Ma 36.4 lett a hőm.
Szeretném elmesélni, hogy milyen álmom volt.
"A férjem megcsalt, miközben én azon munkálkodtam, hogy teherbe essek. Volt valami beültetésem, talán lombik (gondolom), és csináltak róla UH-os képet is, ahogy ott vannak a picik a pocimban. Hazavittem a képet, aztán kiderült a férjem disznósága, és elszaladtam. Csak szaladtam valami őrült nagy házban, egyik ajtótól a másikig, egyik szobából a másikba, és sírtam. Iszonyatos érzés volt. Ő meg szaladt utánam, igaz, nem tudom, minek. Aztán egyszer csak hallottam, hogy a férjem mutogatja az UH-os képet az anyósoméknak, meg a nagyszüleinek, és hogy mennyire örül mindenki, hogy terhes vagyok. Persze én úgy tudtam, hogy nem is biztos, hogy megmaradnak a gyerekek, de nem szóltam róla. Aztán a férjem újra vissza akart kapni, hiszen újra gyereke születne tőlem. Én meg nem tudtam, mit tegyek."
Annyira rossz álom volt, de már nem először álmodom, hogy megcsal/hazudik, és annyira szörnyű így ébredni. Egész nap azon rágódom, hogy igaz lehet-e, vagy csak az agyam tréfál meg örökösen, mert a napközbeni gondolatokat, történéseket összekombinálja. Igaz, hogy egy időben mindig lezuhanó repülőről álmodtam, amelyik épp készült rámesni, aztán volt olyan, amikor mindig lifttel álmodtam, hogy iszonyúan messzire vitt fel a lift, mintha egy másik világba jutottam volna, meg persze ott voltak a menekülős, és a vízi álmok is, amik szinte rendszeresen visszatértek/térnek.
Lehet, hogy pszchihiáter kéne? Már néha nem is akarok elaludni, mert majdnem mindig rosszat álmodom, meg ilyen idiótaságokat!
) pedig azt is álmodtad!
Remélem nem bánja, hogy leírtam ide! 
Miért is féltékenykedek? És hát ha netán mégis megcsalna, akkor jobb, ha nem tudok róla, nemigaz? De remélem, sosem történik ez meg!
!
