külvilággal való érintkezés azonban hamar bekapcsolja és élesíti a többi érzékszervüket is. A felfedezések kora viszont eleinte a mi szempontunkból talán egy kicsit lassacskán kezdõdik.
Persze minden gõgicsélve ágyban töltött óra hoz valami új élettapasztalatot, én a nagy áttörést mégis attól vártam, mikor a kis szemek már tudatosan néznek a világba, hiszen végre látják mi is történik körülöttük. Éppen ezért legelõször is a szín kiválasztását tartottam fontosnak.
Kezdeti lelkesedésemet ugyan megtörte a bõség zavara, mégsem ismerhettem el, hogy a több ezer árnyalat már nekem is sok, mert akkor odavész a sok éves munka, amellyel meggyõztem férjemet, hogy a barack, a bézs, a mályva, sõt az ekrü is egy szín.
Végül két színkóddal a kezemben vártam az ultrahangot. Kiderült, hogy fiút várok, így a kedves almazöld színre esett a választásunk, amelyhez könnyen találtunk természetes fabútorokat is, így a kismanónak igazi meseerdõ hangulatot árasztó szoba képe kezdett kirajzolódni.
Egészséges környezet
Az esztétikai kérdések ugyan eldõlni látszottak, mikor több kellemes nap után újra elõjött az allergiám. A levegõszûrõ sem volt elég, hogy allergiamentes környezetet biztosítson számunkra, már kidobtuk az összes porfogónkat, sõt a legkellemetlenebb idõszakban hajat is kétnaponta mosok, nehogy ezen a módon juttassak be pollent a lakásba.
A csak pácolt, a fa természetes erezetét láttatni engedõ bútorokra nem gyanakodtam, a kiválasztott színminta fölött azonban elgondolkodtam. Honnan tudhatom, hogy a vegyi eljárásokkal készített festékek nem bocsátanak-e ki káros anyagokat, fõleg, ha a kisgyerek már akkora, hogy hozzá tud érni?
Az elsõre talán szokatlan kérdéstõl megijedtem, hiszen megfogadtam, hogy nem indulok el a legaggodalmaskodóbb anya versenyen.
Elvégre nem tudhatjuk, a kicsi milyen betegségekre lesz hajlamos. Éppen ezért utána néztem minden olyan rizikófaktornak, ami csak felmerülhet a babaszobában: falfesték, textilek, bútorok anyaga, nem beszélve a játékokról, amit a csemete a szájába is vesz.
Nyomozásom során eljutottam oda, hogy érdemes olyan anyagokat választani, amelyek nem tartalmaznak u.n. irritatív alapanyagokat, s csökkentik az esélyét az allergia késõbbi kialakulásának. Eljutottam végül egy skandináv céghez, amely forgalmaz ilyen tulajdonságokkal bíró, falra, gyermekbútorra és –játékra kenhetõ termékeket, tehát nem volt mindez reménytelen igény részemrõl.
Moshatóság
Miután mind egészségügyileg, mind pedig esztétikailag a tökéletesnek bizonyultak a kiválasztott anyagok, agyam hátsó kispolcáról elõtolakodtak a praktikus szempontok néhány nem alaptalan, ismét kissé aggodalmaskodó gondolatfoszlány képében.
Ugyanis tudtam, hogy a megálmodott gyerekszoba csak addig fog úgy festeni, mint egy képeslap, amíg a kisfiú lábra nem kap.
Az egyik barátnõmnek két mobiltelefonját is a nyálával tette tönkre a kislánya, a szomszédban pedig többször festettek már, mint ahány születésnapot ünnepeltek.
A még kevésbé tapasztalt nõtársaim kedvéért úgy tudnám legkönnyebben összefoglalni, hogy az „önállóan is képes vagyok enni” éránál már csak az a lehangolóbb az otthonát szeretõ szülõ számára, ha megkezdõdik a garantáltan elkövetkezõ, „színes ceruzás és zsírkrétás mûvész vagyok” korszak.
Mivel azonban az allergénekre vonatkozó kérdéseim után rögtön ez jutott eszembe, fel is vetettem ezt a kérdéskört egy szakbolt eladójának, aki mosolyogva egy szórólapot adott át a következõ felirattal: több, mint ötezerszer súrolható!
Most a második gyermekünkkel vagyok várandós. A boldog kisfiú mellé, a szomszéd szobába ezúttal egy kislány fog beköltözni.
Ugyanazt érzem most is, mint az elsõ szülésemkor: mindent megadok a gyermekeimnek, ami csak tõlem telik.
És ugyanazt is fogom tenni, mint annakidején: kialakítom a kislányom számára a legbarátságosabb, leginkább élhetõ otthont. Talán csak a páromat kímélem meg a színválasztástól…
  |
PARTNEREINK
