Sziasztok!
Timurr:



Sajnálom a rokonokat

Maja édes
Kata: Panni nagyon ügyes!!
Ildi: Marcika is nagyon ügyes!
Akiren: Nekem hiányoztatok, de nem emlékszem, hogy írtam e. De gyakran eszembe jutott a kis druszánk
Vizimano:

Mélységes együttérzésem.
Juszti: Gyönyörű a gyűrűd! És nagyon édes a kiakadt fiad!
Rossz hétvégés családokat nagyon sajálom!
A mi hétvégénk a szokásos volt. Ill. annál többet mászkáltunk, vásároltunk szombaton, vasárnap a keresztelőt intéztem, éttermet foglaltam, tortát rendeltem. De semmi bonyodalom nem volt.
Én a jövő hétvégétől félek, megint össze lesz eresztve a 2 család...a Gergő meg az én szüleim...abból sok jó nem szokott kisülni. Általában anyu bedurcizik valamin. Mondjuk 90%-ban jogosan. Csak aztán én vagyok a hülye, mert miért nem tettem az ellen, hogy ő ne durcizzon be. Esküvőnk után volt egy nagy balhé.
Mert kedvenc anyósom alkotott.
A maradék kaját hazahozhattuk az étteremből, és nem fért be minden a mi kocsinkba, és anyósomék is vittek el. Namost amit ők vittek el, azt másnap elosztogatta az egri rokonainak, és nem maradt semmi nekünk, de olyan szinten nem, hogy az esküvőnk másnapján főznöm kellett. Holott rengeteg kaja maradt. És ezen anyu nagyon fölháborodott. És rettenetesen kiakadt és velünk (Gergővel meg velem) ordibált, hogy ezt miért hagytuk...és nem fogta föl, hogy nem lehetünk folyton anyósom sarkában, hogy ne csináljon hülyeséget, és eszünkbe nem jutott, hogy szétosztja a kajánkat, mert mondta, hogy virslit vett másnap reggelire a rokonainak (akiből van vagy 40)...csak elfogyoott a virsli...
És anyu nem tudja feldolgozni, hogy anyósomnak nem a gyereke(i) a legfontosabb(ak), hanem mindig más. Csak odáig lát ami épp az orra előtt zajlik. És legalább tett volna el valamennyit, hogy nekünk is maradjon kaja...de nem...és még a menyasszonyi tortáról a figurát is oda adta valamelyik gyereknek. Ááááááááá, kicsit se voltam ideges.
A szüleimnek meg az a legfontosabb, hogy nekünk minden meglegyen, utána jönnek mások, és anyuék inkább éhen halnak, csak nekünk legyen meg mindenünk (Gergő, én, most már Gréti).
Aztán anyu már most azon pánikol, hogy a keresztelőről maradt ebédet is lenyúlja e a Gergő családja....
Jól kifejtettem.
Bocsánat
Tegnap meg az történt, hogy a lányom tojik magasról a sütőtökre meg a cebin cseppre meg a kálciumra, negyed kanállal beadtam neki (sütőtököset), 3 kanálnyit köpött ki. Próbálkoztam párszor, az lett az eredménye, hogy minden sütőtökös lett, gyerek meg fintorgott.
Próbáltam utána frissen fejt anyatejet kiskanállal adni neki (csak kíváncsiságból, meg hogy a Cebin cseppeket be tudom e adni vele úgy), de arra is fintorgott. Próbáltam pici pohárból is, jó vicc volt. Cumisüvegből nem próbáltam, azt nem fogadja el, csak ha az éhhalál fenyegeti. Hát istenem, fontos a tálalás is neki.
Ennek egyébként örülök.
Csak fogalmam nincs hogy diktáljam bele a vitaminokat.
Gréti látszólag teljesen jól van, szopizik, alszik rendesen, minden olyan mint eddig, csak taknyos meg néha köhög, meg néha kiszívom az orrát....képzeljétek, nem sír az orrszívásnál.
Legelőször, együtt sírtunk, majd a doktor néninél ordított amikor szívta az orrát, aztán a következő orrszívásnál itthon már vigyorgott. És azóta sem sírt. Olyan büszke vagyok rá.
Viszont a kálcium beadása még mindig jó vicc.
Connie: Szerinted muszáj azt föloldani?
Semmi sütőtök meg hasonló lében nem fogom többé. Marhára nem hatja meg az, ami nem a ciciből jön.
És a férjem is kezd beteg lenni.

És nem akart itthon maradni. Hiába erősködtem, hogy maradjon itthon 2 napig és meggyógyul, így meg 1 hónapig fog nekem nyavajogni, hogy ő meg fog halni azonnyomban.


Amúgy az ő munkahelyén is gubancok vannak.
Bocsi a helyesírási hibákért, nincs időm visszaolvasni.
Bea