Nagyon aranyos, édesek a babucik.
Picirinek is gratula babához.
Akkor most következzen a születéstörténetünk:
Hajnalban 4,51perckor elment a magzatvíz, 9-én. Aludtam és erre eszméltem. Nem volt kellemes érzés, olyan volt mintha bepisilnék erőlködés nélkül. Ettől tartottam, hogy így fog indulni...
Előtte való nap nagyon be volt dagadva a bokám, nem volt étvágyam és a gyereknek gyártottam a polárplédet. Egész nap görnyedtem varrtam, mondom majd befejezem szombaton...
Na szóval szombat hajnalban, gyorsan szóltam Gyurinak, mennünk kell, mit csináljon gyorsan vigye az előszobába a csomagjaimat nekem meg az ágyra dobja be a ruháimat meg betétet...Amikor ő kész volt felkeltem, mert addig tartottam tőle nehogy a kizúduló magzatvíz magával sodorja a köldökzsinórt. Felöltöztem, gatya alá betettem egy pelenkát pluszba.
Hajnali ötkor már az autóban ültem, hívtam a szülésznőt. 5,05 perckor már a kórházban voltunk, rajtam volt az NST. Fájások minimálisak voltak, mensi görcs szerűek, rendszertelenek. 3/4 órát rajtam volt a készülék, hátom feküldtem, majdnem leszakadt a derekam, a szívhang kezdett beszűkülni. MEgérkezett a szülésznő, felvették adataimat. Dokim pont ügyeletes volt, akkor járt le neki. Megvizsgált. Máhszáj 2100. Azt mondtam vagy folyik a magzatvíz vagy beindul a dolog, de akkor nagyon hosszú vajúdásra kell számítanom. Amúgy a vizsgálat fájt, biztosan próbált tágítani.
férjemet hazaküldhettem. A vajúdóba kellett feküdnöm, beindulnak a fájások vagy mi lesz. Mivel elment a magzatvíz és semmi jele nem mutatkozott a közeli szülésnek, fertőzés elkerülése érdekében Augmentint kaptam, amit még 4napig szednem kellett. 11-ig feküdtem, nem voltam továbbra sem fájások. vizsgálat ugyanúgy 2100-as méhszájat mutatott. Egyedül az nem volt kellemes, hogy a lábam között állandóan papírvatta és úgy mászkáltam. Néztek újra NST-t, szívhang szép egyenletes volt, fájások semmi jelét nem mutatták. Szülésznő kérésemre rámkapcsolta az NST-t és hallgathattam a szívhangot, amit megnyugtatott, mert mozgást nem éreztem.
Jött a dokim, mondta várjuk az ügyeletes dokit, mert neki kell áment mondani egy esetleges császárra. De ő már mondta ne kellene erőltetni a hüvelyi szülést. Közben a szülésznő megnézte érzékeny vagyok-e az érzéstelenítésre. És bekötött egy infúziót. Na aztán megjött az ügyeletes doki (aki éppen császáros műtéten volt), mondta mehet az oxitocin reagálok-e rá. Ekkor már egyszemélyes szülőszobába mentünk. Ez 11után volt. Ekkor már bejöhetett a férjem, telefonáltam neki. Így elég hamar eltelt a fennmaradó idő. Beszélgettünk, viccelődtük. Egy órakor doki megvizsgált, semmi változás. Mondta, ha 4ig sem lesz semmi, akkor műtét. Hozták a papírokat alá kellett irogatnom, felvilágosítottak a műtét menetéről stb.
Fél 5kor jött az anesztes és hipp-hopp a műtőben találtam magam. Kicsit remegtem mert féltem a spinális érzéstelenítéstől. Hamar megtörtént a dolog, nem fájt, és kb. 15perc múlva 17,15 kor kiemelték Katát. Kicsit nyöszörgött, elvitték akkor már hangosan sírt.
Kiderült utólag, nem volt beilleszkedve a feje, és a homloka és orra kicsit megnyomódott, azzal akart előre kijönni és a köldökzsinór is köré tekeredett. Szerencsére magzatvíz végig átlátszó volt és szívhang is rendben volt. A tejci 3. nap beindult, szépen eszik is azóta. Na most befejezem, majd teszek fel képeket.
Edit





kicsit morci vagyok, mert nagy rám a ruci
így tudok alukálni
































