Lucus! Bocsánat, de Téged még nem üdvözöltelek! Szóval: ISten hozott!
Katuska: enyimek is szeretnek vagdosni, reszelni, aprítani, ilyenkor kb. 1 órával korábban kezdem az előkészületeket...
Csöre: igen , én is így vagyok, csak most több célja is volt a nagymama-segítségnek: apósom halálát így talán könnyebben heveri ki, annyira lefogyott, mint a madár, itt meg rákényszerítettük, hogy egyen, igyon, legyen társasága (ez voltam én...). Szegényke ő is lefáradt, de hát aki unokázni megy, másra ne számítson...
Plusz probléma, hogy a sógornőmék válni készülnek, s a sógorom nincs a helyzet magaslatán sem agyilag, sem neveltetésileg, sem sehogy, egyszóval vadbarom... Úgyhogy egyebet nem hallottam, hogy szegény Györgyi így, szegény Györgyi úgy... Csöppet sem fárasztott le...
Ráadásul a drágám motyog, alig hallom mit mond, viszont nem hall rendesen, így este, mikor Borcsa már síkideg a sok infótól, üvölt a Joshi Barat, amitől én frászt kapok, s Borcsa is. (És akkor csodálkozott, miért nem lehet megnyugtatni...)
Amúgy aranyos nagyon, szeret engem is, én is szeretm, csak hát hosszú távon nem egyszerű a dolog...
Szívem szerint én is megoldottam volna a babázást egyedül, emlegettem is, hogy ne aggódjon, megoldjuk, de hát a párom helyett azért én csak nem akartam dönteni, végülis most ő gürizik itthon is és a dolgozóban is...
A nagyokért csak Gáborom tud menni, s ha őneki ügyelet van, akkor nincs mese, meg kell kérni nagymamát, úgyhogy rendesen sarokba voltam szorítva...
Jövő héttől úgy néz ki, nekem kell vinnem őket, mert lehet, hogy nagymama nem tud feljönni, ráadásul reggel. Julcsitól függ minden, ha nem készül el időben, isten bizony mezítláb és bugyiban fog jönni... Nagyon hisztis anya leszek, nem beszélve Marciról... Szóval ettől parázok, de apával megbeszéltük, ha nem megy a szántás, kéri, hogy hadd ne legyen délelőttös...
Ráadásul oltásra is megyünk, szóval nagyon fincsi lesz...
A héten akarok tartani egy főpróbát reggeli ügymenet ügyiben, kíváncsi vagyok, mit fog Julcsa művelni... Nem lesz egyszerű a dolog.
