a pct vizsgálathoz nem tudok hozzászólni. Egy ismerősöm viszont valamilyen antibiotikumot kapott az inszem előtt/alatt, hogy gyengüljön a szervezet védekező képessége és ne nyírja ki olyan nagy mértékben a katonákat.
Tesztelni mint mondtam nem fogok. Elvileg három héttel beülti után lehet visszamenni uh-ra, ha addig nem jön meg. Tehát elég egyértelmű. Ha megint megjönne, nem megyek vissza, ha nem - és most nem fog
az biztos - akkor már igencsak jól állunk...
Most nagyon pozitív vagyok, de ezt máshogy nem is lehet csinálni. Pont most telefonáltam a suliba, hogy még legalább egy hétig nem leszek. A diri sok szerencsét kívánt, nagyon kedves volt. Pedig új osztályt kaptam, ráadásaul ofi mk. vezető is vagyok, úgyhogy elég ciki
De pont ő mondta tavaly, hogy a saját baba mindennél fontosabb és mindig mögöttünk áll, ha ez miatt hiányzunk 
Babszi,
mi is pont erről beszélgettünk apával. Én 31 vagyok, tehát még egyáltalán nem vagyunk elkésve. Csak sajnálom, hogy spontán nem sok esélyünk van, különben még egy évet adtunk volna magunknak. Amitől viszont félek, hogy 5-6 év múlva megint van valami nyavalyám vagy apának, ami még jobban megnehezíti a dolgot. Mert ezt nem lehet előre látni. Ha abból indulok ki, hogy 10 éve spontán két hónap alatt összejött a kisfiunk, a mai állapot egyértelműen rosszabb. Mi a garancia arra, hogy 5 év múlva nem lesz-e még rosszabb. Viszont ami mellette szól, hogy pár év múlva az orvostudomány még többet fog tudni. 10 éve még nagyon nagy volt a lombikos sikertelenség, talán ha várunk, nagyobb biztonsággal futhatunk neki. De elhatároztuk, hogy nem stresszeljük magunkat - remélem, ezt meg is tudjuk valósítani
Kicsiboris,
én nem igazán értek az irodalomhoz
de nekem jól hangzik, amit írtál 
Fel a fejjel!!! Es irj a tovabbiakrol!
aztán ráadásul elkezdett linkeskedni, volt, hogy 3 órát vártam rá és ő csak annyit mondott, hogy műtőben volt...semmi, bocsánat vagy elnézést vagy mi 
Ilyenkor jobb váltani.
de tényleg! akármi is van, vigyázz magadra, kérlek szépen!
gratula 
nagyi....
