Nos, érdekes tanulmányban volt ma reggel részem.
Ugyanis a digitális hőmérőm 36.5-nél ciripelt. Na, mondom, akkor ennyi. De... Úgy döntöttem, sebtiben megmérem már mégegyszer, mert elég gyanús volt, hogy ilyen gyorsan méricskélte meg. És lássatok csodát, már 36.8 C fok lett. Pedig fél perc nem telt el a két mérés között, és nyugis helyzetben voltam, stb.
Na akkor most mi is van? Kimásztam klottyantóra, és csak úgy heccből megmértem a hőmet ott is. 36.6 lett.
Hát ezt nem hagyhatom annyiban, gondoltam, így beköltöztem a gyerekszobába, mivel a baba az nagyszobában aludt, és előkapartam a jó öreg analóg higanyos mércét, és elkezdtem mérni. Közben félúton a számba préseltem még a digi hőmérőt is, és lássatok csodát, a digitálison 36.9, a higanyoson pedig 36.8-36.9 között állt meg a szál.
Nos, összefoglalva:
mivel nem valószínű, hogy a hőm egyik percről a másikra ennyire kilengne, ezért úgy vélem, hogy csak a hagyomásos hőmérő felel meg az ilyesfajta hőmérőzés kívánalmainak.
Még az is lehet, hogy az eddigi alacsony hőimet is ennek köszönhetem, hogy digitálissal mértem.
És most jöjjön a várva várt hőtáblám, amibe a magasabb értéket írtam be, szerintem ez lehet a valós érték:
Eliza, na látod, nem kell mindjárt kétségbeesni! Gratula! Remélem, együtt babásodunk, ahogyan terveztük!
Erika, remélem nincs több pötty!
















