Sziasztok Lányaim,
Hála a szóf@sós hangulatnak, persze, természetesen nem tudok totál képbe kerülni. Vagy akkor képbe kerülök, de nem tudok írni. melyiket választjátok?
Na jó, tréfa off...
Kacsa, Neked is szól
Évi nosztalgiát ébresztett bennem és ezt most le kell írnom, mert látni kell, hogy nem ő az egyedüli. Mivel sokan vagytok itt újak, akik nem voltatok itt, amikor én is hónapról hónapra bőgtem és mosott fel engem az itteni kis csipet-csapat... Szóval a lényeg: ugyanazt éreztem, mint Évi. Velem volt a gond. Legalábbis azt hittük. Illetve velem is. Hosszú ciklusok. Volt peteérés, de volt hülye doki is, Closty-s javaslattal. Három hónapig Closty+UH. Semmi. Irányított. Semmi. Mindez persze azután, hogy 1,5 évig semmi spontán. Closty végén mondom a dokinak tavasszal (2005), hogy akkor mennénk specialistához. Minek, még korai. Ekkor voltunk 2 éve várakozó állásponton... Majd ősszel elküld valakihez. Férjemmel szerinte minden OK, volt katonavizsgálat. Na ekkor annyira de annyira megelégeltem a dolgot, hogy felkerestünk stikában egy specialistát. na ő az én Mágusom (Kaali intézet). Voltunk nála 1x, majd elküldött teljes kivizsgálásra. Vittük a papírokat. Már a hormon értékekből lökte, mi a baj: valószínűleg cisztás a petefészkem és nehezen vagyok stimulálható. Nehezen érik a pete. Férjem spermái: tökéletesek. - Lennének, ha nem "halnálnak" meg 24 óra múlva. Na szép. Szóval nem csak velem van a baj. Ja, és még amit elfelejtett a dokim közölni velem, amikor bemutattam neki 1 év hőmérőzését (

): mikor van a peteérés. Visszaszámolunk, nem előre. ja, szerintem ő sem tudta.

Na persze ezután akkor naponta kell együtt lenni. Hiszen ez a tuti. Mindegy, inszemre jók vagyunk. Próbáljuk meg. Június végén megkaptam a recepteket, júliusban kiváltottam. Júliusban még tettünk 3 (!) erőtlen próbálkozást egy ovulációs teszt kíséretében (3 egymás utáni napon, máskor nem is abban a hónapban!) és persze totál nyugalommal néztem a köv. ciklus elébe, hiszen tudtam: augusztusban lesz babánk inszemmel. Mindenképpen. Annyira megnyugodtam, hogy jó kezekben vagyunk. Nos, kiváltottam a recepteket és vártam a menzit. És vártam. És vártam. Közben persze átvettem itt a tábla készítését is (amit most Mátra csinál), és egy szép napon arra ébredtek a lányok itt, hogy a táblában a nevem mellett zebra ékeskedik. Merthogy a menzim akkor nem jött meg. persze iszonyúan csodálkoztunk, még egy teszt. Meg még egy. Vérvétel a Kaaliban. Minden OK, "Ön terhes". na amit ekkor éreztem, azt soha nem éreztem még. Akkora örömöt és boldogságot, amiről korábban azt hittem, nincs is a világon. De van. És tudom, most már hiszek benne, hogy akkor jött, amikor kellett neki jönnie. Amikor már saját házban lakunk, megnyugodtunk, minden rendben van körülöttünk, nincs lelki tényező. Itt volt az ideje. Ja, és megérettem rá lelekileg. Már nem úgy goldoltam a vbabára, hogy egy baba, hanem, hogy egy kis emberke. Aki majd megnő és én végig mellette leszek, hogy egyengessem az útját. És akkor fogant meg Laura.
Szóval csak annyit, hogy tudom, nem könnyű, és tényleg tudom. 2 éven át bőgtem minden hónapban. Stikában, a WC-n sokszor, hogy a férjem ne lássa. De a végére már lelkileg is kivoltam teljesen. És amikor megnyugodtam és a spontánnak még a lehetőségét is feladtam, na, akkor jött össze.
Nem is tudom, miért írtam le ezt, de nagyon jól esett. És talán van itt olyan, akinek legalább egy ici-picit, de segít és visszaadja a hitét (még ha nem is vallja be hangosan).
Nárcisz
Elgoindolkodtam a családi légkörön, ami Nálatok van. Nem irigyellek érte, de teljesen megértelek. Kicsit hasonlóan érzek én is anyósomékkal szemben, aki ugyan nem ilyen nagy dolgokban, de sokszor kihúzza a gyufámat
Évi77:)
Nem irkálsz hiába!!! Én olvaslak!!!
Juca
Tünemény a lányod! Angol pólya (tudom, fáziskésésben vagyok

) : jó, de ha hason fekszik, már kevésbé... nem tud mászkálni benne. nekünk is van. De már régóta nem abban alszik Laura. és így hason is sokkal ügyesebb.
Lauráról: legújabb találmányunk, hogy két kezünk is van és hogy azokon hason fekve remekül ki tudjuk magunkat nyomni (fekvőtámasz

), majd fejünket tartva rácsodálkozunk a TV-re
Na és persze azt a két kezecskét be is lehet venni ám a szájba
Puszi, megyek fejni
