Helló Lányok!
Steffi, még egyben? Az alvással mi a helyzet? Mostanában enm látom, hogy hajnalban írnál...
Vica, Durca,
édesek a lánykáitok! Elnézem őket és a végén még kedvet kapok, bár már úgy voltam vele, hogy én "csak" fiús anyuka leszek. Na, mindegy, először ezen a két csibészen legyünk túl, aztán majd meglátjuk...
Tegnap kaptam egy kis "történetet" Nováky Ritától, és gondoltam, leírom Nektek is, mert annyira aranyos. Szóval:
Két magzat beszélget egy anya hasában:
- Te hiszel a születés utáni életben?
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk,hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni és majd a szájunkkal eszünk.
- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni, ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
- De, de valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden kicsit másképpen lesz,mint amihez hozzászoktunk.
- De hát onnét még senki sem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér.
- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de minden esetre meglátjuk a mamát, és Ő majd gondoskodik rólunk.
- A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted Ö mégis hol van?
- Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
- Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
- No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, az igazi élet még csak ezután vár ránk.
Szép napot mindenkinek,
Dorka