Sziasztok!
Sok a betegség, szomorúan olvasom.
Azért remélem sokan már a Kútvölgyi felé tartotok...
Mi sem állunk jobban egészségügyileg. Ákoskám tegnap elcsúszott a suliban az udvaron, és 3 nap kórház lett a vége, agyrázkódás. Sajnos nem maradhattam vele a pici miatt, s mivel csak anyás szobák vannak, ezért apa is hazajött.

Első egyedüli éjszakája volt, apa ment reggel hozzá, mert Ádámmal nekünk jelenésünk van a dokinéninél mázsálás céljából, s állítűlag nem aludt sokat a lelkem, mert hiányoztunk neki. De nem is sírt, tehát hősiesen viselte. Ma délben doki után rohanok én is hozzá, este 8-is lehetünk vele, utána még 1 magányos éjszaka.
Szerencsére jól érzi magát, most van neki pár vizsgálat, hogy nem lett-e komoly baj az ütéstől.
Ádám meg szopisztrájkot tart.

Félek, hogy már csak pár napunk van hátra a szopizásból. Biztos érzi, hogy mostanában hajnali 2-3-ig dolgozom, közben Ő kórház, majd most Ákos, nagyon felmosórongy vagyok.
Kínálom neki a cicit, de sír rajta, közben a rendes kaját meg nyomja befelé, ha inni adok csőrös pohárból azt is kéri, csak a cicit nem.

Már este sem kellett neki, nehezen is aludt el ezért.
Ha van cicikedvhozó tippetek, szívesen veszem. Egyelőre nem tudok mást tenni csak kínálom, a doki-kóürház rohanásban fejni sincs időm.
Azt még nem tudom, hogy ezek után, hogy lesz ebből karácsonyi tisztaság, sütés, fa vásárlás... mindegy, bocs, hogy ennyire negatív vagyok most...
Na, megyek, mert lassan indulni kell a dokinénihez. Tegyetek fel képeket, nagyon várom!
hali, vali