Ezt nektek
Napló a foci vb után...
2006. VI. 6.
Jocó tegnap este egy csokor tulipánnal állított haza. Cuki pofa. Aztán félénken megkérdezte, hogy gond lenne-e, ha a barátai a "vébé" alatt néha átjönnének meccset nézni. Természetesen nem. Ismerhetne már, hogy ilyen apróságból nem csinálok gondot.
2006. VI. 8.
Jocó képtelen felfogni, hogy feng-shui alapelvek értelmében a régi tévének semmi keresnivalója a hálószobában. Meg értelme sincs. "Esetleg nézhetsz valami mást, amíg mi a meccset nézzük a haverokkal." - magyarázta. Szerintem túlaggódja ezt a vébé ügyet.
2006. VI. 9.
Tegnap nagybevásárláson voltunk. Jocó a szokásos cuccokon túl bepakolt két rekesz sört, 24 csomag szotyit, és 9 csomag csipszet. "Betárazol a vébére?" - kacsintottam rá. "A nyitómeccsre." - kacsintott vissza. Jót nevettünk. Isteni humora van az én mackómnak.
2006. VI. 10.
A nyitómeccs izgalmait elkerülendõ tegnap Áginál aludtam, bár sejtettem, hogy a felügyelet hiánya rossz hatással lehet a társaságra. Sajnos igazam lett lett. Mikor ma hazaértem, széthagyott üres sörösüvegek, szétköpködött szotyihéj, szõnyegbe taposott ketchupfoltok fogadtak. "Ez így nem lesz jó." - adtam hangot rosszallásomnak Jocónak sms-ben. "Valóban nem, de Ottó át tud hozni két kempingszéket, és akkor már el fogunk férni. Kösz a
figyelmességet." - jött a válasz. Kezd gyanús lenni ez a vébé-ügy.
2006. VI. 12.
A nappaliba merészkedve feltettem azt az ártatlan, de összetett kérdést a társaságnak, hogy a., miért ülnek a harminc fokos lakásban különféle nemzetiszín sálakban, b., miért üvöltenek torkuk szakadtából, mikor a TV köztudottan csak egyirányú kommunikációra alkalmas, c., miért kell megnézni a szünetben és a meccs végén az összefoglalót, amikor abban a néhány perce lezajlott eseményeket vetítik le újra. Erre azt kaptam vissza, hogy a., miért fontos az, hogy a titokzokni színe passzoljon a nadrághoz, mikor úgyse látszik, b., miért fontos megkérdezni, hogy fodrásznál voltam-e, ha úgyis látszik, hogy igen és c., én azt se tudom, hogy mi az a lesszabály, úgyhogy hagyjam õket meccset nézni. Higgadtan a tudomásukra hoztam, hogy tõrõlmetszett bunkók egytõl egyig, és remélem az anyukájuk bánja, hogy nem verte õket többet kiskorukban, majd egy francia dáma eleganciájával távoztam.
2006. VI. 16.
A tegnapi "szurkolásnak" aposztrofált óbégatás élénk hatása alatt ma délelõtt összeállítottam a veluk_ezentul_nem_baratkozhatsz.xls-t, és át is küldtem Jocónak. &213; csak annyit írt vissza, hogy Ronaldinnyó nem az egyik haverja, hanem a brazil válogatott irányító középpályása. Postafordultával tudattam vele, hogy ennek ellenére sem barátkozhat vele. Nincs kivételezés.
2006. VI. 17.
Telefonos nyomozásom során kiderült, hogy a villamos mûvek 1 hónapos, a kábeltévé-szolgáltató 1,5 hónapos díjhátralék után szünteti be a szolgáltatást, így a szükséges lépések megtételétõl (pl. csekkek "elvesztése") letettem. Egyébként mélységesen felháborít ez a slendrián hozzáállás.
2006. VI. 20.
Este felhívtam anyut, hogy panaszkodjak neki kicsit, és megkérdezzem, hogy alhatok-e náluk pár napig. Hozzávetõlegesen tíz másodperce beszéltünk, mikor megkért, hogy hívjam vissza 11 után, mert apa, Tóni bácsi, meg Berci a meccset nézik, és egy szót sem ért, annyira üvölt a tévé. A visszahívást tárgytalannak ítéltem.
2006. VI. 22.
Valamelyik idióta hozott magával egy dobot, azt püfölte egész este, a többiek meg "Me-hi-ko! Me-hi-ko!" kántálással kísérték. Legalább a magyaroknak szurkolnának ezek a szerencsétlenek.
2006. VI. 25.
Közöltem Jocóval, hogy ha nem változtat a hozzáállásán, akkor
Szekszésnyújork plusz jégkrém kúrába kezdek, és 120 kilósra hízok a vébé alatt. Azt válaszolta, hogy ilyen mérvû hízásnak annyi az esélye, mint
annak, hogy Togo tovább jut a G csoportból.
Visszavágtam egy "micsoda egy paraszt vagy te!"-vel, de éreztem, hogy
ezzel legjobb esetben is csak döntetlenre hoztam az ügyet.
2006. VI. 26.
Ma reggel összefutottam Rohacsek nénivel, a szomszédasszonyunkkal a
lépcsõházban. "Nem mintha panaszkodni akarnék, aranyoskám " - kezdte, és
tudtam, hogy panaszkodni fog. Ez Rohacsek néni specialitása, hogy
általában azzal kezdi, hogy "a világért se szeretnék zavarni" vagy "nem
dicsekvésképpen mondom" esetleg "semmiképpen nem szeretnék beleszólni", és
aztán jön a "de". Most az volt a szívfájdalma, hogy mióta beindult a
"fotbalnézés", meg a "mértéktelen dorbézolás", azóta Pityukának, a
papagájának szókincse a "gól" és a "les" szavakon kívül tizenhét vadonatúj káromkodással is bõvült, úgyhogy legyünk szívesek beszüntetni a zajongást, mert úgy ránkhívja a rendõrséget, mint a pinty.
Biztattam, hogy hívja csak nyugodtan, hátha beviszik az egész bagázst
vébéstül, szotyistul, tévéstül.
Kár, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap.
2006. VI. 28.
Tegnap a távirányító szõrén-szálán eltûnt. A lelkes szurkológárda serény
és átfogó kutatóexpedícióba kezdett, de sajnos nem jártak eredménnyel -
ami nem is olyan meglepõ annak fényében, hogy a keresett mûszer a
fagyasztóláda alján, öt kiló mirelit spenót alatt lapult. Nagy szerencse,
hogy Taki, - aki egyébként az arcfestése alapján a németeknek szurkol -
civilben mûszerész, és fél óra alatt szerzett egy új távirányítót, ezzel
kivívva magának az Este Hõse címet, és az ezzel járó fotelban ülési jogot.
Azt hiszem, ma beszélek pár lakatossal zárcsere ügyben.
2006. VI. 29.
Tegnap este találkoztunk a hûtõszekrény elõtt Jocóval. Én jégkrémért
mentem, õ sörért. "Szia" köszöntem rá. "Szia" hüppögte, és láttam, hogy
könnyes a szeme. Mindig elgyengít, ha sírni látom. Átöleltem, bátorítólag
megsimogattam a hátát. "Téged is ennyire bánt?" - kérdeztem. "Igen" -
szipogta. "Nyugi, rendbe lehet még hozni " - bíztattam. "Hát igen, de
akkor is, tizenegyest kihagyni a nyolcvanadik percben..." - tört ki belõle a zokogás. Közöltem vele, hogy egy idióta, és utálom. Ettõl egy kicsit jobb lett.
2006. VII. 1.
Fú, de utálom a focit!
2006. VII. 3.
Én nyitottam ajtót a mindennapos vendéggé avanzsált pizzafutárnak, és a
nappaliig hallható hangerõvel közöltem vele, hogy sajnos készpénz nincs
nálam, így természetben fizetnék, ha ez lehetséges. Jocó megjelent a
nappali ajtajában, de a többiek "Szöglet! Szöglet!" kiáltására azonnal
visszafordult, a pizzafutár pedig közölte, hogy köszöni szépen a
lehetõséget, de siet, mert szeretne hazaérni a második félidõre, úgyhogy
legyek szíves mégis elõkeresni ezerötöt valahonnan.
Most már biztos, hogy a foci lesz az emberiség kihalásának közvetlen
okozója.
2006. VII. 5.
Még öt nap. Akár fél lábon is.
2006. VII. 7.
Három. Ezek idióták. Már félek hazameni.
2006. VII. 8.
Kettõ. Ezek megvesztek. Áginál alszom.
2006. VII. 9.
Egy.
2006. VII. 10.
El se hiszem, hogy vége. Pedig de. Vége!!! Sanyi a döntõ izgalmában ugyan
leszakította a karnist a nappaliban, Toncsi pedig - egyelõre tisztázatlan
okokból - befejelte a vitrines szekrény üvegét, de ezeket már elnézõ
mosollyal vettem tudomásul. Jocó újra a régi, kedves, aranyos, minden megy tovább a megszokott mederben. Megbocsátásom jeléül még a lesszabálynak is
utánanéztem a neten. Felhívtam Jocót, és elújságoltam neki, hogy most már
értem. Nagyon örült.
Azt meg nem kell tudnia, hogy valójában még most sem értem