Sziasztok!
Velem baj van

most külön elszomorodtam, ahogy olvastam az írásaitokat, van, aki még ezen az oldalon is gratulál nekem (is), amit amúgy nagyon köszönök, de sajnos már nem tartom magam szerencsésnek. Tegnap délelőtt elindult a vérzésem.

Igazából nem ért teljesen váratlanul, mert valahogy csütörtökön úgy ébredtem, hogy nem éreztem semmi tünetet, a cicim lelappadt, émelygés elmúlt, stb. Nagyon rossz érzésem volt, de párom mondogatta, hogy ne beszéljek be magamnak minden rosszat, így igyekeztem pozitívkodni. Este megnéztek a kórház nőgyógyászatán UH-val, és hát csak valami petezsák-szerűség, ha egyáltalán látható, de az sem egyértelmű. Persze -ha már baj van- rögtön azon kezdtem pánikolni, hogy nem lehet-e méhen kívül, de nem látszik, így talán nem.
Mivel szombat este nem méregettek HCG-t, a doki azt mondta, ha nem súlyosbodnak a tüneteim (pl. darabos, extra erőssé válik a vérzés, vagy rendkívüli görcseim lennének, jelentkezzek) amúgy meg pihengessek, és holnap úgyis mentem volna az 1. (ünnepélyes) UH-ra a BMC-re, ugyanúgy menjek el, és kiderül. Olyan fura érzés, de ez van.
Lehet, hogy önzőség, de úgy átalakultam mára, én már magamért aggódok elsősorban, a "babát" valahogy tegnap a vérzéssel, majd az UH-s bizonytalanságon gondolatban elengedtem már; most azon izgulok, hogy lehetőleg ne legyen műszeres befejezés, ha már így alakult.
"Persze" változatlanul vérzek, oylan, mint egy megkésett menzesz, sok görccsel.
Végülis nagyon korai volt még minden, 6 hét sem telt el az utolsó menstruációmtól, s ha már így alakult, legalább a leges-legelején, aminek azért örülök. Valami jó a bajban, hogy nem később...
E. Dóra