Sziasztok!
Móni!
Nem igazán tudom én sem, hogy miért veszik pont a 19., 21. és 23. napokon a vért. A múlt hónapban prolakint és progit néztek, ahol a prolaktinom jó volt, de a proginál gyengén indítottam, és már a 2. vérvétel eredménye elégtelen volt a doki szerint. Ebben a hónapban is úgyanígy kell mennem, de most már gyógyszret szedek, és ennek segítségével nézik a progim hogy alakul. (remélem már rendben lesz

)
Nagyon-nagyon drukkolok Értetek

!!!!!!!!!!!!!!
Norwell!
Ez az év ilyen, áprilistól szinte minden hónapban megcsapoltak, volt, hogy többször is. Persze nem mindig a baba miatt, volt más is, de már nagyon hozzászoktam

. Tényleg, egyébként az egyik karomon, ahol jobban látszik a vénám, tele van apró lyukkal a bőröm. Érdekes, hogy miért nem múlnak el?!?!? Most majd a másikat tartom oda nekik

.
Kisördög!
Üdv. közötttünk

!
Ha rendszertelen még most is a ciklusod, akkor szerintem is feltétlenül dokihoz kell menni. Én is bizalmatlan vagyok egy kicsit, de kívánom neked, hogy legyenek még csodák, és legyenek még ilyen rendes orvosok

.
Mielőbbi pocakosodást kívánok Neked is

!!!!!
Korek!
Sajnálom a pöttyözést, na és a hődet is

. Pedig tényleg annyira hittem, hogy ha egyik szempontból nem igazán sikerült a kirándulás, akkor babaügyileg biztosan össze kellett jönnie

. De azért amíg nem jön meg..., én drukkolok Neked!!!!!
Egyébként, hogy van a lábad?
Annácska!
DE JÓ, hogy írtál. Te is sokszor eszembe jutsz ám, és az is, hogy mekkora lehet már a Picuri

.
Ha úgy adódik, hogy akad egy kis időd, mindenképpen írj egy kicsit részletesebben is Magatokról, hogy hogy vagytok, és esetleg képet is rakhatnál fel


.
Nárcisz!
A téma tényleg érdekes.
Én is úgy gondolom, hogy az az idő, amikor babát szeretne, és összejönnek a feltételek is, hogy tud vállalni az ember, mindenkinél máshogy és máskor jön el. Amikor mi 21 évesen összeköltöztünk a főiskola után a férjemmel, én még nem éreztem egyáltalán, hogy tudnék egy babát megfelelően ellátni, még egyáltalán nem járt ekörül a téma körül az agyam. Ráadásul jött az egyetem a férjemnek és nekem is, és úgy éreztük, hogy még a munkánkra sem nagyon jutott idő. Most -igaz, hogy nekem még a diplomás félévem hátra van- már nem igazán érdekel semmi, csak a baba. Eltűntek az eddigi kifogások, sőt jelentéktelenné váltak. Nekem szerencsém van, mert a férjemnél ez az időszak egy kicsit hamarabb jött el, így amikor már én is felkészültem, mehetett a dolog. A többi pedig már sajnos nem rajtunk múlott, vagy múlik.
De az azért biztos, hogy az iskolás évek elhúzódása, és a babaváráshoz szükséges (igenis) anyagi feltételek megteremtése, nagyban befolyásolja az emberek babavállalási kedvét.
Most már én is túl sok vagyok.
dido