Sziasztok!
Nagyon ráérek,a lányom a szomszédoknál bandázik,a férjem füvet nyír..Mondom én nektek, eljön az a pillanat,mikor a gyereket úgy kell hazakönyörögni..És még csak 2 és féléves
Orsi!! Megnéztem június 30-án írtam a sztorit,ami nem egy nagy durranás,csak nekem volt az..hogy a nulláról vagy inkább minusz 2ből elértem,amit akartam..
ha a babák olyan ütemben gyarapodnának mindig,mint újszülött korukban,szerintem gázul néznének ki,nem beszélve arról,hogy nem tudnának elkezdeni mozgolódni

Minden esetre éljen a PUCÉR MÉRICSKÉLÉS
A nem veszek levegőt síráshoz egy pár szó: mikor látod,hogy nagyon lilul a feje,fújj rá párszor..belelovallják magukat a sírásba és elfelejtenek levegőt venni..nem veszélyes,csak rémisztő(enyém is csinálta igaz 7 hónaposan kezdte,de már tavaly tavasz óta nem csinálja.)
VBEA! Egy nálam sokkal okosabb ember mondta,hogy a boldogságnak az a legfőbb titka,hogy egyetértésben éljünk önmagunkkal.
Ezt a tökéletességre való örökös törekvést, illetve annak elfogadását,hogy nem lehetsz tökéletes, ezt a nagy harcot neked kell megvívnod..Addig,amig nem találod meg a megoldást,addig frusztrálni fognak ezek a dolgok..EZ ALÓL ÉN SEM VAGYOK KIVÉTEL,TEHÁT NEM FÖNTRÖL BESZÉLEK,HANEM MELLŐLED..El kellene érni azt a leleki megnyugvást,ami mindentől függetlenül örök és állandó..Talán a gyerekeink tanítanak meg minket arra,hogy elég,ha elég jó szülök vagyunk és megtanítanak talán minket arra is,hogy NEM KELL ÁLLANDÓAN MINDIG ÉS MINDENNEK MEGFELENI..Tudom ez nagyon nehéz azoknak az embereknek,akik maximalizmussal terhelten

jöttek a világra.Mennyivel könnyebb azoknak,akik elfogadják a dolgokat úgy ,ahogy vannak.
Azt gondolom,hogy a szélsőséges véleményeket figyelmen kívűl kell hagyni.Ha valaki,bolog anyukaként(ami örvendetes,mindannyian azok vagyunk és leszünk) leugatja általánosságban azokat,akik nem önszántukból és dalolva,de sajnos depresszióval küzdenek,az lehet,hogy boldog anyuka,de nem biztos,hogy ő látja jól a dolgokat,lehet,hogy pár év múlva sírni fog,hogy bár lett volna elnézőbb mindenkivel, mikor lehurrogta a depit...Nem kell vele foglalkozni..azon emberek társaságát kell keresni,mikor az ember bizonytalan,akik megerősítik őt valamilyen hitében,elképzelésében,nem pedig még lejebb taszajtják a gödörbe..
ZSU-nak gratula a szopihoz, a sírás meg,hát..istenem,majd kinövi..
Ma már tényleg nem jövök,jó éjszakát mindenkinek!!
durca