Sasha,
A mensi- illetve gyomorgörcsszerû érzés már jelent valamit! Nekem a szülés elõtt egyszer sem volt...
Ime, a születéstörténet, ahogy ígértem, jó hosszú:
Csütörtökön CTG, OK, méhszáj továbbra is 1 ujjnyi, no fájás. A doki azt mondta, másnap reggel menjek be, megnéz, és valszleg befektet mindenféle vizsgálathoz. Így is történt: ottfogtak, betegfelvétel, átöltözés, minden. Ágy az nem volt, így 2 másik kismamával a vajúdóban helyeztek el minket
. Csináltak 2 CTG-t, egy amnioszkópiát (magzatvíz színének szemrevételezése), meg egy ultrahangos flowmetriát. Minden rendben volt, 3 körül mehettem haza.... Mondták, hogz szombaton és vasárnap is menjek be CTG-re, aztán majd meglátják. Szombaton cuccostul be CTG-re: minden OK, fájás semmi, gyerünk haza. A nõvérke azt mondta, mossak ablakot, hátha attól beindul... Mindenesetre sétáltunk egy hatalmasat a Ligetben.
Szombat éjjel iszonyú rémálmaim voltak, és hajnalban arra ébredtem, hogy jó kis gyomorgörcsöm van. Ki a WC-re, teljes siker, vissza az ágyba. Megint görcsöl. Mi a fene... 6 órára világossá vált, hogy a görcsök mensiszerûek és szabályosan ismétlõdnek. 6-kor elkezdtem mérni az idõt: a fájások kb. 5(!) percesek voltak, de rövidek, kb. 20-30 másodpercesek. 7-kor felhivtam a szülésznõt, hogy akkor most mi van, menjek be? Azt mondta, menjek, indul õ is. Nyugisan összeszedelõzködtem, a párom is, taxi hív, be a klinikára. Ott némi keresgélés - hol vannak a papírjaim, ilyesmi (hiszen elvileg már bent feküdtem), aztán vizsgálat: az ügyeletes azt mondta, ez hamar fog menni, már 2 ujjnyi. Beöntés (kérdezték, hogy lehet -e) - inkább csak kissé kellemetlen, de egy gonddal kevesebb késõbb... A borotválást szerencsére elõzõ reggel megejtettük otthon. Mire bekerültem a vajúdóba, a szülésznõm is megérkezett, rárakott a CTG-re. Egy idõ után meg is vizsgált kézzel - ekkor repedt el a magzatburok és elfolyt a víz: persze magzatszurkos... Rossz hír, de semmi pánik. A szülésznõ felhívta az orvosomat. A fájások kicsit ritkultak. Ez után sajnos nem szállhattam le a CTG-röl. Megjött a doki, az is megvizsgált (ez a legrosszabb, amikor fájás közben vizsgálnak). Azt mondták, még nem elég jók a fájások. Oxytocint nem kaphatok a magzat stresszes helyzete miatt.
Aztán kimehettem pisilni, és átmentünk a szülõszobára, ahol szerencsére állhattam a CTG-vel (állva sokkal elviselhetõbbek a fájások), és a szülésznõ adott jeget is, szopogatni, mert nagyon szomjas voltam. Aztán egy idõ után éreztem, hogy ájuldozom, és kénytelen voltam lefeküdni - ülni nagyon rossz... (Ja, és volt a kezembe szúrva egy infúziós tû, ún. branül, a biztonság kedvéért... Klassz volt arra támaszkodni...) Ekkor már nagyon erõsödtek a fájások, csak feküdtem összegörnyedve. Újabb vizsgálat - azt hittem, a bõrömbõl ugrok ki: nincs elég lent a feje... (Ezt nem nagyon értettem, de aztán kiderült, hogy azt jelenti: a legnagyobb fejkörfogatával állt be, nem pedig a legoptimálisabbal.) A doki gondterhelt arcokat vágott. A szülésznõ mondta, hogy szóljak, ha nyomási ingert érzek. Ekkor már hörögtem a fájásoknál rendesen....Hamarosan el is kezdtem érezni, hogy nyomni kell. Erre odajött mindenki. Nyomjak. Nyomtam, kiabáltam. "Ne ordítson, nyomjon!" Na jó, akkor nyomok. "K....va jól nyom!", jegyezte meg biztatólag a dokim. (Ezen majdnem röhögtem.) Néha azért kiabáltam is, szórakozásból. Aztán a doki szinte hitetlenkedve mondta, hogy már látszik a feje búbja... A gátmetszést egyáltalán nem lehetett érezni: nem is tudtam, mikor csinálta. Nyomtam. Kb. a negyedik után a szférák zenéje: "Kint van a feje!" Ez volt a legszebb pillanat. "Most pihenjen, amíg leszívjuk a tüdejét!" Nem haboztam: pihentem. Aztán vagy két-három további tolásra kicsusszant az egész gyerek... Nagy érzés. A párom elvágta a zsinórt, kicsit rendbehozták a babát, aztán odaadták egy pár percre, aztán gyerek el, a párom vele, én meg ottmaradtam varrni. Egész testemben reszkettem, mint a kocsonya. A varrás szar, de ki lehet bírni. Aztán gyerek vissza, és akkor már minden jó volt...
Szóval a dokim már fente a kést, mert a végén már esett a gyerek szívhangja, meg ez a fej-dolog (a zárójelentés szerint még a zsinór is a nyakára volt tekeredve), de végül is a gyorsaság megmentette a dolgot. A szülésznõ utóbb elmondta: õk csodálkoztak a legjobban, hogy fért át a gyerek feje a medencémen... Lett is baba fején egy pukli a nyomástól, de csak ödéma, és néhány hét alatt felszívódik. Hát ennyi.
Sok sikert nektek is!
Zita + Andris alias Sólyom
