Booo
szerintem se fényes ez a segítős történeted, de a hozzáállásod nagyon jó. Tényleg nem szabad feladni, bezárkózni olyan emberek miatt, akik nem érdemlik meg, hogy miattuk légy boldogtalan. Hiszen mit ér az élet, ha nem adhatunk másoknak? Ha nem segíthetünk egymáson? Ezt az örömet, amit jelent az, hogy adhatsz, ezt eldobni hálátlan emberekért, nem éri meg! Én mindig azt szoktam mondani, hogy azon szoktam segíteni, akinek szüksége van rá. Ha nem viszonozza, az azt jelenti, hogy neki nagyobb szüksége volt a segítségre, mint nekem. Akkor meg nem volt kár érte.
Én meg csak úgy segítek, hogy nem várok cserébe semmit. Akkor nem csalódom.
Csibic
én a kislányommal bimbóvédővel szoptattam, cumizott is, mégis 13 hónapig szopizott, imádta a cicit és most újra rájött, hogy ő is szeretne szopizni, de én mondtam neki, hogy kislányom te már megkaptad a cicit egy évig, most Mendelen a sor. Szóval vannak mindenféle teóriák, de én azt mondom, hogy mindig az van, amit te eldöntesz. Amikor a kislányomat szoptattam és megvolt a menzeszem, akkor a drágám nem akart szopizni, mert olyankor keserű a tej. Ordított és vergődött. Én fölé hajoltam, belefejtem a szájába egy csepp tejet, lenyelte, rájött, hogy ez tulajdonképpen jó neki és nekiállt vadul szopizni.
A szoptatás sok trükköt igényel, sok esetben ki kell találni megoldásokat, fel kell találni magad, mert amennyire könnyű a cicit a szájába adni a gyereknek, annyira kitartónak kell lenned, hogy a tejtermelésed megmaradjon, hogy legyen tejed mindig, hogy szopjon is az a gyerek, szóval mindig résen kell lenni.
De a világ egyik legjobb dolga a szoptatás.
Mondom most, hogy már nem fáj annyira.
Bár Mendel folyton szopizna, képzeljétek el, hogy annyit szopizott, hogy amikor este megfürdettük, akkor láttam, hogy a hasa olyan, mint egy hordó, talán azért sírt szegény. Kb óránként vagy két óránként szopizott, szegénykém biztos, azért volt olyan nyűgös, mert tele volt a hasa és fájt neki. Szerintem csak azért szopizott, mert attól megnyugodott, az én harsány kislányom mellett nem tudott aludni, de a cicin igen. Ja, mennem kell...